Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-05-30 / 43. szám
Brassó, 1874. ■■f^ Megjelenik ez a lap bel.n^ kint kétszer szerdán és szombaton. A r a : Egész év . . . 0 f't. — kr. Pé'évfn . . . 3 fi. — kr. 1|jj Negyedévre . . I ft. 50 kr. A szerkesztő Irodája : Nagyutcza, 492. szín. Kiadó-Hivatal, ugyanot. f 1 Negyedik évfolyam. 43. szám. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, Szombat, május 30. ^ Hirdetési dij : 5 hasábos gaimond serért, vagy ’ annak helyéért 5 la. 1- 10 sornyi hirdeti« ára mindig 40 se r. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. —• Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. —. Hirdetések ffilv£. tetnek a szerkesztőségnél «n«“ A szász dogmahösök űzelmei (F A szász nemzetiség politikai badarságai, a külföldi sajtóban szélnek eresztett „Schmerzenschreiai“ a magyar frem és kormány figyelmét nem hívták, a szász izgatások nagyfontosságához mérten fel, s legfőlebb csak nevetés tárgyát képezték. Mostmár azon túl vagyunk, hogy a circumspectus nép idétlenkedésein jól kinevessük magunkat Az idétlenkedések komoly szint kezdenek felötteni. A „risum teneatis amid“ könnyen torkunkra osithatna s a nevetési kedvet könnyen államunk ügyetlensége s nemzetünk létérdekei feláldozásával fizethetjük meg. A Wächter Frigyes számoltatására folyó hó 26-ra egybehívott szász papok és tanítók gyűlölésének folyama határozottan meggyőzött a felől, hogy a maroknyi szász nemzetiség a magyar kormány elleni tüntetéseivel nemcsak port akar a hiszékeny és túllegális magyar nemzet szemébe hinteni, hanem e demonstratióknak magasabb, a magyar államot alapjában felzavaró s megsemmisíteni törekvő indokai vannak. Meggyőzött arról , hogy a magyar nemzetnek nem lehet, nem szabad többé e „ridiculus bussal“ bujosdit játszani. Meggyőzött arról, hogy ez „elődi sereg“ arczátlankodásait tovább tűrnünk nemzet és hazaellenes bűn lenne, s hogy azt többé nem cirógatni, hanem megfenyíteni s véglegesen elnémítani kell. A lázítások, a hazaellenes üzelmek eddig a rendes keretben folytak. Újabban óriási mérvet öltöttek, s a legkihivóbb alakban űzetnek. A szász bureaucratia mellett a szász papság volt az agitatiok egyik főfaktora. A nemes papi sereg eddig alattomban űzte merényleteit s csak a lepel alatt szőtte az államellenes tendentiák tonálszálait s titokban adott a ,,politikai clubbok-“nak irányt. Ma nyíltan és merészen emeli fel hydra fejét s a védelmi politikát támadóval cserélte fel. Isten és a vallás ezége alatt a szász nemzetiség felhajtásával foglalkozik s a demoralisatio megátalkodott apostolai nemzetiségük erkölcsi depravatiójan, a magyar nemzet és kormány megbuktatásán erőfeszítve dolgoznak. A kitűzött ezér „megbuktatni a magyar kormányt és kormányzási s absolutismust idézni elő, mert ekkor állami életünk egyik sarkköve a duálismus megszűnvén, a német nyelv korlátlan gyakorlatában nem fognaktáborittatni s a szász nemzet supprematidja biztositva lesz." Az ellen fennhordja fejét s annyival veszedelmesebb hogy a vallás és nemzetiségi érdekek védelmezésének kereszteli bűnös merényleteit. Az államellenes ágitatiok többé nemcsak a protanus nyilvános helyeken űzetnek, hanem isten házában a szószékről is praedicáltatnak a babonásan ájtatos híveknek a szász nemzet sérelmei s az ősi kiváltságokon ütött sebek. Brassó város „fekete temploma“ piros pünkösd első napján ilynemű egyházi beszédek színhelye volt. A szász papság a vallás, a hit felhasználásával hat híveire, s törekvései valósítására minden erejét mozgásba hozza. Az egyes községek pedig ezerekkel járulnak a szent küzdelem gyámolításához. Minden szász község évi számadásában rendesen előfordul a „titkos czélra tett költekezés.“ Rosnyó mezőváros közelebbi évi számadásában e tétel fordul elő: 10 000 fl. für gewisse Zwecke.“ S midőn a község román lakosai a tété megmagyarázását követelték egy „tács gyin gure“ val tromfoltattak le. A titkos czélokra mindenik szász község jövedelme arányában áldozik, s aligha Brassó város roppant jövedelmei nagy részét is nem e rovat emészti fel. Wächter Frigyes számoltatása alkalmakor a papi párt saját színében mutatta be magát elvei s politikai magatartásának nyíltan adott kifejezést. A Deákpárt gratulálhat Schiel urnak. A Deákpártnak Schiel úr szerént, mely a szász nemzetre nézve annyi roszat idézett elő, mely midőn a szász érdekekről volt szó, mindig azok ellen dolgozott: egy tisztességes szász képviselő sem lehet tagja. Ez annyit teszen, hogy a Deákpárt szellemileg és erkölcsileg életképtelen, s nem bir azon feltétellel hogy parlamentáris életünknek mint többség irányt adjon. Csak simogassák tovább urak e jó népet mert az magát a humanus elbánásra nagymérvben érdemesítette! Van kilátásunk egy uj „szász reformer pártra is.