Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-10-25 / 89. szám
89. szám. Sepsi-Szentgyörgy, szerda, 1876. október, 25. VI. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Brassai utcza 60. sz. alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Pollák Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap, a háromszéki „Háziipar-egylet“ és a sisztgyörgyi „önkéntes tűzoltó-egylet“ hivatalos közlönye. megjelenik ezen lap hetenkint kétsizer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben lázbnhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év . . 6 ft. — kr. Fél év ... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílttér sora 15 kr. A keleti háború. Sepsi-Szentgyörgy, oct. 24. A helyzet. A politikában ismét szélcsend állott be. A kardcsörtetős elnémult, ismét a szó és toll emberei urai a helyzetnek. Az európai béke fenmaradása nem lehetetlen, de a valószínűség a háború mellett van. A diplomácia utolsó erőfeszítéssel a békés kiegyenlítésen működik, hihetőleg semmi eredménynyel. A háború elkerülhetetlen s félni lehet, hogy az Orosz-Törökország területére nem lokalizálható, hogy az egy helyen kiütött tűz lángba borítja egész Európát. A diplomácia mindent elkövet a békés kiegyenlítésre, de az érdekek, melyeket Törökország véd , Oroszország megtámad összeegyeztethetők nem lesznek s igy az orosz török háborúba Európa akarata ellenére be fog vonatni. A tények logikája előtt meg kell hajolni Európának s a küszöbön álló háborúban, melyek Európa érdekeit fenyegetik — Európa részt fog venni. . Ausztria-Magyarország és a háború. Európa minden állama egy bizonyos álláspontot elfoglalt a keleti háborúval szembe, egyedül monarchiánk habozik, nem juthatott még állásponthoz. A monarchia összes lakosságát azon kérdés foglalkoztatja : az orosz vagy török részére fogja-e monarchiánk hatalmi súlyát mérlegbe venni, ha az események a háborúba vonják ? E kérdés felett két áramlat küzd egymással. A feudál katonai párt, a szláv főtisztek, az absolutizmus hívei, a kamarilla Oroszország felé hajlik, a magyar és osztrák nemzet a török, tehát Európa nagy része politikája felé. A közeljövő megmutatja, melyik áramlat fog túlsúlyra jutni. Oroszország: Oroszország folytatja a megkezdett játékot. A porta fegyverszüneti javaslatára Livadinból a válasz megküldetett. Oroszország nem fogadja el a 6 havi fegyverszünetet, mert Nándorfehérvárit kijelentették, hogy ily hosszú fegyverszünet rosz hatással lenne a szerb hadseregre. Oroszország 6 heti fegyverszünetet követel Szerbia és Montenegro számára a kép, hogy abba Herczegovina, Bosznia és Bulgária is belefoglaltassék. Az orosz politika központja jelenleg Livadia, a czár, trónörökös, ennek fivérei, a kormány, nevezetesebb politikai és katonai egyének ott időznek. Ignatieff tábornok Konstantinápolyba ment, követeli a 6 heti fegyverszünetet, mely ultimátumnak is tekinthető. Ha a porta e kivonatának eleget is tenne , a háború ki nem kerülhető, mert Oroszország minden áron háborút akar. Oroszország folyton fegyverkezik. Szárazföldi haderejét Románia határán összpontosítja, hajóhada a Középtengeren van összpontosítva. Anglia. Minden jel arra mutat, hogy Anglia Oroszország rabló politikáját semlegesen fogja végig nézni, egyedül Konstantinápolyra féltékeny, melyet nem enged orosz kézre jutni. Németország. Az orosz-német barátság annyira erős, hogy Oroszország Németország részéről is a semlegességre számíthat. Románia: « Románia fegyverkezik s bizton állíthatni, hogy a román hadsereg az orosz hadsereg tartaléka lesz. A muszkák még mindig tömegesen vonulnak át Románián, Bucurestbe nem mennek be, Kitilánál szállnak át, és rendesen Pitesten halnak meg, honnan másnap indulnak Szerbiába. A bukaresti félhivatalos „Romanul“ a magyarokról. A magyar lapok már a törökországi zavarok kezdetén nagy rokonszenvet tanúsítottak a