Nefelejts, 1860. április - 1861. március (2. évfolyam, 1-53. szám)

1860-09-16 / 25. szám

volna őt,volt egyedüli gazdagsága, vele csak úgy kapargatván ki a föld kincseit. Lola mindenesetre nagyobb művésznő volt az énekben, mint a tánczban, hangjában valami kísértetszerű volt, zengése elektrikus hatású volt, és mégis nyers s idegenszerű. Ezen időszakban a berlini legelegánsabb körök is csak a szép spanyol nőről beszéltek, pedig ő még ekkor nem fordítá németre azon arczcsapást, melyet Erzsébet királynő Leicester lordnak adott. A lapok mind csak a szép idegen nőről ábrándoztak. Egy szegény költő szerelmi lángjában főbe lőtte magát. — Nem az első s remélem nem is az utolsó eset, — mondá ő hideg büszkeséggel és öntetszéssel, midőn ezen eset tudomá­sára jutott. Hány lágy szív lángolt miatta! ő valóságos cholera volt a gyúlékony érzelmekre. Egy ízben csinos ifjút jelentettek be nála. — Sennora! — mondá ez lélekszakadva — adjon egy csó­kot, különben golyót röpítek agyamba. A szép nő odanyujtá arczát. A csók elcsattant. De a heves természetű ifjú e kegygyel nem akart megelé­gedni és egyéb bizalmasságokat is megengedett magának. — Uram ! e vakmerőségért lőni fogunk, — mondá Lola, ellökvén magától az ifjút és pisztolyokat hozván elő. Az ifjú elsápadt, nem volt kedve vivni. — Gyáva ficzkó! — kiáltott a szép nő, az ifjú habozását észrevévén, — csókolódzni van bátorságod, de vivni nem mersz Megvetlek! Takarodjál szemeim elől, és ne beszélj szerelemről. Ezen eset nyilvánossá lön. Senki se vágyott többé csókjára Solinak a­mit felőle beszélnek, nincs alapja, sok tette azon­ban, melyek által kedveseire veszélyessé lön, igen ismeretes. Rowdins lord megkérte kezét, és 5000 font évi jövedel­met ígért neki. Lolának mindig szüksége volt pénzre, és nem utasítá vissza az ajánlatot, de azon feltétel alatt, hogy a menyeg­zőt hajón üljék meg, és hogy a lord azon esetre, ha egész Cali­­forniáig a­hová utazandók voltak, csak nyúlni is mer neje után, tetemes bánatpénzt űzessen, a házasság pedig felbontassák. A lord beleegyezett, de nem állhatta meg fogadását, azon­ban valahányszor nejéhez közeledett, ez mindannyiszor egy po­fonnal riasztá őt vissza. így tartott ez St. Francescoig, a­hol a lord, magát megbo­­szulandó, pénzét a vizbe dobá s maga is utána ugrott. Lolát annyira elkeserítő ez esemény, hogy férjére köpött, midőn a hullámok fölötte összecsaptak. — Én jobb vagyok mint hírem! — mondá, és Amerikában értekezéseket tartott, melyekre 2 dollár belépti dij mellett csak úgy tódult a sok yanke. Átalánosan a szép vezeklőnek hittük őt. És valóban, értekezései szellemdúsak s élezések voltak, s az amerikai lapok nem győzték azokat eléggé magasztalni. Egy ízben „a nőerény és férfiak kicsapongásairól“ érteke­zett, és oly tetszést aratott, hogy mindjárt másnap megfordítá a themát, s a „nők kicsapongásairól és a férfiak erényeiről“ szó­nokolt. Egy axiómája így hangzik : „A nő erősebb mint a férfi, könnyebben uralkodhatik ma­gán mint az, föltéve, hogy toilettejéről gondoskodva van. A nő, pipere nélkül hasonlít a lomba osztott virág- vagy fához. Min­den nőnek dohányozni kellene, a dohányzás erélyessé, szabadab­bá tesz, emanczipálja a nőt. Az asszonya ki nem dohányzik, azt mutatja hogy nem érzi rablánczait, és az ilyen nők a legvesze­delmesebbek.“ Lola halálos ágyán cath. papot hivatott, fehér ruhába öl­tözött és kibékült az Istennel. •— Szép, ellenállhatlan voltam az életben, — mondá — szép akarok lenni halálomban is. A halál nyolczadik vőlegényem, a ki kezemet kéri, és a kihez hű maradok, Isten engem úgy segéljen ! Ezek voltak utolsó szavai. Házi tanácsadó. 149. A kalarábi mint savanyított káposzta. Hogy a fehérrépa, őszi vagy tarlórépa, besavanyítva ízle­tes eledelt ad, azt minden gazdasszony saját tapasztalásából tudja, de azt nem mindegyik tapasztalta, hogy a kalarábi még ízletesebb amazoknál. A kalarábit ugyanis szintén be lehet sava­nyítani és pedig következő módon: A kalarábit, mint főzésre szokták használni, kemény, kérges héjától hámozd meg s tíztől húsz óráig áztasd tiszta, hideg kútvízben, s ekkor, mint a fehér vagy tarlórépát, gyaluld meg. Az így meggyalult kalarábinak hor­dóban való eltartásmódja az, a mi a közönséges savanyított ká­posztáé. Kis háztartásnál s nagy városokban, hol nincs minden családnak pinczéje, mázos cserépedényben a konyhában vagy az éléstár bármely szögletében el lehet tartani. Besavanyitás­­kor egy kis boreczetet és sült gesztenyét kell hozzá tenni s ezáltal kitűnő kedves izt nyer. (I. J.) 150. A dinnye eltartása. A dinnyének egész a télig eltartására a következő mód csalhatlannak bizonyult be. Az eltartandó dinnyét teljes megé­­rése előtt pár nappal le kell szakasztani s száraz, hűs, de nem hideg helyen szitált hamu közé tenni. 151. Tyúkszem ellen. Dr. Berges szerint a tyúkszemet legkönyebben úgy lehet kiirtani, ha azt naponkint többször jódtinktúrával bekenjük. Ha a tyúkszem a lábujjak közt van, jódtinktúrába és olaj-édbe (gly­cerin) mártott rongyocskát rakunk rá. 152 Miként lehet a bőr lábbelieket a szokottnál tovább megtartani ? Maceroni ezredes következőt mond : „Az utóbbi hat év alatt csak három pár csizmám volt,s azt hiszem a jövő hat évre is még elég lesz ; erről kezeskedik követke­ző bánásmódom : Egy font faggyút s 112 font gyantát egy fazékban a tűzhöz teszek, ha ez anyagok megolvadtak, és jól összevegyítvék, megmelegitem a csizmát s e meleg folyadékot festő­ ecsettel rá kenem, s pedig addig mig se a felső bőr, se a talp semmit be nem iszik. Ha valaki kívánja, miszerint a lábbeliek ki is fénye­­síttessenek, 2 lat viasz 2 lat terpetinolajban fölolvasztatik s egy kávéskanál lámpakorom adatik hozzá. A faggyúolvadékkali be­­kenés után nehány nap múlva az utóbbi kenőcs használtatik, a­nélkül azonban hogy ennél a csizmát meg kellene melegíteni.“

Next