Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-09-11 / 73. szám

73. szám Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1875. szeptember 11. Ötödik évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Föpistcz, Jakot, Áron* file hit, hová a lap szel­­lmi részét illető közlemé­­nyek küldendők. Kiadó-hivatal: P 011 1 k M 6 r könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­tesen intézendők.NEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer, szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. Sepsi-Szentgyörgy, szept. 8. A herczegovinai felkelés tárgyában össze­ült békítő bizottság működése nem ve­­vezetett eredményre. Szerbia s a porta között könnyen harcz fejlődhetik ki A szláv lapirodalom élénk figyelemmel ki­séri a herczegovinai fölkelést s azon óhajnak ad kifejezést, hogy Szerbiának s Montenegrónak nyíltan kell fellépni és a felkelők ügyét ma­gáévá tenni­ Szemére veti több szláv lap Orosz­országnak, hogy a felkelő­k ügyét legalább er­kölcsileg nem támogatja. Oroszország magavi­seletét a herczegovinai felkeléssel szemben a legtöbb szláv lap rejtélyesnek nevezi, s nem tudják elhinni, hogy régi hagyományos, török­­ellenes politikájáról lemondva­­ Törökország barátjává legyen. A közvélemény Oroszországban úgymond egyik lap — határozottan a felkelők mellett van s ki tudja, hogyha az orosz nép ingerültsége még nagyobb fokra emelkedik s ha a hitfele­kezeti zászlót veszi kezébe — képes lesz-e majd a kormány ellentállani ? Csak egy szó Orosz­ország részéről s a herczegovinai felkelő­k sorsa megjavulna s a fanatikus török erőfeszítései meg­semmisülnének. Orosz lapok attól tartanak, hogyha Orosz­ország a szlávokat háborúra bátorítja — ez ellenségeskedést keltene Orosz- és Ausztria-Ma­­gyarország között. E lapok szerint a konsulok által megkísértett kibékülés csak diplomatiai fogás volt, hogy Törökország időt nyerhessen. A legtöbb orosz lap épen nem bízik az európai­­ béke fenntartásában, jóllehet az eu­rópai hatalmak közt fennálló viszonyok tar­tós békére jogosítanak, de a herczegovinai fel­kelés s annak mellékes viszonyaiból biztosan lehet következtetni, hogy a nagyhatalmak kö­zött nem ézen nagy és kölcsönös bizalom ural­kodik. Francziaország erőlködése, hogy minél előbb oly hadsereget teremtsen, milyen soha sem volt — sem mutat békés szándékra. Német­ország hadi erejét fejleszti s Ausztria-Magyar­­országban is készületek történnek, pedig a nagy terheket az alattvalók alig győzik. A herczegovinai lázadás mindinkább terjed. A világ minden részéből sietnek, a dicsőségsóvár kalandorok a lázzadás színhelyére, kik a békés kiegyezés ellenére fognak működni. Békés kiegyenlítésre, miután a szenvedélyek mind nagyobb és nagyobb hullámokat vernek , kevés a kilátás. S ha Szerbia ténylegesen fellépik a török ellen, az európai béke veszé­lyesen lenne megtámadva. Szerbia interveniálása esetére német és osz­trák lapok állítása szerint — ha Szerbia hábo­rút kezdene a török ellen, A­u­s­z­t­r­i­a-M­a­­gyarország katonailag megszál­­laná Szerbiát. Más lapok szerint Szer­bia kilépésével a harcrtérre a diplomatikai actio véget érend és a hatalmak a portára bízzák, hogy a szerbekkel és felkelők­kel végezzen — s bármelyik fél győzzön, a dolgok tovább fejlődésével nem fognak törődni. Bárhogy érjen is véget a herczegovinai felkelés — Ausztria-Magyarországnak az eshetősé­gekkel szemben hadkészen kell lenni, miután e lázzadás Magyarország déli tartományaira is kiterjesztheti öldöklő karját. Magyarország érdeke a béke fentartását követeli s önfentartási jogunkkal élünk akkor, ha a szláv mozgalomnak hazánkba átterjedését meggátoljuk. Nekünk várakozó állást kell elfoglalnunk — készen kell lennünk a herczegovinai lázza­dás következményeivel szemben s csak akkor, ha a lázzadás államunk békéjét is megtámadja — ténylegesen és minden erővel fellépni. Szláv és román lapszemle. A zágrábi „Obzor“ a belgrádi új kormány ki­­neveztetése alkalmából Szerbiát minden áron actióra szólítja fel. Az Obrenovics dynastiára nézve ép úgy, mint magára Szerbiára elkerülhetlen a török elleni háború, mely ép most a legkedvezőbb auspiciumok között vehetné kezdetét „az ázsiai barbárság ellen, mely