Nefelejts, 1870. január-december (12. évfolyam, 1-52. szám)

1870-09-11 / 37. szám

37. szám. XII. évfolyam. Szeptember 11.1870. S­­ ›s­­ s ss ss ss *) !‡.sss s­­. Dalaimból. .. Oly szép az ajkad, És halvány képed! Láthatni rajtad Ezernyi szépet! Szemed magában — Hol bűvös fény ég —• Ezernyi lángban Ezernyi szépség! Te vagy szerelmem. Tudod te már ezt ! S ajkadról engem A szó csak fáj, sebz... Pedig mi volna Odaadnom érted Ezer halálban Ezernyi éltet! II. Ha letörted, szép leányka, Hervadás jön a virágra, Pirosból lesz halvány­sárga... Szánhatod már, de hiába. Hervadásnak rabja lettem, Meg van törve szivem-lelkem. Lassú halál jött reája... Szánhatod már, de hiába ! III. Szép helyen születtem, ligetes vidéken. Gyönyörű e tájék, gyönyörű énnékem. Füttye a madárnak nyílt szivekbe szárnyal. Gyönyörű leánykák gyönyörű dalával. És én e vidéket kerülöm már régen! Sohse lesz az élet gyönyörű ott nékem; s )s*­)ss . Nagy kínossá tette a szerelem átka — Átkozottá tette egy — gyönyörű lányka. Óhajtottam is már feledni őt sokszor, De a lelkem hozzá vissza-vissza gondol; Hogy nem feledhettem, s hogy szeretem folyton : Nem őt — magamat kell nekem is átkoznom! Jó az ég, ne félj te, ha meghallgat engem, S úgy ítél fölötted, amint súg szerelmem: Elfelejti akkor, megbocsátja vétked — S gyönyörű leányka, gyönyörű lesz élted! Dömötör Pál: Vihar után verőfény. Irta: Lauka Gusztáv. 1. Ha az utas a zelistyei üveggyártól, mely egy regényes völgyben, Szatmármegye legszélén, a Magyarországot Erdély­től elválasztó) bükkös rengeteg alján fekszik, a Szomorod nevű folyócska mentében éjszaknak, Nyegristye nevű falucska felé tart, az üveghuta és falucska közti vonal középpontján, balra, hársak és ákáczok közé temetve, egy tiszta udvarral és kerí­tés nélküli kerttel ellátott fehér házikót fog találni, melynek barátságos külseje, nemcsak bátorítólag és vigasztalólag fog reá hatni a meglehetősen hallgatag pusztaságban, hanem egyszersmind hivólag is int felé, hogy a rázós és rész ut fára­dalmait belsejében kipihenje. 1828-ban, épen sz.­Mihály napján, haladt a fennebb említett útvonalon, a délutáni órákban, szürke ménlovon, egyurtasan öl­tözött 20—22 éves fiatal­ember, gondtalanul fütyörészve, s in­kább lovára bízva az irány megválasztását, hogysem azt maga kormányozta volna. Arcza bár tiszta, de kissé halvány, nemes vonásaiban előkelő származásra mutatott; kék szemei szelíden és kedélyességet tükrözőleg tekintgetének a világba. Lovoni ülése és magatartása azonnal elárulja, hogy gyakorlott és ügyes lovagló.

Next