Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-09-16 / 77. szám

Dali, Ugrucz, Adalin, Kis-Eskü­lő, Ördög-Keresztur, Nagy-Esküllő, M.-Fodorháza, Sólyomkő, Babucz, Ko­vácsi, Sz.-M.-Macskás, Gyula, Csomafája, Bádok, Kidé, Magyar-Újfalu, Borsa, Válaszút, Bonczhida, Gyulatelke, Marokháza, Bogács, Ombuz, Szava, Gyeke, Ilosszu- Macskás, és Kolozs. IV. Egyesült Torda-Aranyos megyét képezik . Az eddigi Torda megyének szent-lászlói, alsójárai toroczkói, mező­ségi, mezőkapusi és maros-ludasi járá­saiban fekvő községei kivéve a mezőkapusi járásból Pagocsa és Mező­-Rücs községeket. Az eddigi A­r­a­­nyosszék valamennyi községe. A­l­s­ó-F­ehér­ me­gy­é­ből: Brezest, Szártos, Offenbánya, Muncsel, F­­Csóra, Albák, Szkerisora, Nyágra, Felső­-Vidra, Alsó- Vidra, Szekatúra, Csertés, Ponorel, Topánfalva, Bisz­­tra. Végre az eddigi Kolozs megyéből Velkér, Méhes, V. Egyesült Maros-Torda megyét képezik . Az eddigi T­orda megyének m­agyar­ói, vajda-szentiványi, görgény-szent-imrei és maros-járai járai járásaiban fekvő valamenyi községe, valamint az eddigi mező­kapusi járásból Pagocsa és Mező-Bilcs. Az eddigi Marosszék valamennyi községe. Az eddigi Ivá­­­o­z­s m­e­g­y­é­b­ő­l : Nagy-Erese, Szent-Márton, Kis- Nyulas, Nagy-Ölyves, Felső Répa. Az eddigi Naszód­­vidékből: Maros-Oroszfalu, Monosfalu. Végre Szász- Régen. VI. C­sikmegyét fogja képezni : Az eddigi Csik­­szék valamenyi községe és Csik-Szereda. VII. Udvarhelymegyét képezik : Az eddigi U­d­­var­helyszék valamennyi községe. Székely-Ud­varhely, Oláhfalu. Az eddigi Küküllő megyéből Oláh- Hidegkut, Oláh-Andrásfalva. F.-Fehérmegyéből Felek, Szederjes, Petek, Felső-Rákos. Az eddigi Segesvár­­székből Bene (Meburg), Erked. Az eddigi Kőhalom­székből és F-Fehérmegyéből Darócz, Zsombor, (Felső- Fehérmegyében fekvő részével együtt.) Vili, Kis-Küküllőmegyét az eddigi K­ü­k­ü­ll­ő­­megyének valamennyi községe Oláh-Hidegkut és Oláh-Andrásfalva kivételével, mely két község Ud­varhelymegyéhez csatoltatott. A régi M­edgy­esszék­ből Körös, Bogács, Felső-Bajom (Bázna) Völcz, Nagy- Ekemező, Kis-Ekemező és Erzsébetváros. IX. Alsó-Fehérmegyét képezik . Az eddigi A.­­Fehérmegye valamennyi községe az egyesült Torda- Aranyos és Szeben megyéhez csatolt részek kivételével. Gyulafehérvár, Abrudbánya, Vízakna, X. Hunyadmegyét képezik : Az eddigi Hunyad­­megye valamennyi községe. Az eddigi szászvárosszék valamennyi községe Szászvárossal együtt a régi Za­­rándmegye körösbányai és brádi járásai és Nagyhal­­mágyból 4 község úgy m. Báldovin, Birtin, Brotuna, Buk­sesd, Cebea, Dobrócz, Grohót, Karács, Karásztó, Kazanesd, Körösbánya, Leancz, Lunka, Mestakon, Obersia, Prihogyesd, Ribica, Ribicsora, Riska, Risku­­licza, Steja, Tataresd, Témává, Tok­esd, Tomnatek, Tyulesd, Újbaresd, A.-Váca, F.-Váca, Valemáre, Zsunk, Blezseny, Boica, Brád, Bucsesd, Bucaresd, Cerecel, Dupapiatra, Herczegány, Kajanei, Kalaraanesd, Kra­­csunesd, Kriscsor, Kuréty, A. Lunkoj, F.