Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-10-09 / 81. szám
81. szám. Szerkesztőségi iroda: Flópinez, Jakos Áron féle a hoz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pollák Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége Budapesten Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1875. október 9. Ötödik évfolyam. NEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer, szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr.° Bélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. VIDA DAm I « ■■■■mi 1848—49-ben honvédőmrigy, később Háromszék árvaszékének elnöke, több havi szenvedés után e hó 8kán 60 éves korában jobb létre szenderült. Felejthetetlen öreg barátunk porai, ki hazáját forrón és önzetlenül szereté, ki életében a jellem, becsületesség, a polgári erények legtisztább példányképe volt — nyugodjanak békében Öt, ki önzetlen hazaszeretetének hozta egész életét áldozatul, nem barátai, nem a székelység, de a nemzet gyásza illeti meg. Nyugodjál csendesen veterán bajnok — emléked, tetteidet megörökíti és híven fogja megőrizni a történelem — s barátaid mindig kegyelettel említik neved ! Hátfalu, október 5-kén 1875. A hétfalusi küldöttség Budapestről szerencsésen haza érkezett. Nem érte semmi baj, mert az ur angyala vele volt; itthon pedig mindenki imádkozott, hogy ezen 1870 től kezdve már ötödik küldöttség Brassó ármányait legyőzve, diadallal térhessen vissza századokon által zaklatott magyar tűzhelyéhez. Embereink a fővárosban sokat tanultak, hallottak, tapasztaltak. Épebb szellemmel tértek az övéikhez, mint minővel felrándultak, mert belátták, hogy az a nagyszájú Brassó csak annyi Budapesthez képest, mint a muzsikus kalap (cilinder) a hosszúfalusi felsőnépiskola udvarán hagyott magas gyári kéményhez képest. Hová lettél százados tekintélyű sima szó és elaltató kézszorítás? Hétfalu emelkedő magyaros szelleme elfútta, nincs többé. Pihenjen csendesen sírjában! De hát hol maradt Zajzon követe, az a szép, magas, barna ember; talán Budavárában visszatartották, hogy egy nehány hét múlva Hétfalu kivívott szabadságának aranybulláját hozza magával? Dehogy! Más a baj! A homoródi állomásnál leszállt szegény a kőszénfüstöt lemosni arczáról, nehogy felesége igen barnának találja, s ime a vonat tovább robogott s ő ott maradt; eleget kiáltoztak a többiek a vonatvezetőnek, de az a szivtelen ment, mintha a szemét kivették volna. Szegény felesége sirva, üres szekérrel ment haza Zajzonba a brassói állomástól s fűnek fának panaszolta, hogy ennek a sok keserűségnek, a férje fáradságos hosszú gyalogolásának mind Brassó az oka, hogy apadjon el Zajzonban a borviz és több szászt akár ne lásson! Ha boszankodott a zajzoni asszony, de bizony még inkább felmérgelődött Gött János bácsika, midőn megpillantotta a ,.Nemerédben Hétfalu kérelmét, melyet a küldöttség a kereskedelmi miniszternek a kivándorlás ügyében benyújtott. Mert négy szemközt legyen mondva, ez a „Kronstädter Zeitung“ olyan, mint az a volkányi vén szász asszony, ki férjének minden szavára azt felelte: „dáz netye zu“! (Nem úgy van.) A szász újság mint valami hires bécsi kofa neki esik Hétfalunak, papjainak, Bitainak s ugyan lehordja uttóbbi iskolamesterségét — no ezer szerencse, hogy Bitai akkor nem került Gött bácsika szemei, azaz okulája elé, mert azok az elvásott kulucsnik ő iskolamesterségének a hátára tapadtak volna. Hogy ez a hires kofa miket fut el kukliné prédikáczióiban, nem irom meg a „Nem erédnek, hisz az a szegény becsületes magyar lapocska csak szánakozni tud e vén szász lap Őrjöngésén, mert jól tudja, hogy közel van már a várva-várt óra, midőn Bolond Miska ezt dudálhatja a megszorult „Kronstädter“ nek: Megértem már azt az időt: Sirva mész el kapum előtt! Megöleled kapufáját!S megbecsülöd ezt a hazát! Persze ezt a „Kronstädter“ nem akarja elhinni s ezek a brassói urak még mindig szeretnének Hétfalu zsirján elődni. Minap egy bácsfalusi ember fát hozván a