Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-08-01 / 61. szám

­rrra e­gy 60 tanuló számára elegendő­ tágas tanterem­mel bír. Az iskola­épület falai fenyegető behajlásai, repedezései az eshetőségekkel szemben életbiz­tonságról gondoskodni teszi szükségessé, s fe­­nyegetőleg intenek : „ha életed kedves, ne k­özt­­edj felém “ Az idő foga az öreg tanító külsején, vala­mint a növendékek szellemi életén is fájdalom annyira meglátszik, hogy önkénytelenül boszan­­kodnunk kell azon egyházi elöljáróság felett, mely egy 70 éves aggastyánt a tanítás terhes teendőivel inkább kínoztat hogy sem annak a kegyelem-kenyeret megadva a közügyet ennyire ne engedné hanyatlani­ A 70 éves Öreg tanító havonkénti 10 o. é. srt. mellett végzi a tanítás terhes teendőit, s tengeti életét napról-napra a legnagyobb létfen­­tartási nehézségekkel küzdve. E­lestor­a a taní­tóknak érdemes volna arra, hogy a létfentartási küzdelmektől menten,­nyugodtan élhesse hátralevő napjait le. 15 — 20 mindkét nemű tanuló az elhagyatott­­ság, az árvaság legelszomoritóbb képet hordva magán — népesíti ez iskolát, mely más körül­mények között a románság középpontján anya­nyelvünknek erős asyluma lehetne, hol polgá­raink gyermekeik neveltetését biztosan eszkö­zölhetnék, míg így : travestatioja csak a tanin­tézeteknek. Ez iskola felszerelése a lehető legprimitívebb: egy fekete tábla, néhány pad és egy pár olvasó falitábla bútorai. Ezelőtt 200 évvel épen igy lehetett be­rendezve. A híres brassói A, B, C-és iskoláknak ez s méltó társa. Ajánljuk a „Kr. Z.“ és kormá­nyunk különös figyelmébe és pártfogásába. (Folytatás köv.) Marosmentén, 1874. nevem napján, Julius havában. (Folytatás.) Nincs mezei és községi rendőrség, a miveletlen és tudatlan községeket felruháztuk önkormányzati joggal, többel, mint a megyei intelligens köztestületeket, s ma már a földbirtokos tulajdona és terménye künn a me­zőn és nyugalma benn a községekben sok részben bi­zonytalanság tárgya; s mig az apróbb eseteket, melyek pedig a gazda nyugalmát és a birtokbiztonságot szinte kiválóan veszélyeztetik, büntetés éri; elbizakodottsá­gában a tettes fűszerezve kisérli meg a tényt, vagy pedig, ha fogságba kerül, tizannyit kell bevetni ott, mint a­mennyire büntetésre méltó volna; az állam élel­mezi a bűnöst méltatlanul s a csekély tettes családjá­val együtt tízszeresen büntetődik. A gazdaságfolytatást könnyítő és jövedelmezőbbé tevő tagosítás és birtokszabályozási tör­vények a május 6-ki 1872-beli igazságügyminiszteri rendelet által, a volt cs. kir. ez ügyet érdeklő nyiltparancs és az 1868-beli okt. 12-ki, hasonlólag igazságügy miniszteri birtokren­dezési szabályrendelettel szemben, nemhogy könnyí­tették volna az eljárást, nemhogy kevesbítette volna a költségeket, de sőt inkább fizszerezte azokat. Ezen ren­delet alapján, s mert az országos levéltárak is hazánk­ból kivitettek, nemcsak a fentebb érdekelt perek be­végzése akadályoztatik, hanem a birtok feletti egyes perek s azok tulajdonosai és különösen a nemesi osz­tály lettek e gyakorlatellenes rendelet áldozatai. Ősiségi törvényünk, nemzetünk vad bástyája, az osztrák polgári törvénykönyv áldozatává tétetett; per­­lekedési rendszerünk, úgy