Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-07-15 / 56. szám

Brassó, 1874 Negyedik évfolyam. 56 szám. Szerda, július 15. /'■ ‘ ' Meaie ((jelenik ez a lap hét a­­kint kétszer szerdán és szombaton. A r a: E­gész év . . . 6 ft. — kr. Félévre . . Negyedévre A Szer­kesztő irodája: Nagyutcza, 492. szám. Kiadó-Hivatal, h­alpiacz 311 3 ft. kr . ft. k­U krNEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalom és közgazdaszati lap, 1 % Hirdetési dij 5 hasábos garmond serért, vagy­­ annak helyéért 5 kr. 1—10 sornyi hirdetés ára mindig 110 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél állta szerint. — Hirdetések főivé,­tettnek a kiadóhivatalnál a_________ d­nál Előfizetési felhívás sí czimü politikai, társadalmi és közgazdászati lap Brassó, 1874. jul. 14-én. Nem mindennapi és közönséges lesz azon esemény, melynek mozgalmáról hirt vettünk, ha az valóban a hírnek megfelelőleg be is fog következni. Érteni kivánjuk ez esemény alatt pedig a hétfalusi csángómagyaroknak az ágostai hitval­lás elhagyását célzó törekvését s a h­elvét hitval­lásra szándékolt áttérését. Szándékolt mondjuk, mivel azt bizonyosnak, csak a szándék megvalósu­lása után nevezhetendjük. De ha szinte — a­mit azonban alig hiszünk — már ily irányban haladó szándék, eszme fölmerült­ és az valósulásba nem is menne, már ezen körülmény egy­maga meg­érdemli, hogy egy kevéssé annak szülő­ okai­val a mennyiben lehetséges megismerkedjünk. Nem ritka az eset ugyan még mai nap is,­ hogy egyesek, családok, vagy a­mi csakugyan a ritkaságok közé sorolható méltán, egyes cse­kély lélekszámból álló falu vallást változtat, ez­­ azonban mindannyiszor vallásos rajongás a men­nyiben ma még ilyen létezik, talán sértett nagy­­ra vágy­ás, családi kötelék, vagy önérdek s több eh­ez hasonló körülmények következménye. Valljon minő természetű lehet azon ok, mely elég hatalmas volt több ezerre menő csángó atyánkfiában azon szándék előidézésére, mikép sok századokon át h­iven ápolt atyáik vallásá­tól, melytől sem üldözés, elnyomás, fenyegetés s ígéretek eltántorítani képesek nem valónak; épen most az eszmék szabad korszakában eddig követett vallásos meggyőződéseiktől ellátva mást vegyenek föl. Erre nézve a magyarázat, nem nehéz azok­nak, kik a barczasági viszonyokról úgy politikai mint vallási tekintetben ha korábban nem is, de a legújabb idők leleplezései folytán némi tudo­mást szereztek Nem czélunk politikai láthatárunkon a még alig lezajlott vihart újból visszaidézni , mert az úgy is elég káros hatást s nyomokat hagy a maga után, mit elsimítani, jóvá tenni minden a haza jóllétét igazán szívén viselő honpolgárnak kötelessége. Ezáltal csak arra akarunk mutatni, mikép le­jártak már azon idők, hogy valamely népet a vallás bő köpenye alatt önző czélok elérésére fölhasználni lehessen. Nézetünk szerint a hétfalusi csángó magya­rok szándékolt lépésének valódi oka kizá­rólag a honi nyelv és nemzetiségük megóvása. Azért elism­erésre méltó a hon iránti azon meleg ragaszkodásuk, mellyel készek szakítani azon vallással, melyet atyáik követve boldogoknak érezték magukat, melynek intézményei a szá­zados szokás által majdnem vérré vált, s oly vallás kebelébe kívánnak átmenni, mely külö­nösen, ha számarányát tekintve nem is, de igen a nyelv mivelése s fenntartása, a nemzeti szel­lem megóvása miatt magyar vallásnak neveztetik. Mi e szándékukat csak örömmel üdvözöljük, s kivánjuk, hogy attól eltántorittatni magukat ne engedjék. TV. évfolyamára. Előfizetési feltételek: Julius—szeptember . 1 fiz. 50 ki. Julius—deczember . 3 „ — „ Az előfizetési pénzek a „Nemere ki­­adóhivalához Brassóba, halpiacz 311. sz alá küldendők. A „Nemere“ kiadóhivatala., Álarczos hál a császári udvaron. — Beszély. — Rainer Emil után: Körösy László. Ekkor tekintete Fedosiára, Bestuseff miniszter ne­­j­­ére esett. Gyorsan elforditá róla szemeit és arczán gyönge pír futott végig. Mért ragadá meg úgy szivét annak a halvány­­ hölgynek oly néma, de mégis oly szemrehányó tekintete? Azután lassan magához tért és elkerülé azt, hogy hogy Feodosiára tekintsen. Azután a házi úr a fiatal­ember vállára tévé kezét és szépen megkérte, hogy énekeljen valamit. Mintha álmából riasztották volna föl, zavarodottan tekintő maga körül Rasumovszky. Végre megnyugodván a sátor km­enete felé indult. Ott a tölgy derekára dőlt és remegő hangon Fe­­don­a kedvencz dalát énekelte el — azon dalt melyet a távozási estén énekelt el kedvesének. Hangja mindinkább erösbült azután úgy zengett, mint mikor a hárfán a szellő lebeg át. A hallgatóságon mily meghatottság vonult keresz­tül. Mig Mengden asszony is el volt