­Lunkoj, Mi­­helény, Ormindea, Pestyera, Podele, Pottugány, Ro­vina, Ruda, Sicsuk­, Szelistye, Szkrofa, Sztanizsa, Tresztia, Valenbrad, Zdrape, Csunyán, Prevaleny, Baszarabasza Strimba, Vajda Hunyad, Hátszeg. XI. Az új Nagy-Küküllőmegyét képezi. Az ed­digi Kőhalomszék valamennyi községe Darócz és Sombor kivételével, melyek Udvarhelymegyéhez csa­­toltattak. Az eddigi Segesvárszék valamennyi községe Segesvárral együtt, kivéve Bene (Meburg) és Erked községeket, melyek Udvarhely megyéhez csatoltattak. Az eddigi Nagy-Sinkszék valamennyi községe. Az ed­digi Medgyes várossal együtt, Körös, Bogács, F -Bajom (Bázna), Völcz, Nagy-Ekemező és Kis-Ekemező köz­ségek kivételével, melyek Kis Küküllőmegyéhez csa­­toltatták. Az eddigi F. Fehérmegyéből, Ágostonfalva, Ürmös, Alsó-Rákos, Bogát I., Datk, Ha­mágy, Hégy, Hidegkút, Királyhalma, Longodár, Máth­é a v ,­­ Pálos, Voldorf, Almakerék, Base, Fehéregyháza , F­öld­­szin, Héjjasfalva, Réten, Keresd, Sá,­Pata­­.. . - falu, Rudály, Volkány, Zoltány, Alsó-Gezés, Bürkös, Felső-Gezés, Kövesd, Oláh Ivánfalva, Szász-­­ Vecsérd, Bólya, Ilidegviz, Ingodály, Isztina,­falva, Mártontelke, Mihályfalva, Péterfalva,­­ Salkó, Saldorf, Szász-Vesződ. Az eddigi Jo­g­­székből Magares, Apátfalva (Ahtsdorf). XII. Fogarasmegyét képezi: Az eddig. Fogaras­vidék valamennyi községe, Felső-Fehérmegy­e •­­­lacz, Rukkor, Oláh-Újfalu, Oláh-Tyukos (Gainár), B­old­­vár, Kolun, Fogaras. ... . XIII. Szebenmegyét alkotják: Az ed­igi­ben szék valamennyi községe, ideértve Nagy ' * *e. is. Szász-Sebes­szék valamennyi községe Sz sz . e n.- sel együtt. Az eddigi Szerdahelyszék valamennyi őz­sége. Az eddigi Ujegyházszék községei­­ a ma*e* ,,s Apátfalva (Abtsdorf) kivételével, melyek Nagy- u * . megyéhez csatoltattak. A volt Alsó-Fehérmegy­e Mág, Szecsell, Ecsellő, Sebesh­ely, k?“BZ­r’ , Kákova, Kápolna Lugag. Az eddigi Felső-Pehérbol . Hortobágyfalva (Kornicel) és Szt-Jánoshegye ( uce ). XIV. Háromszék megyét képezi. Az eddigi Háromszék valamennyi községe. A volt I­.-t­ehérböl . Márkos, Nyén, Bodoly, Bodza, Lüget, Nyáras-P­ataka, Élőpatak, N­­id­vég, Arapatak, Erősd, Bü­ksz , 11 Újfalu, Alsó- Volál, Felső-Volál, Karat­na, Peselnek, Szárazpatak, S.-Szent-György, Kézdi-Vásárhely,­ye­falva, Bereczk. . D . XV. Brassó megyét képezi. Az eddigi Brass - vidék valamennyi községe Brassó város várossal együtt Háromszék virága. — Eredeti elbeszélés. — Irta Eva. (Folytatása.) De az ismeretlen levele kínzó benyomást tett Albinára. Hogy lehet az, hogy valaki imádjon egy eszmény képet, kiben ábrándjai, szép álmai, ifju reményei össz­pontosulva lőnek; ki zengzetes hangjával, természe­tes és mégis előkelő modorával magáévá tett egy nő szívet, elszédített egy soha nem hajló büszke főt, és az az ideál már a másé. Oh mennyi keserűség, mekkora fájdalom van ebben a kis szócskában vegyítve: — a másé! Hát az a gyönyörű szempár, azon szép magas homlok, azok a hullámos fürtök, az a szépen metszett beszédes ajk, mind, mind a másé! Lehetett volna-e ennél szomorúbb ébredése Al­binénak egy rövid álom után Vethetett