Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-01-22 / 7. szám

VI. évfolyam. 7. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1876. január 22. ~ ■ .. ■ .j —. —■■■---------- *--- — *!*—————. —J - - - ■* ' ~* *11 .*■' a-.'a.*1 - . I» t i..!1 a Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jukóts Áron­­féle ház, hová a lap szel­lemi részét, illető közlemé­nyek küldendők. Kiadó-hivatal: Po 1t­á­k M­ó­r könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénz­ek bérmen­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Bran® Edd hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap heten­­kint kétsz­er, szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egé­isz év ... 6 ft. — kr. Fél év . ... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 5') kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A „nyelvkérdés“ Brassóban. Sepsi-Szentgyörgy, január 20. A hazaellenes törekvések főfészke Brassó — megint demonstrál. Máli István brassói kir. törvényszéki elnök, kinek hazafisága, ügybuzgósága és türhetlen erélye előtt minden magyarnak és hazafinak kalapot kell emelni, közelebbről egy rendelet­ben eltiltotta a brassói ügyvédeket — a nem magyar nyelven szerkesztett periratok beadá­sától. E rendelet pokoli zajt, dühödt csaholást idézett elő a brassói szász és román ügyvédek között, kik tiltakoztak a rendelet ellen egy elő­terjesztésben, melyben kifejtették, hogy a ma­gyar államnak semmi joga hivatalos közegeivel a magyar nyelvet használtatni, semmi joga a magyar hazában a magyar nyelvet állami, hiva­talos nyelvvé tenni Máli uz e tiltakozást igen helyesen eluta­sította s a magyar nyelv használatára vonatkozó rendeletét fenntartotta. A román és szász ügyvédek által ütött vak­lárma, idétlen ,,hezz“ nem volt elég, magáévá tette e kérdést a brassói városi köz­gyűlés e hó 15-én tartott gyűlésében, mely­ben a törvényszék azon rendelete, hogy ezen törvényszéknél az ügyvédek által egyedül a magyar­nyelv használtathatik, hosszú és heves vitát idé­zett elő. A közgyűlés kötelességének ismerte, miu­tán az igazságszolgáltatás a nyilvános igazga­tásnak legfontosabb ágát képezi — ezen sére­lem orvoslását követelni. (Bámulatos lelkiisme­ret, mely e kérdésben a circum­spectus gyűlést ve­zeti — vezeti, mert a magyar nemzet és állam elleni demonstrations alkalmid szolgál. Jó lenne a bő lelkiismeretből fennhagyni valamit azon kér­désekkel szemben is, melyekben hazafiságát alka­lom nyitna bebizonyítani. Szerk.) A közgyűlés kimondotta, hogy a törvény­szék nem volt jogosítva a rendelet kiadására s en bloc elfogadta, hogy az ügyvédi előter­jesztés a gyűlés által terjesztessék fel a rende­let megsemmisítése végett a minisztériumhoz. Mi meg azt kérdjük : minő alapon, minő jogosultság alapján érezte magát — a magyar tagok tiltakozásai daczára —e hatás és tanács­kozási körén kívül eső­ kérdésbe a közgyűlés belevegyülni ! E kérdés a legtávolabbról sem tartozik bármely törvényhatóság közgyűlése elé. A tör­vényszék ügyvédekre vonatkozólag határozott, kiknek nem felettes hatósága a városi közgyű­lés, s igy felhiva sem érezhette magát — az ügyvédeket netalán sértő törvényszéki rendele­tet vita és határozat tárgyává tenni. E kérdés nem kebli, nem községi ügy — egyes ügyvé­dek sérelme csak- s igy az egészen hatáskörén kivül eső jogsérelem (?) felett tanácskozni nem áll és nem állhat a brassói közgyűlésnek jogo­sultságában. Az ügyvédek, az ügyvédi karnak van fe­lettes hatósága. Ez az ügyvédi kamara. Ha egyes ügyvédek jogsérelmet láttak a törvényszék em­lített rendeletében, forduljanak az ügyvédi kamarához sérelmük orvoslása végett s ennek, ha a sérelemben csakugyan sérelmet lát kötelessége hivatalból a sérelem orvoslását eszközölni. A közgyűlés illetéktelenül tolta magát e kérdésben védőül fel, ok és alapon kívül de­monstrál — régi jó szokása szerint egy olyan kérdésben, mely felett bírálatot hozni, határozni a legtávolabbról sincs joga. Elvárjuk igazságügyérünk házasságától, hogy az ügyvédi előterjesztést eo ipso, hogy azt egy illetéktelen hatóság a városi