Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-01-13 / 4. szám
nagyobb mérvű fejlődését túl, sőt káros kiadásnak tartja. Tisza ellenben inkább óhajtaná a közös hadsereg quotáját redukálni. Ott van még a bank-kérdés, községi iskola-ügyeink. Aligha Sennyey magáénak ismerné el Tisza ez iránybani nézeteit. Egy szóval, bár merre forduljon az ellenzék coalitios törekvéseivel, mindenütt fiaskót fog csinálni a Deák-párttal szemben, míg minden utógondolat nélkül, férfias erélylyel, hazafiúi lelkesedéssel nem áll a kiegyezés terére. Addig sem Sennyey, sem Bittó, sem a Deákpárt bármely fractioja, nem fog vele komolyan alkuba állani. A jobboldal, melynek kezében a többség, hatalom, erő, lefolyt alkotmányos életünk 8-ik évében többször komolyan felhíva az ellenzéket az alkotás terére, megosztandva vele hatalmat, munkát, felelősséget. De fájdalom, Tiszában soha sem volt meg az őszinte törekvés, egy nagy államjogi lépésre, mely magyar hazánk érdekében történt volna. A közvélemény ,a választásnál ítélte el nagy többséggel ellenzékünk politikáját, ét el fog fordulni most is tőle. És Tisza folytatni fogja továbbra is közjogi harczát, míg majd magára fog maradni, mint lejárt, elbukott hős a küzdelem terén. A nemzet e politikáid jóllakott. S.-Szt.-György, jan. 8. Kedves szerkesztő barátom! Megígértem vala, hogy gymnisiimunk fontosabb tanügyi mozzanatairól időnként értesülek s ha mégis e gyorsan lezajlott kis cyclust agyonhallgattam, azon egyszerű okból tevém, mert az inkább kebeli, s a nagy közönséget csak per tangentem érdeklő ügyekkel, nem akartam amúgy is nagyon megterhelt lapod terét igénybe venni. Most azonban annál nagyobb örömmel kereslek fel, mert olyan tényt kell konstatálnom, mely intézetünk életében — mondhatnám — korszakot alkot. A gym. elöljárósága ugyanis közelebbről 410 50 írt. értékű phisikai eszközt hozatott s ma már oda számítva egy néhány régi gépet is, oly szép apparátussal rendelkezünk, mely bátran kiállja a kritikát. Szebb újévi ajándékkal valóban alig lehetett volna meglepni taifügyi barátait, akarom hinni: egész vidékünk lakosságát! De engedd meg, hogy egy kis kitéréssel indokoljam, mintegy e tény fölötti örömömet. Bármily nagy barátja is vagyok a gymnasiumi humán képzésnek, nem tartok azokkal, kik — mint Luther — szélsőségben járnak annak méltatásában, ki a reálékról többek közt igy nyilatkozik: Die Kunst ist nichts, und Christum zu vertilgen aufgekommen, s elégnek tartá azokból annyit tudni: dass im Sommer andere Arbeit, denn im Winter zu than ist, nem, mert a huitanismus és reálismus korántsem oly egyenes ellentétek, melyeket egymással megférhetleneknek ASTYAGES. — Költői beszély.— Mutatvány, szerző sajtó alatt levő költeményeiből. — Dzsugdzsur hegytől Kaukázig És azon túl s azon innen, Az egész nagy Ázsiában, Mandánénál szebb lány nincsen. Astyages médkirálynak Lánya ő, a földi angyal, — Anyja rég a sirban nyugszik, Apja él csak, ősz hajakkal. Apja él csak . . . hajdo ő is, Mintha mostohája lenne: Koronáját bálványozza, Nincs atyai érzés benne. És a lányka, mint tavasznak Ártatlan fehér virága 1zérv adóz, mert nem süt rája A szeretet napvilága. Búval alszik, búval ébred, Fájdalom viharzik arczán ; Abban lel vigaszt csupán, ha Ott zokoghat anyja simán. — „Jó anyám te!" szól a lányka, Vigy magadhoz, vigy ha kérlek: Senki sincs, ki itt szeretne, Üli, mi luu . . , mi kína élet! . , , Tudom, bár nem iszaerélek, Jobb szived van, mint apámnak . . Oh, itt énvelem mi durván, Oh, mi mostohául bánnak. Lent a sirba én tevéled, Minő csendesen pihennék ! Lent a sirba én tevéled, Oh, minő boldog lehetnék ! Jó anyám tele a sirba Vigy magadhoz, vigy le kérlek : Senki sincs ki itt szeretne, Oh mi kin . . . mi kin az élet!