Napsugár, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-07-01 / 7. szám

kább mese, hogy Petőfi tulajdon­képpen meg sem halt. Ott él fönn a kászoni hegyek közt, nagy fehér szakálla van. Olykor látni vélik az öregek. És soha nem is fog meg­halni. Igaza van a mesének. Az, aki a nép , a népek szívébe költözött, az soha meg nem halhat. De Zeyk Domokos századosról, aki Petőfi barátja volt, őróla biztosan tudjuk, hogy ott halt meg a fehéregyházi, vagy segesvárinak is mondott csa­tatéren. Karddal a kezében küzdött, védte-fedezte Bem apó menekülé­sét, hogy az elveszített ütközetből legalább ö, a tábornok egérutat nyerhessen. Bátran küzdött Zeyk százados. Az ellenség is elámult bátorsága láttán. Élve akarták el­fogni, de Zeyk Domokos nem adta meg magát. Amikor kardja kettétört, előhúzta kétcsövű pisztolyát. Egyik golyóval lelőtte legközelebbi táma­dóját, a másikkal föbelőtte magát. Emlékét a közeli Héjjasfalván em­lékmű őrzi. Gondoljunk őrá is, ha megállunk a csurgónál egyet inni. Mert pihenőhely is van a kút, a Petőfi emlékmű körül. Ilyenkor nyá­ron sokan állnak meg szomjuk ol­tani. Román, magyar, német s oly­kor számunkra ismeretlen nyelvek is hallhatók a kút körül. Jólesik fülünknek, mert Petőfi Sándor a világszabadság költője. Verseinek kiapadhatatlan életvizét jelképezi az a szüntelen csurgó-csobogó kút is. OLVASÓINK IRÁSAI A TAVASZ Kinyílott a hóvirág, Elküldte a telet már. Kinyílott a kikerics, Elhozta a tavaszt is. Kinyílott a gólyavirág, Eljöttek a gólyák már. Kinyílott az ibolya, Erdők, mezők illata. SZÉKELY K. ISTVÁN V. o.t. Királyfalva Télapó szeretnék lenni gyermekek kívánságát teljesíteni. Vennék nekik csizmát, prémet... hadd örüljenek a jó vendégnek! KUZMAN KINGA III. o.t. Nagybánya .BARÁTSÁG Élt egyszer egy kiskutya, meg egy kiscica. Megegyeztek, hogy elmennek kirándulni. Úgy is történt. A cica egy pogácsát vitt útravalónak. A kutya nem vitt semmit, mert meg­egyeztek a cicával, hogy eloszt­ják, mikor megéheznek. Amint mennek egy ház előtt, gondolták, letelepednek. Igen ám, de egy gonosz siheder elkergette őket. A cica és a kutya futásnak eredt A futásban megéheztek. — Kérlek, adj egy kis pogácsát, nagyon megéheztem — kérlelte a kutya. — A pogácsa az enyém, mert én hurcoltam! — kiáltott vissza a cica. Ezen nagyon összevesztek. A cica hamar felmászott a fára, és onnan csámcsogta a pogácsát jóízűen. A kutya nagyon meg­haragudott a cicára. Ezóta is haragszik a kutya a macskára. BENCZE ANNAMÁRIA IV. o.1. Székelyudvarhely FURCSA KÍVÁNSÁG KUTYA-MACSKA DEÁK FERENC rajzai

Next