Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-05-30 / 43. szám

A Deákpárt tehát nem tűrheti, sem a közjogi­ alap megtámadását, sem a tespedés vagy visszaesés szelle­mét. Egyik úgy ellenkeznék a Deákpárt czéljával, hivatásával, mint a másik. A közjogi alap feladása le­hetetlenné tenné a czélt, a­melynek kedvéért a köz­jogi kiegyezés létrejött; a belreformok elejtése pedig kompromittálná a közjogi kiegyezést, a­midőn azt ere­deti­­ czéljától eltérő, sőt merőben ellenkező c­élzatok eszközeéül használná fel. Akár egyik, akár másik irányzatot becsempészni akarni a Deákpárt táborába, a legnagyobb hű­tlen­­ség volna e párt zászlója ellen, s legnagyobb tisztelet­lenség és hálátlanság azon férfiú ellen, a ki a­­párt élén áll, s a ki bizonyosan nem ezért töltötte hosszú áldás­teljes életét a békés és biztos haladás s a szabadelvű eszmék szolgálatában, hogy nevét most élte végnapjai­ban, akár a politikai koczkajáték, akár pedig a reak­­czió köpenyéül vesse oda. E férfiú csak nem rég je­lezte újra az irányt, melyet a belreformok terén kitű­zött. Jelszava: „a szabadelvű demokráczia.“ A teendők részleteiről, főként igazságügyünk­re vonatkozólag, kimerítő programmot nyújt Hor­váth, de abból csakis a következő pontoknak tu­dunk helyet szorítani . Első­sorban áll a felsőház rendezése. A mai fő­rendiház sem határozatlan jogkörénél, sem egybeállítá­sánál fogva nem maradhat továbbra fenn. A felsőház rendeltetése az , hogy a pártok felett állván, erkölcsi tekintélyével, tudományával, higgadsá­­gával ne legyen akadályozója az alsóház törekvéseinek, hanem csak mérséklője, akkor, ha azt netalán a párt­szenvedély túlragadta volna a kellő korlátokon. E sze­rint a felsőház nem bírhat a korlátlan vétő jogával, mert ez meghiúsítása lenne a nemzet akaratának, a­mely képviselői által az alsóházban nyilatkozik. A felsőház rendezésénél tehát egyik lényeges szempont az, hogy annak viszonya az alsóház irányában szabatosan meg­­állapittassék s visszavetési joga kellő korlátok közé szo­­ríttassék. A másik irányadó szempont, a­melyre a felsőház alakításánál figyelni kell, az , hogy ne vigyük be oda a kasztszellemet, hogy ne tegyük azt egyes privilegiált osztályok monopóliumává, vagy egyoldalú, önző érde­kek személyesítőjévé; továbbá hogy tagjai, a­mennyi­ben a­ korona, kinevezése folytán foglalnának ott helyet, a törvényhozás függetlensége tekintetében elmozdíthat-­lanok legyenek. Közlekedési ügyeinkben nemzetünknek egy nagy hibája van: az, hogy csak vasutakért lelkesedünk, el­lenben közutainkat elhanyagoljuk. Ez orvosi nyelven szólva, annyi, mint megteremteni a test nagy artériáit, ellenben megfeledkezni a kapilláris idegekről , holott ez utóbbiak nélkül a nagy artériák jótékonysága elvész a testre nézve. E hibás felfogás, ezen egyoldalú irány oka annak hogy vasutaink majdnem kizárólag az átviteli kereske­deskedés számára vannak készítve s épen ezért jövedelme­zőségük is csekélyebb, mint lennie kellene. A vasutak ál­dásait csak akkor fogjuk érezni teljes mérben, csak ak­kor válnak azok anyagi felvirágzásunk valódi emeltyűivé, ha helyes közúti rendszer segítségével kapcsolatba ho­zatnak az ország minden részeivel. Most a vasút sok helyütt Idában van azokra nézve, a­kiket csak egy pár órányi távolság választ el attól. Inában azért, mert az év némely részeiben sártengerben fútnának el, a­míg a vasúthoz érnének. S e baj a mi viszonyaink közt annál nagyobb, minthogy kivitelre szánt czikkünk bel­­értéke, azok súlyához képest aránytalanul csekély s ennélfogva eme czikkek a szállítási költségek terheit sokkal inkább megérzik, mint például azon behozatali czikkek, a­melyek csekély súly mellett nagy értéket képviselnek. Ennélfogva fontosnak tartanám, ha a vasutak spo­radikus megszavazása helyett, mindenekelőtt közleke­dés rendszerünk egész összeségében, vasúti és közúti hálózatunk együttlegesen s összhangzatosan állapíttatná­nak meg. Egyik fő feladatunk gondoskodni az ország bizton­ságáról, a honvédelem eszközeiről. A közös hadsereg megszüntetése azonban, s egy külön magyar hadsereg alakítását nem tartom sem lehetőnek, sem czélszerű­­nek. Lehetőnek azért nem, mert al­erálná