“ így zokog a szép királylány. S könnyeit, haj ! hiába ontja : Akit egyszer eltemettek Földiekhez nincs több gondja. Néma a sir, és lakóját A bánat vihar-harangja, Bár ég s földet rázkódtassan : Föl nem kelti, meg nem hatja . . . Hagyd alulmi hát halottad, Szép királylány, hagyd pihenni! Ez, ne vágyj a sir honába, Kora még neked lemenni. Öli, ha tudnád, öli, ha sejtnéd, Mint ég egy kebel teérted Tiszta lánggal, tiszta szívben; Áldanád ez átkos éltet. Szolga bár, de származásra Nagy királyok sarjadéka, Kinek fényes koronáját Elvévé ősid hatalma. Oh, ha tudnád, oh ha sejtnéd, Hogy miként az árny a fényét úgy követ és áldva áldja, Szent rajongva, minden lépted. Most is ő, csak ő tanúja És a hold szolid sugára : Mint ömör panaszkeserv közt Szép szemednek bánatárja. Ottan áll, mint sírok szobra, Rád merengve, megrendülten, Lágy szavad szelíd keserve , Vad vihart keltett szivében. Ottan áll s ha szent fájdalma Es a tisztelet hatalma Szólni hagynák, szólni merne: Mily sokat beszélne nyelve !r Es e közben Astyages, Médok szívtelen királya, Almot láta. rEs az álom gyötri szörnyen, Nem menekültet tőle könnyen , Elárulja sötét arcza, Hogy milyen nagy lelki harcza. (Folyt, köv.)Rédiger Géza. 14 — kellene tartani, sőt épen e kettő együttes felölelése által valósíthatja meg a gymn. feladatát, ha nem akar meddő spekulativ szellem dajkája lenni. Nem azt értem ezalatt, hogy a gym, amphibiumként tengődjék majd itt, majd amott, csak hangsúlyozni akarom, hogy a reálékat nagy terjedelemben s több gonddal tanítsa, mint tévé azt eddig. Emlékezzünk csak vissza a gyermekkorra: ugy-ugy tele tömtek theoriákkal, hogy amúgy főtt fejünk, s ha számot vetünk önmagunkkal, mily nagy mezejére nem ismertünk volna rá a természettudományoknak, melyet pedig tényleg bebarangoltunk. Nem voltak szakembereink, hiányoztak eszközeink! Két olyan tényező, melyeknek hiánya e különben igen szép s jó kezelés mellett — eredmény-gazdag tudományok iránt minden kedvet, minden hajlamot még csírájában megfojt. A viszonyok azóta sokat változtak. A közelmúlt valóságos forradalom volt a tanügy terén, mindenfelől örvendetes haladás, öntudatos működés ötlik szemeinkbe, határozott szakítás a régi schlendrian, megbarátkozás a józan felvilágosodás elveivel. Gymnasiumaink legnagyobb része is segített már ama hiányokon, s hogy legközelebbről mi is tettünk egy nagy lépést ama ezél felé, azt már fennebb jelzem. Nem tehetem azonban, hogy e ténnyel kapcsolatban fel ne említsem érdemét derék igazgatónk V. S. úrnak, kinek egyfelől a nemes buzgalma, másfelől az intézet anyagi jóllétét czélzó lelkiismeretessége segítettek czélhoz s szererestek a „Calderoni és társa“ czégnél ez ügyben számulikra némi előnyöket. Megemlíthetném még, hogy valahára már nálunk is legalább részben szakrendszer lépett életbe; hogy felsőbb osztályaink növendékei gyorsirászatot is tanulnak, még pedig egyi tanító szivességéből, ingyen, hogy a tornászat is, mint általánosan kötelező tárgy taníttatók s az a czélra megkivántató eszközök egy része már fel is állíttatott, de nem szándékom doxologiát tartani s bevégzem máris hosszúra nyúlt tudósításomat azon óhajtással: vajha minél többször közölhetnék veled ilyen örvendetes híreket! • • • 0 • — !kombinácziók. Budapest, január 9-én. A politika láthatáráig a kombinácziók egymást érik. Meg van mindeniknek!