Európát megfertőzteti“. Ha a mai kedvező al­kalmat elmulasztja, Szerbia halálos ítéletét mondja ki maga fölött. A zágrábi „Narodne Novine“ a délszláv zendü­lésről a következő táviratokat közli: Ragu­z­a szept 3. A felkelők manifesztumot bocsátottak ki, melyben Boszniának és Herczegovinának teljes autonómiáját kívánják német, orosz vagy az ausztriai uralkodóház­­ból való uralkodó alatt. Bosznia és Herczegovina el­ismerné a török szuverainitást, Szerbia és Monte­negro példájára fizetné az adót s a török államadós­ságnak egy részét vállalná el. A felkelők a consulok­­nak conferentiájára Mosztárba senkit nem fognak kül­deni, mert nem találnak garantiát arra nézve, hogy az egyezkedésnek eredménye legyen, miután a portában nem bízhatni. Belgrád, szept. 3. Az „Omladina“ orgánu­mai szerint a kormány a szkupstina elé a béke olaj­­ágával nem fog menni lépni. Az eddigi miniszterelnök bejelenti a nemzetgyűlésnek az új kabinet megala­kulását, a szkupst­ina ehirt: „Éljen Milán fejedelem!“ felkiáltással fogadta. A fejedelem folyó hó­t án ünne­pélyesen nyitja meg a kragujeváczi nemzetgyűlést. Román lapok a trónbeszédről. „Federatiunea.“ A Wenkheim Tisza kormány ép oly burkolt most is, mint uralomra jöttekor. Egy szó­val sem ígér többet, mint az eddigi kormányok, ha­csak meglepni nem akarja az országot valamely ki­váló javaslattal. A szegény nem magyar nemzetiségek mindig vár­ták, hogy rájuk is fog derülni egy boldog pillanat, midőn t. i. a kormányon levő magyar urak átlátják, hogy a fő baj csak az ők megnyugvásuk által leend elhárítható. A trónbeszéd pedig legkissebb reményre sem jogosít. Azután idézi a hazai magyar és német lapok véleményeit, melyek hasonlóan elégületlenséget árul­nak el. A brassói „Gazet­a Tv.“ A trónbeszéd minden más kérdésről megemléke­zett, csak a legjelentékenyebbről — a nemzetiségről egy szóval sem. Pedig azt tudhatnák, hogy ezen egy­nek megoldásától függ a többiek szerencsés megoldása. A magyar orvosok és természetvizs­gálók XVIII-dik nagygyűléséről. Brassó, szeptember hó 6­kám Tisztelt szerkesztő úr! Ha az út fáradalmai után rendelkeztem volna minden szükséges kellékekkel, akkor már előbb, egyes részletekben is küldhettem volna tudósításokat a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűléséről; minthogy azonban a magyarázatot nem igénylő szükségesekkel nem ren­delkeztem, kénytelen voltam a Kovásznáról küldött rövid nyilatkozatommal elodázni azok megírását, me­lyekre most nagyobb alkalom kínálkozik. E lap olvasói az előpataki, sepsi-szentgyörgyi különös szives fogadtatásról s más ide vonatkozó dol­gokról már előbb értesítve voltak s ennélfogva a S. • Szentgyörgytől egész idáig lefolyt eseményeket hozom emlékezetbe. Meleg napunk volt, midőn Sepsi-Szentgyörgy vendégszerető polgárságától búcsút véve, a több mint száz kocsi által felvert portengerben Málnást szándé­koztunk — a programm szerint — egésségben meg­látogatni. Ez meg is történt."Málnás előzékeny és áldz­­t­­kész birtokossága ölelt szerető karjai köré most, hogy új életet nyerjen még az is, kit talán megviselt az út. Kedves lánykák gyönyörű virágokból „málnási emlék“­­et nyújtottak az érkezőknek. Terített asztal villanyozta fel a lehangoltakat. A fürdőket is a szives birtokosság e napon rendelkezésünk alá bocsátotta. A hideg és meleg ételekkel megrakott asztal körül sorakozott tu­dós vendég sereg felköszöntötte a birtokosságot s vi­szont ez amatt. Mig végre a fürdő megtekintése után ki-ki szép emléket vivén magával, kocsijára ült s egy „isten veled“ után haladtunk a regényes hegy-völgyön át a még meglepőbb Tusnád felé. Midőn Tusnádra értünk, az eső hullott s csak a gyors elszállásolás által mentettünk meg az elázástól. Majd ágyuk — természetesen mozsarak — dördültek meg itt, hogy megkétszerezze a dörgést a viszhang s tompa morajban enyészet álljon be. A kivilágított Tusnád szép képet nyújtott azoknak, kik a „kilátásból“ nézhettek szét. A kellemes járókon sokáig szólt a zene, majd csendes lett minden, pihenni ment mindenki, hogy más­napra megújulva Tusnád szép vidékét tekinthes­sék meg. Másnap szept. 