Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-11-08 / 93. szám

93. szám. Szerkesztőségi iroda: S­raskai utcza 00. a mi itt, hová a lap szalami részét illető közlem­ények küldendők. Kiadó­hivatal: Fóllák Mór könyvny­om­­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége Budapesten Sepsi-Szentgyörgy, szerda, 1876. november 8. VI. évfolyam. NEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, a háromszéki „Háziipar-egylet“ és a si­ sztgyörgyi „önkéntes tűzoltó-egylet“ hivatalos közlönye. megjelenik ezen lap heten­­kint kétsszer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben sánchoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész év . . 6 ft. — kr Fél év .... 3 ft. — kr Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyik­tór sora 15 kr. A keleti háború. Sepsi-Szentgyörgy, nov. 7. A fegyverszünet. A porta az orosz követ első javaslata értelmé­ben két havi fegyverszünetet adott. Szerbia és Monte­negro a két havi fegyverszünetet elfogadták. A fegy­verszünet nov. 2-án vette kezdetét. A porta által elfogadott orosz ultimátum csekély kilátást nyújt a békés kibontakozás lehetősége iránt s általános a meggyőződés, hogy az ultimátum elfo­­gadása újabb zavarokra fog okot szolgáltatni. A porta a fegyverszünetet igen ügyesen úgy tün­tette fel, mintha az a nagyhatalmak közvetítése foly­tán létesült volna. A porta a fegyverszünet megkötését következő­leg notificálta : „Ignatieff tábornok kormánya nevében két havi fegyverszünetet kérvén satöbbi hatal­mak képviselői e kérelmet támogat­­ta, a fényes porta, hogy újabb bizonyságát adja békülékeny szellemének, megadta a fegyverszünetet s megparancsolta hadvezéreinek, hogy az operatiókat függeszszék fel. A fegyverszünet nov. 2-tól kezdődik. Oroszország e fegyverszünet engedésben meg­nyugodott, miután úgyis közvetlen czélja volt a szerb sereg teljes megsemmisülését megakadályozni. Orosz­ország a fegyverszünet kierőszakolására készen volt s ha a porta azt meg nem adja, képviselőit visszahívja a török birodalomból. A mediatió. A diplomatiai közvetítésnek első teendője a fegy­verszünet folytán a hadakozó felek között a demar­­kationális vonalat megállapítani. Mint a „P. Ll.“-nak írják, az öt hatalom már mégis egyezett abban, hogy a demarkationális vonal a katonailag elfoglalva tartott terület szerint alapu­ttassék meg. A porta újóbbi magatartása nagy erkölcsi hasz­nára volt Törökországnak. A hangulat igen kedvező a török ügy iránt, s a sajtó és a hatalmak képviselői szerencsekivánatokk­al ü­dvözlik a portát önmérsékletért. A conferenţia. Oroszország újból fölvetette a conferenţia tervét s azt kívánja, hogy az ne Konstantinápolyban, hanem Brüsselben tartassák meg s abból a porta ki legyen zárva s hogy állapítsa meg Bosznia katonai megszál­lását. Minden jel arra mutat, hogy a conferencia meg­tartatni fog, a berlini és bécsi kormány már csatla­kozott hozzá. fia A ‘13j­ «f* €J A Egy pár kapocs története. — Novella. ■— írta ifj. Dobay János. (Folytatása.) A kaczér nő olyan, mint a hímes pillangó, mely egyik virágról a másikra száll, mindeniken élvez és azután ott hagyja hűtlenül; játszik a férfiszivekke , kinozza, boldogtalanná teszi s azután kineveti. Én tud­tam ezen szép tulajdonságokat, ugyanezért a hölgy tüzes lövegei elöl a közönyösség védbástyái mögé vo­nultam és erősen feltevem magamban, hogy nem fo­gok semmiesetre szerelmes lenni, mert korán átlátom, hogy ő nagysága bódítása tárgyául szemelt ki. Ebben az időben husz éves valék, minden szép iránt fogékony kebellel s határtalan imádám a szép nemet s különös gyengeségem vala, hogy egy pár fe­kete szemért a tű­zbe is képes­­lettem volna bemenni. A hölgyekben különösen a szendeséget és mély érzel­meket szerettem­, miért kétszeres visszatetszést szült bennem e túlcsapongó, gúnyos beszédű nő. Ott maradok, mert az udvariasság nem engedő egyedül hagyni. Beszélgetőnk ezerféle tárgyról, színházról, köny­vekről, napi hírekről, mikről ő nagysága a legnagyobb contemnatióval beszélt. Szörnyen unatkoztam. Hanem egyszerre az én hölgyemen nagy válto­zás történt; eddig túlcsapongó kedvével és min­dent contemnáló modorával felhagyva, hirtelen meren­gő­vé vált, szemeiben az eddig szikrázó sugarakat va­lami ábrándos méla fény válta fel; arczán néma, szo­morú kifejezés ült, mi oly kedvessé téve, hogy azon­nal megnyerő rokonszenvemet. Nagyon csudálkoztam e hirtelen átváltozáson s kezdem hinni, hogy tévesen ítéltem meg e nőt. Minden szavában annyi fájdalom, annyi szendeség nyilvánult, hogy szívemet hevesen érzem dobogni. A tagok szép számmal jelentek meg. Több tárgyalt ügy közril felemlítendőnek tartjuk­­) az utak felülvizsgálására vidékenként egy-egy tag küldetett ki. 2) Tusnád és Málnás fürdőbirtokosság felhivatott, hogy e két helyen felállítandó távirdai ál­lomás érdekéből szállást és távirda­ fákat ajánljanak. 