Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-08-01 / 61. szám
Első évi folyam 61. szám. Brassó, 1871. kedd augusztus 1. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Sepsi-Szt.-György 1871 Julius 29-án. A folyó hó 25—26 és 27-ik napján tartott képviselő bizottmány gyűlésében Háromszék törvényhatóságának az 1870-ik évi 42 t. sz. értelmében leendő közigazgatási uj szervezés tervét az e végett kiküldött bizottság előterjesztvén, annak beható tárgyalását a képviselő bizottmánygyűlés a tárgy fontosságához illő higgadtsággal bevégezte. A tiszli-kar létszámának meghatározásánál a közigazgatásban annyira szükséges gyorsaságnak mint vezérelvnek szem előtt tartása mellett az eddigi tisztviselői létszáma mennyire lehető volt alább szállíttatott, ami inkább a kültisztviselőknél volt eszközölhető, míg az anyagi előhaladás előmozdulását eszközlő hivatalok páldául az erdészök és állatorvosok rendszeresítettek. A központi tisztikar oly számban szerveztetett, hogy a közigazgatás és árvaügy minden szakában kellő erő legyen rendelkezés alatt. A fizetések úgy alapíttattak meg, miszerint az állandóan a központban lakni kötelezett tisztviselők jobban, míg a kültisztviselők kik nagy részt a vidéken saját lakásukart vannak hivatva hivataluk folytatására és továbbá azok, kik szakképzettségüknek hivatalos állásukból folyó gyakorlata által a megalapított fizetésen kívül még tetemes jövedelmet biztosíthatnak, csekélyebb fizetéssel láttattak el, igy az alispán 2400 frt. főjegyző és árvaszéki elnök 1200 frt. árvaszéki ülnök, tisztiügyész közgyám és az aljegyzők 800 frt. főpénztárnok 1000 frt. főszámvevő 900 frt. mérnök 800 frt. erdész 500 frt. szolgabiró 700 frt. Írnok a központban 500 frt. szolgabirói Írnok 300 frt, sat. A tisztviselői hatáskör az illető törvényben általánosságban meghatározott szakaszoknak szemelőtt tartása mellett tüzetesebben részleteztetett, mert ez időig e tárgyban részint az approbatalis és az 1791 beli törvények — részint az absolut rendszerbeli nyílt parancsok szolgáltak zsinórmértékül, a melyeknek a kor- és alkotmányosság igényeihez oda idomíítása szükséges volt a tisztviselői felelőségnek érvényesülése czéljából. Továbbá elhatároztatott hogy az eddigi hagyományos elnevezések egyfelől az egyformaság és az ebből folyó tapasztalt félreértéseknek kikerülése czéljából, másfelől pedig, mivel azok azon fogalomnak melyet kifejeznek — jelenben nem felelnek meg, — megváltoztassák, és igy a fökirálybiró főispán, az alkirálybiró alispán, és a dúló szolgabirói névvel cseréltessék fel, mely határozatból a többi székely székek is, egy megkereső átiratban értesítettek. Az ujján kinevezett igazságügyi és közlekedési miniszterekhez üdvözlő és bizalmi felirat határoztatott és tekintve hogy a politikai hullámzás s gyakori miniszteri változás következtében Európa alkotmányos államaiban megállapodás létre jutni nem tud, s jelenben a magyar minisztérium mondhatni — egyedül az, mely a nemzet bizalma által megszilárdult állását fenntartva, amint a belszervezés nagy munkájának közelebbi végrehajtása is tanúsítja azon óhajtott czélhoz, hogy az alkotmányos állapot hazánkban meghonosodjék biztos lépésiekkel halad előre, hazafias elismerése jeléül a bizottmánygyűlés a Nagymértosságu Minister urakat egyenként tiszteletbeli bizottmányi tagá vállasztotta, amiről is felirat útján értesittettek. Végre elhatároztatott, hogy a cseléd és mezei rendőrségi rendszabályok, továbbá egy rendőri szabályrendeletnek mint amelyek a közigazgatásnak kiegészítő részei a már e tárgyban kiküldött bizottságtól felülvizsgálat végett a megye szervezésitervének készítésére megválasztott bizottsághoz áttétessék, amely is azokat a jövő közgyűlésre