Nefelejts, 1860. április - 1861. március (2. évfolyam, 1-53. szám)
1860-09-16 / 25. szám
volna őt,volt egyedüli gazdagsága, vele csak úgy kapargatván ki a föld kincseit. Lola mindenesetre nagyobb művésznő volt az énekben, mint a tánczban, hangjában valami kísértetszerű volt, zengése elektrikus hatású volt, és mégis nyers s idegenszerű. Ezen időszakban a berlini legelegánsabb körök is csak a szép spanyol nőről beszéltek, pedig ő még ekkor nem fordítá németre azon arczcsapást, melyet Erzsébet királynő Leicester lordnak adott. A lapok mind csak a szép idegen nőről ábrándoztak. Egy szegény költő szerelmi lángjában főbe lőtte magát. — Nem az első s remélem nem is az utolsó eset, — mondá ő hideg büszkeséggel és öntetszéssel, midőn ezen eset tudomására jutott. Hány lágy szív lángolt miatta! ő valóságos cholera volt a gyúlékony érzelmekre. Egy ízben csinos ifjút jelentettek be nála. — Sennora! — mondá ez lélekszakadva — adjon egy csókot, különben golyót röpítek agyamba. A szép nő odanyujtá arczát. A csók elcsattant. De a heves természetű ifjú e kegygyel nem akart megelégedni és egyéb bizalmasságokat is megengedett magának. — Uram ! e vakmerőségért lőni fogunk, — mondá Lola, ellökvén magától az ifjút és pisztolyokat hozván elő. Az ifjú elsápadt, nem volt kedve vivni. — Gyáva ficzkó! — kiáltott a szép nő, az ifjú habozását észrevévén, — csókolódzni van bátorságod, de vivni nem mersz Megvetlek! Takarodjál szemeim elől, és ne beszélj szerelemről. Ezen eset nyilvánossá lön. Senki se vágyott többé csókjára Solinak amit felőle beszélnek, nincs alapja, sok tette azonban, melyek által kedveseire veszélyessé lön, igen ismeretes. Rowdins lord megkérte kezét, és 5000 font évi jövedelmet ígért neki. Lolának mindig szüksége volt pénzre, és nem utasítá vissza az ajánlatot, de azon feltétel alatt, hogy a menyegzőt hajón üljék meg, és hogy a lord azon esetre, ha egész Californiáig ahová utazandók voltak, csak nyúlni is mer neje után, tetemes bánatpénzt űzessen, a házasság pedig felbontassák. A lord beleegyezett, de nem állhatta meg fogadását, azonban valahányszor nejéhez közeledett, ez mindannyiszor egy pofonnal riasztá őt vissza. így tartott ez St. Francescoig, ahol a lord, magát megboszulandó, pénzét a vizbe dobá s maga is utána ugrott. Lolát annyira elkeserítő ez esemény, hogy férjére köpött, midőn a hullámok fölötte összecsaptak. — Én jobb vagyok mint hírem! — mondá, és Amerikában értekezéseket tartott, melyekre 2 dollár belépti dij mellett csak úgy tódult a sok yanke. Átalánosan a szép vezeklőnek hittük őt. És valóban, értekezései szellemdúsak s élezések voltak, s az amerikai lapok nem győzték azokat eléggé magasztalni. Egy ízben „a nőerény és férfiak kicsapongásairól“ értekezett, és oly tetszést aratott, hogy mindjárt másnap megfordítá a themát, s a „nők kicsapongásairól és a férfiak erényeiről“ szónokolt. Egy axiómája így hangzik : „A nő erősebb mint a férfi, könnyebben uralkodhatik magán mint az, föltéve, hogy toilettejéről gondoskodva van. A nő, pipere nélkül hasonlít a lomba osztott virág- vagy fához. Minden nőnek dohányozni kellene, a dohányzás erélyessé, szabadabbá tesz, emanczipálja a nőt. Az asszonya ki nem dohányzik, azt mutatja hogy nem érzi rablánczait, és az ilyen nők a legveszedelmesebbek.“ Lola halálos ágyán cath. papot hivatott, fehér ruhába öltözött és kibékült az Istennel. •— Szép, ellenállhatlan voltam az életben, — mondá — szép akarok lenni halálomban is. A halál nyolczadik vőlegényem, a ki kezemet kéri, és a kihez hű maradok, Isten engem úgy segéljen ! Ezek voltak utolsó szavai. Házi tanácsadó. 149. A kalarábi mint savanyított káposzta. Hogy a fehérrépa, őszi vagy tarlórépa, besavanyítva ízletes eledelt ad, azt minden gazdasszony saját tapasztalásából tudja, de azt nem mindegyik tapasztalta, hogy a kalarábi még ízletesebb amazoknál. A kalarábit ugyanis szintén be lehet savanyítani és pedig következő módon: A kalarábit, mint főzésre szokták használni, kemény, kérges héjától hámozd meg s tíztől húsz óráig áztasd tiszta, hideg kútvízben, s ekkor, mint a fehér vagy tarlórépát, gyaluld meg. Az így meggyalult kalarábinak hordóban való eltartásmódja az, a mi a közönséges savanyított káposztáé. Kis háztartásnál s nagy városokban, hol nincs minden családnak pinczéje, mázos cserépedényben a konyhában vagy az éléstár bármely szögletében el lehet tartani. Besavanyitáskor egy kis boreczetet és sült gesztenyét kell hozzá tenni s ezáltal kitűnő kedves izt nyer. (I. J.) 150. A dinnye eltartása. A dinnyének egész a télig eltartására a következő mód csalhatlannak bizonyult be. Az eltartandó dinnyét teljes megérése előtt pár nappal le kell szakasztani s száraz, hűs, de nem hideg helyen szitált hamu közé tenni. 151. Tyúkszem ellen. Dr. Berges szerint a tyúkszemet legkönyebben úgy lehet kiirtani, ha azt naponkint többször jódtinktúrával bekenjük. Ha a tyúkszem a lábujjak közt van, jódtinktúrába és olaj-édbe (glycerin) mártott rongyocskát rakunk rá. 152 Miként lehet a bőr lábbelieket a szokottnál tovább megtartani ? Maceroni ezredes következőt mond : „Az utóbbi hat év alatt csak három pár csizmám volt,s azt hiszem a jövő hat évre is még elég lesz ; erről kezeskedik következő bánásmódom : Egy font faggyút s 112 font gyantát egy fazékban a tűzhöz teszek, ha ez anyagok megolvadtak, és jól összevegyítvék, megmelegitem a csizmát s e meleg folyadékot festő ecsettel rá kenem, s pedig addig mig se a felső bőr, se a talp semmit be nem iszik. Ha valaki kívánja, miszerint a lábbeliek ki is fényesíttessenek, 2 lat viasz 2 lat terpetinolajban fölolvasztatik s egy kávéskanál lámpakorom adatik hozzá. A faggyúolvadékkali bekenés után nehány nap múlva az utóbbi kenőcs használtatik, anélkül azonban hogy ennél a csizmát meg kellene melegíteni.“