Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-04-08 / 28. szám
Visszapillantások a Barcza múltjára. (Feleletül annak, a ki nem fér a bőrében.) Az 1459. évi összeszövetkezés felhozására csak azt jegyezzük meg, hogy azt hiában való most emlegetni. Annak felujitása vagy fenntartása a hasztalan álmodozások közzé tartozik. Jobb azok után nem is sóhajtozni. Ma egészen mások a viszonyok. Akkor három rend volt a hazában: nemesek, a székelyek és szászok—mások nem jöttek számításba, s a joghatárain kívül estek. És ebben nincs is semmi szégyenítő, miután akkor, más államokban is hasonló elvek állottak érvényben. Most azonban minden csak valamennyire elhaladt államban utat tört magának a jogegyenlőség elve, aminek sérelmére számított, minden egyoldalú szövetkezések nem egyebek, mint a koi szelleméből elmaradott önzés huhogó madarainak ábrándos óhajtásai. Miután most a románok az alkotmányos közös hazának egy épen oly egyenjogú polgárai mint a hajdani nemesek, székelyek és szászok, az aféle 1459-beli összeszövetkezések lejárták magukat, azokat a régi károkat kár is pengetni többé, rég elhegedülte őket Szt. Dávid. Hanem hisz ott van helyette az 1871-beli szép és magasztos irányú brassói testvérisülési szövetkezés, mely nem ismer külömbséget a haza gyermekei között, hanem mindanyinnk ágegyenlősége s közös boldogságára igyekezik, midőn a szabadságot és testvériséget tűzte megvalósítandó föladatául körében. Miért ne lehetnének ennek szász polgártársaink épen úgy tagjai mint a magyarok, románok és németek?! H Hát ők nem érezhetik-e nyugodtan magukat az egyenlőség és testvériség nagy és magasztos eszméi körében?! Avagy e vidék minden lakóinak jogegyenlősége és közös boldogsága, jólléte oly czélok-e, mik ellenségek azok czéljek és törekedésükkel?! Hagyja el a „Kr.“ a mult idők jelenkor szabad szellemének keretében nem illeszthető avult szövetkezéseinek felemlegetését, s hirdesse e helyett a testvériesség és jogegyenlőség igazságos és emberi eszméjét, bátran biztosíthatván olvasóit, hogy testvériesült polgártársaik szövetségükbe várva várják őket, s mihelyt minden kiváltsági álmodozások és önző czélzatok nélkül, őszinte emberi érzelmekkel közelítenek oda, valódi testvéri karokkel fognak fogadtatni. Végre nem tehetjük, hogy a „Kr.“ azon rágalmát, miszerint Pávai Vajna ügyvéd megkísértette volna a szászok drágán nyert, verejték és vérrel szerzett tulajdonukat elrabolni (mit Schweisz und Blut erkaufest Eigenthum zu rauben) kereken vissza ne utasítsuk. Köztudomású dolog ugyan az is, hogy Pávai ügyvéd úr a nemes szász nemzet egy tagját sem kisértette meg soha sem után sem erdőn megtámadva kirabolni, hanem a hajdúi törcsvári uradalomhoz tartozott községek szegény csángó és román, jogaikból kifosztott és mesterségesen elnyomott lakóinak, eltemetni szándékolt igazságokat oltalmazta az észjog dönthetetlen fegyvereivel, a hazai törvényes törvényszékek előtt a Brassó városi közönség ellen. Valamig azért ez ország nem rabló bandák helye, addig az ezek előtt törvényesen keresett jogorvoslás és igazságkiszolgáltatás rablásnak czímezése ellen, határozottan tiltakoznunk kell. Hogy Brassó egyébiránt magát Törcsvárát és az efeletti parancsnokságot mily után szerzette magához, erre nézve felvilágosítást nyújtanak a Pávai úr cáfolatai, ahol már a második lapon mindjárt ezt olvassuk: „Az egész Approb. Const. 82. sz. III. r. csalfaságon alapszik. Hogy Brassó mi módon járt el az ennek alapul szolgált Bethlen u Gábor féle egyezmény létre hozásában, megérthetjük ha meggondoljuk, hogy midőn Bethlen Gábor nyomára jött, miszerint Törcsvár főura fiskalitás és igy Brassónál csak inscriptioban lehet, s ennek inscriptionalis leveleinek produkálására szólította, noha a város levéltárában egész serege van az inscriptionalis leveleknek, melyekből nyilvánvaló, hogy a város Törcsvárát II. Ulászlótól bírta 6300. mírtéri zálogban (titulo inscriptionis et insignorationis tenent) nem csak hogy a dolog nyilvánosságra jövésének megakadályozása végett, ezen leveleket szorgalmatosan elrejtették, hanem az ország és fejedelem leszedésének szándékával egyenesen azt állították: „Mi pedig tudván azt nyilván, hogy Törcsvára minekünk soha inscrictioba nem adatott semminemű fejedelemtől, nem tudtuk elő hozni (az insprictio levelet) mivel nem volt; és az országot s fejedelmet azzal ámították, hogy ők Törcsvárt nem inscriptioban, hanem azon jogon bírják hogy azt magok építették „abspue impedimento alipuali,“s eleik „ennyi időtől fogva in tuto dominio possideálták.