Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-11-25 / 70. szám
Brassó, 1873 Megjelenik ez a faji bet.n. kint kétszer, kedden és pénteken. Ára: Egész éne . . . fi ft. — kr Félévre . . . . .i ft. — kr. Negyedévre ... 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája : Halpiaoz 311. szám, r — 3TSH Harmadévi folyam 70. szám. kedd, nov. 25. Kiadó - hivatal ugyanott.''NEMERE: Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési dij: 4 hasábos jarmond sorért, vagy is annak helyéért 4 kr. 1 —16 sornyi hirdetés ára inindi® 40 kr. — Bélyesdij minden iktatáskor 40 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesstőségnél. Brassó nov. 24-én 1873. Ki hitte volna, hogy a barezes, lutheránus magyarok egyházilag ismét a „simlosic jubeo“ „rólunk nélkülünk" gyász uralma alá jussanak, hol 1594 óta 1862-ig, tehát kinos 268 évig minden egyházközigazgatási befolyás és képviseltetés nélkül meghunyászkodva tétlenkedni kényszerültek. Ki hitte volna, hogy az a szent szövetség, melyet barczasági lutheránus magyar papjaink 1862 jan. 13-án kötének a szász hittestvérekkel, 1873. nov. 7-én annyira megtáguljon, hogy azt összekötözni alig lehessen többé? Ki hitte volna, hogy a 24.000 lélekre menő barczai szászság egyházi és világi képviselői csak annyit értsenek a jogegyenlőséghez, hogy a 14 tagból álló uj consistoriumot mind egy szálig önfiaikkal töltsék be s ezáltal megtagadják a magyar haza előtt 16,000 lutheránus magyarok létezését? Lám amit senki sem merészelt elhinni, megtörtént 1873 nov. 7-én, midőn a szász atyafiak mindnyájan a biblia szerint egy akarattal, egy szándékkal együtt valának. A bölcs urak igen jól tudhatták, hogy arány szerint öt magyar tagot kellett volna beválasztani a consistoriumba, de nem — még azt az egyet sem, kit a magyar képviselők több ízben nagy erőmegfeszitéssel emelhetének a consistorialis CZiV-XV JL. C*J UtUVJil *«' Vi V*&%7 szász hitrokonaink megbánták azt a szives ölelkezést, midőn magyar papjaink 1862 jan. 13 án két ízben benyújtott német nyelven szerkesztett egyenjogúsítási szermpetitiv után berohantak a szász káptalan nehezen nyúló ajtain! Kedves magyar tiszteletes urak! bátor vagyok egy szíves kérdést intézni önökhöz, bár nem tartozom külsőleg az önök felekezetéhez, de mint magyar évek óta nagy érdekeltséggel szemlélem alárendelt szomorú helyzetüket s abból következő tűrhetetlen, jogtalan bánásmód elleni szívós küzdelmeiket, nagy érdekeltséggel mondom, mert önök nem elavult, nemzeti erőt és egységet szétforgácsoló üres dogmák,hanem nemzeti létek fenntartásáért és senki által el nem vitázható jogaik megnyeréséért küzdnek, mint küzdöttek őseik egyházi és politikai téren birtokért és ép szellemért. — Kérdem: tudják önök, hogy világi képviselőik rég megunták azt az érthetetlen névvel tanácskozást, azt a néma halgatást? s midőn önök fájdalmas szívvel fogadták a háttérbeszorítást, világi hívei örömbe törnek ki a „casus belli“ várva várt eljöttén? Higyyék meg uraim, azt a szövetséget jobb lett volna a nemlét ölében hagyni, hogysem minden feltétel nélkül megkötni. Mi hasznot vont e koldusbotra juttatót magyar nép a 12 évi együttlétből, mondják meg azok, akik az egyes községekben mint elöljárók Csak is 1848 óta ismerik Brassó hazafiatlan törekvéseit, birtokháborításait. Nem hallatlan gőg-e az, midőn 16,000 magyarral csak úgy bánnak el, mint egy jár- 7 ill a Szos . * Sit ér az oly szövetség, mely