Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1999. 2. szám
Kemény István: Hibátlan fényözön; Két mondat
Kemény István Kemény István (1961) legutóbbi versei a Nappali házban: Valami a vérről; A fiú programozó, a lány nem is tudom (98/2). Most nagyon régen van, olyan a szeme. Csodát lát, de csak jó húsz év múlva veszi észre, olyan a szeme. A gyerekszem ügyetlen szem, na lássuk ügyes szemmel is azt a csodát: tavaszi késő délután, hibátlan fényözön, most viszik, most viszik haza az egész óvodát, és Danikáért még a kutyájuk is eljött. Két anya a nyitott autó mellett egy beszélgetést képtelen befejezni. A kapuban torlódás, a bamba baby-sitter az ikrekkel pont a kutya mellé ejti a napszemüvegét: „Jaj, róka! Segítség, fussunk!” Az autó a ház, a ház a tyúkól, és mindenki tyúk. Az ég felhőtlen, húsz fok, húsz éve van. Olyan a szeme, hogy az aranykor ez a perc lesz neki, és nem más. Úristen, most mit csináljak? Mit csináljak? Kemény István versei .