Nefelejts, 1869. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-14 / 7. szám

XL évfolyam, 7. szám 1869. Február 14 s Ss ss s ss ss ss s s­ ss s s ss ss ssss s­­sss ss s s ALMANZOR. (Heine.) Benn a dóm­ban Cordovában Áll háromszáz óriás oszlop, Háromszorszáz­ óriás oszlop Tartja kúpját a templomnak. S falon, oszlop- s bolthajtáson A koránból szent mondások Vonulnak le a magasból Virágokkal át-átszedve. Hajdanában moor királyok Épiték ezt igy Alláhnak; De nagyon sok változott meg Az időknek folyamában. A toronyban, hol az őrök Imádságra szólitgattak, Most keresztyén harangoknak Hallszik méla mormogása. A lépcsőkön, hol a hívők A próféta szavát zengék, Áldozátok mutogatják Most miséjök fád csodáit. 8 van forgás és van hajlongás Előtte sok tarka bábnak, Van bégetés, füst és csöngés És a gyertyák pislákolnak. Ott a dómban Cordovában Áll Almanzor ben Abdullah, Némán néz az oszlopokra,­ Mormogván e csendes szókat: „Erős, óriás oszlopok ti, még Allahnak szenteltetve, Most a gyűlölt kereszténység Szolgáivá vagytok téve. I.: 11 • i) •' s ■ V . s S ■ s Alkalmazkodván a korhoz — Elhordjátok terhetek ti, Ej, hisz akkor sokkal inkább Meghajolhat, aki gyöngébb.11 S fejét vidám arczczal hajtja Almanzor ben Abdullah a Keresztelő-medenczére A nagy dómban, Cordovában. II. Gyorsan lép ki a templomból, Lóra ül és tova száguld, Nedves haja leng a szélben, Leng a tolla kalapjának. Alkolea utján vágtat, Guadalquivir folyó mentén, Hol a fehér mondolák és illatos narancsok nyílnak. A víg lovag arra száguld, Nevet, daczol, kénye kedvén S vele együtt a madárkák, S hangos vize a folyónak. Alkolea kastélyában Lakik Clara de Alvarez, Navarrában harczol atyja — Van ő itthon most szabadján. S Almanzor még messze hallja Hangját dob- és trombitának. Látja a kastély csillárit A fák lombján át ragyogni. Alcolea kastélyában Tizenkét szép asszony tánczol. Ékes lovag tizenkettő, De legszebben lett Almanzor. \

Next