Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-09-16 / 74. szám

város lakosssága örömének kifejezést adni, mely alkalmakkor oszloplámpák, görögtűz fényű gúlák és csillagok nem hiányzanak. Mindkét este az ottlévő zenekarok szórakoztatják a közönséget. A szebeni ágost hitvallású gymnasium és főreáltanoda tanári testülete elhatározta, hogy a magyarn nyelv mind a két tanintézetnél mint kötelező tantárgy kezeltessék, s felkérte az iskolai elöljáróságot e tanszékek javadalmazása felől intézkednie. A müncheni „Vaterland“ czimű ultramontán lap a következőképen tudatja olvasóival az Aetna kitörését: „Az Aetna a múlt szombaton a jelenlegi olasz garázdálkodás miatt hevesen okádni kezdett s e működését eddig még nem fejezte be.“ A vasúttársulatokat figyelmezteti a közmunkaés közlekedési miniszter, miszerint a törvényhatóságok hivatalos leveleit még az esetben is feltétlenül elfogadni kötelességnek ismerjék, ha azok boritékán az idézett szabályrendelet értelmében megkivántató záradékok kitéve nem volnának, mely esetekben egyébiránt a postabér megtérítése annak rovására esik, aki a járadékot a levél boritékára rávezetni elmulasztotta. Az északi sark-expeditio szárutazása alkalmával felfedezett hegyfokok egyike a 82. fok alatt Pest-hegyfok“-ra kereszteltetett, a földnek ezen eddig ismert legészakibb pontja pedig „Bécs-hegyfok“-nak neveztetett el. E szerint a monarchia mindkét állama fővárosának neve ott szerepel az emlékezetes utazás megörökítésében. Lapszemle. A mi mérges nyelvű nénikénk „Hetzereien des Nemeres" czím alatt reflectál egy korábbi czikkünkre: fokrócz modor, tehetetlen vakdüh lövelli minden sójából mérges és mégis ártalmatlan nyilait. A szidalmak és gúnynevekből ugyancsak kijut lapunknak. Különben mi már megszoktuk a nagy „culturvolk“ és ennek egyik közlönye a „Kr. Ztg.“ ékesszólása és illemtana különleges szabályait. A jó nénike a régi fegyverekkel áll a küzdtérre ki. Dementiroz, megtagadja a „Nemere“ minden szavát s kétségbe fogja vonni idővel még azt is talán, hogy „Nemere“ czimu lat) létezett és létezik-e a világon. De ismerünk szép maszk ! A lólábakat nem képes elrejteni a hazug rágalmak és a vakmerő tagadások köpenye. Kilógnak azok nénike ! A Conquis&tt-ok naiv haragja, dühöngései csak gunykaczajt keltenek fel úgyis. A mi szeretett nénikénk a piaczi kofák vagy egy bekaufolt bachans nő szerepében érzi magát mindannyiszor, valahányszor a szemére vetett igazságok miatt önmagát védelmezi. A megtörtént tényekkel szemben védelmi fegyvere, az arczátlan tagadás és lapunk kofamódra gyalázása. Mi pedig oly jóízűen nevetünk a kedves nénike ártatlan dühöngésein. De elég ennyi a jó nénikéről, hiszen még figyelemre is alig méltó. Dühöngjön csak tovább kérjük: mi e kedvtelését nem zavarjuk meg.lérni, hisz ez csaknem feszélyezheti őt, s akkor legalább megtudhatná, hogy mit mivel, de Berta habozott, mert kétkedett abban, miszerint jelenléte férjének tetszésére lehetne, miután oly különböző eszmékkel s elvekkel bírtak. Berta végre is tisztelni akarta a néhány napot, melyet férje mindég hosszabbra nyújtott, s amely férje előtt oly drága volt szabadsága miatt, mit annyira szeretett. A szegény nő mindég busán emésztette magát, mert zavarodva látta, hogy férjével viszonya mennyire megváltozott; most már a fájdalmas vitatkozások