Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-06-30 / 52. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam 52. szám. Péntek június 30. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szálkás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garamad sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kartner nyomdájában. Előfizetési fölhívás. Programmunk, valamint előfizetési feltételeink a korábbiak : Julius —September 114 évre ft. 1.50. Julius — Deczember 12 „ „3.—. Kenyeres Adolf, felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. Brassó, 1871. Junius 28. (0). Már huzamos!) idő óta olvassuk a lapokban, hogy egyik vagy a másik városban a sütő-, szabó-, nyomdász- s más segédek strikolnak, s miután hazánk fővárosában Pesten is utóbbi időben több rendben fordult elő a közrendet ugyancsak megzavaró ilyen jelenség, nem lesz érdektelen, a dolog lényegével egy kissé közelebbről megesmerkedni s hazánkbani felmerülésének okait felderíteni. Strike (olvasd strájk) angol szó és számos értelmezései közül itt annyit tesz, mint munkát beszüntetni, még pedig feltűnően, egyszerre és mindazon segédek általi munkabeszüntetés, kik azon városban egy bizonyos iparággal foglalkoznak. Sokszor lehetett eddig is kissebb nagyobb városokban tapasztalni, hogy egy vagy más iparosnak egy vagy több segédje épen a legszorgosabb munka idejében hagyta oda műhelyét, vagy hanyagolta el kötelességszerű foglalatosságát s ez nálunk szinte megszokott dolog. Mégis ha már az ily egyes is elszórtan előjövő munkabeszüntetés is boszantó zavart okoz az egyes iparos üzletében, mennyivel nagyobb rendetlenséget és valóban kellemetlenebb zavart idéz elő a tömeges munkabeszüntetés vagyis a strike, mint ezen új és modern társadalmi betegséget átalánosangol néven nevezni szokták. Hogy concret esetet hozzunk fel, példaként felemlítjük az. év május havában Pesten tapasztalt betűszedők strike-ját, midőn a lapokat nagyon későre és nyomdahibákkal tele kaptuk több napokon át. Meggyűlt volt ekkor a bajuk a nyomdatulajdonosoknak , kiknek maguknak kellett hiányos segélyzettel t. i. gyakornokokkal és szükségből felvett egyénekkel dolgozni éjjel nappal. Strikoltak Pesten ugyancsak f. év május havában a zsemlesütő és szabósegédek is, s mindannyiszor lehetett ezen sociális irányú mozgalmaknak, habár csak csiraszemeknek is mondhatjuk őket, tapasztalni rendzavaró visszahatását a társadalmi életre. De van az ilynemű tömeges munkabeszüntetéseknek egy más, morális és politikai tekintetben veszélyes oldala. A rendes foglalkozásának félbehagyására izgatott munkás idejét nem otthon, hanem többnyire nyilvános helyeken, zajos társaságokban tölti, hai kedélye az elégületlenséget hirdető beszédek által mindinkább felmerül, — értelmét, felfogását és tudása körét túlhaladó tárgyak vitatásába bocsátkozva, alaptalan elégítletlenségének okát ott keresi, ahol az épen nincs, a drága időt hasztalanságokkal elvesztegeti, semmit sem szerez, netaláni szerzeményét elkölti, mert élni kell és a gyülekezések nyilvános helyén a pénzkiadást elkerülni nem lehet, igy aztán adósságba keveredik, a munkától elszokik, de hozzászokik a többnyire káros következésű tömeges tüntetésekhez s lesz belőle az államnak egy elégületlen követelő és békétlen tagja. Ha Angolhonban és Európa oly országaiban, hát a nagy mértékben kifejlett gyáriparral párhuzamban kivált a gyári munkásosztály tekintélyes társadalmi tényezővé fejlődött, ily tüntetések indokoltabb czélok elérésére jönnek is elő, az nem lep meg bennünket, de annál feltűnőbb és váratlanabb az ilyen mozgalom hazánk fővárosában, hol az új lendületet vett ipari és kereskedelmi élet — úgy nemkülönben a tetemes építkezések által igénybe vett kézművesek oly jó keresetben és oly nagy napi dijban részesülnek, minőhöz hasonló biztosan egy államban, egy fővárosban sem található, — s mely keresetből józan és takarékos életmód mellett nem csak hogy tisztességesen megélhet a pesti munkás, de még szép összeget is takaríthat meg magának, mint ez sok derék munkásnál meg is történik. Innen látható, hogy a pesti munkás mozgalomnak nem természetes, a helyi viszonyokból kifolyó, hanem mesterséges és külföldi forrásból beszivárgó ragályzási anyagban rejlik az oka. Hogy pedig e felületesen véve csekély jelentőségű, de mélyebben vizsgálva nagy veszélyt mérget rejtő kórjelek tovább ne harapódjanak, kormányunk eddigi intézkedéseiből fel vagyunk jogosítva azon reményre, hogy a további czélszerű intézkedéseket nem fogja elmulasztani. A „P. N.