3) A közmunkaerő pontos számbavételére nézve azon c­élszerű intézkedés létetett, hogy az összeírásnál a községek kölcsönösen egymást ellenőrizzék. 4) Az adófelügyelőnek az adók állásáról szerkesztett jelentése tudomásul vétetett és az adóvégrehajtásnak kezelése iránt határoztatott, hogy az első sorban a községi elöljáróságra bizatik, fentartatván a községek Sétálni kezdettünk a fasorban ; a hold épen ak­kor tűnt fel nyájas arczulatával s a fák sudtrai közt egy-egy sugár áttörve megvilágitá­sáranem gyönyörű vonásait, annak valami túl világi kinyomatot kölcsö­nözve. Hallgatva haladánk egymás mellett, kiki saját gondolataival elfoglalva. Többször rátekintek társ­­nőmre, — de látva elmerültségét, s hogy valami kí­nos gondolattal tépelődik , átallottam megzavarni, ha­nem titokban résztvevőleg vizsgálom halvány arczát, melyen a fájdalom egész világa tükröződök, mig végre nagyot sóhajtva rám tekinte s igy tőré meg a csendet: — Nem talál ön uram nagy hasonlatosságot a mi utunk és az álét közt ? Bámulva tekintek rá e különös kérdés felett. — Nem értem önt asszonyom — felelém. __ Látja kérem, midőn ezen a hold által gyen­gén megvilágított fasorban sétálunk, hol árnyékba esünk, hol meg teljesen világos helyen megyünk át ; nem ilyen-e az élet is, ma örömek verőfénye sugár­zik ránk, holnap pedig a bánat sötét jellege borul létünk egére, hanem ez sem egyenlően van elosztva az emberiségnek, vannak, kik az élet örömeit csak hírből ismerik. E szavakat oly szomorú mosolylyal kiséré, hogy szivemet érzem megrepedni s vádolom magamat, hogy elég botor valék ez angyalt kaczér, szivtelen nőnek nevezni ; hisz ez martyr, — gondolám — ki a világ előtt nevet, vigad, hogy azt elámitsa, míg szivében halált hord. Hosszú szünet után, miközben társnőm nagyokat sóhajtott, mintegy szavaira felelém : __ Önnek igaza van asszonyom; a sors nem egyformán osztá az embereknek az örömet és fájdal­mat, hanem megvagyok győződve, hogy csak azokat sújtja kik azt megérdemlik s az ily angyaloknak, mint nagysád, az élet utain csak rózsák nyílhatnak. __ Uram! én önt lovagias embernek tartom s remélem, nem fog visszaélni bizalmammal, tudom, hogy nem fogja kigunyolni szerencsétlenségemet, mert ön oly nemeslelkünek látszik. E szavakkal rám tekintett, tekintete szivem min­­­­den zugát átjárd. Németország magatartása. A német császári trónbeszéd kifejezést ad annak,hogy Németország nem száll sororopókat Oroszország és a pan­­slavismus érdekei mellett és főleg Ausztria ellen nem. Németország politikája egyszerűen arra terjed ki, hogy közvetítő szerepet vigyen Orosz- és Ausztria- Magyarország között, mely két állam a paedicatio kérdésében előbb-utóbb összeütközni fog. Szerbia és Montenegro, Szerbia és Montenegro elfogadták a fegyverszü­netet. Szerbiában a viszonyok válságosak. (Csernajev Milán által letétetett s határaival Sveitzba vonul ; a hadsereg föloszlásnak indult. Montenegro meggyőző­dött, hogy területnagyobbodásról szó se lehet s igy elfogadta a fegyverszünetet Monarchiánk. Monarchiánk,­­ úgy látszik, kezd felhagyni az oroszszal szemben követett passiv politikájával s a hivatalos „Fre­indenblatt“ inti Oroszországot, hogy ne helyezze magát a legszélső ellenzésbe Európával. Francziaország. Francziaországban a kormány nyilatkozott a ke­leti kérdésben. E szerint a kormány az őszinte béke­politika mellett van. Jövőre nézve azonban fentartotta magának a kormány a szabad elhatározás jogát. A harcrtér. A szerb sereg minden ponton teljesen megvere­tett. A törökök győzelmeik folytán kedvező téli szál­lásokat szereztek s előnyös állásokat a háború foly­tatása esetére. Háromszék megye közigazgatási bizott­sága gyűlése november 7-én azon joga, hogy szükség esetében