törökök iránt a keresztyén népekkel szemben. Még az ily rokonszenv javára csak a helyfekvési nyelvviszonyokból eredő érzelmek nyilvánultak, addig ezen édes szóváltásokat senki sem vette komolyan, melyek valamely illuziórius érzelmeknek adhattak kifejezést, minden tényleges alap s gyakorlati czél nélkül. A magyarok és törökök közti eme rokonszenv és egyetértés azon pillanatban, melyben közös érdekeknek szolgál alapul — veszélyessé válik s megérdemli, hogy avval kissé foglalkozzunk. Hogyan ? a magyarok feledik, hogy latin, germán és szláv népek közé telepedhetésüket s e népek által történt legális fogadtatásukat nem a hódítási jognak köszönhetik, hanem azon dicséretes tettüknek, mely szerint felkarolták a czivilizatió ügyét, melyet régebben keresztyénség ügyének hívtak, ma pedig „szabadság“ és „nemzetiségi“ ügynek hívnak. A magyarok még akkor is, midőn sz. István kardjával oltalmazták nyugatot a török ellen, a más fajvak iránt ellenállhatlan gyűlöletet tanúsítottak. De azóta a világ elhaladt, a társadalmi jog méltóbb helyet vívott ki magának s az európai népek mindegyike erélyesen nyilvánítja, hogy élni akar és pedig önmaga által ! S csak a magyarok térnének vissza régi ázsiai ösztöneikre, melyekből oly dicséretesen kivetkőztek volt, csak a magyarok követnének még tovább is — helyesen felfogott érdekeik s talán európai állami tételek hátrányára, ily magatartást? A magyarok nem haladhatnak tovább e téves után, ha csak az európai államok sorában szerzett állásukat s állami méltóságukat veszélyeztetni nem akarják ! A magyar nem a török kegyetlenkedések s elnyomások pártolása által nyerheti meg Európa rokonszenvét és saját biztonságát, hanem az őszinte szabadelvűség s valódi jogosság terére lépése által ! A harcztér. A harcztéren döntő ütközet nem történt. A Moravánál véres barcz volt, Ejub és Sahib pasa Horvatovics hadtestét visszanyomták. Osman basa a smokvonalon szerbeket k verte sánczaiból. Nézzünk Budapestbe! Több alkalommal hallottam elítélni a mai fiatalságot, hogy az az 1848 iki fiatalsághoz képest nem elég hazafias, hogy nem tud lelkesülni, hogy ha a 48-ikhoz hasonló catastropha következnék be, nem lehetne számítani reá, egy szóval : olyannak van feltüntetve fiatalságunk, milyennek Rákóczi Ferenczet tünteti fel Josik Miklós a jezsuiták ’zárdájában a Bercsényivé történt találkozás alkalmával. Nem volt és nincs igazuk azoknak, kik ily kétségbeejtő ítéletet hoztak fiatalságunk felett. Nézzünk csak Budapestre, ott az események igazolják állításunkat. A keleti események naponként, sőt óránként más-más alakban jelennek meg a láthatáron. Ma az egész világ hiszi, hogy kész az oroszszali véd- és daczszövetség, holnap, hogy a hadsereg mozgósittatik orosz-ellenes czélra Ma megtámadtatik Andrássy gróf a napilapok által azért, mert az oroszszal karöltve jár; holnap bukását jövendölik, mert az orosz interventiót ellenzi. Azok, kik Andrássy gróf diplomatiai működését kezdettől figyelemmel kisérték , nem engedik magukat hasonló hírek által tévútra vezettetni. Nem! mert Andrássy először magyar, másodszor becsületes ember s nem szabad perczekre is kétségbe vonni, hogy ő bárhonnan jövő kegyért, múlékony dicsőségért Magyarország jövőjét koczkára tenné. Márpedig, ha az Oroszország által initiált politikához, hódítási törekvésekhez csatlakozik , Magyarország önállóságát, cultur-missioját keleten semmisíti meg. Andrássy ezt jól tudja, tudja főkép, hogy Magyarország egy török elleni invasióhoz soha beleegyezését nem adja; tudja, hogy Magyarország, a magyar nemzet a vendégszerető törökhöz háládatlan nem lehet, hogy őt egy esetleges orosz-osztrák-magyar invasióért Magyarország nemcsak felelőssé fogja tenni, de el is ítélni. Nincs hatalom, mely képes lenne Magyarország fiait egy orosz-osztrák-magyar invasiónak, egy török elleni rabló-hadjáratnak megnyerni Ily értelemben