Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-01-03 / 1. szám

ország tekintélyét, melyet e nép vezérei aláásnak, fej­leszteni az egyetértést, melyet irányadói szétzilálnak, szeretni e hazát, melyet e nép útmutatói gyűlölnek. Bárha bekövetkeznék mindez minél hamarabb! Ezek után pedig jelenthetjük t. közönségünknek, miszerint mindent megtettünk, hogy lapunk t. olva­sóink igényeinek megfelelhessen. E. Indali Gyula barátunkat sikerült szerkesztőtársunknak, működéséről előnyösen ismert „Figyelő“ urat pedig belmunkatár­­sunknak megnyerni. Ezek mellett számos derék k­ői honfitársunk ígéretét bírjuk közreműködésükre nézve. Különös gondot fordítunk ezután a tárczára, mint la­punknak újjonnan berendezett szépirodalmi részére, melyre felhívjuk t. munkatársaink becses figyelmét. Végre pedig megjegyezzük, hogy a „Nemere“ ezután az eddigi alakban és árban fog megjelenni hetenkint kétszer, még­pedig az eddigi kedd és pén­tek helyett szerdán és szombaton, mely változást vas­­utunk menetrendje miatt tettük. A t. gyűjtő és elő­fizetőket megrendeléseik minél hamarabbi beküldésére felkérvén t. közönségünknek boldog új­ évet kivánunk. Herrmann Antal, a „Nemere“ felelős szerkesztője is kiadótulajdonosa. Boldog új-évet a­­ brassói rendőr­ségnek. A „K. Z.“ igen szívesen kéretik a következő uj-évi ajándékot illetékes helyére juttatni. Köztudomásúlag a himlő mint veszélyes járvány Brassó és vidékén nagy mértékben uralkodik. Minő intézkedéseket tett rendőrségünk a járvány meggátlása érdekében — nem tudjuk. Egy tényt, egy szokást aka­runk registrálni, mely határozottan arra mutat, hogy a brassói rendőrség ha tett is intézk­edéseket a himlő­­árványra vonatkozólag — de figyelmét nem terjesz­tette arra egészben ki. A mysteriumok­­ (vallásos színdarabok) elját­­­­szása a karácson-ünnepen, úgy új év szombatján nálunk is szokásban van. E mysteriumok a szegényebb nép­osztályból több egyének által adatnak elő. Tegyük fel hogy egy ilyen darab 6-10 egyén által játszatik el, vegyük hozzá, hogy Brassóban legalább is 20 ilyen társulat van. Ez egyének pénzszerzés szempontjából az egész várost bebarangolják, nem válogatva meg a családokat, melyeknél a himlő uralkodik vagy a me­lyek attól mentek. Ez egyének kétségtelen oly csalá­doknál is tettek lá­togatást melyek himlőben szenvednek, vagy melynek tagjai közül a himlőben egy vagy több el is halt, és így igen jó eszközül szolgálnak arra, hogy a himlő az attól ment családokra is kiter­jedjen. Véleményünk szerint rendőrségünknek szoros kö­telessége lett volna — miután felteszszük, hogy e ve­szélyes járványról tudomással bír­­ a mysteriumok ját­szásától az érdekelt egyéneket már az ünnepeket meg­előzőleg eltiltani , miután a rendőri intézmény egyik fő feladata a vagyon, személy bátorságra vonatkozó ve­szélyek megelőzése. Rendőrségünk úgy látszik a rendőri teendőkkel olyformán van mint a mesebeli porfiú, ki felébredvén magát királykép látta tiszteltetni. A rendőri szakma teendőit nem tudja e szakma roppant fontosságához képest értékelni, s mint a járni kezdő gyermeket foly­tonosan dédelgetni, figyelmeztetni kell, pedig ha va­lahol nincs helye a tájékozatlanságnak — rendőri szakmában Csakugyan nincs. Kényszerítve láttuk magunkat felhívni e szokásos cselekvényre rendőrségünk figyelmét — s hisszük, ha csak túlságosan nem ambitionált saját hivatal minő­sége iránt, nem veendi e sorokat rágalom vagy kiseb­bítésnek, mert mi véleményünk szerint az ilyen lé­nyeges hibák felszínre hozását a közegészségügy tekin­tetéből nagyon szükségesnek látjuk. Figyelő, pette nyomorog. Szája előtt csüng ez élet gyümölcse, alatta foly el a jólét vize, s ő Tantalus gyanánt éhezik szomjazik, mert mindent megvon tőle közönye, részvét­­lensége, az alkalommal való lanyha élése, anyagi és szellemi erejének nem teljes mértékben és nem helyes irányban való használása. A székely nép megelégszik, ha főldének közvetlen terményeiből bármi módon megélhet, s ha ezt sem teheti , kivándorol, száműzi magát. Pedig megélhetnének itt mind tisztességesen, ha nem volnának csak név szerint élelmesek, ha felhasználnának minden terményt sokoldalúlag, erélyesen és okosan, ha a patriarchális földmivelés és állattenyésztés mellett még