Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1990. 2. szám
Dél körül szoktunk megérkezni, mondta a mester, hogy most először is ebédelünk, ami azt jelentette, hogy ő bement a restibe, én meg addig vigyáztam az autóra, és közben megettem a szalonnát, amit a felesége küldött nekem. Aztán jött a mester, vidám volt, megitta a maga három korsó sörét, mondta, hogy hánykor jön be a pesti gyors, addig meg kell csinálni az emelvényt, lássunk neki. Kijelölte a helyet, ott én leraktam a gerendákat, a deszkákat meg a létrát, és elkezdtük felállítani az emelvényt. Nekem csak tartani kellett a gerendákat és a keze alá adogatni a szerszámokat, csak akkor volt ez kellemetlen, amikor mondta, hogy most tartsam egy kicsit, és elment meginni egy sört. Szokott ilyet csinálni, hamar össze is barátkozott mindig a pincérekkel és a vasutasokkal, jöttek megnézni, hogy mi készül itt, a mester hosszasan elbeszélgetett velük, történeteket mesélt, én meg addig tarthattam a gerendát.