volna-e az ismeretlen keserűbb mérget egy fiatal leány örömkelyhébe annál, mint mikor fel­fedezi előtte, hogy az, akit szivének legtitkosabb ér­zéseivel imád, akinek minden szavára lázas remegésbe jött szerető kebele: az a férfi már a másé. Albina nem tudott nyugodni. Gondolatai ziláltak lőnek, szép fehér homlokát veritékcseppek gyöngyö­­zék, szemei szokatlan tűzben égtek s hirtelen kiszö­kött ágyából, felöltözködött és kisietett az orgona­bokrokkal szegélyezett lugasba, boldog órái, szép em­lékei egyetlen néma helyére. * * * Barlay Arnold meg nem­ foghatta Albina maga­viseletének okát. Több ízben meg akará látogatni őt, de m­inda­nnyiszor vissza lett utasítva egy-egy gyön­géd ürügy alatt. Míg végre abban állapodott meg, hogy Albina bizonyosan más értékesebb látogatásokat fogad el, melyek feleslegessé teszik őt teljesen. És Arnold ezt igen természetesnek találta, ő soha nem kötött igényeket Albinához, amivel nem is közeledett hozzá bensőbb okokból. Sőt most, hogy ki lett zárva Albina társaságából, kissé fájdalmasan esett ugyan, de megnyugodott azon tudatban, hogy Albina megérdemlett szerencsében részesült. Ha tudta volna! .... Azonban Etelka részéről is jókora mellőzésre talált. A vidám kis teremtés most a legkomolyabb han­gon adó tudtára Arnoldnak, hogy teljesen visszavonul a világ zajától és minél kevesebb alkalmat akar ma­gának szerezni arra nézve, hogy társaságokban töltse idejét. Nyilvános c­érzás volt Arnold gyakori látoga­tásaira. Abbahagyta tehát ezt is, ámbár el nem gondolhat­ta, mi adott okot ezen különös kettős változásra. Minden idejét tanulmányainak szentelte. Tanul­mányozta Háromszék talajviszonyát s azokból korán­­kint érdekes közleményekkel lepte meg a tudós vi­lágot. Nem igen látszott törődni az emberekkel, azok viselt dolgaival, csak Albina sorsa iránt nem maradt egészen közönyös s mikor értésére esett, hogy a szép leány kedélybetegségének valami újabb oka lehet: minduntalan kereste az alkalmat, mely őt annak meg­fejtéséhez vezesse. Az alkalom nem késett sokáig. Különös eset kezdette foglalkoztatni a városiakat. A főcselekvő abban Albina volt. Valami rejtélyes is­meretlen nagy szerepet játszott benne, de az egész kimagyarázhatlan volt a közönségre nézve. Arnold utána járt a dolognak és megtudd a kö­vetkező részleteket: Egy ízben Albina levelet kapott, mely csak né­hány szóból állott, de amint látszott, mélyen hatott bánatos lelkére, mivel erős lázt kapott utána és egy hétig folytonosan szenvedett abban. — 298 — 31.­Vásárhely, 1876. aug. 19. Dies irae, dies illa, Solvet saec­a in favilla. (Folytatás.) Szász-Régen bírája előbb ,/13 órakor kapta a táviratot helyi polgár Wagner Frigyestől a tűzvészről s a segélyre felszólítást, és oly gyorsan intézkedett, hogy az ottani tűzoltók parancsnoka Kim­ Gottfried János 14-ed magával és oltó­szereivel, készleteivel 714 órára útban volt Maros-Vásárhely­re, ahová 5 óra tájt a lehető sebességgel meg is érkezett, és átvette a rendszeres oltás vezetését. Előbb