a kiegye­zést , s czélszerűnek azért nem , mert elviselhetlen ter­heket rakna a nemzet vállaira. Ellenben semmi aka­dályt sem látok arra nézve, sőt kívánatosnak ismerem el, hogy honvédségünk, mint a közös haderő kiegészítő része, mielőbb műszaki csapatokkal is elláttassék. Ideje volna már adórendszerünk reformjára is ki­terjeszteni figyelmünket. Igaz ugyan, hogy a reform e téren a legfőbb nehézségekkel és legnagyobb aggályok­kal találkozik. Nem apaszthatjuk el az államháztartás Egy csepűrágó Kőhalomban. Reszkess Magyarország ! Guidó v. Bausz­­nern Kőhalomban e hó 21-kén beszámoló be­szédében mondá, hogy egyesíti a különböző szász pártokat és akkor megtanít minden más nemzetet — de különösen a magyart, kesztyűbe dudálni. Nincs kétség benne — mondja a nagy ha­zafi, — hogy a szászok egyetemes nemzeti mű­ködésre készen fognak állni. (Mintha nem tudná az egész világ, hogy mind egy húron pendlil­­nek.)­­ — és ifjú szász mind csak azt nézte, miként lehetne jó hivatalokra s a natió számára mentől kedvezőbb concessiokra szert tenni. Ez volt köztük a hazafiság jelszava, s ha nem si­került, — most a’la Miletics tesznek kísérleteket. Áldja a sorsot Guidó barátunk, hogy az­ egyesülés napja felderült, és hogy azt épen a magyarok barbársága hozta fel, — mert kü­lönben szétszakadozva marczangolták­ volna egy­mást és tönkre tették volna saját magukat. Oh vérengző — egymást felfaló nép ! .Lássuk mit tettek ők, mi által amaz emlékezetes — kár hogy nem 750 eszten­dős — baráti csókokat egymás ajkaira nyom­ták a „Frohnerben,a minek a medgyesi nagy nemzeti conferentia teendi fel koronáját. Bizony az nem csekélység! Horváth Boldizsár, volt igazságügy miniszter az 1870-ben hozott úrbéri maradványokat tárgyaló törvényben a 82-ik §-t is javaslatba hozta, mely által a szász úrbéri va­gyon kérdés alá hozatik. Átkozott dolog volt attól a Horváthtól, hogy ő a Bausznern úr ked­véért épen most nem csinált oda urbériséget a hol soha sem volt; pedig megtehette volna azért, hogy olyan szépen szavaztak, — a szavazás előtt mindig elmen­vén egy kis concession­ért vagy kivételes kedvezményért. Ezt az égre kiáltó igazságtalanságot Bittó miniszter még azzal tetőzte, hogy azt a jogtipró­­ szakaszt a touron kivil csupán a Bausznern úr­­ kedvéért nem akarta megsemmisítni , sőt ellen­kezőleg ezen úrbériségi kérdés eldöntésére egy articuláris törvényszéket akart összeültetni. Ez már aztán merénylet volt, melyet a szász kö­vetek egyetemleges föllépése — mi a minisztert csakhogy kétségbe nem ejtette — gátolta meg. Ez az eredmény már akkor megérlelte Bausznem­ urban az egyesülés nagy tervét , de a könyörtelen sors még más csapásokat is mért rá, melyek mindez ideig nagy tervében megakadályozták. A második csapás, a törvényszéki nyelvkér­dés volt. Bausznern ugyanis — logikája szerint — úgy magyarázta a törvényt, hogy az általa úgynevezett „szász földön“ a törvénykezési nyelv német kell hogy legyen, indokolván az­zal,­­ mert ő úgy kívánja. Ez már aztán a Bausz­nern szerinti igazság, ki úgy látszik úgy ért ahhoz, mint Pilatus. Ezen a területen ugyanis mintegy 140.000 szász lakik, kik közül 100.000 a német nyelvet és úgy érti mint a chinait , s ezenkívül még amainál sokkal tekintélyesebb­ száma azoknak, kik sem szászul, sem németül nem tudnak, és most csupán a Bausznern ur pilátusi igazságszeretetéért erőszakoltassék rá azokra a német nyelv. Uram! az ilyen egyen­jogúságot keresse ön a holdba! Bausznern úr számoló beszédében a jellem­dom­borításhoz igen eklatáns példát nyújt; azon rész, hol elbeszéli, hogy ők (t. i. a szászok) miként akar­ták rászedni az igazságügyért egy törvénytelen rendelet kiadására. De fájdalom, a miniszter ta­pintatossága és igazságszeretete ama 11 jó ur­nák­ ezen nemes hazafi törekvését is megbuk­tatta. A miniszter ígéretét, hogy a­mennyiben a királyi tábla elnöke törvényellenesen járt volna el desaviározni fogja és törvényes állapotot hoz létre, kibocsájtott rendeletében teljesítette is pon­tosan. Hogy a táblai elnök tapintatosan és a törvény értelmében járt el, annak a miniszter nem oka, valamint annak sem, hogy Bausznern úrnak a törvény nem tetszik. Miért nem