Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-06-30 / 52. szám

Brassó, 1872. Másod évi folyam 52. szám. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám.тгемШ­ Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Vasárnap, junius 30. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegen­j minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fül l­é­­teznek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás „1ЁЯ1ЕВЁй politikai közgazdászai és társadalmi lapra. A második évnegyed folyó hó végével letelvén, felkérjük évnegye­­des és féléves előfizetőinket meg­rendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmaik időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — kr. Fél ., 3 ., „ Negyed „ 1­9­50 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmente­sítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szer­kesztőségéhez“ czim alatt Brassó, nagy-piacz 223 sz. alá küldendők, röpiratokban, vezérczikkekben, hogy a jobboldal bukni fog! . . De ez egyszer az apostol és tanítványai tévedtek: mert a jobboldal nem bukott, hanem győzött. S győzelme oly nagyszerű, melyet csak egy oly párt vívhat ki, melynek zászlóján hazánk jövőjének szent he­­afitai törekvései ra­gyognak. Melyet csak oly párt vívhat ki, mely ismerve ez eszközöket és a czélt, biztos, erős, szilárd léptekkel halad előre a reformok terén, mit sem koc­káztatva,­­ de mindent nyerve. Még ugyan a választási urnák nem csukattak be mindenütt, s így a választások egy nagy része, még a legközelebbi jövő titkai közé so­rozza eredményeit. Tehát győzelmünk fölött még korai az öröm, — óh, nem ! Minden állam, ország, vezéreszméit a fővá­rostól veszi. A szív lüktetése itt van. S mint önök a táviratokból tudhatják már — a főváros megejtette választásait, s még­pedig oly vakmerő szerencsével, hogy úgy az ős Budán , mint az ifjú Pesten minden választó­kerületben a Deákpárté lett a diadal! Tehát a főváros fé­nyesen bebizonyította e példájával azt, hogy a magyar opositio által követett eddigi politikai irány téves, meddő, s elvetendő. A főváros in­­telligenciája, iparosai, kereskedelmi testületei mind a Deákpárt zászlója alá tömörültek, s az ismeretlen Steiger­rel szembe megbuktatta az ellenzék fő kolomposát, Tisza Kálmán orgánu­­mumának szerkesztőjét, Csernátony Lajost, ki az utolsó pillanatig úgy szóval, mint tállal fennen hirdette pártunk nagysz­rű fiaskóját. Rémitő nagy számtöbbséggel bukott az arany tollú, or­szágszerte népszem nagyiró, Jókai, kire pedig a párt bizton számított. És ez Jókainak e vá­lasztási idény alatt már a harmadik bukása. Tavaszi megverte Vidacsot a nagy nép demagógot, ki már hónapok óta hirdette nagy szavú parázisaival a nép alsó rétegében a kormánypárt végső óráit. Wahr­mahn, Deák csak nem közfelkiáltással hivattak ismét föl a képviselői mandátum elfogadására. Míg Pauler és Házmán Budán szintén a legcse­kélyebb erőfeszítés nélkül néhány óra alatt vá­lasztottak meg. A lelkesülést visszaadni, mivel a főváros fogadta pártunk győzelmét — nincs hatalmába rollamnak. Az utczák telve nap estig hullámzó tömegekkel,bandériumokkal, munkás csapatokkal, kik megállva Deák Ferencz előtt, lelkes éljenek­kel üdvözlik a haza legnagyobb fiát! A közöröm általános, de lojális. Pest mérte a halálos ütést ellenzékünkre. A Tiszapartiak, mint a táviratok jelentik, a legerő­sebb