az utczákban égő nagyobb házakat igyekeztek oltani, azután a piacz ele­jén álló két emeletes nagy Görögház lángban álló felső emelete kioltását tűzték ki feladatul, amely mint égő torony a magasban hozzáférhetlenül mindenfelé hordta a tüzet folytonosan veszélyeztetve a közelében eső plébániát s más azon vonalban eső utczasorokat. A második emelet lángoló ablakai párkánya alá támasztott létrán szédítő magasságban mászott fel ne­vezett tűzoltó parancsnok hasonló bátor társaival Kir­­scher János és Schmied Józseffel, kettő közülök az égő szobákon áthaladva a túlsó oldalon, egyik kívülről a létrán lezuhanó égő anyagok közt életveszélyeztetve helyezték el magukat és mentő szereiket és megkez­dették az ottan elhelyezett kir. járásbíróság irodai szo­báit és az izraeliták hasonlóan lángban álló imaszobá­ját rendre oltogatni és így az első emelet beégését is megakadályozni. A beállott éj folyamában háromszor kellett men­tő m­unkásokat ismételni, míg reggel felé sikerült is bámulatos áldozatkészségük­, merészségük­ és ügyes­ségüknek. Mindnyájan derekuk és elismerésre méltóan visel­ték magukat, hanem a név szerint megemlítettek, a ha­lál megvetésnek, az áldozatkészségnek és ügyességnek ritka példáit mutatták fel előttünk. Reggel felé a vasúton külön vonattal a kolozs­ide jött beszélni a kis nefelejtshez. Kezébe vette azt és a kis virág hervadt szirmai beszédesek lettek : „Ha szeretsz valakit, légy boldog vele örökre!“ „Ha bánatod lesz, ha megcsal valaki, gondolj reám, én imádkozom érted örökre“ .... „Mikor nem is várod, mikor nem is látod , áld­jon meg az isten“................. „És ha eszedbe jut egy szerencsétlen teremtés, kinek szive összetört, hullass érte könyet, de te légy boldog örökre“.................. „Minden lépésedet angyalok kisérjék, áldjon meg az isten !“............... S mig a kis nefelejts beszélt, azalatt lassanként nedves lett a kis virág — — Albina könnyeitől ölében. És azután Arnold képe még inkább szivéhez nőtt. Csak egyet látott álmában, egyet hallott ébren­létében : Arnoldot. Napok és hetek múltak el s még Etelkát sem bocsátotta azalatt magához. Össze volt törve a szív, de még jobban égett mint addig s reménytelenül is forrón szeretett. Etelka pedig azt gondolta m­agában : — Albina szereti Arnoldot s ezt előttem tit­kolni akarja; legyen boldog velo­­vári és hidasi egyesült tűzoltók és a közeli faluk­ról berendelt vidékiek is megérkeztek és úgy ápril 13 án sikerült a tűzvész megfékezése. A felkelő hajnal a város legszebb részei felett még égő füstölgő romokat talált, az emeletes házak tetején megmaradt égbe m­eredező kémények kinyúló falromok, az összeroskadozott házakból egy emberi gonoszságból szándékosan felperzselt, kiirtott város megdöbbentő szomorú képet tárt élőnkbe a nagy és egymástól ne­gyedórát távolra eső vonalokon és tereken. A tűzvész ereje nagyságáról fogalmat nyújthat­nak azon körülmények, hogy a szilárd alkatú házak pléh fedelei is, mint a szalonabőr felkondorodva, a vas­erkélyek