Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-10-09 / 81. szám

81. szám. Szerkesztőségi iroda Se­psi- Szen­tgyi ■ í­gy ön Csik­i-utcza, Matheovich­-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők • Kiadó h­ivatal : 13 E PEN­STEIN JÁÁ­RK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendőek. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök, okt­óber 9 IX. évfolyam. c f . Megjelenik ezen laphéten- s* kint kétszer: “ csütörtökön és vasárnap. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. . ............................. a ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora rfi kr. |ТТ~Т|ДГ| ■ П.Г .V.r-1-^r.» IX. évfolyamának IV. negyedére Előfizetési feltételek : Október - deczem­ber .... 1 írt 50 kr Egy hóra .................................— írt 50 kr. Egészé-évre................................6 írt­­ kr. 'Italfoíd­re egész évre .... 8 írt — kr'. Az előfizetési pénzek a szemerek kiadó­­hivatalának Bernstein Márk könyvnyom­dájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. ЦИР““ Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyo­­­ matlathatunk. "‘‘ЩЦЦ А Детеге“ kiadó hivatala Sepsi-Szen­tg­yörgy, 1879. okt. 6. Az idők mindig roszabbakká válnak. Most ötven éve négy lángeszű és tanult férfin a vi­lágot oly­ találmánynyal gazdagítá, mely, hogy ha nemzetek és nem fejedelmek kezei közt lenne a hatalom, a háboríthat lehetetlenné tenné. Most 50 év előtt négy gőzmozdony indult meg Angliá­ban a rainh­illi vasúton, első kísérletet teendő. A kormányok nagyon ellenezték ezen találmány elfo­gadását, mert attól tartottak, hogy ez­által a vá­mok, az útlevél­díjak, a fel­ügyel­és az egyesek fe­lett lehetetlenné fog válni, vagy nagyon megnehe­­zíttetni ; de azt is előre látták, hogy a vasutak a szabadságnak legnagyobb előmozdítójaként fog­nak szolgálni, mint a forgalom és közlekedés lég­i­­at­alma­bb eszközei. Tizenkilencz és húsz évvel ezután a világ már nagyon átalakult. 1848-ban a forradalom g­y­ő­z­ö­tt egész Európában ; ennek Bécsben L­a­­t­h­u­r hadü­gyér K­ekatombeüt áldoztatott fel, de ezért a reakczió egy év múlva véres boszut állott A­r­a­d­o­n és Pesten. Ismét 30 év folyt le. A reakezió fő képvise­lője Bismarck h­erczeg hatalmasabb, mint vala­ha államférfin volt s szeretné Európát visszave­zetni oda, hol világrészünk 1815-ben állott. Lehetetlen volt október 6-án meg nem emlé­kezni a három nagy napról: 1829 ben, 1848-ban és 1849-ben. Bécsbe szabadságijából visszament a muszka nagykövet Novikoff, kivel Andrássy egy egész óráig konferált. Börne azt mondta, hogy érdekes volna a diplomaták ajtain hallgatózni, nem hogy valami nagy titkokat tudjunk meg, hanem hogy mulassunk. Bismarck h­erczeg, mint a „Diritto“ jelenti, Robin­lant bécsi olasz nagykövetnek megüzente, mint sajnálja, hogy személyesen nem látogathatta meg, hanem csak névjegyét küldötte neki . A fog­­laltatása nem engedte, hogy hozzá menjen.