Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-08-01 / 61. szám
rrra egy 60 tanuló számára elegendő tágas tanteremmel bír. Az iskolaépület falai fenyegető behajlásai, repedezései az eshetőségekkel szemben életbiztonságról gondoskodni teszi szükségessé, s fenyegetőleg intenek : „ha életed kedves, ne köztedj felém “ Az idő foga az öreg tanító külsején, valamint a növendékek szellemi életén is fájdalom annyira meglátszik, hogy önkénytelenül boszankodnunk kell azon egyházi elöljáróság felett, mely egy 70 éves aggastyánt a tanítás terhes teendőivel inkább kínoztat hogy sem annak a kegyelem-kenyeret megadva a közügyet ennyire ne engedné hanyatlani A 70 éves Öreg tanító havonkénti 10 o. é. srt. mellett végzi a tanítás terhes teendőit, s tengeti életét napról-napra a legnagyobb létfentartási nehézségekkel küzdve. Elestora a tanítóknak érdemes volna arra, hogy a létfentartási küzdelmektől menten,nyugodtan élhesse hátralevő napjait le. 15 — 20 mindkét nemű tanuló az elhagyatottság, az árvaság legelszomoritóbb képet hordva magán — népesíti ez iskolát, mely más körülmények között a románság középpontján anyanyelvünknek erős asyluma lehetne, hol polgáraink gyermekeik neveltetését biztosan eszközölhetnék, míg így : travestatioja csak a tanintézeteknek. Ez iskola felszerelése a lehető legprimitívebb: egy fekete tábla, néhány pad és egy pár olvasó falitábla bútorai. Ezelőtt 200 évvel épen igy lehetett berendezve. A híres brassói A, B, C-és iskoláknak ez s méltó társa. Ajánljuk a „Kr. Z.“ és kormányunk különös figyelmébe és pártfogásába. (Folytatás köv.) Marosmentén, 1874. nevem napján, Julius havában. (Folytatás.) Nincs mezei és községi rendőrség, a miveletlen és tudatlan községeket felruháztuk önkormányzati joggal, többel, mint a megyei intelligens köztestületeket, s ma már a földbirtokos tulajdona és terménye künn a mezőn és nyugalma benn a községekben sok részben bizonytalanság tárgya; s mig az apróbb eseteket, melyek pedig a gazda nyugalmát és a birtokbiztonságot szinte kiválóan veszélyeztetik, büntetés éri; elbizakodottságában a tettes fűszerezve kisérli meg a tényt, vagy pedig, ha fogságba kerül, tizannyit kell bevetni ott, mint amennyire büntetésre méltó volna; az állam élelmezi a bűnöst méltatlanul s a csekély tettes családjával együtt tízszeresen büntetődik. A gazdaságfolytatást könnyítő és jövedelmezőbbé tevő tagosítás és birtokszabályozási törvények a május 6-ki 1872-beli igazságügyminiszteri rendelet által, a volt cs. kir. ez ügyet érdeklő nyiltparancs és az 1868-beli okt. 12-ki, hasonlólag igazságügy miniszteri birtokrendezési szabályrendelettel szemben, nemhogy könnyítették volna az eljárást, nemhogy kevesbítette volna a költségeket, de sőt inkább fizszerezte azokat. Ezen rendelet alapján, s mert az országos levéltárak is hazánkból kivitettek, nemcsak a fentebb érdekelt perek bevégzése akadályoztatik, hanem a birtok feletti egyes perek s azok tulajdonosai és különösen a nemesi osztály lettek e gyakorlatellenes rendelet áldozatai. Ősiségi törvényünk, nemzetünk vad bástyája, az osztrák polgári törvénykönyv áldozatává tétetett; perlekedési rendszerünk, úgy a nagy, mint csekély esetekben bizonytalan és lassú eljárásával nemzetiségünket és a perlekedő feleket emészti fel; az oly hosszas időkön keresztül ígért , részbeni javításoknak, codifikátiónak csak költségeit hordozzuk, de jótéteményeit nem érezzük, pedig a veszély küszöbünkön áll. A földbirtokosok urbéri-és tized-kárpótlása annyi fáradság és utánajárás, még oly részletekben adatott és adatik ki, hogy az igénylők legnagyobb része azt nem hasznosíthatja; a királyi tizeddel terhelt helységekben, pedig a jog és történelmi fejlődéssel szemben, tehát az igazság ellenére vonatik el a tizedkárpótlás. A gyulafehérvári pénzverőház miután 200.000 frtot meghaladó összeggel az újabb szükséglet színvonalára valt kijavítva, országrészünkből elköltöztetett, s az előtt elvitettvén még egyéb keresetágak is a katonai intézett részéről, a gyulafehérvári várból, e város munkásai és iparosai, szinte minden kereset nélkül maradtak. Fémbányászatunk, az erdészetnek külön választása és a körülmények nem ismerése következtében, aprólékos kedvezményeknek