Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-02-23 / 16. szám
Ztg.“ kijelenti, hogy a kormány kívánsága nem egyéb, mint a birodalmi gyűlésnek ostromállapot alá való helyezése. Valószínű, hogy a kancellár kívánságának megtagadása csak siettetni fogja a birodalmi gyűlés föloszlatását. Körrendelet a csempészet lármában. A pénzügyminiszter a közös határvonalon a külföldről az osztrák-magyar birodalom bármely részében elkövetett csempészet büntetése tárgyában kér rendeletet bocsátott ki, melyben valmennyi magy. kir. pénzügyigazgatóságot, vámhivatalokat s pénzügyőri biztosokat értesíti, hogy a bécsi cs. kir. pénzügyminisztérium a viszonosság elvénél fogva a cs. kir országos pénzügyigazgatóságokat oda utasította, miszerint a birodalmi tanácsban képviselt országok honpolgárai ellen is, ha vámköteles tárgyakkal a közös vámvonalon át a magyar korona területén csempészetet követnek el, a magyar kir. pénzügyi hatóságok és közegek megkeresései folytán a vizsgálat rendeltessék meg és vitessék keresztül. * A magyar püspöki kar, a „PH.“ szerint szombaton a főrendiházi ülés alkalmával a múzeumban értekezletet tartott, melynek tárgyát a magyar nyelv köteles tanításának elrendelése, illetőleg a román püspököknek ez elleni fellépése képezte. A püspöki értekezlet megbeszélte az ügyállást, de határozatot nem hozott, mert bevárandónak tartotta a hercegprímás jelenlétét, ki távol volt. Sándor cár ratifikálta az orosz-török végleges békeszerződést s egy császári manifesztum közhírré teszi ezt, valamint az orosz sereg hazahívását elrendelő parancsot. A Balkán félszigeten levő orosz hatóságok állítólag szintén utasítást kaptak, hogy készen legyenek a közigazgatásnak még május hó előtt leendő átadására az új kormány kezeibe, Lobanov herceg pedig közvetlenül a béke aláírása után ismét kijelentette a nagyhatalmak konstantinápolyi képviselőink, hogy Oroszország Kelet Rumébia és Bulgária kiürítése ügyében is pontosan teljesíteni fogja a berlini szerződést. Az orosz hivatalos politika tehát látszólag a legálisabb ösvényen halad s ha mégis mindig újból fölmerülnek a régi kételyek, ezt a nemhivatalos szláv politika eléggé megmagyarázza. Csernajeft tábornok, miután Nándo fehérvárit és Nisben időzött, katonákat toborzott és fegyvereket gyűjtött, most már a macedóniai hegyek közt kalandoz és hogy itt csak a bolgár lázadás fölélesztésére törekszik, nem szorul magyarázatra. Drinápolyból a félhivatalos „Polit. Corr.“ levelezője is konstatálja, hogy a békekötéssel feltűnő ellentétben állanak az orosz katonai intézkedések ; a „kiegészítő csapatok“ még mindig érkeznek, úgyszintén élelmi és lőszerek s ami leginkább feltűnő, január végén 80 nehéz ágyú is érkezett Odesszából Drinápolyba. Totleben tábornok interpelláltatván ez intézkedések miatt, — hír szerint — így felelt : „Készen kell lennünk minden eshetőségre, — mert az események kiszámíthatatlanok. Ha meg is van kötve a végleges béke, könnyen megtörténhetik, hogy a törökök és bolgárok közt összeütközésre kerül a dolog s akkor kénytelenek leszünk visszatérni az annyi áldozattal fölszabadított keresztyének oltalma végett. Általában ki tudná megmondani, mi minden fog még itt történni ? Az is megtörténhetik, hogy még Konstantinápolyban is forradalom tör ki, mégpedig nemcsak a nép, hanem a hadsereg között is és nekünk kell ott rendet csinálni ; maga a szultán hívna akkor segítségül.