Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-06-30 / 52. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 52. szám. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám.тгемШ Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Vasárnap, junius 30. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegenj minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fül léteznek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás „1ЁЯ1ЕВЁй politikai közgazdászai és társadalmi lapra. A második évnegyed folyó hó végével letelvén, felkérjük évnegyedes és féléves előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmaik időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — kr. Fél ., 3 ., „ Negyed „ 1950 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szerkesztőségéhez“ czim alatt Brassó, nagy-piacz 223 sz. alá küldendők, röpiratokban, vezérczikkekben, hogy a jobboldal bukni fog! . . De ez egyszer az apostol és tanítványai tévedtek: mert a jobboldal nem bukott, hanem győzött. S győzelme oly nagyszerű, melyet csak egy oly párt vívhat ki, melynek zászlóján hazánk jövőjének szent heafitai törekvései ragyognak. Melyet csak oly párt vívhat ki, mely ismerve ez eszközöket és a czélt, biztos, erős, szilárd léptekkel halad előre a reformok terén, mit sem kockáztatva, de mindent nyerve. Még ugyan a választási urnák nem csukattak be mindenütt, s így a választások egy nagy része, még a legközelebbi jövő titkai közé sorozza eredményeit. Tehát győzelmünk fölött még korai az öröm, — óh, nem ! Minden állam, ország, vezéreszméit a fővárostól veszi. A szív lüktetése itt van. S mint önök a táviratokból tudhatják már — a főváros megejtette választásait, s mégpedig oly vakmerő szerencsével, hogy úgy az ős Budán , mint az ifjú Pesten minden választókerületben a Deákpárté lett a diadal! Tehát a főváros fényesen bebizonyította e példájával azt, hogy a magyar opositio által követett eddigi politikai irány téves, meddő, s elvetendő. A főváros intelligenciája, iparosai, kereskedelmi testületei mind a Deákpárt zászlója alá tömörültek, s az ismeretlen Steigerrel szembe megbuktatta az ellenzék fő kolomposát, Tisza Kálmán orgánumumának szerkesztőjét, Csernátony Lajost, ki az utolsó pillanatig úgy szóval, mint tállal fennen hirdette pártunk nagyszrű fiaskóját. Rémitő nagy számtöbbséggel bukott az arany tollú, országszerte népszem nagyiró, Jókai, kire pedig a párt bizton számított. És ez Jókainak e választási idény alatt már a harmadik bukása. Tavaszi megverte Vidacsot a nagy nép demagógot, ki már hónapok óta hirdette nagy szavú parázisaival a nép alsó rétegében a kormánypárt végső óráit. Wahrmahn, Deák csak nem közfelkiáltással hivattak ismét föl a képviselői mandátum elfogadására. Míg Pauler és Házmán Budán szintén a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül néhány óra alatt választottak meg. A lelkesülést visszaadni, mivel a főváros fogadta pártunk győzelmét — nincs hatalmába rollamnak. Az utczák telve nap estig hullámzó tömegekkel,bandériumokkal, munkás csapatokkal, kik megállva Deák Ferencz előtt, lelkes éljenekkel üdvözlik a haza legnagyobb fiát! A közöröm általános, de lojális. Pest mérte a halálos ütést ellenzékünkre. A Tiszapartiak, mint a táviratok jelentik, a legerősebb positiosokból vezetnek egymásután ki. A jobboldali képviselők száma e sorok írásakor már meghaladta a százat, míg az ellenzék alig érte el ennek egy negyedét. Az itteni választás morális hatása oly nagy a vidékre, hogy az üdvözlő táviratok egymást érik a Deák-club elnökéhez, Lónyay miniszterelnökhöz, s magához Deákhoz. A főváros mint a kereskedelem, ipar, munka főfészke, méltányolni tudja a Deákpárt politikáját. Látja az iparág minden fejlődésében, ” ar közművelődés terén, a kereskedelem óriási 'eliél-' kedésén, a város nagymérvű terjedésén, előhahladásán, a közgazdasági viszonyok javulásán, e párt politikájának reális hatását. Azon szabadelvű elemek, kik a korszerű haladás érdekeitlelkükön viselik, a Deákpárt kebelében találják meg azon tért, melyen képességeiket leghasznosabban, legnagyobb mérvben értékesíthetik a haza javára. De nem csak maga az ellenzék van végfeloszlásban, de szövetség társai a nemzeti izgatók is mind egyre-másra buknak. Elbukott az öt Mocsonyi, kik ezelőtt oly népszerűséggel birtak román választóikra, hogy nem volt földi erő és hatalom, mely megingassa őket magas állásaikban. Pénzzel, szóval vesztegettek, agitáltak a magyar nemzet — illetőleg a Deákpárt ellen — és mégis saját véreik mondták reájok ki a le t A varrótű. (Masków F. után.) Különös tény az, hogy mi az oly tárgyakat, melyek ránk nézve majdnem egészen nélkülözhetlenek s melyek a legsajátságosb életszükségünket képezik, csak ritkán vagy soha sem becsüljük kellő mértékben. „Hiszen csak egy varrótű volt!“ szoktuk mondani, ha munkánk egy ily hasznos segédeszköze a szerfölötti erőltetés alatt eltörik. „Csak egy varrótű!