Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-11-21 / 93. szám
tok bírói részéről. Nem be nem népe- sült, hanem népeitől elhagyatott födékén tehát 1211-ben a Barcza vidéke, nem csak hogy nem hihetetlen, sőt ellenkezőleg épen nagyon is valószínű aj csiki krónika állítása, s annak hitelét legkisebb ok sincs kétségbe vonni, hogy aj német lovagrend bejövetele előtt itt a határszélek oltalmazásában a székelyek munkások voltak.Azon ellenvetés is, hogy a történészek Torcsa árábóli építését Theodorik lovagnak tulajdonítják, nagyon erőtelen. Mert hiszen köztudomás, hogy egy várat sok-szor lehet megépíteni. Károly-fehérvártt például Vidik Károly császár építtette ugyan, de vájjon azért nem építhette-e meg és lakhatta már előtte Gyula fejedelem, s ez előtt ismét a rómaiak? — S nézzük meg körünkben Földvárt. Ezt is közönségesen a német lovagrenddel állapíttatják. De minden valószínűséggel már előttük is volt itt erősség. Midőn az alig 14 évig itt mulatott német lovagrend ide ugyanis kővárat épített, a nem „kővár,“ hanem Földvár“ magyar elnevezés élő tanúbizonysága, — ennek a német lovagrend által kőből építtetése előtti földerősség gyanánti létezésének. Ugyanezen eset lehetett Törcsvárnál is. Theodorik állíthatott a mai Törcsvárhelyén fa erődítményt, ezt megengedjük ; de az már nevetséges állítás, hogy mivel ő ezt tette, előtte más azon helyet hasonló czélra ne használhatta volna. Talán csak nem akarják elhitetni a „magyarázatok“ sról, hogy: „anno domini 1211 bejött a német lovagrend, s teremté számokra az úr Isten a Barczát“. Egyébiránt a történészek sokszor nem ismervén valamely régibb adatot, azzal ellenkezőt mondhatnak, s ha ekkor a régebbi adat világosságra jön, nem az hamis azért, hogy addig ismeretlen volt, hanem azon állítások, melyek az ő nem ismeréséből létettek. így például csaknem általánosan elterjedt vélemény volt, hogy Erdély „Siebenbürgen“ neve a 7 szász várostól eredeti, s régibb okmányok merülvén fel,a melyekből kitetszett, hogy Erdély 7 váru tartománynak neveztetett a 7 magyar vármegyékről a szász városok alapulása előtt is — minden előbbi vélemény erőtlenné vált. Hasonló az eset a csiki krónika által felhozott adattal is, úgy, hogy ezen tekintetben épen meg lehet fordítani a „magyarázatok“ íróinak állításukat, s ahelyett, hogy azt mondanák miszerint a csiki krónika törcsvárróli adatja nem hiteles, mert azt a történészek nem ismerték, megfordítva azt kell mondanunk, hogy a történészek Törcsvár első kezdetérőli véleményük nem hiteles, mert ők a Csiki krónika régebbi adatját nem ismerték. Végre azon kifogás is, hogy IV-dik vagy Kun László Törcsvárát nem adományozhatta Sándor Istvánnak, mert ezen Laszló után nem uralkodott Béla nevű ki-rály, épen egyenesen mellettünk, és igy a „magyarázatok“ ellen bizonyít. Mert ha IV László nem adományozhatta akkor természetesen i-se vagy vagy is szent Lászlónak kellett azt tennie, és igy csakugyan nyoma van a székelységnek a Barczán a né-i met lovagrend idejötte előtti időről is. De vizsgálódjunk csak tovább. A né- imet lovagrend ide jöttekor a helyek, vizzek neveiben mind olyanok tűnnek fel, melyek vagy egyenesen magyar, vagy legalább nem német eredetűek, mint: Tömös, Brassó, Törcs, Barcza ; midőn ezeket az idetelepült német elem elfogadta és megtartotta, nem a tűnik-e ki e körülményből, hogy ezen vidékek a lovagrend idejötte előtt már nemcsak valamikor betelepült helyek voltak, hanem daczára a Kunok vagy Besenyők általi elpusztíttatásnak is, itt mint török s tatárdúlások alkalmával is főként a vidék szélén, az erdők környékein még annyi lakosok maradtak, hogy azok az új telepekkel ezen nevezeteket elfogadtatták. Ne feledjük azt is, hogy a lovagok a Moldvából beözönlött