Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1994. 3. szám
A borítón: Eperjesi Ágnes — Várnagy Tibor: Polaroid fotogramok 1-5., 1994. (A sorozat megvalósítását a Polaroid magyar képviselete támogatta.) Reprodukció: Lugosi Lugó László Bovaryné nekiveti hátát a metró öntöttvas oszlopának, és belélegzi a teljes testtel nekifeszülő Bovaryné nyelvét. Pusztító forróság van, a betonba beleégtek a húgyfoltok. Bovaryné félmeztelenül korcsolyázik az autók között. A korcsolya élén apró kerekek. Száguld és énekel. Bovaryné a fal mellett hever és édeskés szagot áraszt. Bovaryné büdös. A slicce nyitva, a testére foltokban rakódott a kosz. Fejmagasságban műanyag pohár, benne odavetett aprópénz. Bovaryné sugárzó fiatalember lehetne, ha nem ivott volna annyi kólát életében. Táskákat ellenőriz egy divatos üzlet kijáratánál. Szép szemöldöke alatt zsíros redők között ül a szeme. Bovaryné Puerto Ricóból emigrált. Strandpapucsot visel, szürkéskék farmersortot és narancssárga pólót. A rekkenő városi melegben egy billegő, hajdani hivatali széken ül kertje közepén. Üvölt a latin zene. A kert tíz méter hosszú és öt méter széles. Van benne egy kis bozótos rész, egy földes-szemetes szabad térség, egy betonlapokkal körülkerített négyzet, benne egy kisebb bozótocska, egy világoskék, árnyat adó fóliatető, néhány útfelbontásból megmaradt foszforeszkáló bolya és egy-két tyúk. A drótkerítésen furnérból kivágott mosolygó napocska és egy tábla: II Jardin del Paraiso. Bovaryné kétméteres és százhúszkilós férfi. Teljesen kopasz, egy téglavörösre festett ház legfelső emeletén lakik, képek