Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-02-23 / 16. szám

Ztg.“ kijelenti, hogy a kormány kívánsága nem egyéb, mint a birodalmi gyűlésnek ostromállapot alá való helyezése. Valószínű, hogy a kancellár kívánságának megtagadása csak siettetni fogja a birodalmi gyűlés föloszlatását. Körrendelet a csempészet lármában. A pénz­­ügyminiszter a közös határvonalon a külföldről az osztrák-magyar birodalom bármely részében elkövetett csempészet büntetése tárgyában kér rendeletet bocsátott ki, melyben va­lmennyi magy. kir. pénzügyigazgatóságot, vámhivatalokat s pénz­ügyőri biztosokat értesíti, hogy a bécsi cs. kir. pénzügyminisztérium a viszonosság elvénél fogva a cs. kir országos pénzügyigazgatóságokat oda utasította, miszerint a birodalmi tanácsban képvi­selt országok honpolgárai ellen is, ha vámköteles tárgyakkal a közös vámvonalon át a magyar ko­rona területén csempészetet követnek el, a ma­gyar kir. pénzügyi hatóságok és közegek megke­resései folytán a vizsgálat rendeltessék meg és vi­tessék keresztül. * A magyar püspöki kar, a „P­H.“ szerint szombaton a főrendiházi ülés alkalmával a múze­umban értekezletet tartott, melynek tárgyát a ma­gyar nyelv köteles tanításának elrendelése, illető­leg a román püspököknek ez elleni fellépése képez­te. A püspöki értekezlet megbeszélte az ügyál­lást, de határozatot nem hozott, mert bevárandó­­nak tartotta a hercegprímás jelenlétét, ki távol vol­t. Sándor cár ratifikálta az orosz-török végleges békeszerződést s egy császári manifesztum közhír­ré teszi ezt, valamint az orosz sereg hazahívását elrendelő parancsot. A Balkán félszigeten levő orosz hatóságok állítólag szintén utasítást kaptak, hogy készen legyenek a közigazgatásnak még május hó előtt leendő átadására az új kormány kezeibe, Lo­banov herceg pedig közvetlenül a béke aláírása után ismét kijelentette a nagyhatalmak konstanti­nápolyi képviselőin­k, hogy Oroszország Kelet Ru­mébia és Bulgária­­ kiürítése­ ügyében is pontosan teljesíteni fogja a berlini szerződést. Az orosz hiva­talos politika tehát látszólag a legálisabb ösvényen halad s ha mégis mindig újból fölmerülnek a régi kételyek, ezt a nemhivatalos szláv politika eléggé megmagyarázza. Csernajeft tábornok, miután Nán­­do fehérvárit és Nisben időzött, katonákat tobor­zott és fegyvereket gyűjtött, most már a macedó­niai hegyek közt kalandoz és hogy itt csak a bol­gár lázadás fölélesztésére törekszik,­­ nem szorul magyarázatra. Drinápolyból a félhivatalos „Polit. Corr.“ levelezője is konstatálja, hogy a békekötés­sel feltűnő ellentétben állanak az orosz katonai intézkedések ; a „kiegészítő csapatok“ még mindig érkeznek, úgyszintén élelmi és lőszerek s ami leg­inkább feltűnő, január végén 80 nehéz ágyú is ér­kezett Odesszából Drinápolyba. Totleben tábornok interpelláltatván ez intézkedések miatt, — hír sze­rint — így felelt : „Készen kell lennünk minden eshetőségre, — mert az események kiszámíthatatlanok. Ha meg is van kötve a végleges béke, könnyen megtörtén­hetik, hogy a törökök és bolgárok közt összeütkö­zésre kerül a dolog s akkor kénytelenek leszünk visszatérni az annyi áldozattal fölszabadított ke­resztyének oltalma végett. Általában ki tudná meg­mondani, mi minden fog még itt történni ? Az is megtörténhetik, hogy még Konstantinápolyban is forradalom tör ki, még­pedig nemcsak a nép, ha­nem a hadsereg között is és nekünk kell ott ren­det csinálni ; maga a szultán hívna akkor segít­ségül.