újkori mű­vészetet és mesterséget űznének, ha jobban foglalkoz­nának ipar és kereskedelemmel, mire földjük terményei és fekvése bő anyagot, kedvező alkalmat nyújtanak. A székely nép ezeket is folytatja, de csak egyen­ként saját erejéből teszi. Társas vállalatok iránt, melyek erőcsoportosulást, vagyonbefektetést igényelnek — kö­­zönyös. Valamint a csatában szereti az egyedharczot, a politikai életben a pártoskodást, úgy a társadalom terén, az ipar és kereskedelem ágaiban nem szeret társulatokká, consortiumokká tömörülni. Oka ennek, mert nem akar alkalmazkodni senki és semmihez, nem akarja beolvasztani egyéniségét a csoportba, nem akarja feladni személye charakteristikus vonásait. S mond­hatni, ezáltal sikerült neki megőrzeni eredetiségét, ősi jellemét. De saját szaporodása, társnemzeteinek haladása megkívánják, hogy alávesse magát a kor igényeinek, hogy lépést tartson a korszellemmel, hogy egyet­értő szellemmel, egyesült erővel álljon szembe az idővel, birkózzék meg a természettel. Példaképen csak egy esetet akarok felhozni, hol előtömörüléssel s a kor tudományára támaszkodott működéssel a nép egy részének munkát, vagyont s az egész nemzetnek ezáltal előnyt lehetne szerezni. Értem az e lapokban már említettem s.-szt.-györgyi csikloni szénbányát, mely az eddigi jelenségek után következtetve a legnagyobb barnakőszén-bánya a szé­kelyföldön. A kőszén nagy szerepet játszik kulturéletünk­­ben. A legújabb kornak nagyszerű találmányai, me­lyek az emberi szellemet uralomra juttatók a termé­szet, fölé működtető anyagnak a szenet ismerik, melyet a természet évezredes működése készít. Szénnel állítjuk elő a gőzt, közlekedési és ipargépeink moz­gató erejét. Azért a kőszén nagyjelentőségű közgaz­dászai tényezővé vált, foglalkozást nyújtván ezer mun­kás kezeknek, gazdaggá tevén a vidéket, az országot. De a természet féltékenyen őrzi keblében kin­cseit, a föld nemzői nagy akadályokat gördítenek az ember elé, ki elszántan hat birodalmukba, hogy ha­talmába kerítse azt, minek a földszinén hasznát ve­heti. S a fényűzési drágakövek, a csillogó arany­­ezüst mellett, a hasznos ásványok és szükséges ércze­­ken kivül minden egyéb gyémántnál inkább kell neki a szén, e fekete gyémánt! Készen van az, megterem magától, nem kell vetni, csak aratni és haza­hordatni, — de ez nem kicsiny dolog, erre be kell fogni min­den eret-tehetséget, de aztán bőven is jutalmaz a a fáradság százszoros gyümölcseit hozza be. így van ez a s.-szt.-györgyi kőszénbányával Nagy kincsek rejlenek abban, csak ki kell aknázni, fel kell használni, forgalomba kell hozni. Néhány szerény útmutatást akarok adni arra nézve, hogy miképen történhetik ez. Legelőször is reflektálok a vasutakra, mint melyek nagymennyiségű szenet folytonosan igényelnek, s ezek között a min­ket érintőre, a magyar keleti vasútra. Tudjuk, mily roszul áll ezen társulat ügye. Rosz gazdálkodás, hanyag üzletkezelés által oda vitte, hogy a bukás szélén áll, melytől csak országos segély ment­heti meg. Mondhatni, hogy a kőszén dolgában sem gazdál­kodott helyesen a keleti vasúttársaság. A­mennyiben a dolgot ismerem, a keleti vasút szenét a petrozsényi bányából szerzi be, hol bizonyára többet fizet érte, mint mennyiért a s.-szt.-györgyi bánya szolgáltatná sze­nét, mely illetékes szakemberek ítélete szerint nem áll a petrozsényi megett, sőt kénkőmentessége által azt még felülmúlja. A szentgyörgyi szenet a bánya­társulat jó utakon Élőpatakon át a csak 3 órányi Földvárra, mint a keleti vaspálya legközelebbi állo­­másáig mintegy 30 krért szállítaná, mely áron más­hol bizonyára nem kap szenet a társaság, s mely ár, ha Szentgyörgyöt vasút érintendi, valószinűűleg még csökkeni fog. Tudtom szerént eziránt a bányatársulat tett is ajánlatot a vasútigazgatóságnak, ajánlkozott mutat­ványul 200 mázsa szenet ingyen szolgáltatni a föld­vári állomáshoz, hogy vele kísérletet tegyenek. De az igazgatóság nem intézkedett a szállítandó szék­nek hivatalos átvétele és megpróbálása iránt s igy a dolog annyiban maradott, pedig minden esetre figyelmet ér­demelt. E tekintetben ajánlom a s.-szt.-györgyi köszenet figyelmébe a kormánynak, mely most a keleti vasút ügyeit kezeli. Felhívom ezen kívül a közel Kézdi-Vásárhely számos szeszgyárosainak figyelmét a s.