igye­kezett a nagy hazafi a törvény hozatala előtt kép­viselő lenni? hátha sikerült volna az egész or­­­­szággyűlést megbolondítani (?) mert látja uram, most csak a kőhalmiakra vagy a szász nem­zetre van bolondítási missiójában utalva. A harmadik csapást az összes minisztérium követi el a brassói vasút ügyében. Ezen csapás abban van, hogy mint a Bausznern-féle urak kívánták, miért nem hozták a vonalt árkon­­bokron úgy, hogy mindenütt szász helységet érintsen, és úgy vigyék be Oláhországba. De oh Bausz nem­féle igazságtalanság! még azoknak a lófejű székelyeknek is akarnak egy dara­bocskát adni ! Pedig ugy­e jó uram, azoknak — ön szerint legalább — kőhalmi kötél kel­lene, melynek most úgy sincs keletje. Csodálatos, hogy Brassónak a 30.000 et meghaladó lakosai közül csak az a 7500 szász nem akar a székelyeknek vasutat adni, a többi meg igen,­­ holott Brassóban is, sem a ke­reskedés, sem az ipar épen nincsen az ők ke­­zökben. A negyedik, és legnagyobb csapás: a „Ne­mere.“ Ez az istennélküli lap nem átalja tisz­tán kimondani, hogy az a hirhedett jó hazafiság csak jó hazugság, az a nagyszerű cultura meg­­ oroszlánbőr. Bizony baj az! mert hisz eddig azt vélte a világ, hogy isten tudja minő magasztalás­ és bámulásra méltó dolgok vannak a ma chinai fal mögött, de most érzi, hogy az oroszlán bőr alatt mi van! Nem érdektelen az is, hogy az új Mózes miként akarja a választott népet az Ígéret földére bevezetni, ama nagy egyesülés után. Azt véli ő, hogy valami újat talált ki, pedig ez már ré­gibb a Frehnerféle epochalis esetnél, mert ez 750 esztendős taktika. Azt mondja Bausznern úr, hogy ahhoz a párthoz csatlakoznak, melyik többet ád. (Még tán ahhoz is, melyik a csatlakozás mellett sem­mit sem ad.) Ugyan jó uram, ne tréfáljon, mert megijjeszt bennünket.­­ Bausznern úr szeretné, hogy a szászok Magyarország testén egy fekélyt, egy tyúkszemet képezzenek, de azt nem gon­dolja meg, hogy most olyan műtők vannak, kik a tyúkszemet úgy kivágják, hogy a patiens észre sem veszi. Meg arra a „Siebenbürgische Blätter “re vi­csorítja fogát Bausznern úr oly keményen. Vi­gyázzon az, mert még megeszi, aztán tüzes cse­­pűt köpdös és végül rózsaszín szalagot húz ki szájából! Jöh boldog Kőhalom!!! . . . 170­ ­ egy vagy más jövedelmi forrását, még mielőtt annak pótlására egy uj czélszerűbb forrást nem nyújtottunk volna. Itt semminemű kombinácziót nem tanácsos puszta theóriára, hanem számokra s a gyakorlat adataira kell fektetnünk. Mindemellett úgy hiszem, hogy az alkot-­­­mányos kormányzat óta gyűjtött öt évi adatok a kor­mánynak elégséges tájékozásul szolgálhatnak arra nézve, hogy az általa követendő rendszer iránt magát elhatá­rozhassa s azt a törvényhozás bírálata alá terjeszsze. Nem is kételkedem arról, hogy a jövő országgyűlés egyik legfontosabb tárgyát a kormánynak ide vonatkozó javaslatai fogják képezni. Pénzügyekben egyébiránt azon elvet vallom , hogy a fukarság nemcsak nem egyértelmű a takarékossággal, hanem ennek gyakran épen ellenkezője. Hasznos befek­tetésektől a pénzt megvonni nem egyéb, mint megta­karítani a filléreket a réven, de később aztán forintokat dobni ki a vámon. Azért nem pártolhatnám soha az olyan szűkkeblű pénzügyi politikát, a­mely egy, habár jelentékenyebb kiadást is meg akarna tagadni, a­midőn azzal közvetve a nemzet szellemi vagy anyagi­jének kétségtelen lendületet nyújtanánk. Választási mozgalmak. Kézdi-orbai székből írják lapunknak, hogy az ot­tani baloldal f. hó 27-ikén értekezletet tartott, melyen megjelentek egyebek közt Papp Lajos, Bakcsi Fe­­rencz, Kühnle N. , a háromszéki baloldal ismeretes tényezői. Ez értekezlet elhatározta kézdi-orbai szék­ben , a Deákpárt által felléptetett Tissza Lajos mi­niszterrel szemben ellenzéki jelöltet állítani. A jelölést egy küldöttségre bízván, az dr. Cseh Károlyt ajánlot­ta, a­ki mindjárt beszélett is politikai álláspontjáról. F.­Fejér megye belkerü­letében több lap szerint gr. Nemes János volt képviselőjelöltnek hirdetve. Biztos forrásból vett értesülésünk szerint azonban gr. Nemes határozottan nem fog fellépni. Hogy kit léptetnek fel még nem tudhatni, közelebbről leend értekezlet jelö­lés végett.

Next