Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-11-25 / 70. szám

Brassó, 1873 Megjelenik ez a faji b­et.n. kint kétszer, kedden és pénteken. Á­r­a: Egész éne . . . fi ft. — kr Félévre . . . . .i f­t. — kr. Negyedévre ... 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája : Halp­iaoz 311. szám, r — 3TS­H Harmadévi folyam 70. szám. kedd, nov. 25. Kiadó - hivatal ugyanott.''NEMERE: Politikai, közgazdászati és társadalmi lap.­­ Hirdetési dij: 4 hasábos jarmond sorért, vagy is annak helyéért 4 kr. 1 —16 sornyi hirdetés ára inindi® 40 kr. — Bélyesdij minden iktatáskor 40 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesstőségnél.­­ Brassó nov. 24-én 1873. Ki hitte volna, hogy a bareze­s, lutheránus magyarok egyházilag ismét a „sim­lo­sic jubeo“ „rólunk nélkülünk" gyász uralma alá jussanak, hol 1594 óta 1862-ig, tehát kinos 268 évig minden egyházközigazgatási befolyás és képvi­­seltetés nélkül meghunyászkodva tétlenkedni kényszerültek. Ki hitte volna, hogy az a szent szövetség, melyet barczasági lutheránus magyar papjaink 1862 jan. 13-án kötének a szász hittestvérekkel, 1873. nov. 7-én annyira megtáguljon, hogy azt összekötözni alig lehessen többé? Ki hitte volna, hogy a 24.000 lélekre menő barczai szászság egyházi és világi képviselői csak annyit ért­senek a jogegyenlőséghez, hogy a 14 tagból álló uj consistoriumot mind egy szálig önfiaik­kal töltsék be s ezáltal megtagadják a magyar haza előtt 16,000 lutheránus magyarok létezését? Lám a­mit senki sem merészelt elhinni, meg­történt 1873 nov. 7-én, midőn a szász atyafiak mindnyájan a biblia szerint egy akarattal, egy szándékkal együtt valának. A bölcs urak igen jól tudhatták, hogy arány szerint öt magyar tagot kellett volna beválasz­tani a consistoriumba, de nem — még azt az egyet sem, kit a magyar képviselők több ízben nagy erőmegfeszitéssel emelhetének a consistorialis CZiV-XV JL. C*J UtUVJil *«' Vi V*&%7 szász hitrokonaink megbánták azt a szives ölel­kezést, midőn magyar papjaink 1862 jan. 13 án két ízben benyújtott német nyelven szerkesztett egyenjogúsítási szermpetitiv után berohantak a szász káptalan nehezen nyúló aj­tain! Kedves magyar tiszteletes urak! bátor va­­gyok egy szíves kérdést intézni önökhöz, bár nem tartozom külsőleg az önök felekezetéhez, de mint magyar évek óta nagy érdekeltséggel szem­lélem alárendelt szomorú helyzetüket s abból kö­vetkező tűrhetetlen, jogtalan bánásmód elleni szívós küzdelmeiket, nagy érdekeltséggel mon­dom, mert önök nem elavult, nemzeti erőt és egységet szétforgácsoló üres dogmák,­­hanem nemzeti létek fenntartásáért és senki által el nem vitázható jogaik megnyeréséért küzdnek, mint küzdöttek őseik egyházi és politikai téren bir­tokért és ép szellemért. — Kérdem: tudják önök, hogy világi képviselőik rég megunták azt az érthetetlen névvel tanácskozást, azt a néma hal­­gatást? s midőn önök fájdalmas szívvel fogadták a háttérbeszorítást, világi hívei örömbe törnek ki a „casus belli“ várva várt eljöttén? Higyyék meg uraim, azt a szövetséget jobb lett volna a nemlét ölében hagyni, hogysem minden feltétel nélkül megkötni. Mi hasznot vont e koldusbotra juttatót magyar nép a 12 évi együttlétből, mondják meg azok, a­kik az egyes községekben mint elöljárók Csak is 1848 óta is­­merik Brassó hazafiatlan törekvéseit, birtokhábo­rításait. Nem hallatlan gőg-e az, midőn 16,000 magyarral csak úgy bánnak el, mint egy jár-­ 7 ill a Sz­o­s­ . * Sit ér az oly