adóvégrehajtókat is állítsanak fel. Kossuth a keleti kérdésről. Kossuth is úgy látja, hogy a török birodalom kikerülhetetlenül fel fog bomlani, és a török faj nem lesz képes semmi hivatást betölteni, legalább Európában. A törököknek az a szerencsét­lenségük, hogy ők voltak az utolsó hódító faj föld­részünkön, és az ő bejöttekkor az államok alakulása már nagyon előhaladott fokon állott. Mikor mi magya­rok Európába jöttünk, m­ai hazánknak területén még nem találtunk valódi államokat, hanem csak népcsa­ládokat Da a török teljesen szervezett kész államo­kat hódított m­eg, államokat, melyek saját kultúrájuk­kal, történelmükkel és nemzeti jelleggel bírtak. Az ilyeneket pedig teljesen elenyésztetni és egy új állam­nak politikai és művelődési tényezőivé tenni a leg­nehezebb feladat. Kossuth nincs abban a nézetben, hogy Török­ország keresztény népeinek és a délszláv fajoknak felszabadulása minden körülmények között veszélyt jelentene hazánkra nézve. De a szerbeknek jelenlegi küzdelme és diadala hazánkra semmi jót nem hozhat. Ha még teljes függetlenséget vívnának ki! De vájjon függetlenek lesznek-e ? Bizony azok az apró aldunai államok önmagukban soha önálló politikát nem kö­vethetnek, hanem mindig kénytelenek lesznek egy hatalmasabb szomszédra támaszkodni, és ez a támasz nem lesz az osztrák, hanem az orosz. Oroszország nem is kíván egyebet, mert nem több földre van szük­sége az orosz hódításnak, hanem arra, hogy a neki alárendelt kis államok által befolyását kiterjessze és Ausztria-Magyarországot körülkapcsolja. Semhogy az bekövetkezzék, inkább a törököt kell védelmeznünk, mert bizony­os, hogy a török szomszédság nem veszé­lyes, és az orosz annál veszélyesebb. Oroszországnak meggyengüése és ártalmatlanná tétele az előfeltétel ahoz, hogy a török birodalom felbomlásába és a dél­szlávok függetlenségi törekvésébe belenyugodnunk le­hessen. Szükséges volna Lengyelország helyreállítása és Magyarország teljes függetlensége. (! ?) Jelenleg a török birodalomnak felbomlása min­den kétségen kívül súlyosan fenyegetné saját jövőn­ket, a felhőm­­ás ugyan elmaradhatónak látszik, de csak úgy szabad megengednünk, hogy az a szabad­ságnak javára váljék, és ne az orosz hóditás érdekét segitse elő. És m­ig ez nem lehetséges, addig nem — képzeljen ön magának egy nőt — folytat, — kit a sors érzékeny, minden szép és nemes után he­­vülő s talán egy kissé fellengős kebellel áldott, vagy helyesebben vert meg, ki bőségben, gond nélkül és szülői túlságos szeretet által elkényeztetve élte át első ifjúságát és gondtalanul szőtte ábrándjait. A gyer­mek hölgygyé len, az eleinte gyermekded ábrándok komoly alakot öltöttek. Meglátott egy magas szőke halvány ifjat égszín szemekkel, nemes magatartással, és érzi, hogy szereti, forrón, lángolóan, odaadólag s hogy nála nélkül nem élhet. Édes titkát szivébe rejté és ezen szerelem tudatában boldog volt. Hanem ekkor a szülői házban egy idős férfi jelent meg kiáll­­hatlan modorral, k­i megszerető azon nőt, megkérő kezét A hölgy eleinte utálattal fordult el ezen gyűlöletes frigytől, hanem bizonyos családi körülmények, melyeket önnek el nem mond­hatok — kényszerítők elfogadni e házasságot, bele­egyezett s habár szivében halált hordott, nyugodt arc­­czal esküdött szerelmet ezen férfiúnak az oltár előtt. Már most képzelje el uram, hogy e nőnek, ki szokva volt gyermekségétől fogva, hogy minden úgy történ­jék, a mint ő akarja, kinek minden kívánsága parancs volt a szülői háznál, a­mit kellett szenvednie, midőn kedves ábrándjait igy füstbemenni látta. A férj házas­ságuk első napjaiban a legnagyobb szeretettel, gyön­gédséggel halmozá el a nőt és mennél udvariasabb volt a férj, annál inkább szenvedett a nő, mert min­dig eszébe jutott azon óriási különbség, mely azon halvány nemes arczu ifjú és ezen mindennapi alakú férfiú közt létezett. Később a férj, látva, hogy neje hajlandóságát nem képes megnyerni, bántalmazni kez­dette, féltékenységével halálra gyötörte Nem lehet leirni, mennyit szenvedett e fiatal nő a férj durvasága miatt 5 éven keresztül és szenved ma is — E nő én vagyok. A hölgy szemében eg pár köny mutatkozott. — Asszonyom, ön nagyon sokat szenvedhet — kiáltám részvéttel. — Igen uram — folytatá — éltem valódi pokol férjem üldöző rémein ! (Folyt. köv.) .

Next