“ Az orosz sereg kivonulása e héten végre ko­molyan megindult s kapcsolatban a cár manifesz­­tumának erre,vonatkozó szavaival Szentpétervárról jelentik, hogy a kormány az orosz gőzhajózási tár­sulattal már megkötötte a szerződést, mely szerint a társulat 15 nagy szállító hajóval február 22-ikén megkezdi az orosz csapatok hazaszállítását Vár­na és Burgasz kikötőiből Odesszába és Szebaszto­­polba. Konstantinápolyban nem titkolják, hogy az oroszok elvonulásával egyidejűleg újabb kellemet­len eseményeket várhatni, s a „P. Corr.“-nek erre nézve írják : „Mikor az oroszok Konstantinápoly közelében elfoglalva tartott állásaikat kiürítették, tudvalevő­leg több mint 20 000 bolgár követte az orosz had­sereget és Kelet-Ruméliába vándorolt ; most nem­csak török, hanem orosz katonai körökben is meg vannak győződve, hogy ugyanezen jelenség ismét­lődni fog és a keresztyének tömegesen fel fognak kerekedni, hogy az orosz sereg nyomában Kelet- Ruméliába költözzenek. Az oroszok tőlük telhető­­leg előmozdítják e mozgalmat, mely arra céloz,­­ hogy Kelet-Ruméliában a már is nagyon megfo­gyott mohamedán elem törpe minoritássá sülyed­­jen, a keresztyének sorai pedig tömörüljenek s igy a bolgárok a porta elleni kimaradhatlan harcban erősbödjenek. Viszont a Konstantinápolyban, Drinápolyban és a Rhodope hegységben levő számos mohame­dán menekült hazatelepitésére alig van kilátás. A portának nincs pénze, hogy a koldusbotra jutott mohamedánokat segélyezze s igy az egész vidékek néptelenül maradnak.“ A kelet-ruméliai nemzetközi bizottság szintén apasztalja má­r, mi vár reá az orosz csapatok el­vonulása után. Haskielben és Csirpánban a bizott­ság pénzügyi közegeinek megjelenésére a bolgár lakosság fegyvert ragadott s csak az orosz kato­naságnak sikerült a lázongást elfojtani. Az orosz sereg elvonulása után a fölfegyverzett bolgár nép­pel szemben a ruméliai kormánynak nem lesz más támasza a megbízhatatlan bolgár csendőrségnél. A zulu ügyről az angol kormány 400 lapra terjedő kékkönyvet bocsátott közre Érdekkel csak a legújabb keletű jegy­é­ek bírnak, melyek az imént kitört zulu háborúra vonatkoznak. Sull­vm, a kapföldi brit hajóraj parancsnoka egy múlt évi augusztus 7-iki sürgönyében jelenti Petermarrtz­­burgból, hogy­ a zuluk hadereje Cetévajo alatt 30— 60,000 főre tehető, jól vannak szervezve, fegyel­mezve, puskákkal ellátva és képesek naponkint 60 angol mértföldet menni. A kafferek Natalban 300, ezeren vannak és igen veszélyes elemet képeznek. A parancsnok megjegyzi továbbá, hogy a haderőt jelentékenyen erősbíteni kell. Sir Bartle Frère, a gyarmat főkormányzója szeptember 14 dikén lord Chelmsford egy sürgönyét küldi, melyben az két gyalogezredet és ha lehetséges, egy lovasezredet is kér erösbítésül. Sir Bartle Frere septemb. 23-án ismétli e kérelmét. Sir Michael Hicks-Beach gyar­matügyi miniszter okt. 17-én azt válaszolja, hogy a kormány nincs elkészülve a kérelem teljesítésére ; reméli, hogy eszélyes és kíméletes magatartás ál­tal sikerülni fog a háborút kikerülni, más eshető­ségre nézve pedig azt hiszi a kormány, hogy elég a mostani haderő Dél-Afrikában. Lord Chelmsford szept. 28-án jelenti, hogy a határ védelmére a zu­luk betörése ellen 6000 benszülöttből, 600 lovas­ból, 6 ágyúból és 4 zászlóalj angol gyalogságból álló haderőre volna szükség. Sir Michael Hicks- Beach november 21-én sürgönyt intézett sir Bartle Frererhez, a­melyben értesíti, hogy a kért segély megadatik, de megjegyzi, hogy a kormány óhajtá­sa, hogy ez erősbítések ne használtassanak hódí­tási hadjáratra, hanem csupán a gyarmatosok vé­delmére. Sir Bartle Frère október 28-án jelenti, hogy Cetivaro magatartása még dacosabb és a­ bé­­kekilátások nem javultak. A béke nem a brit kor­mány közegeitől függ, hanem egy tudatlan vér­szomjas kenyur szeszélyeitől, kinek parancsnoksága alatt legalább is 40,000 ember áll. A kék könyvet lord Chelmsdorfnak november 4 iki sürgönye