“ Az orosz sereg kivonulása e héten végre komolyan megindult s kapcsolatban a cár manifesztumának erre,vonatkozó szavaival Szentpétervárról jelentik, hogy a kormány az orosz gőzhajózási társulattal már megkötötte a szerződést, mely szerint a társulat 15 nagy szállító hajóval február 22-ikén megkezdi az orosz csapatok hazaszállítását Várna és Burgasz kikötőiből Odesszába és Szebasztopolba. Konstantinápolyban nem titkolják, hogy az oroszok elvonulásával egyidejűleg újabb kellemetlen eseményeket várhatni, s a „P. Corr.“-nek erre nézve írják : „Mikor az oroszok Konstantinápoly közelében elfoglalva tartott állásaikat kiürítették, tudvalevőleg több mint 20 000 bolgár követte az orosz hadsereget és Kelet-Ruméliába vándorolt ; most nemcsak török, hanem orosz katonai körökben is meg vannak győződve, hogy ugyanezen jelenség ismétlődni fog és a keresztyének tömegesen fel fognak kerekedni, hogy az orosz sereg nyomában Kelet- Ruméliába költözzenek. Az oroszok tőlük telhetőleg előmozdítják e mozgalmat, mely arra céloz, hogy Kelet-Ruméliában a már is nagyon megfogyott mohamedán elem törpe minoritássá sülyedjen, a keresztyének sorai pedig tömörüljenek s igy a bolgárok a porta elleni kimaradhatlan harcban erősbödjenek. Viszont a Konstantinápolyban, Drinápolyban és a Rhodope hegységben levő számos mohamedán menekült hazatelepitésére alig van kilátás. A portának nincs pénze, hogy a koldusbotra jutott mohamedánokat segélyezze s igy az egész vidékek néptelenül maradnak.“ A kelet-ruméliai nemzetközi bizottság szintén apasztalja már, mi vár reá az orosz csapatok elvonulása után. Haskielben és Csirpánban a bizottság pénzügyi közegeinek megjelenésére a bolgár lakosság fegyvert ragadott s csak az orosz katonaságnak sikerült a lázongást elfojtani. Az orosz sereg elvonulása után a fölfegyverzett bolgár néppel szemben a ruméliai kormánynak nem lesz más támasza a megbízhatatlan bolgár csendőrségnél. A zulu ügyről az angol kormány 400 lapra terjedő kékkönyvet bocsátott közre Érdekkel csak a legújabb keletű jegyéek bírnak, melyek az imént kitört zulu háborúra vonatkoznak. Sullvm, a kapföldi brit hajóraj parancsnoka egy múlt évi augusztus 7-iki sürgönyében jelenti Petermarrtzburgból, hogy a zuluk hadereje Cetévajo alatt 30— 60,000 főre tehető, jól vannak szervezve, fegyelmezve, puskákkal ellátva és képesek naponkint 60 angol mértföldet menni. A kafferek Natalban 300, ezeren vannak és igen veszélyes elemet képeznek. A parancsnok megjegyzi továbbá, hogy a haderőt jelentékenyen erősbíteni kell. Sir Bartle Frère, a gyarmat főkormányzója szeptember 14 dikén lord Chelmsford egy sürgönyét küldi, melyben az két gyalogezredet és ha lehetséges, egy lovasezredet is kér erösbítésül. Sir Bartle Frere septemb. 23-án ismétli e kérelmét. Sir Michael Hicks-Beach gyarmatügyi miniszter okt. 17-én azt válaszolja, hogy a kormány nincs elkészülve a kérelem teljesítésére ; reméli, hogy eszélyes és kíméletes magatartás által sikerülni fog a háborút kikerülni, más eshetőségre nézve pedig azt hiszi a kormány, hogy elég a mostani haderő Dél-Afrikában. Lord Chelmsford szept. 28-án jelenti, hogy a határ védelmére a zuluk betörése ellen 6000 benszülöttből, 600 lovasból, 6 ágyúból és 4 zászlóalj angol gyalogságból álló haderőre volna szükség. Sir Michael Hicks- Beach november 21-én sürgönyt intézett sir Bartle Frererhez, amelyben értesíti, hogy a kért segély megadatik, de megjegyzi, hogy a kormány óhajtása, hogy ez erősbítések ne használtassanak hódítási hadjáratra, hanem csupán a gyarmatosok védelmére. Sir Bartle Frère október 28-án jelenti, hogy Cetivaro magatartása még dacosabb és a békekilátások nem javultak. A béke nem a brit kormány közegeitől függ, hanem egy tudatlan vérszomjas kenyur szeszélyeitől, kinek parancsnoksága alatt legalább is 40,000 ember áll. A kék könyvet lord Chelmsdorfnak november 