Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-01-14 / 4. szám
Brassó, 1894. Szerdán jan. 14. Negyedik évfolyam. 4. szám. Megjelenik ez a lap hetekint kétszer : szerdán és szombaton. Ár is: Egész évre . . . 6 ft. — Félévre . . . 3 ft-Negyedévre . . . 1 ft. 50 A szerkesztő irodája : Halpiacz 311. szám, Kiadó - hivatal ugyanott. kr kr. kr. ,politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, s Hirdetési dij: 4 hasábos garmond serért, vagy annak helyéért 4 kr. 1 — 10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr. — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölv^ ■N tetnek a szerkesztőségnél^ Előfizetési felhívás a 366 99 czimű politikai, társadalmi és közgazdászati lap IV. évfolyamára. Előfizetési feltételek: Egész évre . • • frt ~ kre Fél évre . • . 3 „ n Negyed évre • • 1 * 60 » Az előfizetési pénzek a „Nemere“ szerkesztőségének Brassóba, halpiacz 311. szám alatt küldendők. A, ,illemére“ szerkesztősége. Az országos egészségügyi bizottság figyelmébe ajánlva. (H.) Nem épen kedves kötelességünk, újból szellőztetnünk egy kellemetlen dolgot, melyben már annyiszor s fájdalom, hasztalan felszóllaltunk. A „Nemere“-ben, mely mint a székelység és brassói magyarság közlönye minden ezeket érdeklő idő szerinti kérdést szőnyegre hoz, majdnem állandó farsangi rovattá váltak a sari bálok miatti panaszok. Eddig különösen morális szempontból keltünk ki ezen minden közerkölcsösséget rontó, kárhozatos bacchanáliák ellen. Az úgynevezett „sári bálok“ farsangon a redoute-ban, akivel a „Nap“-nál tartatnak vasárnaponkint. Ezen bálok közönsége majdnem kizárólagosan magyar, összegyűlvén ily alkalmakkor a Brassóban szolgáló székely leányok és a székely férficselédek mellett magyar iparossegédeinek miveletlenebb része. Leírhatatlan, mily fajtalanságok színhelyévé válik ilyenkor a bálterem, hát még az épület zugai. A leányok minden női szemérmet levetkeztetett magaviseletük, kihívó, ingerlő, szemtelen mozdulatai, beszédei és cselekvényei s ennek megfelelően a férfiak eljárása meglepően megbotránkoztatja azt is, ki a külföld világvárosaiban talán ismételve tanúja volt az ilynemű fajtalanul kicsapongó vad orgiáknak. Csak az is, mi nyíltan a közönség látása és hallására történik, képes alapjáig megrontani minden erkölcsi érzést, s egyszersmind szomorú mértéke a már is roppant mérvű erkölcsi romlottságnak. Képzelhetni, hogy a csiklandozott, izgatott érzékek, a felkorbácsolt szenvedélyek folytán minő fajtalanságokat eredményeznek az ilyetén kicsapongások. Ilyen erkölcsrontó körülmények közt a férfiak pazarlásra, dőzsölésre, garázdálkodásra, és nem ritkán véres összekocczanásokra indíttatnak ; ily erkölcsileg dögleletes légkörben cselédtársaik által ravaszul bevezetett, hazulról most jött, falusi ártatlanságok múlhatatlanul csorbát szenvednek — a kutaknál és kapuk alatt már is megingatott — szűzies szemérmükben, az avatottak okvetlen elfajulnak, elkorcsosodnak, minden jobb érzés iránt elfásulnak és a morális aljasság örvényébe sodortatnak. Borzadunk, ha meggondoljuk — mit vérző szívvel már többször fejtegettünk , hogy milyen gyászos erkölcsi sülyedést szülnek e szomorú viszonyok székely cselédségünkre nézve, s ezek az aljasság magvával hazatérve és családokat alapitva, mily általános elkorcsosodással fenyegető átkos következmények háromolnak az egész székely nemzetre, s végre mily vészes hátrányok származhatnak ezen eddigelé legszivósabb, legépebb és legmagyarabb faj elfajulása által az egész nemzetre, az öszszes hazára ! Háromszorosan átkozottak legyenek mindezen gyilkos vésznek okozói!! ! Mi megtettük nemzeti szomorú kötelességünket. Mi sokszor felhívtuk a rendőrséget kötelme teljesítésére, mi korholtuk a tanácsot ebbeli mulasztásai miatt, mi figyelmeztettük a székely szülőket és hatóságokat azon nagy veszélyre, mely a székelységet Brassóban fenyegeti s mindez nem használt semmit. S vajon miért nem ? A cselédeket tartó gazdák nem törődnek azzal, hogy cselédeik azért hol és hogyan töltik, csak nappal dolgozzanak keményen. A "székely szolgálók szüleinek nagy részéhez nem hatott el szavunk, és talán nem is sejtik, mily veszélynek vannak kitéve leányaik Brassóban. Rendőrségünket mint más dologban, úgy ebben sem lehet felrázni lethargiájából és a tanács — annak meglehetnek saját fontos okai a „sári bálok“ ügyében. Ezen okok aligha dicséretes természetűek. Legelőször is személyes, önzésteljes, haszonleső érdekek forognak