elvonása miatt ha nem is bukik meg tán egészen, de bizonyosan semmit sem jövedelmez; és az osztrák kormány alatt virágzott magyar telepek és városok elszegényedve, a feloszlás szélén állanak, vagy legalább nemzetiségünk jellegét vesztik ; és ennek okozója, sok részben tán elősegítője a kincstári erdészeti gazdaság, melyre a birodalom adózói milliókat áldoznak, melyre milliók ruháztattak be jövedelem nélkül; nem gyakorlott, nem tárgyismerő kezek és vezetés alatt sínylik, és országrészünknek egy tizedrésze, a kincstári birtok, majd semmit sem jövedelmez. Megyei rendszerünk a kor és nemzet hivatásának nem felel meg s az adó rétegeiben hátralékokkal halmozott igazságkiszolgáltatással együtt a nemzet és kormány siető ellenőrzését igénylik. A keleti vasút hallatlan drágasága és rosszasága mellett, minden ellenőrzés nélkül, szinte idegen kezekben van, nagyrészben kikerüli a magyar városokat és népet, és Maros-Vásárhelynél megállva, Brassónál pedig a szász érdek és megyei újabb felosztási tervezet szerint az Erzsébetvárosig nyúló nagy Brassómes különösen Brassó város alig kétezer lelket magba eladó, a m. kir. belügyminiszter ellen, vád alá helyeztető kéréssel, országgyűlése előtt föllépett szász polgárság zsákmánya lett A székelység 450,000-et meghaladó lélekszámban a compact tiszta nép és földterület kirekesztetett saját országa és a nagyvilággali közlekedésből, pénz-és véradóval kétszeresen, hanem többszörösen fedezi a keleti vasút s birodalom tételét és fenntartását, de semmi hasznát nem veszi, hanem érzi azon kárt és háttérbe,» szorítást, medylyel minden, iparágak használata előle elvonatnak, erősödik, mivelődik gazdagodik közvetlenül azon 23000-et alig meghaladó szász honfitárs, akik a magyar és székely érdeket hat századon keresztül nem hogy megismerni, védni, avagy bárcsak eltűrni hajlandók nem valának, hanem inkább mai napig nemzetünk, birodalmunk és kormányunk kisebbítését és háttérbeszorítását eszközölni tarták kötelességüknek; a székely nemzet háttérbeszorításának orvoslása, nemzeti kötelesség. Költöttünk és költünk száma nélküli milliókat az érdekelthez hasonló és más vasutakra, sugárutakra és más építményekre, de valamint a Székelyföldön, úgy a megyékben a köz és népmivelődés, érdekében édes keveset tettünk, a sepsi-szent-györgyi gymnasium nem tud felépülni, a magyar ifjabb nemzedék tapintásáról mint állami kötelességről, édes kevés a birodalomfenntartási eszélyt tanúsító intézkedés; a centralisatió megfossza a szegényebb szülőket, nemzeteik, a birodalom későbbi fenntartóit teljesen kiműveltethetni; létező tanintézeteinkben szigorú ellenőrzés felállítandó a a haza érdekében mellőzhetetlen tudományok, meg a jogi és hittani czikkelyek tanítása nemcsak egy helyre összesitendők, hanem Nagy-Enyeden a bölcs alapítók és legjelesebb fejedelem intézkedéseinek megfelelőleg, meg a megyében a magyar nemzet életerős fentarthatása érdekében visszaállitandók. — Nemzeti érdekünket felfogni akaró fő ezen szinte három század igazolta jogos kívánalmunkkal annyival inkább nem ellenkezhetik, mert úgy az 1662 beli okt. 6-ki Apafy féle áttételi okmány, valamint a dicső és nagy emlékű alapító fejedelem, Bethlen Gábor, 1622-beli szabályai és végrendelete, minden 1629. évig tett intézkedései, meg az azutáni alapítók és egyházi közgyűlések nagy-enyedi collegiumban minden alsóbb és felsőbb tudományok és név szerint a törvény és hittudomány teljes terjedelemben tanítását elrendelték, a gyakorlat szentesítette s csak a törvénytudomány tanítása szüntettetett be a közelebbi években, az egész haza s különösen az erdélyi megyékbeni magyarság és a székelység nagy kárára. Ha a fennérdekelt fejedelmek szükségesnek látták az 1596- tól 1606-ig Erdély megyéinek területén pusztított Mi A férj hibája. Francziából irta: M. H. Revieres a ,,Revue des deus mondes“-b<51 fordította: idősb Autós Károly. (Folytatás.) Rikárd ekkor nagynénjére gondolt, kit még fiatalon hagyott el, és most 60 éves korában fog viszont, látni, sietetni kezdé lépteit, s a főutczát elhagyva egy fejér ház felé fordult, melynek az udvar és kertfelöli részén zöld redőnyei voltak. Itt született ő, s első éveit itt töltötte el; reszkető kezekkel