“ „Lásd a brassói közönség röpirata XII. okm.“ Hogy ha azért a „Kr.“ az ilyetén szerzésmódot nevezi verejtékkel és vérrel szerzésnek szeretnék, ha legalább tudatná, hogy a hazugság és csalfaság közül melyik már a verejték, melyik a vér, s pedig ez még hagyján. Törcsvárát és a felettes parancsnokságot legalább, ha ily után is, de csak ugyan szerezte Brassó. Ezekről, ha bár dicstelen módon nyert, de legalább olyan a milyen levelei vannak. Azonban a per alatt levő tárgyakat, a hajdani törcsvári uradalom várnépeinek erdeit,legelőit, királyi haszonvételeit mi jogon tartja magáénak? Hisz azoknak eltulajdonításukat, még ily szenynyes bölcsőjű levelekkel sem lehet igazolni, s csak annyit lehet bizonyosan tudni, hogy ezen várnépek egykor szabad vár és határőrök voltak, a kérdés alatti tárgyakat Brassónak nem adta; s most még is Brassó utánuk úrbéri kárpótlást vett el, s a per alatti tárgyakat Brassónak nem adta; s most még is Brassó utánuk úrbéri kárpótlást vett el, s a per alatti tárgyakat birtokában tartja. Valóban jellemző azért, midőn a „Kr.“ Pávai ügyvéd urat, s illetőleg a törcsvári községek lakosait vádolja rablással. (Folytatása következik.) Ol — 110 — Galgóczi Károly értekezése a m. kir. tudományos akadémiában a ,,Székely kérdésről.“ (Vége.) Az értekezés második része azon kérdésre felel, mi az oka mégis a nem tömeges bár, de szórványosan csakugyan előforduló kivándorlásnak, a folytonos túlnépesedettségi panasznak és a szegénységnek? Ennek indokát értekező úr több összevágó körülményben keresi. Ilyen a székely nép némileg kalandos természete, — országunknak, kivált az anyaszékelyföldnek pénzviszonya, a birtokviszony, kapcsolatban a szegénységgel, mely ismét sok összeható ok származéka. A kezén levő birtok igen elaprózott. De azért a nép nép nagyon ragaszkodik ahoz. Birtokot venni s igy szaporitni a tulajdont, igen nehéz és drága. Nagyobb birtokosok nincsenek. A nagyobb terület közös birtok Az elaprózottság miatt a tulajdonos birtokát többnyire saját erejével miveli. Napszámosra igen kevés szükség- Más kereset szintén ritka. A kézműipar csekély. Gyárak nincsenek. A munkás nép készpénzt keveset láta mit lát, most az is csak papiros. Ez okból ország, világlátási és pénzszerzési vágyától vezetve, kijár a napszámos nép Oláhországba. Ott papírpénz helyett mérezpénzt kap, sokszor fénylő aranyat is. A ki tehá elsőbb ismerőse néhány aranyától indíttatva és ország, világlátási vágyától ösztönöztetve, csak egyszer akar kimenni, az megszokja az évenkint kijárást, sőt némelyiken minden honszeretete mellett végre megtörténik hogy végkép künn is marad. A birtokviszonyt illetőleg a székelyföld átalánosságban birtokjogilag négyfélére különböztethető: u. m. testületileg közös birtok, közbirtokossági közös birtok, magántulajdon használat alatt lévő, és végre volt úrbéres birtok. A három első eredeti székely jog. Az urbéresség különböző viszonyok közt, különböző idők szüleménye, mely után a nagyobb birtokosok, a birtokából kipusztult és elszegényedett székelységnek is osztottak ugyan ki több helyen földet, de túlnyomó részben ugyanez a tősgyökeres székelyföldre is beszivárgott oláh települések magvát képezi. A testületi közös birtokban több község, sokszor különböző székekből, néhol egész szék összes községei közösen birtokolnak nagy területeket, anélkül, hogy ezek csak legkisebb határjelekkel is el volnának különítve a birtokló községek szerint. A legnagyobb erdőségek és havasok nevezetes része ily testületi közös birtok. A közbirtokossági közösség a nagy- és kisbirtokosok, úgy egyéb lakosok közt egy ugyanazon határban levő főkép erdő, erdei legelő, erdei kaszáló, — úgynevezettzénafa, — sőt fátlan tiszta legelő használatára nézve is fordul elő, csaknem kivétel nélkül minden községben, hol