“ Schieler szerént a szász képviselőknek ki kell a Deákpártból lépni s egy uj szász reformer pártot alakítani, vagy passiv politikát űzni. A szász képviselők száma 22, e mennyiségből ha a magyar és román lakosság a választásban ténylegesen résztvesz — „telivér szász követ" lesz 4 — 5. E roppant szám gyönyörű reformpártá alakithat csakugyan ki. Lassel rector úr méltóbb tárgyra érdemes hévvel vitatta, hogy a szász nemzet jogait egyedül a szász papok által alapított ,.D. Tageblatt* mentette meg, mit ha nem alapítanak minden jogaik, kiváltságaik elvesznek. A ki többé nem akar szeretni. (Beszély.) Irta: .. Indali Gyula. (Folytatás.) Az Ügyvéd megszokta az ifjú kezét: — Igen szivesen, kedves barátom. Tegye azt. Hisz mi mindnyájan még most is családunk tagjának tekintjük önt. Megnyerte tehát az ifjú azt a szomoru vigasztalást, hogy egy egész hosszú, hózivataros éjen bucsúzhassék az imádott leány halvány arczától.. Úgy elmerengett azokon a kedves városokon, melyeken együvé olvadt az eszméletlenség sötétsége, az éji mécs halványan fel-fellobbanó világával. Minden csendes volt a szobában. Úgy tetszett mintha még az óra is csak félve végezné gépszerü ketyegését s a virasztásban elszenderült orvos, még álmában is visszafojtott lélekzettel lesné a leányka árverését. Repkényi nem állhatta meg, hogy a lecsüngő kezecskét forró ajkaihoz ne szorítsa, mintha el akarná űzni onnan a halál megsemmisítő fagyát. Meddig térdelt az ifjú a lányka ágyánál, meddig csókolgatta a hideg kis kezecskét, mit tudta ő. Hasonló esetekben megszakad minden kapocs, az idő és az észtvevő tehetség között. Elég az hozzá, hogy az ifjúnak végre úgy tetszett, mintha gyönge pír, a visszatérő életmelegség pírja ömölne el a lányka arczain, a duzzadó, hófehér kebel ismét hullámozni kezdene s a lecsukott, piezi rózsaajkak lehelletszerüleg suttognának egy nevet, mintha az a név úgy hangzanék, hogy: Dezső, édes kedves Dezső. De talán csak a szerelmes képzelődés csalogató álma volt az. Ha csakugyan álom volt, elég hamar követte azt a fölébredés. Künn megkezdődött a harcz a mindent elfödő és s a téli hajnal bádgyott sugarai között, s a legelső hang mely a csendet megzavarta, egy elegáns négyes fogatú szán csengői voltak, melyeknek vidor csengésében a válás halálharangja kongott, siettetőleg, bucsuzólag. A szoba küszöbén megjelent Gellérti Az ifju fölszökött helyéről. Még egy mindentmondó tekintetet vetett, a csakugyan ébredezni kezdő leánykára, megszokta bensőleg az ügyvéd kezét s miután fölkérte volna, hogy olykor-olykor tudósitsa őt családja helyzetéről: —pár percz alatt ott ült a szánban, barátja oldalán. Mikor aztán a Dap reá vette magát, hogy egy kissé saját személyében tekintsen körül a nem valami sokat mutató tájon, a főváros körrajzai rég a távolság ködébe sülyedtek már. (Folytatás kör.) Aki mindig szeret. Beszély. Irta: Vasady Gyula. (Folytatás.) Etelka nem a legörvendetesebben volt meglepetve midőn a szép Fülöp helyett a nem szép és komoly Sándort látta belépni. De nem lett volna nő, ha e benyomást elárulta volna. Szívélyesen sietett elém és kezét nyujtá. — Ah, Rednil úr? Száz éve, hogy nem láttuk Mi jót hoz ? Szerfölött megörültem, nem annyira a nyájas hangnak, mint találtam. Akarom lesz vele legalább négy szem között hosszan és komolyan beszélnem. •— Jót? — kérdem habozón, — attól függ, kedves kisasszony, hogy mint vesszük. Azt hiszem, egy jó tanács, baráti figyelmeztetés mindig jó dolog magában véve, azonban ha nem fogadjuk oly szívvel, amilyennel adatik, ha álindokot keresünk mögötte, akkor rész. Remtéltem, kegyed nem kételkedik őszinte barátságomban ? Etelka meglepett kíváncsisággal nézett reám s várta a folytatást. Némi sejtelme volt arról, de nem mutatá. — Sohasem kételkedtem barátságában, Rednil úr. — Fülöp barátom igen gyakran jár kegyetekhez túlságos gyakran. Én részvéttel vagyok iránta és kegyed iránt. Sajnálom kegyedet. Hová fog ez vezetni? Szerelmesek kegyetek egymásba? — Fülöpöt már figyelmeztettem —