Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1992. 4. szám
A címlapon: Stanislaw Ignacy Witkiewicz felvétele, Zakopane 1901/1902 telén A hátlapon: Stanislaw Ignacy Witkiewicz, Zakopane, 1930-as évek [J.D.-nek] Némelyek szerint erősíteni kell a nemzeti önazonosság érzését az emberekben (vagyis hát a magyarokban), mert ez az érzés megrendült a szocializmus uralma alatt. Talán nem lenne ezzel semmi baj, ha egy kicsit pontosabban tudnánk, hogy mi is az, amit erősíteni kellene. Ugyanis a nemzeti önazonosság érzésében elég sok minden kifejeződhet, és ha azt gyújtó hatású politikai jelszavakkal erősítik, akkor ezzel egy olyan tagolatlan érzéshalmazt erősítenek, amelyben benne lehet például a cigánysággal vagy a zsidósággal vagy bizonyos szomszéd népekkel (s egyáltalán: a mássággal) szemben táplált ellenszenv is . És itt némi szomorú felelősséget is éreznie kellene minden politikusnak. Talán, de vannak azért más bajok is. Ha a nemzeti önazonosságot nem tagolatlan érzésnek tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy több összetevőből áll össze azonosságtudattá, s eme összetevők legtöbbjénél az egyetemesség és az egyediség, az azonosság és nem-azonosság finom egyensúlyáról van szó (ezért nem is tekinthetjük őket elemi összetevőknek). Tehát (magyar vagyok, mert) a magyar az anyanyelvem, szeretem ezt a nyelvet, de ez a nyelv egyetemesen elgondolható gondolatokat is képes megszólaltatni. Továbbá rám hagyományozódott a magyar kultúra, szeretem ezt a