Nefelejts, 1875. január-február (17. évfolyam, 1-9. szám) - Divat-Nefelejts, 1875. március-december (1. évfolyam, 1-43. szám)
1875-08-01 / 22. szám
NEFELEJTS A DIVAT cjl. XVII. évfolyam. I)JIVAT-NEFELEJ I. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1875. augustus 1. a. évfolyam TS. Egyesült szépirodalmi és divatközlöny. Milyenek a nők? A reisniei tanulmány. A száj. V. A száj nagy szerepet játszik a nőknél. Ha két egykorú, egyenlő természetű, és vérmértékű és egyenlő szervezetű, hasonló életviszonyok között fejlődő nőt szembesítünk, és azt vesszük észre, hogy az egyiknek vékony és keskeny, a másiknak duzzadt ajka van, s hogy míg amazé halvány, emezé üde, piros, úgy meg lehetünk győződve, hogy itt a jellemek is mód nélkül különböznek egymástól. A vékony, keskeny és halvány ajkú nővel szemben óvatosabbnak kell lennünk, mint akinek ajka piros és duzzadt, jóllehet a duzzadt ajak a szenvedély bizonyító pecsétje, mert oly szenvedélyek lakoznak a szív mélyén, melyek igen gyakran beteges körülményekből táplálkoznak, míg az utóbbiaknál inkább harag, gyűlölség és irigység tüzétől kell tartanunk, de az egészség természetes vérkeringése nem engedi megérlelni a borús kedélyállapotot és veszélyes hangulatot. Ha a száj nagy, és vízszintesen húzódik kétfelé, az a gőg és kevélység jele. A pici és székleteiben kisé félévet képező szájú nőknél többnyire a szív és nem az értelem uralkodik. Alapos ismeretekre ritkán vergődnek, készültségük fölületes, az események és tárgyak okait nem kutatják. Képzelmük nagy, és ez áll mindazokra, kiknél inkább a szív, mint az ész ad irányt, ítéletük éles, ötleteik meglepők, s nem annyira a tudomány, mint az elménykedésben tűnnek ki. Igen nagy szerepet játszik a nőknél azon körülmény, hogy a száj arányos-é, nagy é vagy kicsiny, egyenes-é vagy görbe ; e jelek az arcismével foglalkozók szemében rendkívül fontosak. Virey „Physiognomonie. — Dictionaire des sciences medicales“ — című munkájában következőket, mondja a szájról: „Valamint egy nyílt edény a benne lévő folyadékot, elengedi párologtatni, ép úgy egy mindig nyitott, vastag és duzzatag, néger alakú ajak az együgyűség jele; a zárt, egymásra szokott keskeny szélű száj fontoskodó, alattomos és ármányos emberek jelzője. A széles száj férfiasság, bátorság és falánkság ismertető jele. A kis száj, a nőknek e tulajdonsága, pedig az ellenkezőről tanúskodik.“ Ez átalánosságban odavetett, de mégis igen találó megjegyzés fölni minket a további kutatásra. Oly nő, kinek nagy, széles s úgyszólván tátott, vastag, fölvetett ajka van, szabályos szájú férfiúhoz nem illik, az ily összekötöttések többnyire megboszulják magukat, mert az ily gyökerében különböző és kölcsönös megértésre képtelen jellemek csak rendkívül ritkán férnek össze. Az összeszorított, vékony és színtelen ajak, a zárt száj egy nő benső világára sohase vet kellemes fényt és e világítás még sötétebbé válik, ha az arc többi ismertető jele összhangzik vele, mint például: szúró, alattomos tekintet, hosszú, vékony és hegyes orr, hegyes áll, keskeny és alacsony homlok, lapos koponya, s erősen kifejlett hátsó agy. Az egyenes szájúak többnyire túlfinom, udvarias viseletű lények, de egyúttal ingatagok, s legkevésbé megbízható jelleműek. Az udvariasság náluk mindig bizonyos arcátlansággal párosul, mely a valódi érzést sérti. Saját önző céljaik vannak, s még legközönyösebb dolgokban is tettetnek, alakoskodnak. Gyakrabban fölvetették már azt a kérdést, váljon képesek a nők arra, hogy szájuknak nemesebb alakot adjanak? És az arcismével foglalkozók csaknem kivétel nélkül abban állapodtak meg, hogy részben képesek erre. Az egész arc, úgyszintén a száj is annyival finomabbá idomul, minél jobb és szívnemesítőbb a nevelés, és minél inkább fékezni tanulja a nő a köznapi szenvedélyeket, és minél nagyobb gondozásban és ápolásban részesíti a nemesebb érzelmeket. Ily körülmények összműködő hatása alatt minden, alapjában durván alakított női arc is eszményibbé idomul, és a száj a valódi nőiesség jellegét ölti. A száj szögletében rózsák nyiladoznak, és ha a száj megnyílik, a dallamos hang zenéjén szívünk fölmelegszik, és a lég illattal telik el. A szenvedélyek elsorvasztják az arcot, a szív