Nefelejts, 1863. április - 1864. március (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-14 / 46. szám
A MifetetterSl. SZÁNTAY ARILAADaLIR (Ajánlva e lapok t. olvasónéinek.J I nefelejts fűrész nyelven nefelejts mizsót (myosotis heoipioides) csészéje 5 fogú, szára alig elágazó, levelei lándzsások, bokrétája öt metszésű, kék színnel. A köznép némely vidékeken békaszemfűnek nevezi. A nefelejts egyike a hölgyek legkedvesebb virágainak, s a költők gyakran felhasználják danáikban. A nefelejts a bokrok alján, zöld mezőkön , rónákon és berkeken nagy mennyiségben szokott díszleni. Legújabban a nemesített nefelejts, virágágyainknak egyik legnagyobb ékessége jön. A mizsótféle virágoknak — hova a nefelejts tartozik — több faja van, részint fehér, részint sárga színűek, azonban a természet keze legnagyobb műizléssel látszott alkotni a kékszínű nefelejts-virágot. Valamint minden virágnak eredetét regékben akarta a nép megörökíteni, úgy a nefelejtsről is több regét zengenek. A múlt évi „Bazarl” hozott értekezést a nefelejtsről azonban én ezt szándékosan nem használtam , oka ennek az, hogy én a magyar hölgyeknek akarván írni, minden adatot, a magyar nép ajkáról vettem, s e sorok talán hölgyeink előtt, annál kedvesebbek leendnek, ha tudják hogy bennök minden jelleg a magyar népköltészetnek kifolyása, nyilatkozata. Én tehát egy népmese után el fogom regélni a kékszínű nefelejts-virág történetét: „Volt egyszer egy szép királyfi, olyan szép volt, hogy olyat csak álmában láthat az ember. Ennek a szép királyfinak volt egy öreg apja, a ki már nagyon vén volt, haja fehérebb volt a Hattyú tollánál, s arczán az idő redőkbe véste fel az évek számát. „Az öreg király fiát meg akarta házasítani, a szomszéd királynak leányával, de az ifjú király nem akarta ezt sehogy sem, mert ő nem a királykisasszonyt, akit Liliomnak hittak, hanem egy pórlánykát, akit falu virágjának neveztek, szeretett. „Apja megüzentette a szomszéd királynak, hogy el fognak menni nemsokára, s mikorára hétszer fölkel a hajnalcsillag, már akkor ott lesznek. „A szomszéd király mindjárt kifényesíttette a maga kastélyát , aranyos , ezüstös falakból új palotát is rakatott, ahol majd a két boldog királypár lakni fog, s előszólította a maga egyetlen leányát, s felöltöztette csillogó karbunkolos ruhába. „Ekkorára hétszer tűnt fel a hajnalcsillag, s az öreg király is megérkezett, a maga fiával. „Halvány volt a király urfi, s arczán valami titkos bánatnak nyoma látszott. Hej pedig a királyleány nagyon szerette az ifjút; odament hozzá, szépen megcsókolta, aztán kezével megsimitotta annak homlokát. Most a király urfi még halványabb lett. „Nagy daridó lett, a sok ur, lovagok vigadtak, tánczoltak. Újra feljött hetedikszer a hajnalcsillag, s az ifjú király saját kastélyába elvitte menyasszonyát .A királyfi mindig halványabb lett. Észrevette mindjárt az ifjú királyasszony, hogy őtet nem szereti férje, elkezdett keservesen sírni, kiment a tó partjára, ott virágokat szedett, s lefeküdt s imádkozott, hogy őtet az Isten szólítaná el a jobb hazába, talán ott nem lenne olyan boldogtalan, mint itt a földön. „A tó partján nemsokára egy dalt hallott zengeni , os egy bánatos leányka jött, egyszerű ruhában. Megszókta a királykisasszonyt, s megkérdezte, hogy mi baja van? a királykisasszony elmondta, hogy szerelmében miként csalódott, s miként lett ő boldogtalan. „Erre a bánatos leányka, aki nem más volt, mint a falu virága, elkezdett sóhajtani . . . „Aztán egymás nyakába borultak s mindketten sírtak . . . sirtak keservesen. „Hétszer újra feltűnt a hajnalcsillag, s a király-urfi még halványabb volt . . . „Hirtelen nagy zaj hallatszott, a szőke lány, a falu virága őrülten rohant az utczákon, s mindig azt kiáltozta „ne felejts 46