nyilatkozik Magyarország népe, a hazai sajtó. igy érzünk mi székelyek s nekünk nem szabad Andrássy grófban csalatkoznunk. Ha a végzet határozata, hogy Magyarország az orosz absolutismus vaskeze alatt hulljon el, hulljunk el, mint a civilisatio bajnokai, de egy rabló hadjárat factorai ne legyünk s ne ízessünk a török iránt, mely 49-ben e szavakkal fogadta emigránsainkat: „Inkább százezer alattvalómnak fejelttessék e... egyetlen hajaszála görbüljön meg vendégeimnek“ , hálatlanok. A budapesti egyetem polgárai tiltakoznak az orosz embertelen, méltánytalan Európa békéjét felzavaró, Európát véres pusztítások színhelyévé tenni tervezett tendentiák elen; osztja azt minden magyar, Magyarország minden hűt fia, osztjuk mi székelyek is. tudja meg tehát Andrássy gróf: nekünk a muszkabarátság tetszik, mig az minden hódítási czéltól ment, de azon perezben, melyben e barátság hódítási törekvéseket czéloz, ellenségei vagyunk és maradunk annak. Reánk székelyekre egy orosz-osztrák-magyar hódítási szövetség nem számíthat. Üdvözöljük a budapesti fiatalságot, mint a 48-iki méltó utódát, mert „ha a világ történ dül össze, romjai bennök nem remegőket talál“. * Legyetek azért székelyek a jövőre elkészülve : mutassuk meg, ha kell, hogy élünk és élni akarunk, hogy a dicső ősök vére pezsg ereinkben, hogy nem fajult el még a székely vér, melynek minden csöppje drága gyöngyöt ér! Egy lófő. Jön az orosz! Budapest, october 20. 01. dicső politika ! Milyen nagyszerű tudomány vagy ! Megbámul minden, iskoládba járó valamennyi, gondolkozó feje Nagy-Magyarországnak , korcsmábanhotelben, kunyhóban, falonban, pusztán, városon, mindenütt csak a te hódításodat csodálom Az utolsó bérkocsis, az első pinczér, az utolsó pár, az első aristokrata elragadtatva isteni téged. Tudós tanáraidnak hallgatói nem is képzelnek nagyobb élvezetet, mint ha a te bonyodalmas paragraphusaidból idézhetnek egy kettőt Szerbiára, vagy nem bánom, törökre, magyarra. Még ránk is ? Hogyne. Mi is csak olyan „unkultúr fákig“ vagyunk, mint a török, csakhogy mi nem nyomunk senkit, de nem is nyomunk sokat a latban. Nem bántjuk a rajaht, de minket se bántson senki ! Pedig mindenki bánt. Ilyen gondolatokkal sétáltam egyedül a corson. Az esték hűvösebbek, a bírek még hűvösebbek, mert hiszen egész Oroszországból szállnak hozzánk. Kevesen sétálnak a Duna partján, rendesen egyesek, azok is magukba mélyedve, mintha bizony kerülnék a más társaságát. Egyszerre csak egy régi ismerősömmel találkozom. Hozzám siet, karon ragad ; arczáról látom, hogy iszonyú mondanivalója van — azután rákezdi : — Olvasta barátom, a mai esti lapok még nagyobb világot vetnek a rettenetes kérdésre. Oroszország készül, a török szervezkedik az egyik kezévela másikkal küzd, Bismark ellenünk, az orosz a poroszszal rsmer, Anglia szédül, nem mer, Ausztria-Magyarország nem maradhat semleges. . . . — Sohase fáraszsza magát annyira édes barátom — szakasztom félbe a gyors pergésű neki tüzesedett politikust, — az egész zűrzavar csak a napi sajtónak hajt a malmára, mert most nem oly néma, úgy mint árvíz alkalmával, nem oly száraz, mint rendesen. — Higgye el, az egészből mindig csak a felét kell ma hinnünk. De a jövő hónap elejére a katastrópha már kitör. Észak szörnye a Keletet benépesíti xerxesi hadával, úgy látszik, ön akkor fog csak hinni, ha a háza ég. Ezzel elbúcsúzott és nyomban egy más sétáló karjába ragadt, kit valószínűleg könnyebben meggyőzhet és rémíthet, mint engem. Alig haladok valamit, egy másik czimborámmal akadok össze, ki egész leverten üdvözöl , valóságos bús magyar, meg se szólít, hanem csatlakozik és a felhős égre tekint. Ha meg nem szólítom, még a szavát se hallom az este. Tudja a jó ég, mi bajok van , az egyik beszédével, a másik hallgatásával akar ré-’ míteni. — Hát téged mi bánt ? — kérdezem az ábrándokba mindinkább elmerülő fiatalembert. Semmi válasz.