nemesebb föllendülését, a lélek magasabb röptű szárnyalását, a szép, nemes és fönséges érzelmek gondozását, míg ha a köznapi érzéki vágyódások árját zsilipek közé szorítjuk, s lelkünk csörgedezését derültebb tájak felé vezetjük, azzal az arc is finomabbá lesz, s a női száj a paradicsom kapujává válik. A női szájnál különös figyelmet érdemelnek azon vonalak, melyek a mosoly következtében képződnek. Akiknél a mosoly vízszintes vonalt képez, azon nők büszkeséget és szellemi nagyságot keresnek abban, hogy kedveseiket egy ideig túlságos tartózkodással kínozzák s ezáltal mintegy az erény nimbuszával vélik magukat környezhetni. Sajátszerű, hogy később rendesen az ily nők, ha egy bátran föllépő, követelő, s elpártolni kész imádó jut körükbe, épen az ellenkező ösvényre lépnek, s ha egyszer már lemondtak szenvelgett szigorukról, egészen a győztes imádó rabjává lesznek; mert az ily nők nagy része vagy azért szeret, mert a viszontszeretet hizeleg hiúságának, vagy szeszélyből szeret és unalomból változtatja kedveseit, kártyáknak veszi őket, játszik velük, azután ismét eldobja ; csakhogy az ily nők ■ az új kártyákkal rendesen elvesztik azt, amit a régiekkel nyertek. Sokan a szemet, én inkább a mosolyt nevezném a lélek tükrének. Ez utóbbiban bizonyára ritkábban csalódnánk. Az ajkon mély mosolyog, minden gyöngeség és bűn kinyomódik, valamint a síró szemben minden erény visszatükröződik. Ha a száj könnyen visszahúzódik saját széleibe, támad a megvető mosoly, ha a fül felé irányul keserű, sőt kétségbeejtő mosoly, ha pedig kissé az orr felé kanyarul, az okos és szellemdús mosoly. Egyébiránt bármily nagy mester legyen is valaki, egy-két női szájról nem állapíthat meg következtetéseket, az egész női nemre. A női kedélyt és lelkületet az ismerheti meg legjobban, ki igazán, lélekből szeret. Megmondotta már Geothe, hogy aki a női sziveket mesterileg képes rajzolni, az nem csak sokat szeretett, de szerelmét sokszor viszonzák is. Uj tavasz. — Heine. —i, Mint a hold képmása reszket A vad tenger fölvert habján, Míg ő maga csendes bizton Áll a menynyek boltozatján: így tűnsz föl te is, a holdként Csendes bizton, lelkem üdve, S csak képed remeg szivemben, Mert szivem van megrendülve. II. Halk csengetyühang cseveg Kedélyemben végig. Kis tavaszdal, csengj tovább, Távolabb vidékig. Ama házig csengj, ahol Nyílik a virágsor, Ha egy rózsára találsz, Mondd, köszöntöm százszor. III A szent szövetséget hát Sziveink megkötők, Jól összefér a kettő, És egymás mellett ég. Csak kebleden a rózsát, Mely ékül nyila rajt’, Szegény jó frigytársunkat Zúztuk mi össze majd Kartok Lajos* Peregi Sándor élete. Krónikás telketek. Irta Deák Farkas. (Folytatás és vége.) Úgy tetszett nekem, hogy Tinódi jobban volt, s kimentem a házból, hogy valami munka után nézzek. Fejem szédült a sok eredménytelen futkozástól, míg végre a Lipótvárosban egy pince előtt valaki megszólított, hogy segítsek búzát tölteni, jól megfizet; én majdnem kezet csókoltam neki, s azonnal levitt a pincébe, hol a gabonát zsákokba töltöttük, s ott a napszámosok közt hallottam, hogy a búza valami Támori uraságé, aki valami bajba jött s hirtelen és nagyon olcsón adta el a búzát; olyan kétértelmű szavakat is hallottam, mintha ez eladás sok másnak károsításával járna, de én saját gondolatommal lévén elfoglalva, nem igen vettem figyelembe a társalgás részleteit .... eszembe jutott, hogy gyermekkoromban engem is bántott egy Támori, s azzal visszagondoltam rövid ideig tartott gyermekkorom szép napjaira, de gondolataim elűzve csak merítem a búzát, töltöm a zsákokat, melyeket erős vállu napszámosok hordtak a kocsikra. Este aztán gyönyörrel vettem át a pénzt s szaladva rohantam haza. Már öt óra mult s a szobában találtam a vén házmesternét, ki Tinódi ágya mellett üldögélt. Szegény Gábor eszméleten kívül, lázas állapotban volt, olykor nevemet emlegeté s beszélt mint szokása volt, föld fölött tündöklő dicsőségről. . . . Reggel 3 óra után némi enyhülés mutatkozott, s ekkorra vén asszony elment, hogy egy kissé pihenjen. Én ágya mellett maradtam s olykor nehány csepp citromvizet nyujtok, mit mohón nyelt le. Nap folytán a ház lakói a kis asztalt befőttekkel, narancscsal, cukorral, citrommal halmoz-