Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-11-21 / 93. szám

tok b­írói részéről. Nem be nem népe-­ s­ü­lt, hanem népeitől elhagyatott f­ö­­­d­­­é­k­én tehát 1211-ben a Barcza vi­déke, nem csak hogy nem hihetetlen, sőt ellenkezőleg épen nagyon is valószínű aj csiki krónika állítása, s annak hitelét leg­kisebb ok sincs kétségbe vonni, hogy aj német lovagrend bejövetele előtt itt a ha­tár­szélek oltalmazásában a székelyek mun­­kások voltak.­­­­Azon ellenvetés is, hogy a történé­szek Torcsa ár­­ábóli építését Theodorik lo­vagnak tulajdonítják, nagyon erőtelen. Mert­­ hiszen köztudomás, hogy egy várat sok-­­­szor lehet meg­építeni. Károly-f­ehérvártt például Vi­dik Károly császár­­ építtette ugyan, de vájjon azért nem építhette-e meg és lakhatta már előtte Gyula fejedelem, s ez előtt ismét a rómaiak? — S nézzük meg körünkben Földvárt. Ezt is közönsé­gesen a német lovagrenddel állapíttatják. De minden valószínűséggel már előttük is volt itt erősség. Midőn az alig 14 évig itt mulatott német lovagrend ide ugyanis kő­várat épített, a nem „kővár,“ hanem Föld­vár“ magyar elnevezés élő tanúbizonysága, — ennek a német lovagrend által kőből építte­tése előtti földerősség gyanánti létezésének. Ugyan­ezen eset lehetett Törcsvárnál is. The­odorik állíthatott a mai Törcsvárhelyén fa erődítményt, ezt megengedjük ; de az már nevetséges állítás, hogy mivel ő ezt tette, előtte más azon helyet hasonló czélra ne használhatta volna. Talán csak nem akar­ják elhitetni a „magyarázatok“ sról, hogy: „anno domini 1211 bejött a német lovag­rend, s teremté számokra az úr Isten a Barczát“. Egyébiránt a történészek sokszor nem ismervén valamely régibb adatot, azzal el­lenkezőt mondhatnak, s ha ekkor a régebbi adat világosságra jön, nem az hamis azért, hogy addig ismeretlen volt, hanem azon állítások, melyek az ő nem ismeréséből lé­tettek. így például csaknem általánosan el­terjedt vélemény volt, hogy Erdély „Sie­benbürgen“ neve a 7 szász várostól ere­deti, s régibb okmányok merülvén fel,a me­lyekből kitetszett, hogy Erdély 7 váru tartománynak neveztetett a 7 magyar vár­megyékről a szász városok alapulása előtt is — minden előbbi vélemény erőtlenné vált. Hasonló az eset a csiki krónika által fel­hozott adattal is, úgy, hogy ezen tekintet­ben épen meg lehet fordítani a „magyará­zatok“ íróinak állításukat, s a­helyett, hogy azt mondanák miszerint a csiki krónika t­örcsvárróli adatja nem hiteles, mert azt a történészek nem ismerték, megfordítva azt­­ kell mondanunk, hogy a történészek Törcsvár első kezdetérőli véleményük nem hiteles, mert ők a Csiki krónika régebbi adatját nem ismer­ték. Végre azon kifogás is, hogy IV-dik vagy Kun László Törcsvárát nem adomá­nyozhatta Sándor Istvánnak, mert ezen Laszló után nem uralkodott Béla nevű ki-­­­rály, épen egyenesen mellettünk, és igy a „magyarázatok“ ellen bizonyít. Mert ha IV László nem adományozhatta akkor termé­szetesen i-se vagy vagy is szent Lászlónak kellett azt tennie, és igy csak­ugyan nyo­ma van a székelységnek a Barczán a né-i met lovagrend idejötte előtti időről is. De vizsgálódjunk csak tovább. A né- i­met­ lovagrend ide jöttekor a helyek, viz­­zek neveiben mind olyanok tűnnek fel, melyek vagy egyenesen magyar, vagy lega­lább nem német eredetűek, mint: Tömös, Bras­só, Törcs, Barcza ; midőn ezeket az idete­lepült német elem elfogadta és megtartotta, nem a tűnik-e ki e körülményből, hogy ezen vidékek a lovagrend idejötte előtt már nemcsak valamikor betelepü­lt helyek vol­tak, hanem daczára a Kunok vagy Bese­nyők általi elpusztíttatásnak is, itt mint tö­rök s tatár­dúlások alkalmával is főként a vidék szélén, az erdők környékein még annyi lakosok maradtak, hogy azok az új telepekkel ezen nevezeteket elfogadtatták. Ne feledjük azt is, hogy a lovagok