Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-07-15 / 56. szám
Brassó, 1874 Negyedik évfolyam. 56 szám. Szerda, július 15. /'■ ‘ ' Meaie ((jelenik ez a lap hét akint kétszer szerdán és szombaton. A r a: Egész év . . . 6 ft. — kr. Félévre . . Negyedévre A Szerkesztő irodája: Nagyutcza, 492. szám. Kiadó-Hivatal, halpiacz 311 3 ft. kr . ft. kU krNEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalom és közgazdaszati lap, 1 % Hirdetési dij 5 hasábos garmond serért, vagy annak helyéért 5 kr. 1—10 sornyi hirdetés ára mindig 110 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél állta szerint. — Hirdetések főivé,tettnek a kiadóhivatalnál a_________ dnál Előfizetési felhívás sí czimü politikai, társadalmi és közgazdászati lap Brassó, 1874. jul. 14-én. Nem mindennapi és közönséges lesz azon esemény, melynek mozgalmáról hirt vettünk, ha az valóban a hírnek megfelelőleg be is fog következni. Érteni kivánjuk ez esemény alatt pedig a hétfalusi csángómagyaroknak az ágostai hitvallás elhagyását célzó törekvését s a helvét hitvallásra szándékolt áttérését. Szándékolt mondjuk, mivel azt bizonyosnak, csak a szándék megvalósulása után nevezhetendjük. De ha szinte — amit azonban alig hiszünk — már ily irányban haladó szándék, eszme fölmerült és az valósulásba nem is menne, már ezen körülmény egymaga megérdemli, hogy egy kevéssé annak szülő okaival a mennyiben lehetséges megismerkedjünk. Nem ritka az eset ugyan még mai nap is, hogy egyesek, családok, vagy ami csakugyan a ritkaságok közé sorolható méltán, egyes csekély lélekszámból álló falu vallást változtat, ez azonban mindannyiszor vallásos rajongás a mennyiben ma még ilyen létezik, talán sértett nagyra vágyás, családi kötelék, vagy önérdek s több ehez hasonló körülmények következménye. Valljon minő természetű lehet azon ok, mely elég hatalmas volt több ezerre menő csángó atyánkfiában azon szándék előidézésére, mikép sok századokon át hiven ápolt atyáik vallásától, melytől sem üldözés, elnyomás, fenyegetés s ígéretek eltántorítani képesek nem valónak; épen most az eszmék szabad korszakában eddig követett vallásos meggyőződéseiktől ellátva mást vegyenek föl. Erre nézve a magyarázat, nem nehéz azoknak, kik a barczasági viszonyokról úgy politikai mint vallási tekintetben ha korábban nem is, de a legújabb idők leleplezései folytán némi tudomást szereztek Nem czélunk politikai láthatárunkon a még alig lezajlott vihart újból visszaidézni , mert az úgy is elég káros hatást s nyomokat hagy a maga után, mit elsimítani, jóvá tenni minden a haza jóllétét igazán szívén viselő honpolgárnak kötelessége. Ezáltal csak arra akarunk mutatni, mikép lejártak már azon idők, hogy valamely népet a vallás bő köpenye alatt önző czélok elérésére fölhasználni lehessen. Nézetünk szerint a hétfalusi csángó magyarok szándékolt lépésének valódi oka kizárólag a honi nyelv és nemzetiségük megóvása. Azért elismerésre méltó a hon iránti azon meleg ragaszkodásuk, mellyel készek szakítani azon vallással, melyet atyáik követve boldogoknak érezték magukat, melynek intézményei a százados szokás által majdnem vérré vált, s oly vallás kebelébe kívánnak átmenni, mely különösen, ha számarányát tekintve nem is, de igen a nyelv mivelése s fenntartása, a nemzeti szellem megóvása miatt magyar vallásnak neveztetik. Mi e szándékukat csak örömmel üdvözöljük, s kivánjuk, hogy attól eltántorittatni magukat ne engedjék. TV. évfolyamára. Előfizetési feltételek: Julius—szeptember . 1 fiz. 50 ki. Julius—deczember . 3 „ — „ Az előfizetési pénzek a „Nemere kiadóhivalához Brassóba, halpiacz 311. sz alá küldendők. A „Nemere“ kiadóhivatala., Álarczos hál a császári udvaron. — Beszély. — Rainer Emil után: Körösy László. Ekkor tekintete Fedosiára, Bestuseff miniszter nejére esett. Gyorsan elforditá róla szemeit és arczán gyönge pír futott végig. Mért ragadá meg úgy szivét annak a halvány hölgynek oly néma, de mégis oly szemrehányó tekintete? Azután lassan magához tért és elkerülé azt, hogy hogy Feodosiára tekintsen. Azután a házi úr a fiatalember vállára tévé kezét és szépen megkérte, hogy énekeljen valamit. Mintha álmából riasztották volna föl, zavarodottan tekintő maga körül Rasumovszky. Végre megnyugodván a sátor kmenete felé indult. Ott a tölgy derekára dőlt és remegő hangon Fedona kedvencz dalát énekelte el — azon dalt melyet a távozási estén énekelt el kedvesének. Hangja mindinkább erösbült azután úgy zengett, mint mikor a hárfán a szellő lebeg át. A hallgatóságon mily meghatottság vonult keresztül. Mig Mengden asszony is el volt ragadtatva. És