tárgyalás végett beterjeszsze. Csabai László: Némely emlékeim a régi jó időből. Mennyi ember emlegeti a régi jó időket, s milyen kevés tudja, hogy tulajdonképen miből állott az a régi jó idő. Bizony szép élet volt az ! Nem politizált senki , akkor ez a világforgató tudomány még nevéről sem volt ismeretes. Nem is kellett gondolkozni , megtette ezt a fertály kapitánya az utszáért, a főbíró a városért, a gubernium Erdélyért és Metternich a félvilágért. Olcsó volt minden , de nem is volt mit venni. Az égből cseppent a manna, még a guberniális kanczalista, aki a világ végéig ingyen szolgált, sem látott szükséget, kivéve, ha vagy egy a sok ivás miatt éllen halt meg. A fináncz még nem volt feltalálva, főzött, akinek kedve volt, olyan pálinkát, amilyent tudott, és töltött a küszökből olyan dohányt, amilyent az isten adott. A szivart akkor mért pénzért sem mutogatták. A 25 az igazságszolgáltatásban egy oly kitűnő expediens volt, amely csaknem minden kétes kertelést megoldott. Katonáskodni becsületes ember nem volt köteles, aló kötök védették a becsületes embert. A katonának, mint mondák, jól volt dolga, sóra, fára nem volt gondja; jól élti, ha huszár volt, farmatringgal a házat verték, — ha gyalog volt, magyarófával a nadrágát mérték; ha nyomorék lett, a hid végén krajczárt kért. Gendarmnak még a mesében sem halottá hirét senki. Nem volt politika s igy nem volt reá szükség. A tudományok szépen gyarapodtak : a kinek volt miből élni, nem szorult rá, hogy tanuljon ; aki rá volt szorulva és tanult, az nem vette hasznát ; a parasztnak pedig nem volt jó a tanulás, mert, mint mondák, ha tanult, csak malitiosus lett belőle. Vallásosak voltak az emberek, és minden hivük. Polgári házasság, községi iskola és másféle égbekiáltó dolgok nem nyugtalanították a régi jó kedélyeket. Magyar Polgár, Székely Hírlap, Kelet, Nemere és más ilyennemű istentelen dolgok, saját javukra nem léteztek, ez a hamuszin korszak az e fajta pityegő fenéket hamar agyonütötte volna. Az emberlegeltetés ezen aranykorszakában mit tudott csinálni a szegényhalandó egyebet, mint hogy utána lásson, miként élheti a legjobban azt a néhány reá diktált esztendőt és e tekintetben azon kor emberei némi találékonyságot is fejtettek ki. Néhány eredeti alakot ismertem ez időben, és azokat olvasóim szíves engedelmével be fogom mutatni rendre. Itt van az első. 1. A postamester. Esmertem egy igen derék öreg urat, Sen lakott, és a mellett, hogy postamesternek született, csinos vagyonkával is bírt. Hogy valamit tanult e, tudja a jó isten. Mikor köszönt, „servus humilliust“ mondott, ami diákos emberre mutatott; de mikor azt mondotta, habemus magnum szomjúság, ebbeli tudománya fölött méltán kétség támadott. Az öreg Bálint bátya kisded, kerek, hasos ember volt, az arcza is olyan volt mint egy piros alma ; szemei kicsik de vidámak. A járkálás Bálint bátyánknak szenvedélye nem volt ; e télben inkább a meleg kandalló mellett és nyárban a jó hires szobában kattogott. A jó öregnek igen kedves szép felesége volt, és daczára annak, hogy nagyon különböző passzióknak hódoltak, igen szép házi életet éltek, s ha mindkettőt ugyanazon szenvedély bevitette volna, a földön boldogabb pár nem lett volna; de bej, nem lehetett e földön akkor se minden tökélletes ! A felesége előtt úgy nyilatkozott az öreg, hogy az ő kedves felesége után a bort legjobban szereti ; ha a felsége nem volt ott, azt mondotta: öcsém, hidd meg, minden boldogságom a borban találom. A felesége meg úgy nyilatkozott, hogy ha férje nem szeretné a bort inkább mint őt, vagy ő úgy szeretné a bort, mint férje, a boldogabb pár ember nem volna széles a világon. Persze ezen a dolgon bajos volt segíteni és így Bálint