közgyűlés terjesztette fel — egyénien-, minden bővebbi indokolás nélkül vissza fogja utasítani. Azon ügyvédeket pedig, kik a magyar nyelvnek mint hivatalos nyelvnek egyedüli jo­gosultságát elismerni nem akarják, kik nemze­tiségi dühökben minden ellen mi magyar ági­tálnak — figyelmeztetjük: A magyar állam egy hivatalos közege sem köteles az ő szép szemeikért istentudja hányféle nyelvet tudni, egyedül köteles a magyar nyelvet, mint a magyar állam egyedüli hivata­los nyelvét tudni; ellenben a nyilvános élet em­bereinek, minek önök ügyvéd urak, önmaguk, létfenntartásuk érdekéből kötelességük azon ál­lam hivatalos nyelvét, melyben élnek, melynek ve­tlekszik náluk tölteni. A fiatal legények összeütik bo­kájukat és jelentős tekintetet váltanak a hamiskás leánykákkal. Dr. Kalendarium úr viszi a mi gavalérunkat to­vább . . . tovább. A­hol jó kedv, fesztelen pezsgő élet kínálkozik : mindenütt ott van és jól mulat. Ked­vesen látott vendég a paloták suhogó függönyein be­lül épen úgy, mint a szalmás viskó füstös falai közt. Ki is ne látná szívesen ezt a bon vivati fiatal embert, ki soha meg nem vénül, legalább eddig, mig dr­ Kalendarium ur vele lesz, hisz az ő neve: Far­sang. Hozzánk is bekopogtatott s mielőtt az elité, pic­­nique stb. hőseivé felavatta volna magát, Hymen asz­­szonysággal indult útnak s városunkat a rövid két hét alatt már több ízben tisztelték látogatásukkal. A há­zasságok égben köttetnek, mondja a-------biblia. Sepsi-Szentgyörgy, úgy látszik, sok foglalkozást ad az égieknek közelebbről. Legalább a napi hírek azt en­gedik következtetnünk. És ez jól van így; ha Far­sang urfi többet szerelmeskedik fenn tisztelt asszony­sággal, biztos lehet afelől, hogy mindnyájan tárt ka­rokkal fogjuk várni. Mert hogy mindig megjön­ az, a amint mondok, dr. Kalendarium úr szavai hitelességé­ből következik; de hogy Hymen társaságában sokat időzik-e mindig, arról dr. Kalendarium ur nagy böl­csen hallgat. Mire a sorok napvilágot látnak, Farsang urfi már megtette introductioját a bálterembe is. Holnap lesz a polgári kör javára tartandó tánczvigalom. Ther­­psychore hívei élénk mozgalomban vannak , s holnap a mozgalom tökéletes lesz­­ a bálban. A mozgalom különben mindig motívumot tételez fel. A motívum nálunk a „time is money“ féle angol közmondás, mert a farsang-nivadó alatt (Kazinczy széllé mejdugj fület rá) habár elég sokáig tart is: nem gondo­lunk semmivel, sietünk élni, hisz „az idő pénz“. — Papa­­ hány bálba megyünk az idén ? — kérdi nyelüket, létfenntartásukat köszönhetik tudni s az állam közegeivel e nyelven érintkezni és tárgyalni. Mig egyrészről e figyelmeztetésünket a bras­sói szász és román demonstráló ügyvédek fi­gyelmébe ajánljuk, másfelől el kell ítélnünk a brassói városi közgyűlést hazafiatlan magatartá­sáért, mely már oly magas fokra emelkedett, hogy a hatáskörén kívül eső kérdésekbe is belevegyü­l, csak hogy a magyar elem és állam elleni és min­den megállható alapot nélkülöző dühének, gyű­löletének minduntalan jelét adhassa s izgathas­son azon nemzet és állam ellen, mely túllegális jelleme, határtalan türelménél fogva késik a hatalom súlyát éreztetni azokkal, kik az állam fennállhatási érdekeit teszik kérdésessé. (Juousque tandem ! ! Uj idők. Nyitány. Helyi apróságok. — Sepsi-Szentgyörgy, jan. 21. Tessék ! Tessék ! Tessék besétálni ! Ha pedig nem akarsz jönni, kedves olvasóra: — — viszlek. Viszlek magammal oda, ahova mindenkinek sza­bad és ingyen bejárata van : az olvasó terembe. Itt az uj időkben betekint egyszer aztán társalogha­tunk együtt, beszélgethetünk a régi jó időkről, fog­lalkozhatunk a múltak szép emlékeivel; vagy ha mindezekbe beleuntunk, előránthatjuk a politikát s bölcs tanácsokat adunk egymásnak leendő honpolgári kötelességeinkről ; a haza sorsát ott, ahol lehet, biztos alapokra fektetjük, megmenthetjük a birodalmat min­den államadósságtól; szóval : híres és amellett hasz­nos tagjai lehetünk a társadalomnak. Csak ne félj olvasóm, jöjj velem bátran ! Először is megmutatom neked azt a csinos ga­vallért, aki olyan nagyúri elegantiával