fejezi be, melyben jelenti, hogy hadereje 150 főnyi lovas rendőrséggel határból, 3 század katonasággal Mau­­ritus szigetéről, a 24. ezred 2 zászlóaljával és époo főnyi benszülött csapattal Natalból erősbittetett. Bukarest, febr. 18 Irányadó bolgár körökben biztosan állítják, hogy a bolgár nemzetgyűlés a feje­delemválasztást bizonytalan időre el fogja halasz­tani. Azt hiszik, hogy a választás csak akkor fog­megtörténni és hogy jelentékeny események Ke­­let Ruméliában fogják megelőzni. Bukarest, febr. 18. Tirnovából jelentik, hogy D­onduko­v-K­orzakov herceg a bolgár nemzetgyűlés elé, közvetlenül február 22-én le­endő megnyitása után fogja az alkotmányjavas­latot terjeszteni és azután Ruscsukba megy, hova február 25 ére várják. Azt hiszik, hogy a hercegnek Ruscsukba való utazásával összefüg­gésben van e várnak eshetőleges lerombolása. Totleben tábornok már kiadta az­ illető rendele­teket, bár az üzletbe valóságos rémület csapott, mint­hogy a megakadályozott kivitel következtében több nagy cégnél roppant készlet halmozódott össze. A „Golos“ tudósítóját Molcsanov államtaná­csost állítólag álhírek terjesztése miatt­­ kiutasí­tották.♦ A „Pravd. Vjeszn.“ a következő hivatalos je­lentést teszi közzé : A „Golos“ 26-iki számában egy Zaricynból érkezett táviratban ez olvasható : „Makacsul bizo­­nyítják, hogy Vetijankában több beszegezett, elpa­­lánkolt házban m­­ig máig is találhatók holttestek.“ Enn­ek következtében a belügyminisztérium veze­tője a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el a veti­­jankai kipusztult házak körül , s megparancsolta, hogy jegyzőkönyvet vegyenek fel és ennek tartal­mát azonnal sürgöny­leg jelentsék föl. Az asztra­háni kormányzó ezt sürgönyözte vissza : „Van szerencsém a következő, Yed­jankában fölvett jegyzőkönyvet előterjeszteni : Jegyzőkönyv. Az asztraháni kormányzóság főnökének jan. 20-iki sürgönye következtében alulírottak január 27-ikén személyesen vizsgálták meg a Yetjunk.in­ beszege­zett és üres házakat számlz­erint 41-et és egyetlen holttestet sem találtak. Aláírta: dr. Krasszovszkij, Pleetandv ezredes, Bjelojarcev potnik, Vassziljev sebész.“ A pestis. A „N. H.“ máram­arosi levelezője írja, hogy a kormánynak hazánk ezen vidékére is ki kellene terjeszteni figyelmét, a járvány alkalmából. Mára­­maros ugyanis legnagyobb részben Galíciával és Bukovinával határos s Lengyelország felé igen élénk kereskedést folytat. A lengyelországi zsidók tömegesen hemzsegnek a sziget-jablonicai ország­úton s ezen az uton könnyen beszivároghat a ré­mes járvány. Különben a megyei törvényhatóság már kiadta rendeletét a járvány alkalmából s min­denütt tisztítanak és fertőztelenitnek, csak a zsi­dóknál nem igen, kik legnagyobb részben hagyo­mányosan megtartják a tisztaság iránti ellenszen­veket mindabban, a­mi nem egyenesen vallási cse­lekményül tűnik fel előttük. A szigorú rendszabá­lyok alkalmazása azonban hihetőleg őket is meg­­barátkoztatja — legalább némileg — a tisztasággal. * A „D. Ztg.“ jelenti e hó 17-ről, hogy a bécsi orosz nagykövet, kormánya részéről az éjjel érke­zett sürgöny szerint abba a helyzetbe jutott, hogy a külügyminiszterrel megnyugtató híreket közölhet a pestis­ területek helyzetéről. Miután e hó 9-től 15- kéig az egész vesztegzárkerületben csak 18 meg­betegedés fordult elő, tulajdonképi pestis járvány­ról többé nem lehet szó. A kordon-szolgálatot most a doni és asztraháni hadsereg két kozák dandárja, két gyalogezred és körülbelül 1200 rendőrségi ka­tona, a betegápolási szolgálatot 1150 emberből álló csapat teljesíti.