két ítélet folytán felszabadult Száraz-tömös erdőből, egy szász által megtámadtatott s kényszerült a bácsfalusi elöljáróság által adott erdőlési jegyet elő mutatni. A szász elvette a jegyet s nem akarta visszaadni. A csángó sem rest, lekapja a szász kalapját s egykét pofadás közt kicsikarja kezéből a jegyet s a hivatlan erdőszködőt, ki tán nagyot hürpentett volt, belökte az ut melletti árokba. Az ingerkedés a város részéről napirenden van. Egy szász hivatalnok elkáromkodta magát: egy rongyos székely összezavarta egész Hétfalut és Barczaságot. Vájjon Pávai volna-e azon személy, ki jogainkat védve magyarnak neveztetik? De hagyjuk e csekélységeket! Ítélje meg mindenki: keresztyénhez illő eljárás-e az, hogy Brassó városa négy juhnyájjal leetette a hétfalusiak által örök áron birt brassói határrészen az éretlen törökbuzát, haricskát, kölest, paszulyt akkor, midőn a mostoha időjárás folytán egész Hátfalúban a csűrök ugyszólva üresen maradtak, a széna elrothadt szósz hiányában sokan kényszerültek marháikat eladni vagy nagy drágán beszerezni szász vagy székely falvakról a szükséges táplálékot? Egy hetfalusi ember meg akarta zálogolni a csobánt a kártételért s ez azzal válaszolt, hogy a károst összeverte. Megjegyzendő, hogy az a karicska és köles a két itbeni jégverés által elpusztult őszgabonák felszántott helyére volt későn elvetve és bőven termett. Minő intézkedéseket teend Bácsfalu és Türkös elöljárósága ez égbekiáltó gazság ellen, még nem tudni, annyi megtörtént, hogy egy türkösi ember nem nézhette tovább a pusztítást, 900 juhot felhajtatott Türkös községébe és szoros őrizet alá tette. Mindezek után kérdjük Brassó városa képviselőit: minő lélekkel mondhatták Budapesten azt, hogy Hétfalu meg van elégedve Brassó atyáskodásával? Vagy azt gondolják az urak, még mindig lehet ámítani, a kormányt félrevezetni és a mi nevünkben szószólóskodni ?! A „Kronstädter Zeitung“-ot kérjük: kímélje pap és tanítóinkat s ne kárhoztassa egyedül Bitait, mert a fennemlitett kérelem egész Hétfalu műve, melyet csak 2 szász jegyző nem irt alá, mert féltek a brassói sógorok nyelvétől és rudjától. Tanítsa meg a „Kronstädter“ saját szász pap- és tanitóit, hogy működjenek ők is a szász nép hazafiasabb felvilágosításán és ne versengjenek azon, hogy kapcsos dolmányt viseljenek-e, vagy pedig frakkot, a papok fehér rakást, a kispapok pedig veresest. Seperjetek kedves brúderek saját házaitok előtt! Hótfalusi. Háromszék évnegyedes közgyűlése októrber 7-én. Főkirálybiró úr a gyűlésterembe meghivatván a gyűlést következőleg nyitotta meg: Tekintetes bizottsági gyűlés ! Midőn a mai napra egybehívott őszi rendes közgyűlést megnyitani szerencsém van, őszinte örömömnek adok kifejezést azon buzgó érdeklődés felett, mely a tek. bizottság tagjait ily szép számmal egybehozta közügyeink tárgyalására. Fogadják uraim együttesen és egyenként szíves és tiszteletteljes hazafiús üdvözletemet. Közelebbi közgyűlésünk óta politikai és közügyeinkben nagy horderejű események és a törvények végrehajtásában törvényhatóságunkat is közelről érintő fontos tények történtek. Mielőtt ezekre áttérnék, szabadjon e pillanatban ezen helyről is jeleznem egy szomorú eseményt, mely a nemzetnek a felséges uralkodó házhozi kegyeletes érzelmeit V. Ferdinánd apostoli királyunk ő felsége halála által közelről érinti. Alkotmányos életünk legfontosabb korszakában, az 1848-ik évi törvények alkotása fűződik a dicsőült királynak örökemlékü uralkodásához. A mily fényes és dicső volt uralkodása Magyarországra nézt, és annyira híven őrzi a nemzet a hűséges ragaszkodásnak kegyeletes és hálás érzelmeivel az idvezült királynak halhatatatlan emlékezetét. Amint a szomorú esetnek hite hozzánk elhatott, kötelességemnek ismertem a törvényhatóság és a területén lévő tiszti karok nevében hódolatteljes mély részvétnyilatkozatunkat apostoli királyunk és urunk ő felségének legmagasabb trónja zsámolyához eljuttatni. S meg vagyok győződve, hogy e kegyeleteket és hűségteljes érzelmekhez önnek is szive egész mélyéből csatlakozik ez által is az ősöktől öröklött hűségnek ragyogó példáját követik. Áttérve közügyeinkre, ezek közt első helyen kell érintenem, az 1875. 