Feodosia! — — — Félig nyilt ajkakkal figyelt a dalnokra — kezét erősen dobogó szivére szorítva — szemeiből könnyek hullottak alá. Rasumovszky azután a vendégkoszorú tetszésnyilvánulása között foglalta el újólag helyét. Hideg vonásai között a legkisebb megindulás sem volt észlelhető. Mig a háziúr nyájas üdvözlete és kézszoritása sem tudott arczára mosolyt deriteni. Hajlongva fogadd a vendégek köszönetét és egy másodperczig ki bírta állani Fedosia könnyes tekintetét. Azután keveset társalogván ajánlotta magát, és eltávozók sürgős dolgainak elintézésére. Az egész vendég koszorú kérelmére sem maradt, és nem dalolt többé. Hidegen búcsúzok el a vendégektől — és újra Feodosiára tekintett. „Ő nem ismer már!“ — mondá magában a szegény Fedosia, ki reszkető kezekkel szokta arczára a csipkés zsebkendőt. Most megcsendült a zenekar és élénk vigalom kezdett keletkezni a sátorban. A vendégek a legvidámabban társalogva sétáltak föl s alá. Ha csak egyszer is barátságosan tekintett volna reá Kizila, úgy megsiratta volna benne a barátot de ez az elviselhetlen hidegség — fájdalommal és haraggal tölte be szivét — és most gyűlöletet és boszut forralt a szegény elhagyott Fedosia. Gyorsan megivott egy pohár hideg vizet, azután hevesen fölkelt és a kertbe sietett, hogy eloszlassa felindultságát. Nem sokára visszajött. Bestuseff nyugtalanul tekintetejére midőn olyan rögtön eltávozott, de nem akarta megsérteni, hogy megzavarja sétáját — és most egészen meg volt nyug I godva midőn újra az a hideg — halvány nő állott előtte. Az ünnepély vége felé sietett. A világosság mindinkább sötétülni kezdett. A vendégek lassan eloszlottak. Kocsi kocsi után elrobogott a vendégekkel és rövid idő múlva a fénytelen kerten a hold nyájas sugarai áradtak szét. És a vigalom tanyáját, hol Razumovszky a szerelem és gyűlölet, az élet és halál között választott — mely csönd vette körül. III. Visnovszky születésnapi ünnepélye után az orosz állam- és udvari életben élénk mozgalmak merültek föl. Erzsébet, Nagy Péter czár leánya, véres tette után elfoglalta a trónt. A sok politikai összeesküvés napirenden volt. Rasumovszky és Schuwalovyné asszony két testvére, a hadsereghez léptettek és a czárnő számos kegyeit élvezték. Fedosia éppen betegségéből lábadt fel, mely már majdnem megfoszta őt boszujának kivitelétől. 1748-ban a a telet czárnő udvara Moskvában töltötte, és ott olyan szánkát építtetett magának, melyről Európa-szerte beszélgettek. Ez egy kis épület volt, melyben hat személy kényelmesen étkezhetett és lökhetett. Ennek vonására huszonnégy erős paripa alkalmaztatott. A czárno e szánkójával hetvenkét óra alatt ért Pétervárból Moskvára, habár Útközben gyakorta kiszállott palotáiban. Borzasztó kemény tél állott be. I I I I Telekkönyvi eljárás s következményeiről. Brassó sz. kir. városában „telekkönyvi betáblázást közvetítő iroda“ nyitatott, üdvözölni lehet ez intézet kezdeményezőit, addig is mig e vállalat életképességéről meggyőződést szerezhetünk. Mert a telekkönyvi intézmény, mindennapi életünkben a vagyon körüli magánjogi érdekeinkkel szoros kapcsolatban áll, általa a vagyon biztosíthatása és a hitel állapíttatik és határoztatik meg. Hazánkan ezen új intézmény mindenütt úgy nálunk is még nem ismeretes eléggé alaposan és általánosan; találkoznak s vannak ugyan olyan egyének, kik arra készített szakkönyvekből teljes tudományt és avatottságot — csak képzelnek — hogy szereztek maguknak, de azt csak hosszas gyakorlati téren lehetséges megszerezni: innen magyarázható meg, hogy sokhelyütt, kivált a kevésbé művelt osztálynál, nagy az afelőli térhiedelem, bizalmatlanság, hogy a telekk. intézmény nem hozza meg czélja szerinti mértékben hasznos gyümölcsét, sőt a félreértésekből számos kárt látunk felmerülni. A nemzet ereje a vagyon, a drága „föld“ mely ápol s eltakar. Ez alap, mely anyagi erőnk talpköve, a jólét biztosítéka, s igy szellemi fejlődésünk a tudományok, révészetek közvetítője is; és a telekk. intézmény mindenesetre vagyonbiztosítás, érték s a hitel emeltyűje. Nemzeti életünk felett leviharzottak a barbár századok véres küzdelmei. A középkor homályából ifjú erővel emelkedtünk a művelt világ színvonalára. De mi földmivelő nép vagyunk s állásunkat Európa társnemzetei között úgy biztosíthatjuk csak, ha belől anyagi erőnket növeljük, s itt, úgy mint kívül hitelünket szilárdítjuk. Tehát a telekk. intézményre hazánka nézve elkerülhetetlen szükség volt, és külföld irányában is nagy horderejű, mert az, eltekintve attól, hogy a jogügyletek megkötésénél is kell, hogy alapul szolgáljon