a Mold­vából be­özönlött Kunok vagy Besenyők ellen telepíttettek ide, s váraik is az or­szág szélén lakók elleni oltalmazására épül­tek, s hogy a Barcza közvetlen szomszéd­ságában csak hamar a magyar király fősé­gét elismert Blakk és Besenyő népek tűn­nek fel, a kik számára az erdők szászokkal való közös használata az 1224-diki levél által biztosíttatik, — azonnal meg kell győződ­nünk, hogy a barczavidéki vegyes székely, csángó és oláh (Blakk) helységeknek már a német lovagrend korában elkezdődése nem csak hogy nem nagyon kétes, hanem ellenkezőleg több mint valószínű. Mert nem más mint az ősi székely lakóknak a Bese­nyő dúlások miatt szélekre, erdők mellékei­re kivonult, é­s később, a magyar királyi főséget elismert, s az általuk használt er­dők széleire települt románok­ és csángók­kal vegyült maradékai a mai törcsvári uradalom községeinek lakói. (Folytatása következik). tek el szerénytelenséget, ha őt erre barátilag föl­kérem. V­égül csak annyit említek, hogy Gábor Áron sija, daczára annak, hogy e czélra némi pénz b­­üntetett, és daczára annak, hogy e csekély össze- i­gi­­ D. fez. Zs. azon ígérettel vette át, hogy egy a hőshöz méltó síremlék fölállithatására a kellő lépé-­­ seket megteendi : az eresztevényi temetőben egy fe­kete egyszerű fakerítésen, és még egyszerűbb sírkö­­vön kívül, semmi ékességet nem bír. Feledve vannak hamvai mint volt élete, der nagy lelke felejthetetlen azok előtt kik az akkori­­ nagy napokat átélték. 370 — Hazai köz ügyek. Jelen hó 12 ikén Andrássy gróf búcsút vett a Deákkörtől. A kör tagjai teljes számban voltak je­len, úgy szintén a miniszterek. Gróf Andrássyt lelkes éljenzéssel fogadta, a kör elnöke Justh József tolmá­­csolta rövid szavakban a kör tagjainak fájdalmát Andrássy távozása felett. Megnyugtatást — úgymond — csak abban lelhetünk, hogy Andrássynak utódja az, ki e kör tagjainak teljes bizalmát birja. Erre Andrássy röviden és meghatóan vála­­szolt. Beszédéből álljon itt a következő : A barátság, a támogatás, melyben ő és minisz­tertársai e kör által részesítettek, előtte örökké fe­­lejthetlen lesz. A közös küzdelmek, a becsületes harcz és a jó ügy diadalának örök emléke ez. Kéri, hogy a párt ugyan e támogatásba részesítse utódját s annak minisztertársait. A külügyminiszteri tárczát csak azért vállalta el, mert legteljesb meggyőződése, hogy a monarchia, a dynastia és fejedelem érdekei ugyanazonosak Ma­gyarország érdekeivel. Az új kör, melyben ezentúl működni fog, így nem lesz előtte idegen. Működésének ugyan az lesz iránya, ugyan az czélja, mint a Deákpárt tag­jainak. — Ezzel kapcsolatban megemlítjük Beust gróf bú­csúját, kitől épen azon napon vett búcsút a külügymi­nisztérium összes személyzete, a melyen Andrássy gróftól a Deákkor. Beust átgondolt beszédében ezeket mondá : A­mit ezelőtt öt évvel magammal hoztam, az fris bá­torság őszinte akarat volt ; a­mit most magammal viszek, az e birodalom jövőjébe helyzett nyugodt bizalom és megdönthetően hit, egyszersmind annak tartóssága és áldásában, a mi ittlétem napjaiban el­éretett­­ bizalom ama kipróbált kéz iránt melybe ma hivatalomat leteszem. . A menet jó rendben van, és az, ha Isten akar­ja, ezentúl is ki fogja állani a zivatarokat és szir­­teket. — Andrássy gróf távozása után a képviselőház felfüggesztő üléseit mindaddig a mig a minisztérium­ban eshető változások bekövetkeznek. Ezt megelőzőleg i­dén hó 13-án zárt ülés tartatott, a melyben Szlávy minszter a miniszterválságot szóba hozá. — Kedves gróf Andrássy ! Kinevezem önt Házam és a külügyek miniszterévé, s egyúttal megbízom önt a közös ministeri tanács elnökségével. Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-én. Ferencz József, s. k. Báró Kulin s. k., altábornagy. Kedves gróf Lónyay ! Gróf Andrássy Gyulá­nak Házam s a külügyek ministerévé történt kine­­veztetése folytán, magyar ministeriumom öszves tag­jai tárczáikat rendelkezésemre bocsátván, ennek e részbeni előterjesztésére báró Wenckheira Béla sze­mélyem körüli, Szlávy József földmivelés-, ipar- és kereskedelmi, Kerkápoly Károly országos pénzügyi, Tóth Vilmos belügyi, Pauler Tivadar vallás- és köz­oktatási, Bittó István igazságügyi, Tisza Lajos köz­munka- és közlekedési, végre gróf Pejácsevich Péter horvát-szlavon és dalmátországi ministereimet jelen állásaikban ezennel megerősitem s a honvédelmi mi­­nisterium ideiglenes vezetésével önt bízom meg. Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-én. Ferencz József, s. k. Gr. Lónyay Menyhért, s. k. A nyílt ülés megnyitása után szót emel : Szlávy József kereskedelmi miniszter : T. ház ! Van szerencsém a t. háznak bejelen­teni, hogy ő felsége Andrássy Gyula gróf miniszter­­elnök urat felparancsolván Bécsbe, a minisztériumban valószín­ül­eg legközelebb változás fog beállani. Ily körülmények közt azt hiszem, a t. ház egyetért, a minisztériummal, mely nem látja helyesnek és indo­koltnak, hogy ezen idő közben a változás bekövet­keztéig a ház akár nyilvános, akár osztályülésekben tárgyalásait folytassa. (Átalános helyeslés.) Bátor vagyok ennélfogva a t. házat fölkérni, méltóztassák úgy nyilvános mint osztálygyűléses tanácskozmányait felfüggeszteni mind­addig, míg ezen változások bekövetkeznek, vagy a kérdés máskép nem dől el, mi — bátor vagyok meggjegm­ezik — a legközelebbi napokban meg is fog történni. Szlávy miniszter azon véleményével szembe, hogy a minisztériumban változás fog beállani , átalán azt hiszik, hogy a magyar minisztériumban egyelőre nem lesz változás, az eddigi miniszterek folytatják működésüket gr. Lónyay elnöksége mellett. Honvé­delmi miniszterré Lónyay előterjesztésére Zloltán Ernő államtitkár fog kineveztetni. Ő Felsége a király következő kéziratában adta tudtul gróf Andrássynak magyar miniszterelnöki ál­lásától való fölmentetését: Kedves gróf Andrássy ! Midőn önt magyar mi­niszterelnöki állásától és a honvédelmi mi­niszerium ve­zetésétől ezennel felmentem, örömmel használom fel ez alkalmat is, önnek azon kiváló és sikerdús szol­gálataiért, melyeket Nekem, valamint hazájának és a monarchiának tett, őszinte köszöne­temet nyilvánítani. Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-én. Ferencz József, s. k. Ugyanazon napon, ő Felsége a következő leg­felsőbb kéziratokat méltóztatott kibocsátani : Kedves gróf Lónyay ! Önt ezennel magyar mi­niszterelnökömmé kinevezem. Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-én. Ferencz József, s. k. Gróf Andrássy Gyula s. k. Gróf Andrássy Gyula mint külügyminiszter és gróf Lónyay Menyhért mint magyar kir. miniszter­elnök e hó 14-ikén letették az esküt ő Felsége ke­zei közé. A körsürgöny, melyben Andrássy a külügymi­nisztérium vezetésének átvételét a monarchia külföldi képviselőinek notificálja, csak később küldetik szét. Andrássy abban kiválólag fogja hangsúlyoztatni, hogy a monarchia külügyi politikájának irányában nem történik semmi változás, ki fogja emelni a béke fen­­tartásának szükségét s ide vonatkozó becsületes tö­rekvéseit. Hogy Andrássy grófnak már eddig is al­kalma lett volna Bécsben levő diplomaták előtt ez irányzatait hangoztatni, az alaptalan, de hogy meg fog történni, az természetes. Andrássy gróf külügyminiszteri működésének programmjául több lap ama nyilatkozatát tekinti, me­lyet a Deák közben bucsuvételekor tett. Hogy e programra valósulhasson, annak első feltételét az képezi, hogy a német elem Ausztriában bizonyos államférfii felfogással, szenvedés s elfo­gultság nélkül tekintse a helyzetet. E részben szo­morú jel volna, ha viszhangra találna a „N. Freie Presse“ azon nyilatkozata, melyben kijelenti, hogy

Next