“ gondoljuk magunkban, ha az a földre esett s valamely hasadékban eltűnt szemeink elöl. S pedig mily elbűvölő látvány egy ily piczike kis varrótű a gyakorlóit női kézben ! — Ragyogó díszöltönyben, fején aranyos fénynyel, halad zajtalanul áldásos útján, csöndes föl- és lefelé lebegéssel még a legkülönbözőbb elemeket is szilárd egyesülésbe fűzve össze. Vékony fonalszálakon intézi az emberiség előbbhaladását és miveltségét, azokkal teremt halhatlan csodaműveket, melyek most büszke szépség fényében tündökölnek, majd — daczára a pókhálószerű finomságnak — századokon át fönnmaradnak. És minő varázshatalom egy ily törékeny varrótű a nő kezében ! Ez az, melynek segítségével a hála és öröm, a gyöngéd szeretet számtalan módon nyilatkozik s ezer meg ezer kedves meglepetés jöhet létre. Ez az, mely még a háború gyilkos fájdalmait is képes enyhitni, melyeket kegyetlen mostoha testvére — a gyúta — okozott. Valóban varrótű nélkül nem lehetne sem női öröm sem pipere kérdés, sőt — semmiféle divat a világon! Minő következtetések! — Becsüljük azért a parányi varrótűt mindig méltó érdeme szerint ! ez alkalommal pedig nézzük meg létrejöttének módját, valamint azon különböző műveleteket, melyeken a tökély fokáig át kell mennie. A legrégibb varrótűket a népek közvetlenül a természet nagy műhelyében találták fel. Ezek hegyes tövisek vagy kemény halszálkák voltak, melyeknek segítségével az állatbörbe vagy ruhakelmébe lyukakat fúrtak s aztán azokon a fonalszálat nagy fáradsággal áttaszitották. Az ókori kulturnépek azonban már ismertek és használtak művészi tűket, mit a szentírásnak a teve és tüfokáról való hasonlatából s a már akkor uralkodó öltözködési fényűzésből lehet következtetnünk. A rómaiak nemcsak varrtak, hanem hímeztek is : „a tűvel festettek,“ miként a régi tudósításokban olvashatni; e végre pedig különös finom eszközökre volt szükségök. Azon példányok után ítélve, melyek az etruriai, görög és a-római miveltség maradványaival hozzánk eljutott, ezen tűk hegyes fémszegekből állottak, melyeknek keményebb végét fűzőlyukká hajtották össze. Ama szegek kalapácsolás, reszelés s köszörülés által egyenként lettek hosszú idő alatt elkészítve és elhihetjük, hogy azon kornak egyetlen ily varrótűje nem volt olcsóbb, mint napjainkban a legjobb varrógép. Általában a tűkészítés mestersége sokáig meglehetős alsó fokon állott , csak az utolsó századokban jutott el, és pedig különösen Angolhonban és Németországon, mostani magaslatára. Az anyag, melyből a varrótű készül, rendszerint acélsodrony (acéldrót), csekélyebb értékű és alsóbb neműeknél azonban vassondronyt is használnak, mely az elkészítési művelet alatt lassanként aczéllá változik. Nézzük már röviden a munka menetét. Először is a sodronyt egyenlő hosszú darabokba vagdalják fel; ezt a legnagyobb számtani pontossággal gépelt eszközük, melyek óránként 40.000 darabból 80.000 tűalakot szolgáltatnak. Miután e darabok izzóvá és két aczéllemez közé egyenes irányban elhelyezve lettek, következik mindkét végen a megjegyzés. E munkát eleinte nagy, gépszijakkal forgásba hozott köszörükövekkel végezték s nem kellett hozzá nagy ügyességnél egyéb, de rövid idő allatt a munkás egésségét s életét is veszélyeztette, minthoy a finom kő- és fémpor a tüdőre káros befolyással hatott. Később a tűk hegyének kicsiszolására gépeket találtak fel, újabb időben pedig a tudomány e tekintetben villanyosság segítségével a legkedvezőbb eredményeket képes felmutatni. A megjegyzett darabokat most középen ketté metszik és tompa végeken az alkotandó lyuk miatt kissé ellapositják, mit egy kis ülőn szabad kézzel végeznek. De minthogy a tűk az ütés által igen sok durvaságot kapnak, e művelet után ismét izzóvá tétetnek s aztán lassanként megint kihitetnek. Ezután a fűzőlyuk kiformálása következik; e külsőleg igen finom munkát úgynevezett lyukasztógépek által nők vagy gyermekek hajtják végre, kik ebben bámulatos ügyességet fejtenek ki s örömmel, sőt büszkén mutogatják, ha a legvékonyabb emberi hajszálon alig látható lyukat fúrnak s a hajszál másik végét belefüzik. Jóllehet az ennyire elkészült tűnek van már alakja és keménysége, mégis az csak durvapiszkos és csiszolatlan valami. Ép azért legközelebbről több száz rokonaival együtt a simító gépbe kerül, mely azt legnagyobb durvaságaitól megtisztítja, innen pedig az edző kemenezébe. Mindezen különböző miveletek előtt és után, melyek által a tűk már zavart helyzetbe jutottak, egyenes bádogmedenczékbe tétetnek a hol mindaddig rázzák, mig mindnyájan egymással vizirányos helyzetbe kerülnek. Mihelyt pedig az edzökemenetében izzóvá lettek, legott kiveszik azokat és hideg vízbe dobják. De minthogy ez által a tűk igen törékennyé válnak, a megszáradás után egy kevéssé megint meg kell lágyitni, Pest, 1872. jun. 21-én. „Legyen világosság!“ — mondá az úr.— és jön világosság. . . „Meg kell buktatni a jobboldalt minden áron!“ — mondá Kossuth legújabb levelében, — és úgy a bal, mint a szélsőbal karöltve a nemzetiségekkel, fennen hirdették hangos szavakban.