bátyám maradt a borral, Klári asszony pedig egy huszár hadnagygyal, és minden szép renden ment. Egy nagy baja volt Bálint bátyámnak , nem igen akadott olyanra, aki vele versenyt tudott volna inni, és ezért sokszor panaszolt is keservesen, hogy egyedül áll az életben. Vetődött béke korba egy-egy juratus vagy kanczalista S- be, de azt is legfennebb pár hétre tudta tartani Bálint bátyánk vendégszeretete, és megint puszta volt a világ bizonytalan időre. Egyszer meglátogatom Bálint bátyámat. Öröme hogy látott, igen nagy volt. Meleg van oda künn kedves öcsém, jó hogy itt ülünk a híresben. Bort hoztak frisset és iddogáltunk az öreggel. Nagyon tudakozta, hogy meddig maradok, és hogy nem maradhattam soká, igen megszomorodott. Látom öcsém. Hazai ügyek. Bányatörvény. A. P. N. írja, hogy a földmiv., ipar és kereskedelmi m. kir. miniszter egy uj magyar bányatörvény alkotásáról gondoskodott, s e czélból egy kisebb szakbizottság hivatott össze, mely az összes hazai bányaiparos közönség nézeteinek s véleményének kihallgatása után egy indokolással ellátott bányatörvényjavaslatot készített el, mely tekintve a tárgy fontosságát s a sokféle nagy horderejű érdekeket, egy a hazai bányaiparosok s nagyobb bányavállalatok küldötteiből, valamint több szakértőből alakított nagyobb bizottmány bírálata s megvizsgálása alá bocsáttatott. Ezen a nagyobb bizottmány többségének véleménye alapján kiigazított bányatörvényjavaslat jelenben az igazságügyminiszternek küldetett meg saját szempontjából való véleményének nyilvánítása végett , melynek beérkezte után a kereskedelmi miniszter ezen törvényjavaslat végleges megállapítása iránt haladéktalanul intézkedni fog. A szabadságos és tartalékos katonáknak f. é. aug. és sept. hónapokban 20 napi folytonos katonai élelmezés mellett és ebbe beszámítandó 14 napi hadgyakorlatokra való behivatásuk, a hadügyi minisztérium rendelete szerint következő módon eszközlendő : Berendelendő 1) az 1863, 1865 és 1867. évbeli minden tartalékos, 2) mindazon tartalékos katona, ki 1870. évben a hadgyakorlatra behívatott, de bármi oknál fogva meg nem jelent s a gyakorlatról elmaradt és 3) mindazon 1869 évi szabadságos katona, ki csupán 8 heti tanításban részesült és azóta egyéb katonai szolgálatot nem teljesített. — Kedvezmény a tanítók részére. A népoktatás ügye iránt való méltányos tekintetből, a honvédelmi minisztérium a honvédkerületi alosztályokhoz intézett iratában szigorúan meghagyta hogy oly hadköteles tanítókat, kik a beálló szünidő , augusztus, szeptember hó alatt a tanítóképezde póttanfolyamára beíratták magukat és ezt bebizonyítják, a kötelező gyakorlatok alól föloldozzák. A most elhagyott gyakorlatokat jövőre kell kipótolniok. Vidék, Szentivány, 1871. Julius 19. A „Nemere“ idei 56-ik számában „Többen“ azon kérdést intézték hozzám: nevezném meg azon harmadik szónokot, ki julius 15-én a. b. gyűlésen az 51-ik számban kijött tudósítás szerént szerepelt. Ezen kérdést azon okból teszik, mivel a tudósítás alatt nevemet olvasták, sóval indokolják, hogy a gyűlésen nem voltak jelen. Hogy és miért került nevem a tudósítás alá ? azt a szerkesztő úr tudhatja ; én csak azt tudom, hogy nevem jogtalan használatáért még június 2- án reclamáltam , s más napon a másolatilag mellékelt ajánlott levelet vettem, s abból értesültem, hogy a szerkesztő úr nem volt honn, s helyét más pótolta, ki a helyreigazítással a szerkesztő úr hazajövetelére utalt. Második felszólalásom is eredménytelen lévén, a szerkesztő úr felelhet azon uraknak, kik a „Többen“ árnyékába vonultak. A mondottak után tollamot le is tehetném, ha H. ur amúgy lovagiason (!) ut lucus a non lucendo, minden ok nélkül és pedig kihivólag ellenem sorompóba nem lép.