huza meg a csengetyű zsinegét, mely után egy kutya rekedt ugatása hallatszott. Midőn az ajtó kinyilt, az neki rohant ugyan, de a helyett, hogy ugatta vagy megmarta volna, hosszasan megszagolta, s azután hizelkedően csóválta farkát. Rikárd Ulysses kutyájára gondolt, és mosolylyal fogadta az eb hizelgéseit; ekkor egy szobalány lépett ki a látogatót bevezetendő, de ez megelőzte őt, és magát megnevezve, nyitotta ki az elfogadóterem ajtaját. Redens kisasszony félegyenesetlen, s unokaöcscséhez szaladva, annak fejét kezei közé vette, s azután többször is rendkívüli felindulással ölelte meg a fiatal embert; szemei megnedvesedtek, s ő nem tudott egyebemondani, csak ezt ismételgette: — Oh! Édes Rikárdom, kedves öcsém ! Rikárd szintén meg volt hatva, s melegen viszonozta az öleléseket, és csak is ebéd alatt, melyben a szakácsáé maga magát felülmúlta, csendesültek le egy kissé, s vették egymást szemügyre. Tizenöt évi elvállás után annyi mondani valójuk volt; az ifjú elbeszélő táborozásait, melyek Redens kisasszonyt bámulatra ragadták, később a nagy néne beszélőit múltjáról s eleveníté föl a már elhalt kedves személyek emlékeit, hogy az ifjút, méltó csodálkozására egy csendes és szerény élet homályos örömeivel megismertesse. A vígan pattogó tűz mellett ültek a kandalló két szögleténél, mig künn a szél keményen dúdolt. Rikárd bámulattal vegyes örömmel vizsgálta a kárpitos terem falai s az ajtók és kandallók felett lévő oszlopokat, melyeken játszi pásztornők hintázták magukat. A bútorzat épen nem volt a divathoz idomítva, s a kerek asztalon egy szöglet üveg szekrényben most is ott állott a s évresi teás perczellán ; mig a támlásszékek, melyek támlányai sphynx főkben végződtek, a tűzfényében szinehagyott utrechti bársonyokkal diszeskedtek. A XVIIk Lajos korabeli, nehéz ingája óra ma is régi helyén állott, két pyramis között felakasztva, melyek előtt kétszersültből készült kedves alakocskák s egy Watteau-féle pásztor és pásztornő mennet-lépésben lejtettek elő a házra. Hány rég elfeledett órát ütött ez már Rikárdnak! Ekkor Redens kisasszony fölemelte szemeit, s az évek által okozott változásokat leszámítva, az ifjú őt most is a réginek találta. Ő egykor szépség volt, s ezen szépség édes komor vonásainak nyomai még 60 éves korában is feltalálhatók voltak. Hajfonatokba gyűjtött fehér haja fürtökben csüngött le abnán, mely szabályos hitása által kerekdeddé vált; szemeinek kifejezése kedves és hamis volt, kinézése pedig bigot és mégis világi nőt árult el. Épen kötéssel foglalkozott, és látni engedé húsos kezeit kis gödrtelkéivel és hosszú fehér ujjaival. (3 nem ment férjhez, és mint Rikárd homályosan emlékezett, hű maradott emlékéhez, ki fiatalon halt el, s akit ő nagyon szeretett. Az ifjúnak nagy örömet okozott öreg nagynénje viszontláthatása, s a társalgás, mely eddig egyes töredékeket képezett, most rendes menetet és bensőbb alakot vett föl. Redens kisasszony azonban mégse terjeszkedett meszire bizalmas elbeszéléseiben; békés életű vallás és jótékonysági kötelességek teljesítése között folyt, és néhány jó szomszéd és baráttal érintkezés által telt el. Ő ugyan mindig panaszkodott családja elszigeteltsége miatt, de most már azzal hizsegett magának, hogy öcsét gyakran fogja láthatni, miután pályája ezután nem igényel oly hosszú ideig tartó távollétet. Rikárd is lassankint feltárta nénje előtt keblét, és bevallá, hogy ringató csalódásokban hitt, könnyű gyönyöröket élvezett és függetlenségi hajlammal bírt, később elbeszélte háládatlan munkálkodásait, melyek annyi hátramaradást okoztak pályája alatt, sőt, jövőjére gondolva, kétségeskedéssel töltötték el. Ezen vallomás különben nagyon fölizgatta, mert ő ezt csak magával szemben nyilatkoztatta ki eddig; beszéd közben nem kevéssé árult el s ebbe mélysége s gondolatjai keserűsége mellett. Kedves gyermekem, — biztató Redens kisasszony — ne busulj, ne aggódjál és ne békételenkedjél azok miatt, hisz egyszerű csalódás és fáradtság vett rajtad erőt; feledd el a keserít múltat, hol önmagadat nem lelheted föl, mert nem a helyes utón indultál el— kezdj uj erővel azon jövő előkészítéséhez, mely rád nézve bizonyára nem fog hiányozni. (Folytatása következik.) — 242 —