4 iki sürgönye fejezi be, melyben jelenti, hogy hadereje 150 főnyi lovas rendőrséggel határból, 3 század katonasággal Mauritus szigetéről, a 24. ezred 2 zászlóaljával és époo főnyi benszülött csapattal Natalból erősbittetett. Bukarest, febr. 18 Irányadó bolgár körökben biztosan állítják, hogy a bolgár nemzetgyűlés a fejedelemválasztást bizonytalan időre el fogja halasztani. Azt hiszik, hogy a választás csak akkor fogmegtörténni és hogy jelentékeny események Kelet Ruméliában fogják megelőzni. Bukarest, febr. 18. Tirnovából jelentik, hogy Dondukov-Korzakov herceg a bolgár nemzetgyűlés elé, közvetlenül február 22-én leendő megnyitása után fogja az alkotmányjavaslatot terjeszteni és azután Ruscsukba megy, hova február 25 ére várják. Azt hiszik, hogy a hercegnek Ruscsukba való utazásával összefüggésben van e várnak eshetőleges lerombolása. Totleben tábornok már kiadta az illető rendeleteket, bár az üzletbe valóságos rémület csapott, minthogy a megakadályozott kivitel következtében több nagy cégnél roppant készlet halmozódott össze. A „Golos“ tudósítóját Molcsanov államtanácsost állítólag álhírek terjesztése miatt kiutasították.♦ A „Pravd. Vjeszn.“ a következő hivatalos jelentést teszi közzé : A „Golos“ 26-iki számában egy Zaricynból érkezett táviratban ez olvasható : „Makacsul bizonyítják, hogy Vetijankában több beszegezett, elpalánkolt házban mig máig is találhatók holttestek.“ Ennek következtében a belügyminisztérium vezetője a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el a vetijankai kipusztult házak körül , s megparancsolta, hogy jegyzőkönyvet vegyenek fel és ennek tartalmát azonnal sürgönyleg jelentsék föl. Az asztraháni kormányzó ezt sürgönyözte vissza : „Van szerencsém a következő, Yedjankában fölvett jegyzőkönyvet előterjeszteni : Jegyzőkönyv. Az asztraháni kormányzóság főnökének jan. 20-iki sürgönye következtében alulírottak január 27-ikén személyesen vizsgálták meg a Yetjunk.in beszegezett és üres házakat számlzerint 41-et és egyetlen holttestet sem találtak. Aláírta: dr. Krasszovszkij, Pleetandv ezredes, Bjelojarcev potnik, Vassziljev sebész.“ A pestis. A „N. H.“ máramarosi levelezője írja, hogy a kormánynak hazánk ezen vidékére is ki kellene terjeszteni figyelmét, a járvány alkalmából. Máramaros ugyanis legnagyobb részben Galíciával és Bukovinával határos s Lengyelország felé igen élénk kereskedést folytat. A lengyelországi zsidók tömegesen hemzsegnek a sziget-jablonicai országúton s ezen az uton könnyen beszivároghat a rémes járvány. Különben a megyei törvényhatóság már kiadta rendeletét a járvány alkalmából s mindenütt tisztítanak és fertőztelenitnek, csak a zsidóknál nem igen, kik legnagyobb részben hagyományosan megtartják a tisztaság iránti ellenszenveket mindabban, ami nem egyenesen vallási cselekményül tűnik fel előttük. A szigorú rendszabályok alkalmazása azonban hihetőleg őket is megbarátkoztatja — legalább némileg — a tisztasággal. * A „D. Ztg.“ jelenti e hó 17-ről, hogy a bécsi orosz nagykövet, kormánya részéről az éjjel érkezett sürgöny szerint abba a helyzetbe jutott, hogy a külügyminiszterrel megnyugtató híreket közölhet a pestis területek helyzetéről. Miután e hó 9-től 15- kéig az egész vesztegzárkerületben csak 18 megbetegedés fordult elő, tulajdonképi pestis járványról többé nem lehet szó. A kordon-szolgálatot most a doni és asztraháni hadsereg két kozák dandárja, két gyalogezred és körülbelül 1200 rendőrségi katona, a betegápolási szolgálatot 1150 emberből álló csapat teljesíti. A Don melletti marianopoliszi, berdianszki, taganrogi konzulsági hivatalok a külügyminisztériumtól azt az