kiégve és foszlányokban szakadoztak le és csüngtek, a cserép száz meg száz apró darabokban pattogott szét, az emeletes bolthajtásos épületek, vas­­ajtókkal védett bolthelyiségei­kel együtt több helyeken­­ leégett pinczeboltok gyűltak be, sok helyeken a szo­bákban minden izzó hamuvá válva, amellett poharak összeolvadva, némely pohár ezen olvadási processus alatt egész más alakot öltve ép állapotban találtatott meg, az úgynevezett tűzbiztos szekrények helyükről leborulva összetörve és annyira átmelegedve fordultak helyenkint elő, hogy a bankó­ pénz és papirok a hév­­ségtől részint megemésztettek, részint elpergelődtek. Legnagyobb résznek az égő házakból nem volt ideje semmit is a rajta lévő öltözeten kívül megmen­teni, a terekre és kertekbe kivitt ingóságok is,és a ki­fejlett hévség erejétől a biztosnak, vélt helyeken ég­tek össze. Szerencse volt a nagy szerencsétlenségben, hogy azon helyiségen, ahol a tűz kezdődött a több mázsa kész töltés biztosabb helyre vitelére idő volt, így a puskaporrobbanás következményeinek eleje vézetett, továbbá, hogy a szél a roham irányát nem változtatva, az inkább a téves helyeken vonult át, a várbeli temp­lom, vagy a vár melletti barátok községileg a város közepére és azt uralgó helyre mintegy becsempészett és azt folytonosan fenyegető „trójai ló“ valódi tűzfé­szek meg nem gyűlt, estére kellve a szél ereje csil­lapodni kezdett, hogy emberélet közvetlen a tűzveszély­­áldozata nem lett és hogy a nyári színház nem akkor, mikor emberekkel zsúfolt, hanem most üresen égett le. Az anyagi károsodás fekvők és felkelhetőkben szerfelett nagy, félmillió értéken felül tehető; a város piacza sorain lévő szebb házak és jobb módú polgá­rainak vagyona megsemmisült. Hivatalos felvétel sze­rint a váron kívül 85 háztelek, abban lakozó számos telek ingó vagyonával és számos melléképületeivel lett a tűzvész áldozata. A Szentkirály utcza már fentebb jelzett utczasor vonalain kívül a Szentgyörgy-utcza egyik felől a Filep Albert megvédett szegelet-h­ázáig, másfelől még tovább a Dobolyi Sándor házáig, ennek is, valamint Boros­­nyai Pál szomszéd emeletes háza melléképületei leég­tek, a piacz elején álló Görögház melléke a Baruch­­féle házig, a Kisváros-utcza mindkét oldala és a vár északi falaival szembe lévő kövecses utczasor majdnem be az oláh templomig. Ezen a soron egyedül a város fizetett kémény­seprője tulajdonháza otthon lévő legényei működésük által mentetett meg. Ez az igazi pro domo sita. A várban a várparancsnoki épületben a katonai iroda, a Görögház felső emeletén a városi kir. járás­­bíróság és izraelita imaház, özv. Nagy Jánosné házá­ban a tks. kir. illetékhivatal, Dr. Antal lakházánál a maros­vásárhelyi ügyvédi kamara irodája minden kész­leteivel, özv. Reichné házánál a helytt állomásozó ge­nerális, özv. Csiky házánál a csendőr­kapitány lak­he­lyisége, irodája, Derzsi háznál a marosszéki tűzkármentő társaság irodája szenvedett és pusztultak el vagy egészen vagy nagy részben. (Vége következik.)

Next