szövetség, mely az egyik felet emeli, a másikat pedig sülyeszti. Avagy nem azt követeli-e itt is az egyenjogúságon alapuló méltányosság, hogy a magyarok nevelésügye, nyelve, nemzeti törekvése a magyar haza érde­kében ép úgy előm­ozdíttassék, mint a másik szövetséges fél­é? Két szövetséges tartozik egymást támogatni derű- és korúban, politikai és egyházi téren, vagyoni és szellemi tekintetben. Fájdalom itt nem találkozunk semmi méltányossággal, hanem igenis elnyomással. S daczára az alkotmányos érzületű magyarok csudálandó türelmének az absolutisticus szivü szász hitrokonok nyitják meg kifelé amazoknak azon terem ajtaját, hol 12 év lefolyása után a mostohán táplált kölcsönös szeretetnek utolsó szikrája is ellobbant. Ám legyen a szász urak akaratja szerint, mi csak fájlalni tudjuk a szász szűkkeblüség szülte szakadást. Mint egyesülhet egy erős zászló alatt a 22 ezer erdélyi lutheránus magyar, meg fogja mu­tatni egy szebb jövő, mely után buzgó imádság epedez sok felekezetileg elforgácsolt magyarok njakán. Demeter Sámuel beszéde a kézái-vásár­helyi zászlószentelésen 1873. nov. 2-án (Vége.) Nézzétek igy azt ti is mindnyájan honfitársaim! barátim! honvédek! ne csak harczban meghalni, de békében mindent tenni tudjatok a haza közjóllétéért, akkor vagytok igaz honvédek; ekkor élő oszlopai lesztek a valódi értelmes hazaszeretetnek, úgy, hogy zászlótok vidám lobogására a hol jártok keltek, min­denütt örömmel hangzik fel üdvözlésetekre a haza­­szeretet lelkesült kiáltása: „éljen a haza!!!“ A magyar honvédzászló jelvénye: III. Az igaz polgári hűségnek. Az államiság, ugyanazon haza lakóinak társas együttélése feltételezi, hogy mindenki azon államrendbe, melyben él, hűséggel beletalálja magát, vagyis hazája alkotmányának hű polgára legyen. Az alkotmány időnként változik, s rendesen a népek mivelődésével együtt tartva halad előre, fejlődik és tökéletesedik. Magyarország alkotmánya a hét vezér nevezetes vérszerződésén kezdve lejárt századok viszontagságain keresztül szépen fejlődött, m­íg a 48-ik év örökké em­lékezetes alapvetésén a közelebbi években monarchi­ában lehető legszabadelvűbb alkotmánynyá emelkedett fel, szélesedett ki, erősödött meg. Ezen alkotmányt teljesen egészen ismerni, s ahoz igaz és tántoríthatlan hűséggel ragaszkodni köte­lessége a magyar embernek, mulaszthatlan kötelessége a honvédnek. Ugyanis az alkotmány első őre maga a törvényes király, a királyt pedig az alkotmány megőrzésében támogatja a honvédség. Miképpen teszen eleget e nagy kötelességének a honvéd, ha nem ismeri, nem tudja, nem érti, s híven nem félti az alkotmányt? Mit teszen, ha váltságos idők próbára teszik hűségét, s választania kell alkotmány mellett vagy ellen? — Törvényes ko­ronás királyról fel nem teszi senki azt, hogy esküje ellenére az állam alkotmányát megtámadja; de jöhet­nek felháborodott idők, hol ellenséges hatalom, vagy maga az állam polgárságának egy része fel kel s dúlva tör az alkotmány ellen, misképpen állja meg, mint illik helyét, miként felel m meg ilyenkor kiválólag nagy hivatásának a honvéd, ha az alkotmányba nem élte bele magát, s ahoz szive vérével igaz polgári hű­séggel nem ragaszkodik?? . . Magyar honvéd híjában szereti hazáját, hijában tiszteli királyát, ha nem védi szive vérével a magyar állam alkotmányát; mert ma­gyar állam alkotmány nélkül éppen úgy nincs, mint nincs Magyarország törvényes magyar király nélkül. Én tehát azt kívánom, hogy a honvéd az állam alkotmányát alaposan tanulja, tudja, s magát abba helyezze bele; azt kívánom, hogy szeresse az alkot­mányt mint az állam létének feltételét, meggyőződéssel hűséggel kapcsolódjék ahoz,­­ azt minden külső és belső megtámadtatás ellen ótalmazni kész legyen; azt kívánom, hogy éppen úgy tudjon, ha kell, meghalni is az alkotmányért, mint a királyért és hazáért.