a nagy, mint csekély esetek­ben bizonytalan és lassú eljárásával nemzetiségünket és a perlekedő feleket emészti fel; az oly hosszas idő­kön keresztül ígért , részbeni javításoknak, codifiká­­tiónak csak költségeit hordozzuk, de jótéteményeit nem érezzük, pedig a veszély küszöbünkön áll. A földbirtokosok urbéri-és tized-kárpótlása annyi fáradság és utánajárás, még oly részletekben adatott és adatik ki, hogy az igénylők legnagyobb része azt nem hasznosíthatja; a királyi tizeddel terhelt helységekben, pedig a jog és történelmi fejlődéssel szemben, tehát az igazság ellenére vonatik el a tizedkárpótlás. A gyulafehérvári pénzver­őház miután 200.000 frtot meghaladó összeggel az újabb szükséglet színvonalára valt kijavítva, országrészünkből elköltöztetett, s az előtt elvitettvén még egyéb keresetágak is a katonai inté­zett részéről, a gyulafehérvári várból, e város munká­sai és iparosai, szinte minden kereset nélkül maradtak. Fémbányászatunk, az erdészetnek külön választása és a körülmények nem ismerése következtében, apró­lékos kedvezményeknek elvonása miatt ha nem is bu­kik meg tán egészen, de bizonyosan semmit sem jö­vedelmez; és az osztrák kormány alatt virágzott ma­gyar telepek és városok elszegényedve, a feloszlás szé­lén állanak, vagy legalább nemzetiségünk jellegét vesz­tik ; és ennek okozója, sok részben tán elő­segítője a kincstári erdé­szeti gazdaság, melyre a birodalom adó­zói milliókat áldoznak, melyre milliók ruháztattak be jövedelem nélkül; nem gyakorlott, nem tárgyismerő kezek és vezetés alatt sínylik, és országrészünknek egy tizedrésze, a kincstári birtok, majd semmit sem jövedelmez. Megyei rendszerünk a kor és nemzet hivatásának nem felel meg s az adó rétegeiben hátralékokkal hal­mozott igazságkiszolgáltatással együtt a nemzet és kor­mány siető ellenőrzését igénylik. A keleti vasút hallatlan drágasága és rosszasága mellett, minden ellenőrzés nélkül, szinte idegen kezek­ben van, nagyrészben kikerüli a magyar városokat és népet, és Maros-Vásárhelynél megállva, Brassónál pedig a szász érdek és megyei újabb felosztási terve­zet szerint az Erzsébet­városig nyúló nagy Brassóme­­s különösen Brassó város alig két­ezer lelket magba e­ladó, a m­. kir. belügyminiszter ellen, vád alá helyez­tető kéréssel, országgyűlése előtt föllépett­ szász pol­gárság zsákmánya lett A székelység 450,000-et meghaladó lélekszámban a compact tiszta nép és földterület kirekesztetett sa­ját országa és a nagyvilággali közlekedésből, pénz-és véradóval kétszeresen, hanem többszörösen fedezi a ke­leti vasút s birodalom tételét és fenntartását, de semmi hasznát nem veszi, hanem érzi azon kárt és háttérbe,» szorítást, medylyel minden, iparágak használata előle elvonatnak, erősödik, mivelődik gazdagodik közvetle­nül azon 23000-et alig meghaladó szász honfitárs, a­kik a magyar és székely érdeket hat századon keresz­­tül nem hogy megismerni, véd­ni, avagy bárcsak eltűrni hajlandók nem valának, hanem inkább mai napig nem­zetünk, birodalmunk és kormányunk kisebbítését és háttérbeszorítását eszközölni tarták kötelességüknek; a székely nemzet h­áttérbeszorításának orvoslása, nem­zeti kötelesség. Költöttünk és költünk száma nélküli