-szt.-györgyi kő­szénre. Ezek tüzelő­anyagul nagymennyiségű, évenként ezer ölekre menő fát használnak, noha a s.-szt.-györgyi kőszén sokkal olcsóbb és alkalmasabb fűtő­anyag volna, a mennyiben mázsája K.-Vásárhelyt mintegy 30 kr-ba kerülne s igy egy öt fának megfelelő anya­got legfelebb 5 frt-on lehetne kapni, mi bizonyára nagy megtakarítás volna. Brassó lakosságának, mely a fát még drágábban veszi, szintén ajánlható a s.-szt.-györgyi kőszén mint gyári mint közönséges fűtési használatra; a mennyiben minden jólszerelő vaskemencze alkalmas a kőszénfű­­tésre, mi alig kerülne többe, mint a fávali tüzelés költ­ségeinek felébe. S.-Szt.-György lakóit pedig utalom arra, mit a „Nemere“ egyik utóbbi számában mondottam e tárgy­ban, hozzá csatolván még következő megjegy­zéseket. Ha a szóban forgó bánya terményei kezdenek a kellő forgalomba jőni, ha a bánya körül nagyobb lesz az élénkség, ha a szén az általános használat által elismerést vív ki magának, ha a vállalat előnyös­sége és sikere biztosítva van, akkor bizonyára fognak találkozni élelmes vállalkozók, okos emberek, kik majd hatalmukba kerítik a bányát, állítanak gyárakat s a kéznél levő alkalmas és olcsó tüzelő­anyag segé­lyével előnyösen értékesítik azon hasznos termékeket is, melyek a szén és az abból nyerhető anyagok úgy­mint fotogén, asfalt, hegedt, parafin sat. (12 mázsa s.­­szt.-györgyi szén ad 1 mázsa fotogént, 20 font föld­­szurkot, s több használható anyagon kivül még néhány mázsa jó tüzelő anyagot) mellett a bányában s a körül nagy mennyiségben előfordulnak, mint p. kovasavas agyagföld, mely finomabb edények, vizvezető csövek, kuttéglák sat. készítésére nagyon alkalmas, igy a tim­­só és a vasgálic, mely az iparban sokféle alkalmazást nyer; továbbá kitűnő cement mészkő s más használ­ható anyagok. És ha ez bekövetkezik, nagy előnyére lesz S.-Szt.­­György városának s az egész vidéknek. Mert gyarapul a forgalom, a nép munkát kap, kereskedelem és ipar élénkül. De ezek bármennyire is lényegesek legyenek, csak közvetett előnyök, míg a közvetlen haszon azok­nak — talán idegeneknek —esik javára, kik az alkal­mat felhasználva magát a vállalatot magukévá tették és annak élén fognak állani. Azért is felhívom S.­Szt.-György derék polgárait s a vidék birtokosságát, karolják fel e nagy jövőjű ügyet, hassanak teljes erejükből s ha kell, áldozat­­készséggel oda, hogy ez ügy minél nagyobb gyümöl­csöket teremjen, s hogy ezen gyümölcsök mind meg legyenek mentve a vidék, a székelyföld s a nemzet számára. Vidék. S.-S­zent-György, 1874. j­an. 1-én. (H.) Ritka országrészről gondoskodott a természet oly dúsgazdagon, mint épen a székelyföldről. Rónai Ceres arany áldását termik bőven, forrásait jótékony nymphák adják, egészséget varázsolva a szenvedő emberi­ségnek, hegyein fagigansok sorai törnek az egek felé, é e gyomrában Croesus kincsei rejlenek — és mun­kás, szorgalmas népe mégis szegény! Igen mert hagyományos elfogultsága, előre nem látása nem engedi, hogy a természet adományait fel­használja, értékesítse, s igy Midásként aranya köze­­ l 3 — Országos ügyek. Deczemb. 30. Auersberg, Preu­s, Horst osztrák - Kuhn közös­, valamint a magyar ministerek a király elnöklete alatt közös miniszertanácsot tartottak a ka­tona elszállásolási törvény, továbbá más katonai szak­­ügyekben. Hétfőn délután a közös tanácskozások eredménye a magyar minisztertanács elé terjesztetett. A főrendiház dec­. 30-án a költségvetést, a gömöri vasúti törvényjavaslatot tárgyalta Cziráky Já­nos hevesen megtámadta a közlekedési minisztériumot. A felsőház decz. 30-án elfogadta a budgettör­­ényt, mely királyunktól szentesítve a képviselőház decz. 30-án déli ülésén kihirdettetett decz. 31-én pe­dig a felsőházban. A budapesti orvossebészi klinika felállítására vonatkozó törvényjavaslat elkészült. A klinika épüle­­e 400,000 írtba kerül. Székely hirek. [­ A m. kir. kereskedelemügyi ministerium engedélye folytán mult hó 31-én Cs.-Mártonfalva és Gyergyó-Szent-Miklós között hetenként kétszeri malle­­postajárat rendeztetik be, ellenben az ugyanezen vona­lon eddig közlekedett naponkinti küldönczszekérposta járat hetenkint ötszörire szoríttati­k. Ezen malleposta

Next