Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-11-21 / 93. szám
28000 frtnyi hátralékát lehet törleszteni, hanem ha kell, a 132000 írtra menő összeget azonnal és egyszerre le lehet fizetni. A comes hangsúlyozza, hogy az összehívó iratban ép ezt jelölte volt ki az egyetem főfeladatának ; ma elmondhatja, hogy erre a módot feltalálták: a vagyon épen marad, a tartozások mégis mind törleszthetők. Felhívja tehát az egyetemet, vizsgálja meg az előterjesztéseket s hozzon e tárgyban határozatot, egyúttal azonban fordítsa figyelmét arra is, hogy e vagyon épsége kifelé is biztosíttassék. E feladat megoldásának fontosságát senki sem fogja félreismerni ; kívánja, hogy ez minden irányban sikerüljön. Ő maga teljes odaadással és tárgyilagossággal fogja a tanácskozásokat vezetni , kéri gyámolítsák. Ezzel az egyetemet megnyitja. (Éljenzés.) Elnök felszólítja az egyetemet, válaszszák meg az igazoló bizottság tagjait. Gebbel Ferencz indítványára a tagok kinevezése az elnökre bizatik. Mire elnök Heidendorf (medgyesi), Bologa (szászsebesi) és Pildner (kőhalmi) küldötteket nevezi ki az igazoló bizottságba. Ide nyuttatnak be a választási jegyzőkönyvek , az igazolásról a következő ülésben tesznek jelentést. Miután Szebenszék, Segesvár város és szék küldöttei nem volának jelen, a második gyűlés csütörtökre tűzetett ki, mikorra napirenden lesz: 1) a választások igazolásáról szóló jelentés; 2) az egyetem megalakulása s ezzel kapcsolatosan Schneider egyik indítványa; 3) Schneider azon indítványa, hogy Seivert Gusztáv senator munkája, melyet ő az egyetem megbízásából irt : „Adatok és okmányok a szász nemzeti egyetem törvényes állásáról, hatásköréről“ — a magyar képviselőház tagjainak ingyen küldessék meg. Ezzel a gyűlés eloszlott. A szász nemzeti egyetem november 14-iki gyűlése. Conrád Mór szász nemzeti ispán a gyűlést 33 képviselő jelenlétében megnyitván, Schneider Károly jegyző felolvassa a nov. 11-iki jegyzőkönyvet, mely jóváhagyóik. Pildner Frigyes jelentése szerint 34 képviselő igazoltatok. Elnök erre a gyűlést constituáltnak nyilatkoztatja ki. A tárgyalás és határozathozatal alá jövő ügydarabok megvitatására jelentés tétel mellett egy bizottság küldetik ki Bruckner, Schneider, Schoehterus, Binder, Schreiber, Müller, Balthes, Roll, Zammer, Macellariu, Dobó, Vlad, Pildner és Nagy személyeiben. Schneider javaslatára, hogy Seiwertnek a szász nemzeti egyetem hatásköréről szóló munkája az országgyűlés tagjai közt kiosztassék, Macellariu tudni kívánja, hogy indítványtevő javaslatát mivel indokolja, az elhamarkodást kerülni kívánja, s azért ezen műben elősorolt adatok hitelességének megvizsgálására egy 7 tagú bizottságot kíván kiküldeni. Müller pártolja Schneider indítványát. Planina csak azon esetben hajlandó Schneider indítványához csatlakozni ha az előbbi egyetemi gyűlésekben ezen okiratoknak hitelessége netalán kimondatott volna. Schneider fejtegeti, hogy ezen mű nem kritikai tárgyalás, hanem okiratok hű másolata, egyébként a nemzeti egyetemre semmi felelősség nem háromlik abból, hogyan ítélik meg e művet. Szavazásnál Schneider indítványa általánosságban elfogadtatikványozza, hogy ezen műből 80 példány küldessék Pestre, s egy szász képviselő keressék fel, oda működni, hogy ezen 80 példány az országgyűlés tagjai közt ingyen kiosztassék. Schneider ebbe beleegyezik, miután ezen műből csak 120 példány áll rendelkezés alatt. Macellariu minden országgyűlési képviselőnek óhajt egy pél A királyföldről a „K. K.