Napsugár, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
kább mese, hogy Petőfi tulajdonképpen meg sem halt. Ott él fönn a kászoni hegyek közt, nagy fehér szakálla van. Olykor látni vélik az öregek. És soha nem is fog meghalni. Igaza van a mesének. Az, aki a nép , a népek szívébe költözött, az soha meg nem halhat. De Zeyk Domokos századosról, aki Petőfi barátja volt, őróla biztosan tudjuk, hogy ott halt meg a fehéregyházi, vagy segesvárinak is mondott csatatéren. Karddal a kezében küzdött, védte-fedezte Bem apó menekülését, hogy az elveszített ütközetből legalább ö, a tábornok egérutat nyerhessen. Bátran küzdött Zeyk százados. Az ellenség is elámult bátorsága láttán. Élve akarták elfogni, de Zeyk Domokos nem adta meg magát. Amikor kardja kettétört, előhúzta kétcsövű pisztolyát. Egyik golyóval lelőtte legközelebbi támadóját, a másikkal föbelőtte magát. Emlékét a közeli Héjjasfalván emlékmű őrzi. Gondoljunk őrá is, ha megállunk a csurgónál egyet inni. Mert pihenőhely is van a kút, a Petőfi emlékmű körül. Ilyenkor nyáron sokan állnak meg szomjuk oltani. Román, magyar, német s olykor számunkra ismeretlen nyelvek is hallhatók a kút körül. Jólesik fülünknek, mert Petőfi Sándor a világszabadság költője. Verseinek kiapadhatatlan életvizét jelképezi az a szüntelen csurgó-csobogó kút is. OLVASÓINK IRÁSAI A TAVASZ Kinyílott a hóvirág, Elküldte a telet már. Kinyílott a kikerics, Elhozta a tavaszt is. Kinyílott a gólyavirág, Eljöttek a gólyák már. Kinyílott az ibolya, Erdők, mezők illata. SZÉKELY K. ISTVÁN V. o.t. Királyfalva Télapó szeretnék lenni gyermekek kívánságát teljesíteni. Vennék nekik csizmát, prémet... hadd örüljenek a jó vendégnek! KUZMAN KINGA III. o.t. Nagybánya .BARÁTSÁG Élt egyszer egy kiskutya, meg egy kiscica. Megegyeztek, hogy elmennek kirándulni. Úgy is történt. A cica egy pogácsát vitt útravalónak. A kutya nem vitt semmit, mert megegyeztek a cicával, hogy elosztják, mikor megéheznek. Amint mennek egy ház előtt, gondolták, letelepednek. Igen ám, de egy gonosz siheder elkergette őket. A cica és a kutya futásnak eredt A futásban megéheztek. — Kérlek, adj egy kis pogácsát, nagyon megéheztem — kérlelte a kutya. — A pogácsa az enyém, mert én hurcoltam! — kiáltott vissza a cica. Ezen nagyon összevesztek. A cica hamar felmászott a fára, és onnan csámcsogta a pogácsát jóízűen. A kutya nagyon megharagudott a cicára. Ezóta is haragszik a kutya a macskára. BENCZE ANNAMÁRIA IV. o.1. Székelyudvarhely FURCSA KÍVÁNSÁG KUTYA-MACSKA DEÁK FERENC rajzai