Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1995. 3. szám
A valóságot elfoglalták. Lakói elmenekültek vagy elkergették őket, át az álomhatárokon, bele a képernyőbe. A képernyő az otthonom, minden elveszett. Ez a kozmikus előtérsugárzás. Háromszor megkerülte a világegyetemet, és most fénysebességgel építi a falakat, mindig újabb falakat a régiek helyébe. Ott láthatod az arcom a falakon. Az egyiken boldog vagyok, a másikon boldogtalan, az egyiken győztes, a másikon legyőzött. Csak a médiakritikusok tudják, milyen voltam előtte és közben és utána. A valóság most viszonylag üres. Csak azok a fura kék emberkék őrzik a viszonylagos ürességet.