“ egyik közelebbi számában ekép nyilatkozik: Tudja minden erdélyi ember, mennyire dicsekesznek a mi királyföldi szászaink cultur-vezérségekkel, s hogy abból másnak bárcsak csekély részt is átengedni, mily kevéssé hajlandók. Nem akarom ezúttal azt vizsgálni, az érdem hányadrésze ihleti meg a szász atyánkfiait? lelkiismeretesen figyelve a mérleg nyelvére, hanem azt tartom, hogy az efféle ügyben meg kell hallgatnunk a mások véleményét is. A románok egy részét ott találták a szászok bejövetelekkor a Királyföldön, s azután oda telepedettek is régebbi szomszédaik, mintsem egymást közelről meg ne ismerhették volna Az ó-szászok legújabb plánuma az, hogy fen Pesten rendre járva minden tekintélyes államférfiút, minden befolyásos kört, felvilágosítás ürügye alatt arra izgassanak, hogy a Királyföldet illető törvényjavaslat behatóbb megfontolás alá vétessék, ha lehet, még a minisztérium kebelében , ha ezt elérni nem lehetne, legalább egyelőre a képviselőház asztalára minél későbbre kerüljön. A szászaink ismerik az idő becsét, s azt reményük, hogy ha a nov. 11-én megnyitott egyetem hangosan kezd zakatolni, s a tvjavaslat akkor még nem lesz a ház kezébe — utóvégre még az is elérhető, hogy a II.Szebenbe gyűlt universités ismét tanácskozhatik a Királyföld újraszervezéséről, amidőn is tanúi lennénk a legcsodálatosabb unanimitásnak. Körülbelül ezt sejtik királyföldi román testvéreink. Ezért a józan mérsékeltek orgánuma a „Tel. Rom.“ is aggodalmasan vázolja a türhetlen állapotot. Sőt a szász culturai missió miként teljesítésével sincs megelégedve. Elmondja például e lap, mily nagy többségben vannak a románok a Királyföldön ; mily áldott terei, erdői, legelői vannak e földnek s hogy ép ez országrész lehetne iparos raktára a dunai nagy kereskedésnek. S a „T. R.“ még is csak egy ily telepet lát, Brassót, hol románok, örmények, izraeliták űzik a kereskedést. Szóval a „Királyföld“ nem gyarapodik, nem fejlődik, bár szabadsága régi, kultureleme régi, helyzete, földje jó. A „T. R.“ ennek okát abban találja, hogy a szászok bejövetelük óta mindig arra igyekeztek, hogy minden körükbe eső kincset ládáikba gyűjtsenek; a románokat elzárták a közös birtoklástól, sőt a mesterségek tanulásától és kereskedéstől is; s e nyomást a románok még ma is érzik. Szerinte az állapot gátolja a Királyföld kulturai kifejlődését s gátolta századok óta az, hogy a szászok szűkkeblüsége kínai fallal vette körül a Király földet és igy kiált fel: „e particu-larismus rontotta meg az országot (Erdélyt) s folytatva végveszélybe döntené.“ A szászoknak tulajdonítja a „Tel. Rom.“ azt is, hogy a románok ipar és kereske-désben hátramaradva, potom árért viszik át a határon nyers termékeiket, hogy azután saját szükségletökre tízszeres áron vásárolják vissza mint gyártmányokat; míg úgymond mindenki azon gondolkozik, hogyan lehessen az ifjú nemzedéket korszerűleg nevelni, a szász most is azon töri fejét, hogyan lehetne az idő, kerekét megállítani.“ A „Tel. Rom.“ vázlata tagadhatlanul túloz, de 2 őszszel. Lehűlt a falevél, virág elnyilt. . . Múló minden, mi lesz, mi volt! Mi van, csak egy: Az Isten ez! Ütött az óra, a természet halál órája, minden ketgyenese a szerteduló kaszának egy-egy irgalmatlan vágása. Egy hatalmas kézben van a bárd, mely sújt, s a szép természet felnyög, haldoklik, s végre kiszenved, hogy majd, midőn a kéz int, ismét legyen: — múló minden, mi lesz! Mi van csak egy : az Isten ez ! . Megilletődve állok előtted elvirágzott, megőszült természet ! Elmerengek rajtad, hervadozásodan. Mi szép, mily dicső valál te megsebzett, dúlt keblű, ékeidtől megfosztott természet! — Hol a lombkorona, mely egykor úgy megillette égre nyúló bérczeidnek büszke homlokát? Hol van a virág-koszorú, mely két italban füröszté rózsás völgyeidnek mosolygó arczait? Hol az, „arany’ kalásszal ékes rónaság“?!........ Ősz természet ! Máskor, midőn a nap hegyek ormain megjelent, szétszakadoztak a sötétség foszladozó szálai, az erdő felzengett, a völgy, rét ragyogott; most nehéz ködfátyol borul a bérezre, s homály födi a kihalt völgyet. Hol egykor a szellő a virágos réteken enyelgett, ott most szél süvölt a kopár tereken. Puszta, kihalt, ősz természet. Egykor tombolt az orkán, a gyenge fűszál reszketett ugyan meghajolt, földre lapult, de vész múltával újra magasra nyujtá fejecskéjét; máskor zúgott a vihar , de szüntével életre hivta a rózsabimbót: — most — ah most alig mozdult a jég, ezer virág mint egy bűvös, mérges lehelletre