Nefelejts, 1866. január-december (8. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-25 / 8. szám

Rajta fiúk, poharat, poharat! Nem magyar az, ki ma hátra marad; Vére fagyott, hideg a kebele, Nem mi körünkbe való, el vele! Fel­nosza hát poharat, poharat, Nem magyar az, ki ma hátra marad. Szent haza!­értted ezen poharat: Élj te, derüljön örömsugarad. Rajta, kaczintsatok újra velem: Éljen a, éljen a honszerelem. Éljen a honfi, ki bűn, igazán, Szent ügyedért buzog ősi hazám! És e pohárt azokért emelem, A kiket úgy szeret a kebelem, — Egy szeret összeölelni! tehát: Éljen a lyánka, s a tiszta barát; Éljen a dal s ki reája hévül, Éljen a nép vele végtelenül! *) Losonczy László. Elbeszélés. Irta: Deák Farkas. Első rész. Falun. I. A kijelölés. Magyarország egyik gazdag megyéjébe vezetem a nyájas olvasót; a megye, melynek keleti részét a Tisza metszi át,érdekes képét adta a magyar közélet egyik leg­szebb jelenségének,a követválasztásnak, s midőn ezt szándékozom leírni, igyekezem mindenek fölött a társa­dalmi szempont terén maradni, s akár eléggé tanuságos, akár eléggé mulatságos legyek, minden esetre magában a tárgyban rejlik a legfőbb vonzerő. Enyém csak az előadói szerep, s igy könnyen fogok elnézést találni egy s más gyen­geségeimért. * * * Ribánháza egészen magyar helység s egykori földes­ura, jelenleg első birtokosa ribánházi és tombolkői Tom­­boly Ferdinand ötven hatvan évközti úriember; nem na­gyon gazdag, de van ötezer hold földje, jól berendezett gaz­dasága, és a mi mindenek fölött nevezetes, jelenben egy garas adóssága sincs. Az öreg ur neveltetése olyan volt, mint a legtöbb magyar nemesé; iskola, deákoskodás, pat­­varia, s táblabiróság és házasság egyszerre. Neje hasonlókép úri család gyermeke volt, s ép oly előkelőnek tartá magát, mint a főispánná ő nagyméltósá­ga, szóval a magas termetű delnő méltó leánya volt a spi­­tzenthali Versengőy család büszke őseinek. A derék párnak két gyermeke volt, egy fiú s egy leány. A fiú Rajm­und végzett jogász, a kisasszony Mal­vina tizennyolcz éves ifjú hölgy. Ezek szerint bemutatták azon család tagjait, melynek viszontagságai a jelen elbe­szélés tárgyát képezik, egy s más tulajdonságaikról a tör­ténet folyamában többet fogunk hallani; de most még egy személyről kell szólanom, ki a családnak csak mellék , de azért igen fontos szerepet játszó tagja; s ez nem más mint Szilvásy József, egyszerűen Józsi bácsi, ki a háznak közeli rokona s a gazdaság föntartója, a család anyagi érdekei­nek képviselője, s igy a család föntartásának egyik leg­főbb eleme. Szép őszi délután van. Az egész család a széles ter­­rasse-on ül, s a vörösen házisapkázott Tomboly Ferdinand úr kényelmes karszékben üldögél és szundikálva szivaro­zik, piros-pozsgás arczán csend és nyugalom tanyázik, s úgy látszik, hogy az egész nagy mindenséggel fölötte ke­veset gondol. Nejének fején sárga pántlikás főkötő van,s még min­dig szép fekete haja régi divatu csigákba szorítva, mint *) Figyelmeztetjük a t. olvasót szerzőnek jelen számunk 95. apjánl e költeményre vonatkozó nyilatkozatára. Szerk.

Next