is egészen megszűntek, melyek eddig egymás ellen ingerelték őket, de ezek legalább emlékeztettek volt arra, hogy egymást szerették; igen ezen vitatkozások egészen félbemaradtak, és Rikárd neje iránt fedhetetlenül viselte magát, panaszai és feddései alatt már nem indult fel, hanem mindig az ő pártjára hajlót, sőt osztoztt vele a vidéki elszóródásokban és családi gyűlésekben is, melyek ezelőtt boszantották, miért is azokat akkor gúnyjával illette. De viszonzásul csodálkozott azon, ha Berta tanulmányairól és munkáiról kérdezősködött tőle. Távol attól, hogy ily kérdésektől elidegenítené, miként azt más alkalommal tette volna, mostegészen képtelennek hitte nejét arra, hogy művei iránt érdeklődjék, s azokból valamit megérthessen. Rikárd akaratja ellenére is oly segélyt szenvelgett ,hgy Berta; valami veszélyt gyanított, és most már ezer meg ezer élt látott, melyek annak, ki magát szeretve nem érzi, egy idegen szerelmet fedeznek fel; az ember nem burkolózhatik annyira saját énjébe, hogy ab°ól a másféle szerelem, ki ne tűnjön, melytől át van hatva, s melyet kedvel, és mely végre akaratja ellenőre is elárulja magát, mozdulataiban, szavaiban, és kifejezéseiben. Berta, ámbár semmiről sem volt bizonyos, s anélkül, hogy féltékeny lenne, mert eddig még nem ismert vetélytársat, azt mondá magában, hogy férje szivében most már egyébb rejlik, mint az ő képe, s az ő gondolatja ellenséges vagy legyőzött; ezen más tárgy pedig, ellentétben a tudomány és dicsvágytól elvont szenvedélyével, élénk, anyagi egyszóval testi lény. Mi az, vagyis inkább ki lehet az? Épen eddig jutott gondolkozásában, midőn valami egészen váratlan esemény adta elő magát; értésére adták ugyanis, hogy anyjának egy nővére, ki nagyon gazdag volt, s a Dauphinésben lakott, közelebbről meghalt, s őt örökösévé nevezte ki. Bertának nem volt miért megsiratni a csaknem egészen ismeretlen rokont, s így nem maradott egyéb hátra, minthogy javainak birtokába lépjen. Ekkor azonnal Rikárd jutott eszébe, végre szerezheti számára a fényes állást, melyet az annyira óhajtottt bírni. Ha Berta mintegy lelkesültséggel vonult vissza a szerény erényhez, magányhoz és családi élethez, ez nem volt természetes távozás a zajtól és lármától, hanem azon kalandos kísérletek iránt félelemből történt, hová őt férje ízlései ragadták és végre tán épen hajótörésre is vezették volna. A szegény nő sokkal jobb érzésekkel bírt, minthogy ne tudná azt, miszerint gazdagság a veszély legnagyobb részét elodázhatja, melytől ő annyira remegett. Hisz a gazdagság nem maga a biztonság, az élet méltósága, szegények menedéke s az erősek támasza-e? Csak is ezáltal lesz lehetővé, hogy az utóbbiak, minden alárendelt foglalatosságtól megmenekülve, nem vezettetnek tévútra a hiúság által, melyet különben követnének, s a mely után annyira epedtek. De Berta nyugtalan türelmetlenséggel várt is férje megérkezésére, s midőn ez végre Párisból visszatért. karjaiba rohanva tudatta vele a nevezetes eseményt, de fájdalom már késő volt, és Rikárd majd semmi örömet sem mutatott annak hallatára, s csak rosszul tudta elpalástolni megsértődését és bizalmatlanságát. Fájt neki az, hogy szerencséjét nejének köszönhette, a kit ő elárult, és kit ezután is meg akar csalni, kivel végre napi érzéseit nem közölheti. Berta Rikárdra nézve egy ráerőszakolt társ volt, kit vele egyenlőnek nézett, s a kivel jótéteményeit kegyesen közölni akarta, mint az ő parancsoló ura; de azért a férj magán nem követett semmi erőszakot el, s ezen szavakat intézé Bertához, ki hidegsége felett csodálkozott, melyek őt megcsalhatták: — „Egykor én ábrándoztam arról, hogy gazdag és hatalmas lehetek !