“-ban e tárgyra nézve következőt olvasunk : A hatóságnak már hosszabb idő óta pozitív tudomása van arról, hogy a londoni „International“-nak Pesten is meg vannak a maga ügynökei, kik között elsősor a Magyar családok Brassóban a hajdan korban. Közvélemény szerint Brassó a szászok ide telepedésekor, habár mint kis helység is, állott. Ezt mutatja neve is, melyet maguk a szászok is sokáig használtak, s csak később, miután az eredeti,Brassó végéni helyéről a jelenlegire a czenken állott fiscalis vár védelme alá települt át, cseréltek a német Kronstadt névvel. Az Endre király német lovagirendnek tett adomány levele ezt mondja ugyan a Barcza vidékéről, hogy az a lovagirend bejövetelekor puszta és lakatlan lett volna , azonban ez csak olyan dicsérő szóvirág, mely ezen vidéknek a lovagi rend bejövetele és az adományozás ideje közötti különbségét akarva érdem gyanánt feltüntetni, ezáltal az adományt indokolja. Ez nem teszi azt, hogy a kunok beütése előtt lakott vidék, teljesen népesség nélkülivé lett volna, ami képzelhetetlen. Sőt azután is, részint már a német lovagrend korában, mint a Willermus püspök 1213-beli leveléből következtethetni lehet, részint később a barczaföldi fiscalis várak körébe számos magyarok és székelyek települtek és laktak a Barczán, s név szerint Brassóban is. — Úgy véljük, hogy a „Nemere“ olvasói előtt nem leend egészen érdektelen, ha néhány Brassóban élő jövő régi magyar családokat ez alkalommal felemlítünk, a leírásban a menynyire lehet az eredeti írást megtartva, ilyenek: A Sándor család, melyből előjönek: Sandour István, 1077 —1095 közt adományul nyeri Törcsvárát és vidékét, utána felesége Erzsébet oltalmazza (de fia alatt elesik a vár s maga is megöletik, mig később utóda Какие János újra megépíti) csíki krónika. Comes Jacobus filius Nicolai, fili Sanctur vilnicus de Brassow. I. Lajos k. kiváltság levele 1353-ból. J. Sander fa nagy. Siebenb. provis. Blätter. — Barczai család: Nicolaus Comes, filius Borçу (de Воrtza dicti) aláírja 1213-ban, mint a német lovagrend közelebbi szomszédja, az ennek számára Willermus püspök által kiadott adomány levelet. Ördög család: Stephanus dictus Ördög civis civitatis Brass, követ 1385-ben. — S. prov. B. Michael Erdeg civis civitatis Brassoviensis 1478-ban. Hunyadiak kora Telekitől. Csonkabonka család: Barth. Schunkabunk, falnagy és bíró 1430—1451-ig. — S. pr. B. Barth. Csonkabonka civis civ. Brassoviensis 1478. — Teleki Hunyadiak kora Bárt b. Schunkabunk biró 1494 ben. S. pr. Bl. Marcus Schonkabonck tanácsos és falnagy 1498 — 1608-ig Weisz M. krónikája. Georg Schunkabunk tanácsos 1643- ban. — D. Fundgruben. „ Bánfi család: Stephanus Banchi episcopus Coronensis. 1448. — Benkö Milkovia. M a r t i n u s B a n f i tímár és tanácsos, 1 608 — 1621-ig. Weissk. Bánfi Pál (sic.) communitas tagja 1613— 1617-ig. — D. Fundgruben. Petrus B a n í i timár és tanácsos 1613 — 1629-ig. — D. Fundgr. Arkosi Veres család. Petrus Veresius Arcusinus brassói iskola rectora 1552-ben és 1556-ban. — Benkö transsylv. — Forgács család: Michael Forgács mészáros és tanácsos 1605 — 1617-ig. — D. Fundgr. Margaretha Forgács, Petr. Mederusz szász pap. neje 1654 —1648-ig. Valent. Forgätsch falnagy 1637 —1639- ig. — S. Pr.Blätter, Aradi cs. : A schellenbergi csatában 1599-ben a zászlót a brassói hires kapitány Aradi viszi. — S. Hausfreund 1855. Kömives cs. : Kömives István 1587 készült sírköve megtaláltatott a múlt században a bolonyai szász temetőben. В - jér cs. : Bojer István 1613. tanult, csendes és kegyes embernek mondja Hegyes senator. Bayer Péter a fennebbinek öcscse. — D. Fundgr. Hegyes család: Andreas Hegyes comm. tagja és tanácsos 1613 — 1627-ig. — I. Fundgr. Job. Hegyesius, iskola rectora 1637— 1640-ig. — Benkö ti’anssyl.