utasítást kapták, hogy kerületeiknek egészségügyi viszonyairól pontos jelentést tegyenek. A boriszog-lietzki vaspálya már meg van nyitva és a kordon-vonal kelet felé megtágitva. E hó 16-án három katonai vonat érkezett Charkovból s ment tovább Zariyn felé. Asztakán VIDÉKI ÉLET Szentkatolna, 1879. február 17. Szentkatolna községében egy szerény kisgazdás kör alakult, a melynek célja volna : kitűnő gazdasági és kertészeti magvaknak, gyümölcs- és ajtó gályáknak, nemes tenyész apaállatoknak, célszerű gazdasági gépek s eszközöknek megszerzése, terjesztése s meghonosítása. Ezen kisgazdái kör saját pénztára gyarapítására folyó évi január 19-én és február 11-én özvegy gróf Klebelsberg Vilmosné ő nagysága nagytermében táncvigalmat rendezett Mindkét bál igen szépen sikerültnek mondható. A terem Kézdi s Orbai szék legelőkelőbb családjaival zsúfolásig volt tró. 16 szép számmal összegyűlt hölgy koszorúhoz rég nem volt szerencséje Szentkatolna községének, miért is nem talál eléggé hálásan kifejezhető szavakra, megköszönni Szentkatolna község s a benne alig két hónapja létesült szerény kisgazdái kör irányában tanúsított becses pártfogásukat s nemes indulatu rokonszenvek s barátságukat, jövőre nézve annyit kér, hogy a tanúsított meleg pártfogás, egy erős, egy tünterithatlan, egy igazi önzetlen baráti láncszembe fűződjék össze. A bál rendezői, akik tőlük telhetőleg mindent elkövettek, úgy a bálterem fényes díszítése, ékítése, mint az egyebeknek elintézése által oda hatni, hogy azt semmitekintetben kifogásolni ne lehessen, sőt némi részben jóhírnevet is szerezzen. Nem is hiányzott onnét semmi, általánosságban ki volt ott minden elégítve a legnagyobb megelégedéssel. Az, amit magyar jókedv, üde elevenség, szende vidámság, kellem és bájnak neveznek, fel lehetett azt itt találni mind ; az arcok rózsapirja, az öltözékek hullámzó tovalebbenése csak fokozta a fényár ragyogását. Az első négyest 40 pár táncolta. A mulatágnak reggeli 6 órakor is alig lett vége. — Nem is fogja Szentkatolna tán soha ez estét, illetőleg éjszakát elfeledni. A bál rendezői közül hálás köszönetet érdemel Györbiró Géza különösen a bálterem diszitése körül tett fáradozásaiért, továbbá Szabó József, e községnek veterán bírája, mindenki előtt a köztisztelés és becsülés tárgya s a kisgazdái körnek jegyzője, a ki fáradhatlan, kitartó, lelkes buzgalommal nem szűnt meg eleget fáradozni és munkálkodni, sőt mind e mellett volt oly szives a grófné nagytermét ingyen mindkét bálra átengedni , a miért s még számtalan szivességéért fogadja hálás köszönetemet s a kör nevében legmelegebb kézszoritásomat. Azon becses pártfogók és kedves vendégeink nevei, kik a köz pénztára gyarapodásához még felülfizetésekkel is járultak, a következők : Bakk I 40 kr, Bakk I. 80 kr, Bakk Pál 40 kr, Benke D. 20 kr, Bence L. 20 kr, Bartos I. 20 kr, Bernáld Elekné 40 kr, Citron 20 kr, Cseh V. 20 kr, Cserei A. 20 kr, Dombi D. 20 kr, Demény B. 20 kr, Elekes Béla I frt 20 kr, Elekes József 40 kr, Itodor K. 20 kr, Fehér L. 20 kr, Hadnagy K. 40 kr, Jancsó Györgyné 30 kr, Koncéi J. 40 kr, Koncéi L. 40 kr, Koncéi F. 20 kr, Koncéi Verőn 20 kr, Lipecki I frt, Konstancer J. 20 kr, Künte József 1 frt, Lévi J. 20 kr, Orbai István 20 kr, Róth Mór 1 frt, Péter József plébános 3 frt, Sinkovics S. 40 kr, Török L. 1 frt, Wolf 20 kr, AVinternic 20 kr, X. Y. 20 kr. Összesen 16 frt 10 kr. Fogadják a becses pártfogók hálás köszönetemet a kör nevében. Mindkét bálból összes bevételünk 174 forint 41 kr, amiből levonva a költségeket: 91 forint 82 kr, marad tiszta jövedelmünk 82 forint 59 kr. Elekes Tivadar, a kisgazdái kör elnöke.