ragadtatva. És Feodosia! — — — Félig nyilt ajkakkal figyelt a dalnokra — kezét erősen dobogó szivére szorítva — szemeiből könnyek hullottak alá. Rasumovszky azután a vendég­koszorú tetszés­­nyilvánulása között foglalta el újólag helyét. Hideg vonásai között a legkisebb megindulás sem volt észlelhető. Mig a háziúr nyájas üdvözlete és kézszoritása sem tudott arczára mosolyt deriteni. Hajlongva fogadd a vendégek köszönetét és egy másodperczig ki bírta állani Fedosia könnyes tekintetét. Azután keveset társalogván ajánlotta magát, és eltávozók sürgős dolgainak elintézésére. Az egész vendég koszorú kérelmére sem maradt, és nem dalolt többé. Hidegen búcsúzok el a vendégektől — és újra Feodosiára tekintett. „Ő nem ismer már!“ — mondá magában a szegény Fedosia, ki reszkető kezekkel szo­­k­ta arczára a csipkés zsebkendőt. Most megcsendült a zenekar és élénk vigalom kez­dett keletkezni a sátorban. A vendégek a legvidámabban társalogva sétáltak föl s alá. Ha csak egyszer is barátságosan tekintett volna reá Kizila, úgy megsiratta volna benne a barátot de ez az elviselhetlen hidegség — fájdalommal és harag­gal tölte be szivét — és most gyűlöletet és boszut forralt a szegény elhagyott Fedosia. Gyorsan megivott egy pohár hideg vizet, azután hevesen fölkelt és a kertbe sietett, hogy eloszlassa fel­­indultságát. Nem sokára visszajött. Bestuseff nyugtalanul tekinte­tejére midőn olyan rögtön eltávozott, de nem akarta megsérteni, hogy megzavarja sétáját — és most egészen meg volt nyug I godva midőn újra az a hideg — halvány nő állott előtte. Az ünnepély vége felé sietett. A világosság mindinkább sötétülni kezdett. A vendégek lassan eloszlottak. Kocsi kocsi után elrobogott a vendégekkel és rö­vid idő múlva a fénytelen kerten a hold nyájas sugarai áradtak szét. És a vigalom tanyáját, hol Razumovszky a sze­relem és gyűlölet, az élet és halál között választott — mely csönd vette körül. III. Visnovszky születés­napi ünnepélye után az orosz állam- és udvari életben élénk mozgalmak merültek föl. Erzsébet, Nagy Péter czár leánya, véres tette után elfoglalta a trónt. A sok politikai összeesküvés napi­renden volt. Rasumovszky és Schuwalovyné asszony két test­vére, a hadsereghez léptettek és a czárnő számos ke­gyeit élvezték. Fedosia éppen betegségéből lábadt fel, mely már majdnem megfoszta őt boszujának kivitelétől. 1748-ban a a telet czárnő udvara Moskvában töl­tötte, és ott olyan szánkát építtetett magának, melyről Európa-szerte beszélgettek. Ez egy kis épület volt, melyben hat személy ké­nyelmesen étkezhetett és lökhetett. Ennek vonására huszonnégy erős paripa alkal­maztatott. A czárno e szánkójával hetvenkét óra alatt ért Pétervárból Moskvára, habár Útközben gyakorta ki­szállott palotáiban. Borzasztó kemény tél állott be. I I I I Telekkönyvi eljárás s következményeiről. Brassó sz. kir. városában „telekkönyvi betáblá­­zást közvetítő iroda“ nyitatott, üdvözölni lehet ez in­tézet kezdeményezőit, addig is mig e vállalat életké­pességéről meggyőződést szerezhetünk. Mert a telekkönyvi intézmény, mindennapi éle­tünkben a vagyon körüli magánjogi érdekeinkkel szo­ros kapcsolatban áll, általa a vagyon biztosíthatása és a hitel állapíttatik és határoztatik meg. Hazánkan ezen új intézmény mindenütt úgy nálunk is még nem isme­retes eléggé alaposan és általánosan; találkoznak s van­­nak ugyan olyan egyének, kik arra készített szak­könyvekből teljes tudományt és avatottságot — csak képzelnek — hogy szereztek maguknak, de azt csak hosszas gyakorlati téren lehetséges megszerezni: in­nen magyarázható meg, hogy sokhelyütt, kivált a kevésbé művelt osztálynál, nagy az afelőli térhiedelem, bizal­matlanság, hogy a telekk. intézmény nem hozza meg czélja szerinti mértékben hasznos gyümölcsét, sőt a félreér­tésekből számos kárt látunk felmerülni. A nemzet ereje a vagyon, a drága „föld“ mely ápol s eltakar. Ez alap, mely anyagi erőnk talpköve, a jólét biztosítéka, s igy szellemi fejlődésünk a tudományok, r­évészetek közvetítője is; és a telekk. intézmény min­denesetre vagyonbiztosítás, érték s a hitel emeltyűje. Nemzeti életünk felett leviharzottak a barbár szá­zadok véres küzdelmei. A középkor homályából ifjú erővel emelkedtünk a művelt világ színvonalára. De mi földmivelő nép vagyunk s állásunkat Európa társnemzetei között úgy biztosíthatjuk csak, ha belől anyagi erőnket növeljük, s itt, úgy mint kívül hitelün­ket szilárdítjuk. Tehát a telekk. intézményre hazánka nézve el­kerülhetetlen szükség volt, és­­ külföld irányában is nagy horderejű, mert az, eltekintve attól, hogy a jog­ügyletek megkötésénél is kell, hogy alapul szolgáljon

Next