milliókat az érdekelthez hasonló és m­ás vasutakra, sugárutakra és más építményekre, de valamint a Székelyföldön, úgy a megyékben a köz és népmivelődés, érdekében édes keveset tettünk, a sepsi-szent-györgyi gymnasium nem tud felépülni, a magyar ifjabb nemzedék tapintásáról mint állami kötelességről, édes kevés a birodalomfenn­tartási eszélyt tanúsító intézkedés; a centralisatió meg­fossza a szegényebb szülőket, nemzeteik, a birodalom későbbi fenntartóit teljesen kiműveltethetni; létező tan­intézeteinkben szigorú ellenőrzés felállítandó a a haza érdekében mellőzhetetlen tudományok, meg a jogi és hittani czikkelyek tanítása nemcsak egy helyre össze­­sitendők, hanem Nagy-Enyeden a bölcs alapítók és legjelesebb fejedelem intézkedéseinek megfelelőleg, meg a megyében a magyar nemzet életerős fentarthatása ér­dekében visszaállitandók. — Nemzeti érdekünket fel­fogni akaró fő ezen szinte három század igazolta jogos kívánalmunkkal annyival inkább nem ellenkezhetik, mert úgy az 1662 beli okt. 6-ki Apafy féle áttételi okmány, valamint a dicső és nagy emlékű alapító fejedelem, Bethlen Gábor, 1622-beli szabályai és végrendelete, minden 1629. évig tett intézkedései, meg az azutáni alapítók és egyházi közgyűlések nagy-enyedi collegium­­ban minden alsóbb és felsőbb tudományok és név sze­­rint a törvény és hittudomány teljes terjedelemben­ ta­nítását elrendelték, a gyakorlat szentesítette s csak a törvény­tudomány tanítása szüntettetett be a közelebbi években, az egész haza s különösen az erdélyi megyék­­beni magyarság és a székelység nagy kárára. Ha a fennérdekelt fejedelmek szükségesnek látták az 1596- tól 1606-ig Erdély megyéinek területén pusztított Mi­ A férj hibája. Francziából irta: M. H. Revieres a ,,Revue des deus mondes“-b<51 fordította: idősb Autós Károly. (Folytatás.) Rikárd ekkor nagynénjére gondolt, kit még fia­talon hagyott el, és most 60 éves korában fog viszont, látni, sietetni kezdé lépteit, s a főutczát elhagyva egy fejér ház felé fordult, melynek az udvar és kertfelöli részén zöld redőnyei voltak. Itt született ő, s első éveit itt töltötte el; reszkető kezekkel huza meg a csengetyű zsinegét, mely után egy kutya rekedt ugatása hal­latszott. Midőn az ajtó kinyilt, az neki rohant ugyan, de a helyett, hogy ugatta vagy megmarta volna, h­ossza­­san megszagolta, s azután hizelkedően csóválta farkát. Rikárd Ulysses kutyájára gondolt, és mosolylyal fo­gadta az eb hizelgéseit; ekkor egy szobalány lépett ki a látogatót bevezetendő, de ez megelőzte őt, és ma­gát megnevezve, nyitotta ki az elfogadóterem ajtaját. Redens kisasszony félegyenesetlen, s unokaöcscséhez szaladva, annak fejét kezei közé vette, s azután több­ször is rendkívüli felindulással ölelte meg a fiatal em­bert; szemei megnedvesedtek, s ő nem tudott egyebe­­mondani, csak ezt ismételgette: — Oh! Édes Rikár­dom, kedves öcsém ! Rikárd szintén meg volt hatva, s melegen viszo­nozta az öleléseket, és csak is ebéd alatt, melyben a szakácsáé maga magát felülmúlta, csendesültek le egy kissé, s vették egymást szemügyre. Tizenöt évi el­vállás után annyi mondani valójuk volt; az ifjú elbe­­szélő táborozásait, melyek Redens kisasszonyt bámu­latra ragadták, később