­­ A Don melletti marianopoliszi, berdianszki, taganrogi konzulsági hivatalok a kül­ügyminisztériumtól azt az utasítást kapták, hogy kerületeiknek egészségügyi viszonyairól pontos je­lentést tegyenek. A boriszog-lietzki vaspálya már meg van nyitva és a kordon-vonal kelet felé meg­­tágitva. E hó 16-án három katonai vonat érkezett Charkovból s ment tovább Zari­yn felé. Asztakán­ VIDÉKI ÉLET­ Szentkatolna, 1879. február 17. Szentkatolna községében egy szerény kisgaz­dás kör alakult, a melynek célja volna : kitűnő gazdasági és kertészeti magvaknak, gyümölcs- és ajtó gályáknak, nemes tenyész apaállatoknak, cél­szerű gazdasági gépek s eszközöknek megszerzése, terjesztése s meghonosítása. Ezen kisgazdái kör saját pénztára gyarapítá­sára folyó évi január 19-én és február 11-én özvegy gróf Klebelsberg Vilmosné ő nagysága nagyter­mében táncvig­almat rendezett Mindkét bál igen szépen sikerültnek mond­ható. A terem Kézdi s Orbai szék legelőkelőbb családjaival zsúfolásig volt tr­ó. 1­6 szép számmal összegyűlt hölgy koszorú­hoz rég ne­m volt szeren­cséje Szentkatolna községének, miért is nem talál eléggé hálásan kifejezhető szavakra, megköszönni Szentkatolna község s a benne alig két hónapja létesült szerény kisgazdái kör irányában tanúsított becses pártfogásukat s nemes indulatu rokonszen­­vek s barátságukat, jövőre nézve annyit kér, hogy a tanúsított meleg pártfogás, egy erős, egy tünte­­rithatlan, egy igazi önzetlen baráti láncszembe fű­ződjék össze. A bál rendezői, a­kik tőlük telhetőleg min­dent elkövettek, úgy a bálterem fényes díszítése, ékítése, mint az egyebeknek elintézése által oda hatni, hogy azt semmi­­tekintetben kifogásolni ne lehessen, sőt némi részben jóhírnevet is szerezzen. Nem is hiányzott onnét semmi, általánosságban ki volt ott minden elégítve a legnagyobb megelége­déssel. Az, a­mit magyar jókedv, üde elevenség, szende vidámság, kellem­ és bájnak neveznek, fel lehetett azt itt találni mind ; az arcok rózsapirja, az öltözékek hullámzó tovalebbenése csak fokozta a fényár ragyogását. Az első négyest 40 pár táncolta. A mulat­­­ág­nak reggeli 6 órakor is alig lett vége. — Nem is fogja Szentkatolna tán soha ez estét, illetőleg éj­szakát el­feledni. A bál rendezői közül hálás köszönetet érde­mel Györbiró Géza különösen a bálterem diszitése körül tett fáradozásaiért, továbbá Szabó József, e községnek veterán bírája, mindenki előtt a köztisz­­telés és becsülés tárgya s a kisgazdái körnek jegy­zője, a ki fáradhatlan, kitartó, lelkes buzgalommal nem szűnt meg eleget fáradozni és munkálkodni, sőt mind e mellett volt oly szives a grófné nagy­termét ingyen mindkét bálra átengedni , a miért s még számtalan szivességéért fogadja hálás köszö­­netemet s a kör nevében legmelegebb kézszoritá­­somat. Azon becses pártfogók és kedves vendégeink nevei, kik a köz pénztára gyarapodásához még fe­­lülfizetésekkel is járultak, a következők : Bakk I 40 kr, B­akk I. 80 kr, Bakk Pál 40 kr, Benke D. 20 kr, Bence L. 20 kr, Bartos I. 20 kr, Bernáld Elekné 40 kr, Citron 20 kr, Cseh V. 20 kr, Cserei A. 20 kr, Dombi D. 20 kr, Demény B. 20 kr, Ele­kes Béla I frt 20 kr, Elekes József 40 kr, Itodor K. 20 kr, Fehér L. 20 kr, Hadnagy K. 40 kr, Jan­­csó Györgyné 30 kr, Koncéi J. 40 kr, Koncéi L. 40 kr, Koncéi F. 20 kr, Koncéi Verőn 20 kr, Li­­pecki I frt, Konstancer J. 20 kr, Künte József 1 frt, Lévi J. 20 kr, Orbai István 20 kr, Róth Mór 1 frt, Péter József plébános 3 frt, Sinkovics S. 40 kr, Török L. 1 frt, Wolf 20 kr, AVinternic 20 kr, X. Y. 20 kr. Összesen 16 frt 10 kr. Fogadják a becses pártfogók hálás köszöne­­temet a kör nevében. Mindkét bálból összes bevételünk 174 forint 41 kr, a­miből levonva a költségeket: 91 forint 82 kr, marad tiszta jövedelmünk 82 forint 59 kr. Elekes Tivadar, a kisgazdái kör elnöke.

Next