élettelen összerogyott! — most jött egy szélroham, s a fák ezreinek milliárd levelei megsárgulva, összegörnyedve földre lezörögtek ! S jön nemsokára a fergeteg, mely zugó kaczajjal szórja szét a zugokban halomra gyűlt száraz lombokat, s sivitva ragadja magával az utolsó ágra száradt levelet is — túl halmon, rónákon! Oh, puszta természet! Hol a te éked? Oda minden, mi volt: múló, mi lesz. Mi van csak egy: az Isten ez! Váridányt ezen műből juttatni. Schneider azon véleményben van, hogy jobb ha 80 átolvasta, mintha a maga idejében senki se olvassa, mert a mű újbóli kinyomatásáig a királyföld rendezése az országgyűlésben elintézést nyerne. Dr. Theil indítványa, valamint a Schneider féle javaslat további pontjai elfogadtatnak. Közelebbi gyűlése hó 18-án, reggel 10 órakor, abban igaza van, hogy a királyföldi jelen állapotok reformját égetően sürgetőnek vallja, s minthogy ezt honatyáink is így ismerik, s a kormány is teljesítette már a törvény által reá szabott kötelmét — mi, királyföldi magyarok is azt reméljük, hogy az újabb ó-szász piamim az új szervezés elodázására ezért nem ér, s a t.javaslat nemsokára a képviselőházban érdemlegesen tárgyaltatni fog, megoldatván e kérdés mindnyájunk megnyugtatására és nem az ó-szászok szájok-izére, kizárólagos javára. Videant Consules I ViI . k. Talpang, 1872. nov. 17-én. A mai nap ünnepünk vala. A művészet s annak érdekében hozott áldozat tette magyar evang. egyházközönségünkben ünnepeltté a mai napot. Az említett egyházközönség 1060 frtot tevő áldozattal átalakitotta, nagyitatta brassói orgonaművész: Nagyózseffel orgonáját, új karzatokat emeltetett; községi tárnagy: Pajor István 170 frton brassói asztalos Barabás Károlylyal készíttetett csinos szószéket ; ezek felszentelése idézte elő az ünnepet. Az ünnepélyt lelkész Török József úr egy részleteiben jól összevágó és jól ki is vitt programmal igen érdeklővé, hatékonynyá és vonzóvá tévé. De beszéljünk az egésznek koronájáról, az orgonáról. Egy tekintet rá mindjárt megmutatja, hogy itt orgonaművész: Nagy József szép munkát végzett; a hangok édesbús, de mégis megrázó szárnyai átvezetnek az eszmék világába; kelrészét tekintve a gépezet pontos összeműködését, az új találmányok alapjáni kiállítását bámulhatni. Nagy József a tatrangi orgonában, mihez a szegedségen fölül az eddig még oly ritka forte és piánót, a hangerőt felényivel fokozó kapcsolat készítette, valóban monumentális művet állított elő. Utólagosan még csak azt mondom, hogy itten, hol az egyház iskoláit községiesítette, bizonyítékát adta annak, hogy a községi iskolák mellett akadálytalanul lehet haladás a religio terén is, — nem ellentéte — mint hiresztelni szeretnék, egyik is a másikának. Bér ez tövi. A horvátok kivánalmai. A horvátok regni bizottság a magyar kiküldötteknek már előterjeszté azon munkálatát, melyben óhajait körvonalazza. Tartalma a következő : „Dalmát, horvát és szlavón királyság“ állíttassák vissza, mely hazánkkal s a más állammal államközösséget képez. Közös ügyet képeznének közigazgatási tekintetben a legfelsőbb udvartartás előirányzatának megállapítása; a pénz-, érem- és jegybankügy szabályozása; közösügyi czélokra felveendő államkölcsönök és ily kölcsönök konvertálása; azon kereskedelmi és államszerződések megvizsgálása és helybenhagyása, melyek a magyar korona országait közösen és egyformán illetik, vagy területváltozásokat tárgyaznak ; oly államvaspályák ügye, melyek mindkét ország területét átszelik, továbbá oly vaspályák engedélyezése, melyek szintén mindkét területen léteznek, s egyúttal az egész állami közösség részéről kamatbiztosítást vagy szubvenciót vesznek igénybe; végre oly folyamok fölötti intézkedések, melyek az ország határát képezik, vagy melyeknek pártjai mindkét országot egyenlően érintik. Közös ügyeket képeznek törvényhozási tekintetben: a közös államháztartáselőirányzatai , a zárszámadások megvizsgálása; az indirekt adórendszer megvitatatása és megállapítása ; a mérték- és súlyrendszer fő-