a nagy néne beszélőit múltjáról s eleveníté föl a már elhalt kedves személyek emlé­keit, hogy az ifjút, méltó csodálkozására egy csendes és szerény élet homályos örömeivel megismertesse. A vígan pattogó tűz mellett ültek a kandalló két szögleténél, mig künn a szél keményen dúdolt. Rikárd bámulattal vegyes örömmel vizsgálta a kárpitos terem falai s az ajtók és kandallók felett lévő oszlopokat, melyeken játszi pásztornők hintázták magukat. A bú­torzat épen nem volt a divathoz idomítva, s a kerek asztalon egy szöglet üveg szekrényben most is ott ál­lott a s évresi teás perczellán ; mig a támlásszékek, me­lyek támlányai sphynx főkben végződtek, a tűzfényében szineh­agyott utrechti bársonyokkal diszeskedtek. A XVI­Ik­ Lajos korabeli, nehéz ingája óra ma is régi helyén állott, két pyramis között felakasztva, melyek előtt kétszersü­ltből készült kedves alakocskák s egy Watteau-féle pásztor és pásztornő mennet-lépésben lejtettek elő a házra. Hány rég elfeledett órát ütött ez már Rikárdnak! Ekkor Redens kisasszony fölemelte szemeit, s az évek által okozott változásokat leszámítva, az ifjú őt most is a réginek találta. Ő egykor szépség volt, s ezen szépség édes komor vonásainak nyomai még 60 éves korában is feltalál­hatók voltak. Haj­fon­a­­tokba gyűjtött fehér haja fürtökben csüngött le ab­nán, mely szabályos h­itása által kerekdeddé vált; szemei­nek kifejezése kedves és hamis volt, kinézése pedig bigot és még­is világi nőt árult el. Épen kötéssel fog­lalkozott, és látni engedé húsos kezeit kis gödrtelkéi­vel és hosszú fehér ujjaival. (3 nem ment férjhez, és mint Rikárd homályosan emlékezett, hű maradott em­lékéhez, ki fiatalon halt el, s a­kit ő nagyon szeretett. Az ifjúnak nagy örömet okozott öreg nagynénje viszont­­láthatása, s a társalgás, mely eddig egyes töredékeket képezett, most rendes menetet és bensőbb alakot vett föl. Redens kisasszony azonban még­se terjeszkedett meszire bizalmas elbeszéléseiben; békés életű vallás é­s jótékonysági kötelességek teljesítése között folyt, és néhány jó szomszéd és baráttal­ érintkezés által telt el. Ő ugyan mindig panaszkodott családja elszigeteltsége miatt, de most már azzal hizsegett magának, hogy öcsét gyakran fogja láthatni, miután pályája ezután nem igé­nyel oly hosszú ideig tartó távollétet. Rikárd is lassan­­kint feltárta nénje előtt keblét, és bevallá, hogy rin­gató csalódásokban hitt, könnyű gyönyöröket élvezett és függetlenségi hajlammal bírt, később elbeszélte hálá­­datlan­ munkálkodásait, melyek annyi hátramaradást okoztak pályája alatt, s­őt, jövőjére gond­olva, kétséges­­kedéssel töltötték el. Ezen vallomás különben nagyon fölizgatta, mert ő ezt csak magával szemben nyilatkoz­tatta ki eddig; beszéd közben nem kevéssé árult el s ebbe mélysége s gondolatjai keserűsége mellett. Kedves gyermekem, — biztató Redens kisasszony — ne busulj, ne aggódjál és ne békételenkedjél azok miatt, hisz egyszerű csalódás és fáradtság vett rajtad erőt; feledd el a keserít múltat, hol önmagadat nem lelheted föl, mert nem a helyes utón indultál el— kezdj uj erővel azon jövő előkészítéséhez, mely rád nézve bizonyára nem fog hiányozni. (Folytatása következik.) — 242 —

Next