1-én úgy látszott beköszöntött az ősz: hideg, esős időnk volt, a kirándulások elmaradtak , csak kevesen — daczolván a zord idővel — tekint­­tették meg a vidéket. A födött sétány zsúfolva van. A szűkülések látogatottak. Térjünk be mi is az orvosi s államorvosi szak­osztály szakgyűlésébe. Elnök: Dr. Szabó Vazul. Első értekező ez alka­lommal Dr. Lengyel Gyula, tusnádi fürdőorvos, ki röviden ismerteti ezen fürdő gyógyforrásait s ezek alkatrészeit. Ez értekezés szerint Tusnád levegője enyhe, tiszta. Kitűnő üdülőhely a gyomor és bélhuzam bántalmainál, vérszegénység, sápkór, görvélykórnál és idegbántal­­maknál. Dr. Batizfalvi­­Sámuel a sepsi­szentgyörgyi kórház megszemlélésére kiküldött bizottság előadója jelenti ezután, hogy a nevezett kórház az igényeknek teljesen megfelel; benne a tisztaság és élelmezés ki­tűnő. „Feltűnő“, hogy a túlnyomók a bújakór-bántal­­mak, melyek a zsenge 8—13 éves kort sem kímélik meg. A bújakóros nők nagyobb részét Oláhországba kivándorolt s onnan nyomorúan hazakerült cselédek teszik. Dr. Perr Imre „a pikkelyeg isméjéről s gyó­gyításáról értekezik. Felemlíti, hogy 222 eset által megerősített véleménye, meggyőződése, hogy a pikke­lyeg soha sem helybeli, hanem általános mocsárgerjes a váltólázzal szorosan összefüggő bántalom. Halállal a legritkább esetben végződik; chinin, salycin, salycin­­sav és carbolsavval biztosan gyógyítható. A tusnádi gyógyforrások megvizsgálására Dr. Szabó, Fleischer, Szombathelyi, Fuchs, Lengyel tudo­rok küldetnek ki. Dr. Kátai, mint a központi bsz. előadója felol­vassa azon közegésségügyi törvényjavaslatot, melynek szerkesztésével a győri nagygyűlés által nevezett bi­zottság megbizatott. E törvényjavaslat, mely közegésségügyü­nket tel­jesen felöleli, oly utasítással adatik át az állandó köz­ponti választmánynak, hogy az a belügyminiszternek — azon kéréssel nyújtsa át, miszerint azt egy általa összehívott szakértőkből álló enquet-tel felülvizsgáltat­ván, tegye a ház asztalára, vagy ha e mód nem mu­tatkoznék czélszerűnek, egy országgyűlési képviselő által nyújtassék be. Ez indítvány, mely a nagygyűlés elnöke által létetett, ma az utolsó nagygyűlésen is el­fogadtatott. Lesz tehát, ha tapintatlanság most is nem követtetik el, egy valóban életképes közegésségügyi törvényünk. Eszerint egy külön osztályra — mely csak szakértőkből alakíttatnék, élén egy miniszteri tanácsossal — bízatnék az összpontosított egészségügy. E szűkülés folytatólagosan csak délután ért véget. Este bál volt, nem igen népes a rosz idő miatt. Szept. 2 -án az idő szelídült. Indultunk a szt. Anna tó­ és Büdös felé. Bikszádig kocsin tettük meg az utat, onnan gya­log. E gyalog karavánból még a tisztes tudós férfiak s a nők sem hiányoztak. Vezetőt az utban fogtunk — rendelve, legalább a szt. Anna-tóig nem volt. Pár órai gyaloglás után elértünk a Székelyföld ü­ledék­esen regényes kincséhez: a szt. Anna-tóhoz. E kráter-szerü öböl valóban elragadó s igen so­kat hallottam, ki igy kiáltott fel: „itt szeretnék meg­halni“. — A tó maga az adriai tenger felett 1060 méterrel fekszik a magassági mérő szerint, a fö­lötte levő egyik hegy pedig melyen keresztül vezet az út a Büdös felé 1185 méternyire. Ferenczi bácsi egyik tusnádi vendéglős, ki ez alkalomra jött ki a tóhoz, miután ellátott a szükséges enni és inni valókkal, indultunk a Büdös felé. Ez utunkban találtuk Damjanichnét s a Csernovich kis­asszonyt, kik a Büdösben voltak először s azután a szt. Anna-tónál. A fáradságos úttal derekasan megküz­­döttek ő nagyságaik is. A szt. Anna tó és a Büdös között 3 fürdő van­; a „Pokolsáru­hoz egykor hasonló Hammas-, Balajty- és Bükki-fürdők. Mindezek megvizsgálása után végre a Büdös nyújtott elfáradt tagjainknak enyhülést, s a még ki nem elégített tudványunknak tárgyat. Aztán tovább mentünk, illetőleg döczögtünk Torja felé, hogy annál szívesebben várjuk Torján túl Kézdi-Vásárhely megközelítését. Késő délután érkeztünk meg oda, hol szíves házi­gazdák fogadtak. Kézdi-Vásárhely polgársága sokáig fenmaradó emléket nyújtott mindnyájunknak a fényes fogadtatás által. Damjanichnét fáklyás zenével tisztel­ték meg, mely ismét egy ok, hogy K.­Vásárhely haza­­fiságát becsülni tanuljuk. Reggel szept. 3-án rögtönzött kiállítás által szó­rakoztattunk, mely alkalommal meggyőződhettünk.

Next