Kunok vagy Besenyők ellen telepíttettek ide, s váraik is az ország szélén lakók elleni oltalmazására épültek, s hogy a Barcza közvetlen szomszédságában csak hamar a magyar király főségét elismert Blakk és Besenyő népek tűnnek fel, a kik számára az erdők szászokkal való közös használata az 1224-diki levél által biztosíttatik, — azonnal meg kell győződnünk, hogy a barczavidéki vegyes székely, csángó és oláh (Blakk) helységeknek már a német lovagrend korában elkezdődése nem csak hogy nem nagyon kétes, hanem ellenkezőleg több mint valószínű. Mert nem más mint az ősi székely lakóknak a Besenyő dúlások miatt szélekre, erdők mellékeire kivonult, és később, a magyar királyi főséget elismert, s az általuk használt erdők széleire települt románok és csángókkal vegyült maradékai a mai törcsvári uradalom községeinek lakói. (Folytatása következik). tek el szerénytelenséget, ha őt erre barátilag fölkérem. Végül csak annyit említek, hogy Gábor Áron sija, daczára annak, hogy e czélra némi pénz büntetett, és daczára annak, hogy e csekély össze- igi D. fez. Zs. azon ígérettel vette át, hogy egy a hőshöz méltó síremlék fölállithatására a kellő lépé- seket megteendi : az eresztevényi temetőben egy fekete egyszerű fakerítésen, és még egyszerűbb sírkövön kívül, semmi ékességet nem bír. Feledve vannak hamvai mint volt élete, der nagy lelke felejthetetlen azok előtt kik az akkori nagy napokat átélték. 370 — Hazai köz ügyek. Jelen hó 12 ikén Andrássy gróf búcsút vett a Deákkörtől. A kör tagjai teljes számban voltak jelen, úgy szintén a miniszterek. Gróf Andrássyt lelkes éljenzéssel fogadta, a kör elnöke Justh József tolmácsolta rövid szavakban a kör tagjainak fájdalmát Andrássy távozása felett. Megnyugtatást — úgymond — csak abban lelhetünk, hogy Andrássynak utódja az, ki e kör tagjainak teljes bizalmát birja. Erre Andrássy röviden és meghatóan válaszolt. Beszédéből álljon itt a következő : A barátság, a támogatás, melyben ő és minisztertársai e kör által részesítettek, előtte örökké felejthetlen lesz. A közös küzdelmek, a becsületes harcz és a jó ügy diadalának örök emléke ez. Kéri, hogy a párt ugyan e támogatásba részesítse utódját s annak minisztertársait. A külügyminiszteri tárczát csak azért vállalta el, mert legteljesb meggyőződése, hogy a monarchia, a dynastia és fejedelem érdekei ugyanazonosak Magyarország érdekeivel. Az új kör, melyben ezentúl működni fog, így nem lesz előtte idegen. Működésének ugyan az lesz iránya, ugyan az czélja, mint a Deákpárt tagjainak. — Ezzel kapcsolatban megemlítjük Beust gróf búcsúját, kitől épen azon napon vett búcsút a külügyminisztérium összes személyzete, a melyen Andrássy gróftól a Deákkor. Beust átgondolt beszédében ezeket mondá : Amit ezelőtt öt évvel magammal hoztam, az fris bátorság őszinte akarat volt ; amit most magammal viszek, az e birodalom jövőjébe helyzett nyugodt bizalom és megdönthetően hit, egyszersmind annak tartóssága és áldásában, a mi ittlétem napjaiban eléretett bizalom ama kipróbált kéz iránt melybe ma hivatalomat leteszem. . A menet jó rendben van, és az, ha Isten akarja, ezentúl is ki fogja állani a zivatarokat és szirteket. — Andrássy gróf távozása után a képviselőház felfüggesztő üléseit mindaddig a mig a minisztériumban eshető változások bekövetkeznek. Ezt megelőzőleg idén hó 13-án zárt ülés tartatott, a melyben Szlávy minszter a miniszterválságot szóba hozá. — Kedves gróf Andrássy ! Kinevezem önt Házam és a külügyek miniszterévé, s egyúttal megbízom önt a közös ministeri tanács elnökségével. Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-én. Ferencz József, s. k. Báró Kulin s. k., altábornagy. Kedves gróf Lónyay ! Gróf Andrássy Gyulának Házam s a külügyek ministerévé történt kineveztetése folytán, magyar ministeriumom öszves tagjai tárczáikat rendelkezésemre bocsátván, ennek e részbeni előterjesztésére báró Wenckheira Béla személyem körüli, Szlávy József földmivelés-, ipar- és kereskedelmi, Kerkápoly Károly országos pénzügyi, Tóth Vilmos belügyi, Pauler Tivadar vallás- és közoktatási, Bittó István igazságügyi, Tisza Lajos közmunka- és közlekedési, végre gróf Pejácsevich Péter horvát-szlavon és dalmátországi ministereimet jelen állásaikban ezennel megerősitem s a honvédelmi ministerium ideiglenes vezetésével önt bízom meg. Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-én. Ferencz József, s. k. Gr. Lónyay Menyhért, s. k. A nyílt ülés megnyitása után szót emel : Szlávy József kereskedelmi miniszter : T. ház ! Van szerencsém a t. háznak bejelenteni, hogy ő felsége Andrássy Gyula gróf miniszterelnök urat felparancsolván Bécsbe, a minisztériumban valószínüleg legközelebb változás fog beállani. Ily körülmények közt azt hiszem, a t. ház egyetért, a minisztériummal, mely nem látja helyesnek és indokoltnak, hogy ezen idő közben a változás bekövetkeztéig a ház akár nyilvános, akár osztályülésekben tárgyalásait folytassa. (Átalános helyeslés.) Bátor vagyok ennélfogva a t. házat fölkérni, méltóztassák úgy nyilvános mint osztálygyűléses tanácskozmányait felfüggeszteni mindaddig, míg ezen változások bekövetkeznek, vagy a kérdés máskép nem dől el, mi — bátor vagyok meggjegmezik — a legközelebbi napokban meg is fog történni. Szlávy miniszter azon véleményével szembe, hogy a minisztériumban változás fog beállani , átalán azt hiszik, hogy a magyar minisztériumban egyelőre nem lesz változás, az eddigi miniszterek folytatják működésüket gr. Lónyay elnöksége mellett. Honvédelmi miniszterré Lónyay előterjesztésére Zloltán Ernő államtitkár fog kineveztetni. Ő Felsége a király következő kéziratában adta tudtul gróf Andrássynak magyar miniszterelnöki állásától való fölmentetését: Kedves gróf Andrássy ! Midőn önt magyar miniszterelnöki állásától és a honvédelmi miniszerium vezetésétől ezennel felmentem, örömmel használom fel ez alkalmat is, önnek azon kiváló és sikerdús szolgálataiért, melyeket Nekem, valamint hazájának és a monarchiának tett, őszinte köszönetemet nyilvánítani. Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-én. Ferencz József, s. k. Ugyanazon napon, ő Felsége a következő legfelsőbb kéziratokat méltóztatott kibocsátani : Kedves gróf Lónyay ! Önt ezennel magyar miniszterelnökömmé kinevezem. Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-én. Ferencz József, s. k. Gróf Andrássy Gyula s. k. Gróf Andrássy Gyula mint külügyminiszter és gróf Lónyay Menyhért mint magyar kir. miniszterelnök e hó 14-ikén letették az esküt ő Felsége kezei közé. A körsürgöny, melyben Andrássy a külügyminisztérium vezetésének átvételét a monarchia külföldi képviselőinek notificálja, csak később küldetik szét. Andrássy abban kiválólag fogja hangsúlyoztatni, hogy a monarchia külügyi politikájának irányában nem történik semmi változás, ki fogja emelni a béke fentartásának szükségét s ide vonatkozó becsületes törekvéseit. Hogy Andrássy grófnak már eddig is alkalma lett volna Bécsben levő diplomaták előtt ez irányzatait hangoztatni, az alaptalan, de hogy meg fog történni, az természetes. Andrássy gróf külügyminiszteri működésének programmjául több lap ama nyilatkozatát tekinti, melyet a Deák közben bucsuvételekor tett. Hogy e programra valósulhasson, annak első feltételét az képezi, hogy a német elem Ausztriában bizonyos államférfii felfogással, szenvedés s elfogultság nélkül tekintse a helyzetet. E részben szomorú jel volna, ha viszhangra találna a „N. Freie Presse“ azon nyilatkozata, melyben kijelenti, hogy