Napút, 2003 (5. évfolyam, 1-10. szám)
2003-02-01 / 1. szám - Sírt és nevet (Terítéken a humor)
/Mpdr Fecske Csaba Szeptemberi átirat légy a glóriám szeptemberi nap selymes levegő az én köpenyem szememből a mézsűrű fény kicsap a távozó időt visszanyelem lehetne július még szeptemberi vakációzó diák az ember megkérdezné szorongva a puskát faraghat-e rím helyett fapuskát lennék kisgyermek felnőtt eszemmel nőket bámulnék szakértő szemmel de arcomban immár két öreg szem öregszem bár erre nem törekszem a sokat viaskodtunk Istenem a harcban ott voltam én is te nem hallottad meg soha panaszaim számodra szükségtelen rossz a rím te tudod a költő szíve reszket midőn letör belőle egy gerezdet hogy azt facsarna belőle verset mint száj ha szól felreped a szőlő egy roppant présben végzi a szóló amikor fölkelek reggelente mintha egy homályos szűk terembe lépnék fejemet falba verem be ha este jó sötét mély verembe zuhanok félkész verssel fejembe mélán vágyakozva alkonyatkor angyal szívéről hull rám aranypor de szép volt minden gyerekkoromba a fájdalom se volt oly goromba minden oly szép volt szinte tetszett de láthatod az egészből ez lett már nincs hátra a meccsből csak egy szét az élet elhalkuló bús szextett vaskampóként merednek miértek a remény izzószála kiégett a kezdet hajdan nem ezt Ígérte mégis azt mondom Uram megérte