itt fenn. A „sári bálok“ ugyanis nem megvetendő vagy legalább nem megvetett jövedelmet hajtanak a közpénztárnak, melynek számadásai előttünk hét pecsétű könyvek, úgymint egyeseknek, kik elég gazdagok arra, hogy a nemes tanács bölcs határozataira befolyjanak. De ezen indokok ily fontos ügyben, habár elég aljasok, mégis nem elég jelentékenyeknek. Geibel Manó költeményeiből. ük mai réassa A néma vízirózsa A tó színére ér; Levele csillog, villog •— Kehelye hófehér. A szende hold az égről Egész sugár özönt, És annyi fényt s világot Kitárt ölébe önt. Virág között a vizben Fehér hattyú kereng, Dalolgat édes halkan S a rózsán elmereng. Dalolgat édes-halkan S a dalba olvad át. — Virág, fehér virág te! Oh érted-e dalát? Ármin: A 83-dik honvéd-zászlóalj története. (Folytatás.) 12-én alkonyat táján bevonultunk illő rendben Kőhalomba; 13-án ezen várost elhagyván eljutottunk Darócz nevezetű szász faluba; 14-én megszállottuk Sz.-Udvarhelyt (egy zászlóalj ment Boldogasszonyfalvára); lőnyugvása a seregnek, 16. menet Szent-Keresztur felé, eszve későn megszállotta a 83-dik zászlóalj Bathfalvát, 17-én az egész székely honvédhadsereg bevonulását tartotta Segesvárra; február 18-án megfelelő fe idezet hátrahagyása mellett a várost elhagyván, aznap elényomultunk Darlaszig, 19-én Medgyesre bevonulván sergünk beolvadt a Bem tábornok hadsergébe. Bem intézkedése folytán zászlóaljunk Medgyesen jóformálag meg sem állván, Kis-Ekemezőre rendeltetett, mely helységet aznap meg is szállott. Mig ezek az ország déli részeiben történtek, addig északon az ellenség újabb merényletre vetemedett ; vessen világot az eseményre a kezemen levő eredeti kiáltványnak következendő hű másolata. Székelyek! Őseitekhez méltóknak bizonyítottátok be magatokat, fegyvert ragadtatok a magyar nemzetiség és szabadság védelmére. Köszönetet mondok érte nektek a magyar kormány és a szabadság nevében. De még nehéz munka vár reánk, mert a zsarnokság nem nyugszik s legutolsó erejét is elnyomásunkra szedi össze, sőt ezen pokoli műve elérhetése végett szövetséget köt halálos elleneinkkel. Mindenekelőtt nekünk azon kell igyekeznünk, hogy a Bukowina felöli határszéleinket biztosítsuk, mert az oláh egy hűségtelen nép. Én nekik általános bűnbocsánatot adtam, de azok, kik Orbánnal az országból kikergettettek, nem tértek vissza, azok pedig, kik hon maradtak, az ellenséggel áruló egyetértésben voltak, miáltal tőlem 3 század legjobb katonáimból, 2 ágyúm s egy szakasz huszáraim álnokul eloroztatok. Ezen árulásnak lett azon következménye, hogy az ellenség Beszterczénél betört, mely reánk nézve felette ártalmas, mivel hadi munkálatainkat akadályoztatja. Nekünk arra kell törekednünk, hogy egy másodszori beütését az ellenséges nek, ha őt visszavertük, tehetlenné tegyük, és ezen határszelekre oly férfiakat telepíteni, kikbe bizhatunk, és ilyen férfiak ti vagytok Székelyek! ! Ezt kívánja a jogosság és saját fenntartásunk kötelessége. Felszólítom tehát minden székely családfőket 26—40 évig, hogy azonnal Maros-Vásárhelyen jelenjenek meg, hol négy zászlóaljba felosztva s a föld és birtok elfoglalhatásában seregeink által gyámolitva, valóságos birtokokba ünnepélyesen be is fognak vezettetni. Különös előnyökkel fognak birni azok, kik fegyveresen azonnal Maros-Várárhelyt megjelennek, mert mihelyt egy század összegyűl, azonnal a birtok elfoglalása végett a beszterczei parancsnokság alá fognak rendeltetni. Tisztekké csak oly egyének fognak neveztetni, kik már mint olyanok szolgáltak. A föld kiosztása, az igazság és jogosság szerint egy közületek választandó bizottmány vezérlete alatt fog történni, a magyar kormány felügyelete alatt. Medgyes, február 22. 1849. A felső-erdélyi tábor fővezérségétől Bem József, tábornok Zászlóaljunk utóbbi állomásán csak egy pár nap maradhatott, mivel Bem tábornok a Gál Sándor ezredestől nyert illetőleg átvett és még a 12. 31. és tán 50. zászlóaljak által erősített sereg élén az éjszakán betört 13.000 osztrák kiűzésére indult. Zászlóaljunk tehát, mint már érintem, febr. 22. elhagyá Kis-Ekemezőt, és még azon nap későn estve Medgyest érintve, Balástelkére megérkezett. 23-án rendkívüli nagy fáradság után késő estre bevonulás Maros-Vásárhelyre, 24. nyugvás, 25-én kellő elővigyázat mellett a honvédhadsereg megszállotta Szász- és Magyar-Régent. (83-dik zászlóalj Magyar-Régent), 25. elényomultunk Oláh és Szász-Budakig, onnan 26-án bizonyos csatára indultunk ki. (Folyt. köv.)