e használati tárgyak megvannak, és pedig többnyire minden jogarányosítás nélkül. Sőt legtöbb helyen még a tarló és rézszabadulási legelő is a közösség terhe alatt nyög, úgy hogy ha az aránylag csekély számú kisebb-nagyobb kikerekített telkein kívül tulaj * * * Női boszu. Orosz udvari történet. Sacher Masoch után: Körösi László. II. Sagarin herczegnő e szomorú napjától már öt év folyt le. A szerencsétlen leány ez idő közt, az udvar és a világtól távol, családi birtokán Peruson-ban tölté. Leginkább korának tudományával volt elfoglalva ezt tanulmányozta kitartó szorgalommal. Rövid idő múlva e czimet kapta: philosophusné. Ekkor egy napon azt a hirt vette, hogy Strogonoff gróf meghalt. Most a herczegnő újra az udvarba ment vissz és itt a czárné által a legszivélyesebben fogadtat. Ugy látszik, hogy ama férfiú, sírjába vitte összi bánatát és keservét, mert ő oly vidám volt, mint azelőtt, és a czárnő is rábírhatta őt arra, hogy további is udvarában marad. Nadejda az özvegy, gyászoló éveit utazásba tölt Bejárta Németországot, Francziaországot, Olaszországiés Magyarhont, és azután újra az udvarba tért vissz Nem kevéssé érdeklődtek a két vetélytársi viszontlátása fölött, de minden egészen másként ütő ki, mint azt várták. A herczegnő, úgy látszék szakított a bánattá sőt azt egészen elfeledő, most Nadesda megérkeztet, először sietett hozzája, gyöngéden karjai közé zárt át és megcsókolt. A grófnő, ki nagyon meg volt lepve az ilyen fogadtatás fölött, mindent viszonzott. Kevés hét elfolyása után a legkeseredettebb elellenek, legbizalmasabb barátokká lőnek, és egyetértésük olyan erős volt, hogy elhatározták, miszerint a (k.) czárnő udvarában elviselhetlen forró nyári napokat, közösen a herczegnő birtokán fogják eltölteni A herczegnő nagy hintója mind a két hölgygyel Perusonba érkezik. Későn este érkezének meg. A barátnők, még közösen megitták theájukat, azután Nadesda, a szép grófnő, egy terembe vonult, mig a herczegnő is alvószobájába távozók, mely a kastély egyik végében feküdt. Midőn meggyőződik arról, hogy a grófnő már nyugodni tért. — Katinka herczegnő egy fiatal ember meglátogatására indult, kivel hosszú ideig beszélt. Midőn el akart távozni — az ajtó előtt még megállották kevéssé. -- Ne feledd azt, a mivel meg biztatlak — mondá a herczegnő — ne feledd el Sergius, hogy én vagyok az, kinek mindent köszönhetsz, mindent a mivel csakbírsz, műveltségedet, szerencsés helyzetedet, és ne feledd el azt sem, hogy gazdagon megjutalmazhatlak, ha engedelmes lesz, és megbüntethetlek, széttiporhatlak mint egy férget, ha ellenem mersz fordulni. Sergius mélyen meghajtotta magát, megcsókolá a herczegnő kezét és azután szobájába vonult. Másnap midőn a két hölgy épen reggelizett, sietett hozzájuk. Bemutatom egyik távoli rokonomat !— mondá a herczegnő Nadesdához fordulva neve „Ivanovics Sergius Pauloff,aki ép olyan műveit, mind jól műveit fiata ember. Nem is kellett volna e bemutatás, a grófnő figyelemmel tekinte a fiatal emberre. Olyan szép volt, és olyan déli viselete volt, és olyan kedvesen beszélt francziául mint csak azon kor hölgyeinek ideálja. A herczegnő azon kivánata, hogy lovagolni menjenek, a grófnő részéről szívesen fogadtatott. Midőn a lovakat elővezették, Sergius kezét nyújtá a grófnőnek, hogy a nyeregbe segítse. Nadesda elpirult, midőn érintkeztek egymással Midőn visszatértek a kastélyba, a grófnő tüzes szive a fiatal ember érdekeiért dobogott, és ezt nem is találta szükségesnek arra hogy a herczegnővel közölje. Mindenféleképen tekintett az ifjúra, hogy megbűvölje őt, a mi sikerült is. Még az nap este Legius gitárjával, a grófnő ablaka alatt állott és édes szerelmi dalt zengett a spanyolok módjára. És a szép grófnő megjelenvén az ablaknál, a holdvilágos éjben, bájosan mosolyga és barátságosan intett le az ifjúnak. Másnap a herczegnő, nem minden tekintet nélkül magára hagya a szerelmes párt, azzal mente magát ugyanis, hogy reggel munkájával van elfoglalva, melyek az íróasztalon feküdtek, délután pedig azzal, hogy szomszédnőjét megy meglátogatni. Nadejda és Serigius pedig ez alatt, gyermekek módjára futkostak és játszadoztak a kastély tág kertjében.