36. t. sz. végrehajtását, melynek következményéül törvényhatóságunk területén létezett két kir. törvényszék közül az egyik eltöröltetett s ennek területe egészben a másikhoz csatoltatván törvényhatóságunk területi önállósága igazságszolgáltatási tekintetben épségben maradott. Politikai életünkben legfontosabb tény a folyó évi augustus 28-ra egybehívott országgyűlésre történt képviselő választások eredménye, melyben a nemzet rendkívüli manifestatioja áll előttünk azon politika helyessége felett, melynek alapja a mult országgyűlésen február 3-án tétetett le. E politikához csatlakozott törvényhatóságunk is megválasztott képviselői által, kik a kormányzó párt kebelében foglalnak helyet. Az országgyűlést ő felsége Budapesten augusztus 31-én személyesen megnyitotta s midőn legkegyelmesebb királyi trónbeszédében kifejezést adott azon kívánságának: „hogy atyai szivének forró óhajtása, miként Magyarország a szellemi és anyagi jóllét azon magaslatára emelkedjék, melyre gazdag természeti forrásainál fogva „hivatva“; van ezen királyi forró óhajtás a nemzetnek ebbeli legbuzgóbb törekvésével találkozva — önbizalom és remény támadt a Csüggedés helyett hazánk komoly helyzetéből a szerencsés kibontakozásra. «. Ismerjük az ország képviselőinek és a főrendek*3' nek ő felségéhez intézett válaszfeliratát. Ls uraim! lehetetlen fel nem ismernünk a bár rövid felirati vitából egy örvendetes és hazánk jövőjének jobbrafordulta iránt biztató jelenséget, mely a politikai pártoknak legális magatartásában és hazafias eljárásaikban nyilvánult — kivéve azon alig számba vehető töredékét, mely törekvéseinek súlypontját nem e hazán belől keresi. Míg a mult országgyűlések felirati vitái alkalmával a legélesebb pártharczok vivattak, olykor az ország határozott kárával, a most megnyilt országgyűlésen a haza szent ügyéért buzgó és kiengesztelő szellemet, a felséges trón iránti hűséget, bizalmat és ragaszkodást szemléltünk; s amint a kormánynak válságba jutott pénzügyeink, hitelviszonyaink rendezésére vonatkozó irányzatáról, közigazgatási és törvénykezési reformterveiről a fátyol lehullani kezd, mind több tért nyer a meggyőződés, hogy az öntudatos és czéljaival tisztában lévő kormányzásnak sikerülni fog Magyarország hatalmi állását biztosítani. A múlt idők pártviszonyai folytán számos oly 'fényes természetű kérdések maradtak fenn megoldásra, hogy mást ne említsek, a tervhatóságok területi rendezése, melyeket a magyar állam eszmének megfelelően s törvényhatósági életünknek biztosításával, alkotmányos úton megoldani, csak a maihoz hasonló hatalmas pártnak sikerülhet, mely a kebeléből való kormánynak hazafias és erélyes irányát szilárd alapon biztosíthatja. Az országgyűlésen nyilvánuló kiengesztelő szellemnek örvendetes nyomait látjuk a törvényhatóságok életében, társadalmi és családi viszonyainkban és én úgy vagyok lelkem mélyéből meggyőződve, hogy a párt és személyharczoktól feldúlt beteges közállapotok javulásának ez az első jele. Keblemnek forró óhajtása, hogy Háromszék virágzó törvényhatóságunknak alkotmányos életét az eszmék és elvek feletti tárgyilagos küzdelemnek nemes szelleme lengje át mindenkoron, hogy higgadt szavának tekintélyével és súlyával székünk érdekeit minden irányban sikerrel érvényesíthesse, a magyar államnak pedig erkölcsi erejéhez képest méltó támasza lehesssen. E szellemtől áthatva és vezéreltetve törvényhatóságunkra istentől áldást, a felséges uralkodó párak ép erőt és tartós egésséget kérve — a tanácskozást ezennel megnyitottnak nyilvánítom. A megnyitó beszéd után Székely Gergely felhozza, hogy ő felsége uralkodása korszakalkotó volt, mely alatt a magyar államiság eszméje nem vagy többé —de tényleg valósítva van. Ő felsége oldala mellett van