“ De a nő szilárdul elhatározta, férjének minden esetre fényes állást adni, s azért rögtön Párisba akart utazni, s anyját is rávette, hogy őket kövesse, ki azt minden ellenkezés nélkül meg is tette; hisz férje halála után a szegény özvegy csak szomorúságot talált e házban, hol a legcsekélyebb tárgy is az elmúlt boldogságra emlékeztette. Berta s Rikárd kezdetben ama bizonyos palotában vettek szállást, de Destrées asszony csakhamar egy csinos lakást keresett, s azt meg is tanulta fáktól körülvéve s a város zajától mintegy elrejtve. Habár Berta a legszerényebb szokásokkal bírt is, azért az egyszerűen szép dolgok iránt is teljesen fogékony volt. A középszerű helyzetben a legtakarékosabb és legokosabb nővé vált volna, de ezen hirtelen gazdagságban is a pénznek határozott ösmeretével és csaknem értelmes megvetésével birt, melyet szeszélye szerint költhetett el. (Folyt. köv.) — 295 — Bécsitőzsde és pénzek Brassóban septemb. 6°/o metalliques 5% nemzeti kölcsön............................ 1800-iki államkölcsön Bankrészvények.................................... Hitelrészvények.................................... London .................... Magyar földtehermentesitési kötvény.................... Temesvári földtehermentesítási kötvény Erdélyi földtehermentesítési kötvény............................ Horváth-Slavon földtehermentesitési kötvény Ezüst . . Cs. kir. arany Napoleond’or 15-én. 71.50 74.15 111— 985.— 248.75 109.80 77.75 77.— 70 — 80.— 103.90 8.80 Fel. szerkesztő : Perényi Ferencz. Laptulajdonos és kiadó: Pollák Mór. Sz. 4515.—874. polg. 2__3 Hirdetmény. A S.-Szt.-Györgyi kir. törvényszék részéről s közhíré tétetik, hogy néhai Székely Dávid hagyatékához tartozó és kioltom Székely Jánost, Eszt és Rózát illető kilyéni jószág a hozzá tartozó részekkel együtt 1875 évi Szt -György napjától kezdve 6 egymás utánni évekre, vagyis 1881 évi April 24-ig folyó évi november 7-én d. e. 9 órakor kezdődőleg Kilyénben a Curiális laktelken lévő háznál nyilvános árverés útján haszonbérbe adatik. A jószág áll egy minden gazdasági épületekkel ellátott belső laktelekből 1186 véka férőjű szántó 44 hold 743 dalka szálló helyből az Oltvizén lévő két malomból s azokhoz tartozó 38 hold 1469H01 külsőségekből, a Szemeriai határon 33 véka és a Szt.-györgyi határon 10 hold 8dól szántó és kaszálló helyekből. Az évi haszonbér kikiáltási ára 2000 frt. o. é. melynek 10% százalékát köteles az árut érezni kívánó bánatpénz gyanánt a bírói kiküldött kezéhez készpénzben letenni, a legtöbbet ígérőnek bánatpénze az első félévi haszonbér részletébe be fog tudatni. A haszonbér két részletben Szent-György és Szent-Mihály napján fizetendő s köteles a bérbe vevő a szerződés kiállásakor 500 írt. biztosítékot akár közpénzben akár földtehermentesitési kötvényekben a biróság kezéhez letenni. A további feltételek ezen kir. törvényszék irattárában a hivatalos órák alatt megtekinthetők A S.-Szt.-Györgyi kir. törvényszéknek 1874 September 2-án tartott üléséből.