az egyik felet emeli, a másikat pedig sülyeszti. Avagy nem azt követeli-e itt is az egyenjogúságon alapuló méltányosság, hogy a magyarok nevelésügye, nyelve, nemzeti törekvése a magyar haza érdekében ép úgy előmozdíttassék, mint a másik szövetséges félé? Két szövetséges tartozik egymást támogatni derű- és korúban, politikai és egyházi téren, vagyoni és szellemi tekintetben. Fájdalom itt nem találkozunk semmi méltányossággal, hanem igenis elnyomással. S daczára az alkotmányos érzületű magyarok csudálandó türelmének az absolutisticus szivü szász hitrokonok nyitják meg kifelé amazoknak azon terem ajtaját, hol 12 év lefolyása után a mostohán táplált kölcsönös szeretetnek utolsó szikrája is ellobbant. Ám legyen a szász urak akaratja szerint, mi csak fájlalni tudjuk a szász szűkkeblüség szülte szakadást. Mint egyesülhet egy erős zászló alatt a 22 ezer erdélyi lutheránus magyar, meg fogja mutatni egy szebb jövő, mely után buzgó imádság epedez sok felekezetileg elforgácsolt magyarok njakán. Demeter Sámuel beszéde a kézái-vásárhelyi zászlószentelésen 1873. nov. 2-án (Vége.) Nézzétek igy azt ti is mindnyájan honfitársaim! barátim! honvédek! ne csak harczban meghalni, de békében mindent tenni tudjatok a haza közjóllétéért, akkor vagytok igaz honvédek; ekkor élő oszlopai lesztek a valódi értelmes hazaszeretetnek, úgy, hogy zászlótok vidám lobogására a hol jártok keltek, mindenütt örömmel hangzik fel üdvözlésetekre a hazaszeretet lelkesült kiáltása: „éljen a haza!!!“ A magyar honvédzászló jelvénye: III. Az igaz polgári hűségnek. Az államiság, ugyanazon haza lakóinak társas együttélése feltételezi, hogy mindenki azon államrendbe, melyben él, hűséggel beletalálja magát, vagyis hazája alkotmányának hű polgára legyen. Az alkotmány időnként változik, s rendesen a népek mivelődésével együtt tartva halad előre, fejlődik és tökéletesedik. Magyarország alkotmánya a hét vezér nevezetes vérszerződésén kezdve lejárt századok viszontagságain keresztül szépen fejlődött, míg a 48-ik év örökké emlékezetes alapvetésén a közelebbi években monarchiában lehető legszabadelvűbb alkotmánynyá emelkedett fel, szélesedett ki, erősödött meg. Ezen alkotmányt teljesen egészen ismerni, s ahoz igaz és tántoríthatlan hűséggel ragaszkodni kötelessége a magyar embernek, mulaszthatlan kötelessége a honvédnek. Ugyanis az alkotmány első őre maga a törvényes király, a királyt pedig az alkotmány megőrzésében támogatja a honvédség. Miképpen teszen eleget e nagy kötelességének a honvéd, ha nem ismeri, nem tudja, nem érti, s híven nem félti az alkotmányt? Mit teszen, ha váltságos idők próbára teszik hűségét, s választania kell alkotmány mellett vagy ellen? — Törvényes koronás királyról fel nem teszi senki azt, hogy esküje ellenére az állam alkotmányát megtámadja; de jöhetnek felháborodott idők, hol ellenséges hatalom, vagy maga az állam polgárságának egy része fel kel s dúlva tör az alkotmány ellen, misképpen állja meg, mint illik helyét, miként felel m meg ilyenkor kiválólag nagy hivatásának a honvéd, ha az alkotmányba nem élte bele magát, s ahoz szive vérével igaz polgári hűséggel nem ragaszkodik?? . . Magyar honvéd híjában szereti hazáját, hijában tiszteli királyát, ha nem védi szive vérével a magyar állam alkotmányát; mert magyar állam alkotmány nélkül éppen úgy nincs, mint nincs Magyarország törvényes magyar király nélkül. Én tehát azt kívánom, hogy a honvéd