positiosokból vezetnek egymásután ki. A jobboldali képviselők száma e sorok írásakor már meghaladta a százat, míg az ellenzék alig érte el ennek egy negyedét. Az itteni választás morális hatása oly nagy a vidékre, hogy az üdvözlő táviratok egymást érik a Deák-club elnökéhez, Lónyay miniszter­elnökhöz, s magához Deákhoz. A főváros mint a kereskedelem, ipar, munka főfészke, méltányolni tudja a Deákpárt politiká­ját. Látja az iparág minden fejlődésében­, ” ar közművelődés terén, a kereskedelem óriási 'eliél-' kedésén, a város nagymérvű terjedésén, előhah­­ladásán, a közgazdasági viszonyok javulásán, e párt politikájának reális hatását. Azon szabad­elvű elemek, kik a korszerű haladás érdekeit­­lelkükön viselik, a Deákpárt kebelében találják meg azon tért, melyen képességeiket leghaszno­sabban, legnagyobb mérvben értékesíthetik a haza javára. De nem csak maga az ellenzék van végfel­oszlásban, de szövetség társai a nemzeti izgatók is mind egyre-másra buknak. Elbukott az öt Mocsonyi, kik ezelőtt oly népszerűséggel birtak román választóikra, hogy nem volt földi erő és hatalom, mely megingassa őket magas állásaik­ban. Pénzzel, szóval vesztegettek, agitáltak a magyar nemzet — illetőleg a Deákpárt ellen — és még­is saját véreik mondták reájok ki a le­­ t A varrótű. (Masków F. után.) Különös tény az, hogy mi az oly tárgyakat, melyek ránk nézve majdnem egészen nélkülözhetlenek s melyek a legsajátságosb életszükségünket képezik, csak ritkán vagy soha sem becsüljük kellő mértékben. „Hiszen csak egy varrótű volt!“ szoktuk mondani, ha munkánk egy ily hasznos segédeszköze a szerfölötti erőltetés alatt eltörik. „Csak egy varrótű!“ gondoljuk magunkban, ha az a földre esett s valamely hasadékban eltűnt sze­meink elöl. S pedig mily elbűvölő látvány egy ily piczike kis varrótű a gyakorlóit női kézben ! — Ragyogó díszöltöny­­ben, fején aranyos fénynyel, halad zajtalanul áldásos útján, csöndes föl- és lefelé lebegéssel még a legkülön­bözőbb elemeket is szilárd egyesülésbe fűzve össze. Vékony fonalszálakon intézi az emberiség előbbhaladá­­sát és miveltségét, azokkal teremt halhatlan csodamű­veket, melyek most büszke szépség fényében tündököl­nek, majd — daczára a pókhálószerű finomságnak — századokon át fönnmaradnak. És minő varázshatalom egy ily törékeny varrótű a nő kezében ! Ez az, melynek segítségével a hála és öröm, a gyöngéd szeretet számtalan módon nyilatkozik s ezer meg ezer kedves meglepetés jöhet létre. Ez az, mely még a háború gyilkos fájdalmait is képes enyh­itni, melyeket kegyetlen mostoha testvére — a gyúta — okozott. Valóban varrótű nélkül nem lehetne sem női öröm sem pipere kérdés, sőt — semmiféle divat a világon! Minő következtetések! — Becsüljük azért a parányi varrótűt mindig méltó érdeme szerint ! ez alkalommal pedig nézzük meg létrejöttének módját, valamint azon különböző műveleteket, melyeken a tökély fokáig át kell mennie. A legrégibb varrótűket a népek közvetlenül a ter­mészet nagy műhelyében találták fel. Ezek hegyes tö­visek vagy kemény halszálkák voltak, melyeknek segít­ségével az állatbörbe vagy ruhakelmébe lyukakat fúr­tak s aztán azokon a fonalszálat nagy fáradsággal át­­taszitották. Az ókori kulturnépek azonban már ismer­tek és használtak művészi tűket, mit a szentírásnak a teve és tüfokáról való hasonlatából s a már akkor uralkodó öltözködési fényűzésből lehet