*f a maga értelme és érdeke. Lehetetlen, hogy igy maradjunk. Tennünk kell, mert különben a tespedés öl meg. Most kezdnek ébredezni államférfiaink, most kezdik belátni, hogy az a huzavonás, mely az eddigi parlamenti életet jellemzi, mily hátrányos volt az országra. Igaz ugyan, hogy a pártalakulásra már régebben kiadatott a jelszó, de hasztalan volna eltagadni, hogy arra nem önérdek vezette az illetőket. Azon újabb pártalakulások, melyekre most folynak a nemzet előkelőbbjei közt az előkészületek minden bizonnyal nemesebb intencziók szüleményei, mint az előbbiek. Tisza Kálmán újévi beszédében ismételve felmelegíti a koalíczió eszméjét, Csomátony lapjában pedig tovább hangoztatta azt, nem vonakodik elég nyíltan pártolni Senny Zoit. Ki tagadná azt, hogy Tisza Kálmán és Senyey államférfiai tehetségükkel nem állanak hátrább a parlament bármely vezérférfiánál! Ki vonná kétségbe azt, hogy két olyan ember, mint Tisza és Senyey, kiknek jellemük, parlamenti modoruk oly rokonságban van, hogy ők egymás mellett a bársonyszékekben meg nem férhetnének !s De ha elismerjük is ezt, nem támadna-e fel bennünk a kétség, hogy egy oly kormány, mely alapjában annyira ellentétben áll egymással, melyben Sennyey föltétlenül elismeri a kiegyezést, Tisza Kálmán pedig csak az elvek fentartása mellett csatlakoznék a koalíczióba — tehát utógondolattal - lehetne-e ily kormánytól várni azt, hogy az országnak tartós boldogságot ad? Mire van nekünk szükségünk ? Oly parlamentre, mely képes emberekből összetartó kompakt pártokat mutat föl; oly kormányra, mely a parlament egyöntetű, egy elvű többsége alul támogatva erős elhatározással, feltétlen jóakarattal és szándékkal — minden utógondolat nélkül veszi kezébe az ország gyeplőit. Ideje annak, hogy komoly gondolkodásba beleüljünk a jövő felett. Ideje, hogy foglalkozzunk a kérdésekkel, melyek megoldása vezethet a kibontakozásokra. Elsősorban kell, hogy a közelegő választásokra nézve alakuljon meg mindenkiben a nézet, hogy mit akar, mit kíván, mitől remél jót! Kell, hogy államfés fiaink, pártjaink kimondják eszméjüket, meggyújtsák fáklyájukat. Egy közeli jövő rózsás színnel biztat egy erős pártalakulásra — ha engedhetünk a hírnek, hogy gr. Andrássy közeledése Lónyayhoz nagy lépés a nemzet, az ország bajainak eloszlatására. M. L. Román lapszemle. ,,Orientulu Latin" 77. sz. Nincs megelégedve a kolozsmegyei klub felhívásával s azért is azt csak részben közölte s nem egész terjedelmiében, mint azt a többi lapok tették. Eljárását ekép magyarázza : A klub nem szorítkozott csupán egy értekezlet egy behívására, mint azt tennie kelle, hanem a románok eddigi magatartásáról is elég világos kifejezésekben nyilatkozik, holott a felhívás maga elismeri, hogy a múlt és jövő magatartás iránti határozat az értekezletet illeti. Az egyoldalú, idő előtti vitatás még jobban összezavarná az eszméket. Továbbá az értekezlet összehívásának módjában sem ért egyet, miután a klub azt javasolja, hogy a hatósági bizottságok román tagjai válasszanak képviselőket azon értekezletre. Czikkező itt elősorolja, hogy kikből állnak s minő befolyás alatt választattak a ha-