az állam alkotmányát alaposan tanulja, tudja, s magát abba helyezze bele; azt kívánom, hogy szeresse az alkotmányt mint az állam létének feltételét, meggyőződéssel hűséggel kapcsolódjék ahoz, azt minden külső és belső megtámadtatás ellen ótalmazni kész legyen; azt kívánom, hogy éppen úgy tudjon, ha kell, meghalni is az alkotmányért, mint a királyért és hazáért. Jól megjegyeztetni kérem végre itt azt, hogy az alkotmányra nézve a pártokká szemben a honvédség állása az mi a királyé, t. i. felül van a pártokon. A honvédség is felül áll a pártokon, s kötelessége örökké az, hogy az alkotmányt megvédje. Ilyen polgári hűségnek jelvénye a magyar honvédzászló. A magyar honvédzászló jelvénye: IV. A katonai bátorságnak s vitézségnek. A mostani időben, mikor Európa népei felett átalános béke áldásos napja kezd, legalább reményben derengeni, szintúgy időszerűtlennek látszik katonai bátorságról és vitézségről szólni. De ha szólunk katonáról, kell szólnunk ama katonai erényekről is, mert katona bátorság és vitézség nélkül olyan mint a fa levél nélkül. Különösen a honvédnek már neve magával hordozza a vitézséget. A hősök nem lesznek, hanem születnek, azt mondják, én ellenkezőt állítok. Megengedem, hogy testi erőt s abból folyólag elszánt akaratot örököltet valaki a vérrel. De azt a bátorságot és vitézséget, mely a katonának ékessége, mely a hazáért, királyért, jogért, szabadságért, alkotmányért hiven munkálkodni, élni, halni tud, ezt nem örökölisenki. Ilyen bátorsággal és vitézséggel csak az a katona bírhat, aki tudja, mi a haza, érti mi a törvényes király, tudja és érti, mi az alkotmány, érti és érzi, mi a jog mi a szabadság, aki mindezekben benne él, s ezek iránti szeretetre odaadó hűségre katonai határozott renddel és pontossággal rá van nevelve, így nevelve igazi gonddal és alapos figyelemmel a honvéd, bírni fog bátorsággal és vitézséggel kétség kivül olyannal,hogy a hegyeket megmozgatja. Nékem e tekintetben példányképeim, melyekre honvédeink figyelmét irányoznám, Leonidás hős társaival, amint az ország kapujánál megállanak, s csak holttestükön bocsátják át az ellenséget; a hires franczia gárda, mely meghal, de nem retirál soha, és a 48-beli ismert zászlóalj, melynek jelszava volt, győzelem vagy halál. Ilyen katonai bátorságnak s vitézségnek jelvénye a magyar honvédzászló. Itt meg is állhatnék, ha csak polgári ünnepélyen polgárokhoz szólnék, de katonai ünnepélyen katonákhoz s éppen honvédekhez is szólva még pár perczet kérnem kell. Nékem tisztelt hallgatóság! lelkemben a honvédséghez egy magasztos szép eszme kapcsolódik Én a honvédséget Jézus szép hasonlata szerint mustármagnak . • A tizbarczai magyar falusiak erdőségeitől való megfosztása O. B.-tól. III. (Folytatás.) Malom,korcsmajog és más regálék elsajátítása. A mily alattomos és ármányos módon tette Brassó jobbágyaivá a barczasági magyar faluk szabad népét, a mily kebellázitó erőszaoskodástól fosztá meg e szegény martyr népet erdőségeitől, épp oly eljárással foglalta le a hétfalusiak malom és korcsomárlási jogát, hona volt, arra számos okmányt bizonyí fe'írái'f reVi'A'-ig kezdetinkre; igy Tatrangnak 1480-ban saját malma, van, melyre engedélyt az erdélyi vajda adott. Türkösön türkosi nemes Zewreny Balázs nyert saját türkösű malma mellett egy nemesitelket 1586-ban. Pürkereczen maga a község fordul elő malomtulajdonosként, de nem kell oly távoli időkből keresnünk okmányt bizo