következtetnünk. A ró­maiak nemcsak varrtak, hanem hímeztek is : „a tűvel festettek,“ miként a régi tudósításokban olvashatni; e végre pedig különös finom eszközökre volt szükségök. Azon példányok után ítélve, melyek az etruriai, görög és a-római miveltség maradványaival hozzánk eljutott, ezen tűk hegyes fémszegekből állottak, melyeknek ke­ményebb végét fűzőlyukká hajtották össze. Ama szegek kalapácsolás, reszelés s köszörülés által egyenként let­tek hosszú idő alatt elkészítve és elhihetjük, hogy azon kornak egyetlen ily varrótűje nem­ volt olcsóbb, mint napjainkban a legjobb varrógép. Általában a tűkészí­­tés mestersége sokáig meglehetős alsó fokon állott , csak az utolsó századokban jutott el, és pedig különösen Angolhonban és Németországon, mostani magaslatára. Az anyag, melyből a varrótű készül, rendszerint acélsodrony (acéldrót), csekélyebb értékű és alsóbb ne­­műeknél azonban vassondronyt is használnak, mely az elkészítési művelet alatt lassanként aczéllá vál­tozik. Nézzük már röviden a munka menetét. Először is a sodronyt egyenlő hosszú darabokba vagdalják fel; ezt a legnagyobb számtani pontossággal gépelt eszközük, melyek óránként 40.000 darabból 80.000 tűalakot szolgáltatnak. Miután e darabok izzóvá és két aczéllemez közé egyenes irányban elhelyezve lettek, következik mindkét végen a megjegyzés. E munkát eleinte nagy, gépszijakkal forgásba hozott kö­­szörükövekkel végezték s nem kellett hozzá nagy ügyes­ségnél egyéb, de rövid idő allatt a munkás egésségét s életét is veszélyeztette, minthoy a finom kő- és fém­por a tüdőre káros befolyással hatott. Később a tűk hegyének kicsiszolására gépeket találtak fel, újabb idő­ben pedig a tudomány e tekintetben villanyosság segít­ségével a legkedvezőbb eredményeket képes felmutatni. A megjegyzett darabokat most középen ketté metszik és tompa végeken az alkotandó lyuk miatt kissé ella­­positják, mit egy kis ülőn szabad kézzel végeznek. De minthogy a tűk az ütés által igen sok durvaságot kap­nak, e művelet után ismét izzóvá tétetnek s aztán las­sanként megint kihitetnek. Ezután a fűzőlyuk kifor­málása következik; e külsőleg igen finom munkát úgy­nevezett lyukasztógépek által nők vagy gyermekek hajtják végre, kik ebben bámulatos ügyességet fejtenek ki s örömmel, sőt büszkén mutogatják, ha a legvéko­nyabb emberi hajszálon alig látható lyukat fúrnak s a hajszál másik végét belefüzik. Jóllehet az ennyire elkészült tűnek van már alak­ja és keménysége, mégis az csak durvapiszkos és csi­szolatlan valami. Ép azért legközelebbről több száz rokonaival együtt a simító gépbe kerül, mely azt leg­nagyobb durvaságaitól megtisztítja, innen pedig az edző kemenezébe. Mindezen különböző miveletek előtt és után, melyek által a tűk már zavart helyzetbe jutottak, egyenes bádogmedenczékbe tétetnek a hol mindaddig rázzák, mig mindnyájan egymással vizirányos helyzetbe kerülnek. Mihelyt pedig az edzökemenetében izzóvá lettek, legott kiveszik azokat és hideg vízbe dobják. De minthogy ez által a tűk igen törékennyé válnak, a megszáradás után egy kevéssé megint meg kell lágyitni, Pest, 1872. jun. 21-én. „Legyen világosság!“ — mondá az úr.— és jön világosság. . . „Meg kell buktatni a jobboldalt minden áron!“ — mondá Kossuth legújabb levelében, — és úgy a bal, mint a szélsőbal karöltve a nem­zetiségekkel, fennen hirdették hangos szavakban.

Next