­­ Jól megjegyeztetni kérem végre itt azt, hogy az alkotmányra nézve a pártokká szemben a honvédség állása az mi a királyé, t. i. felül van a pártokon. A honvédség is felül áll a pártokon, s kötelessége örökké az, hogy az alkotmányt megvédje. Ilyen polgári hűségnek jelvénye a magyar honvéd­­zászló. A magyar honvédzászló jelvénye: IV. A katonai bátorságnak s vitézségnek. A mostani időben, mikor Európa népei felett átalános béke áldásos napja kezd, legalább reményben derengeni, szintúgy időszerűtlennek látszik katonai bátorságról és vitézségről szólni. De ha szólunk kato­náról, kell szólnunk ama katonai erényekről is, mert katona bátorság és vitézség nélkül olyan mint a fa levél nélkül. Különösen a honvédnek már neve magá­val hordozza a vitézséget. A hősök nem lesznek, hanem születnek, azt mondják, én ellenkezőt állítok. Megengedem, hogy testi erőt s abból folyólag elszánt akaratot örökö­ltet valaki a vérrel. De azt a bátorságot és vitézséget, mely a katonának ékessége, mely a hazáért, királyért, jogért, szabadságért, alkotmányért hiven munkálkodni, élni, halni tud, ezt nem örököli­­senki. Ilyen bátorsággal és vitézséggel csak az a katona bírhat, a­ki tudja, mi a haza, érti mi a törvényes király, tudja és érti, mi az alkotmány, érti és érzi, mi a jog mi a szabadság, a­ki mind­ezekben benne él, s ezek iránti szeretetre odaadó hűségre katonai határozott renddel és pontossággal rá van nevelve, így nevelve igazi gonddal és alapos figyelemmel a honvéd, bírni fog bátorsággal és vitézséggel kétség kivül olyannal,hogy a hegyeket megmozgatja. Nékem e tekintetben példányképeim, melyekre honvédeink figyelmét irányoznám, Leonidás hős társa­ival, a­mint az ország kapujánál megállanak, s csak holt­testükön bocsátják át az ellenséget; a hires fran­­czia gárda, mely meghal, de nem retirál soha, és a 48-beli ismert zászlóalj, melynek jelszava volt, győ­zelem vagy halál. Ilyen katonai bátorságnak s vitézségnek jelvénye a magyar honvédzászló. Itt meg is állhatnék, ha csak polgári ünnepélyen polgárokhoz szólnék, de katonai ünnepélyen katonák­­­hoz s éppen honvédekhez is szólva még pár perczet kérnem kell. Nékem tisztelt hallgatóság! lelkemben a honvéd­séghez egy magasztos szép eszme kapcsolódik Én a honvédséget Jézus szép hasonlata szerint mustármagnak . • A tizbarczai magyar falusiak erdőségei­től való megfosztása O. B.-tól. III. (Folytatás.) Malom,­korcsmajog és más­ regálék elsajátítása. A mily alattomos és ármányos módon tette Brassó jobbágyaivá a barczasági magyar faluk szabad népét, a mily kebellázitó erősza­­oskodástól fosztá meg e sze­gény martyr népet erdőségeitől, épp oly eljárással foglalta le a hétfalusiak malom és korcsomárlási jogát, hona volt, arra számos okmányt bizonyí fe'í­rái'f reVi'A'-ig kezdetinkre; igy Tatrangnak 1480-ban saját malma, van, melyre engedélyt az erdélyi vajda adott. Tü­rk­ösön tür­kosi nemes Zewreny Balázs nyert saját tü­rkösű mal­ma mellett egy nemesi­­telket 1586-ban. Pürkereczen maga a község fordul elő malomtulajdonosként, de nem kell oly távoli időkből keresnünk okmányt bizo

Next