piquettierezik ott a márvány asztal mellett egy szép barnaszemű asz­­szonysággal. Az asszonyka özvegy s Don Juan ur csinos legény: fényes bálokról, parthiekról, gazdagság­ról beszélget. És az idő gyorsan múlik. Don Juan ur azonban nem igen válogatós. Ka­ron csípi dr. Kalendarium kedves barátját s nagyon szépen kéri, hogy mutassa be őt ott a túlsó oldalon is, hol a boldog egyszerűség ütötte fel mulató helyét. A tejfehér, rózsapiros arczu kedves leányoknak szép búzavirág szemébe belekacsingat s finom mosolygással tidja tudtokra nekik, hogy most hosszasabb időt szán­* A közjegyzők részéről számos panasz emelte­­tett az igazságügyminiszternél amiatt, hogy a bírósá­gok a közjegyzőket bírói megbízásokkal csak a leg­ritkább esetben látják el, s ahelyett, hogy a közjegy­zőkről szóló törvény­be­n meghatározott teendőket s a hagyatéki ügyekben való eljárást a közjegyzőkre biz­­nák, az igazságügyminiszternek eziránt kell egyenes és többszörös utasítása daczára ez ügyekben maguk járnak el, mi annál feltűnőbb, mert a­míg egy részről a közjegyzői törvény és a miniszteri utasításnak épen az volt az intenziója, hogy a bíróságok teendőit apasz­­szák, addig épen ezen bíróságok árasztják el leginkább a minisztériumot személyszaporítás iránti kérelmekkel. E panaszok folytán az igazságügyminiszter oly bírósá­gok megvizsgálására, melyek iránt e részben pana­szok érkeztek, miniszteri biztosokat fog küldeni. * A bank- és vámügyi tárgyalásokkal foglal­koznak még mindig a bécsi reichsrath mindkét házá­nak klubjai. Az urak házának tagjai Schwarzenberg herczeg, Clain-Gallas gróf, Mercandin gróf és Hasner lovag meghívására 18-án este mintegy 70-en gyűltek össze értekezletre, s két óráig tanácskoztak a Magyar­­országgal folyó tárgyalásokról, mivel azonban a jelen­voltak titoktartást fogadtak, a gyűlésen történtekről semmi sem jutott nyilvánosságra. Az urak házának tag­jai legközelebb ismét tartanak értekezletet, melyen a kormány tagjai is meg fognak jelenni. — A képvise­lőház klubjai közül a haladópárt klubjában indítvány létetett, hogy a Magyarországgal való tárgyalások ezentúl a körben rendesen megvitattassanak. — E két sovány Liren kívül a bank- és vámügyről legfeljebb a „Deutsche Ztg.“ azon mulatságos leleplezése említhető Elvina kisasszony finom taktikával borzolgatván az öreg úr bozontos szakálát. — Az idén nem megyünk bálba, — Jön a rövid felelet, nincs pénz ! Nincs, de lesz, a takarékpénztár meg­születik nálunk is , az pedig nagyon kényelmes dolog , csak a nevét írja le az ember egy czifra papírra és azonnal készen van minden. Az alakuló gyűlés 28-án lesz , nincs messze, addig várhat Elvina kisasszony is. És miután bennünk annyi a takarékossági hajlam, hogy a farsang alatt akár egy egész évi jövedelmet is tisz­tességesen el tudunk költeni, nem lesz felesleges gon­doskodni olyan biztosítékról, hova „biztosíték“ mellett biztosan nyúlh­atunk, és ott bizonyosan találhatunk. Csak nehogy teljesedjék a P­é­t­e­r­f­f­y úr találó profétiája : „magyar lelkesedés: szalmatisz“. Különben mi is megnyugszunk még előre, mert a takarékpénz­tár ugye takarékos emberek kezében van, kik jó elő­re gondoskodni fognak, hogy az ige testté váljék. Hogy ezen kérdést nem eresztjük fel „politikai roszszal“t­öbb mint bizonyos, mert a takarékpénztáraknak po­­litikus és nem politikus egyaránt gratulálhat. A hivatalnokok megválasztása sem ütközhetik ott nehézségekbe s nem vagyunk olyan eshetőségnek ki­téve, mint arainé volt például, hogy többet ne mond­jak : a kaszinó elnökség kérdése, mikor egy ember ugyanazon gyűlésen ötször megválasztatta ma­gát és ötször lépett vissza s hogy hatodikszor nem őt érte a sz­erencse, világfájdalmas resignatioval szól a ,hálátlan emberek !“ n A kaszinóról eszünkbe jut a polgári kör­ által feálllítandó olvasóegylet ügye. Kény­telenek vagyunk megkérdezni: mi adott okot a sza­kadásra ? Mert hogy a kaszinó nem csupán „válasz­tott emberek“, egyesülete, hanem minden városi pol­gárt szívesen lát kebelében, annyi bizonyos dolog. Hibáztatni azonban nem tudjuk a polgárságot, mert

Next