­­ hát a pápai nuncziusnál és a török nagykövetnél láto­gatásokat tenni ideje volt ? A „Memorial diplomatique“ minden más la­pok által tett meghazudtolások daczára fenntartja közlését, mely szerint a porta elhatározta volna Kidet-Rumélia katonai megszállását és Aleko pasa letételét a kormányzóságból. A Vatikán és Belgium közt a feszültség napról-napra növekedik. A belga püspökök a kor­mány által behozott nevelési törvény ellen nem­csak izgatnak,­­ de ellentállá­suk annyira­­ megy, hogy azon gyermekeknek, kik laikus iskolákba jár­nak, nem engedik a belépést a templomokba és őket az úrvacsora szentségétől eltiltják. Bizony, bizony még megérjük Belgium elszakadását a ka­­tholikus egyháztól. F r a n c z i α о г s z á g b a n Ferry Jules nevelés­ü­gy! miniszter újólag kijelentette, hogy el nem fog állani a 7-ik czikktől. A pápa utasításokat nem adott Czaki bibornok mineziusnak, de megbízta őt, jelentené ki Waddingtonnak a pápa jóakaratát a kormány iránt. A s­p­a­n у о­­­к о г т á n­y elhatározta, hogy 10,000 embert küdlend el Kubába a béke helyre­állítása czéljából. — Ki tudja, nem lesz-e szükség még többre, hogy országában fentarthassa magát? Mint hírlik, a katonaság közt a hangulat napról­­napra forradalmibb lesz, csak egy intés Serrano­­tól és az egész hadsereg mellé áll a Bourbonok ellen. A novi sínjei lázadókkal történt össze­ütközésre vonatkozólag a „S1. Petersburgski­ja­­Vje­­domosti“ szept. 30-ki számában a többek közt igy szól: „Ausztria szláv lakosainak eféle magános fi­zikai lázadásai annál sajnosabbak, mivel ezeknek elnyomására más, fel nem lázadó szlávok alkalmaz­tatnak és igy mindkét részről a szláv vér csak a végett on­tázik, hogy a szlávok az osztrákoktól an­nál inkább leigáztassanak. Az osztrák szlávoklnak arra kellene törekedni, hogy nemzetiségüket gyer­mekeik rendszeres nevelése, nyelvük fejlesztése és szoros egyházi egység által biztosítsák. Részletes felkelések csak a meredély szélére viszik őket.­ Hogy az osztrák jármot lerázhassák, Ausztria szláv népeinek be kell várniok az alkalmas időpontot, a melyben a szlávság egységének eszméje és a füg­getlenség szüksége valamennyi szláv fajt áthasson és ők magukat szilárd kötelékek által összefűzzék és valamennyien érdekközösségüket elismerjék. Az osztrák szlávok szabadságát egyidejűleg csak a művelődés terjesztése és egy általános szláv nyelv, nem pedig egyes felkelések fogják megteremteni. Ő Felsége a névnapra alkalma­­b­ó­­ szerencsekivánatokra Tisza miniszterelnöknek a „Buc­. Corr.“ szerint következő választ sürgö­­­nyözte : „Szives köszönettel fogadom magyar minisz­tertanácsom, valamint az országgyűlés mindkét házának szerencsekivánatait s azon őszinte óhaj­tással viszonzom azokat, hogy a mindenható ál­dása kisérje az ország javára irányzott közös tö­rekvéseinket. Ferencz József s. k. A király sürgönyének a „Pesti Napló“ által közölt szövege tehát valótlan. A bécsi találkozáshoz. A párisi kor­mánykörben — írják a „Pol. Corr.“-nek — igen nagy elismeréssel vannak a bécsi cabinet amaz előzékenységéért, hogy eleve elhárítani iparkodott minden képzelhető félreértést Bismarck herceg bé­csi látogatását illetőleg, jóllehet e tekintetben, is­mervén a helyzetet, különben is teljesen meg vol­tak itt nyugodva. Francziaországban a közvéle­mény tényleg nem adott helyet valami különös aggodalomnak az említett találkozással szemben. A franczia közvélemény kétségkívül mindig bizal­matlan kissé Bismarck herczeggel szemben, de ezen esetben meg van nyugodva. A kormány, mely az ország véleményével megegyezik, nem hihet bár­mily szövetségben vagy csak határozottan körül­írt megegyezésben a monarchia és Németország közt. A jelen körülmények különben sem kíván­nak olyasmit. Ha, mint Párisban hiszik, a bécsi megegyezés főpontja a berlini szerződés legtelje­sebb végrehajtásában áll, akkor Francziaország ép úgy mint Anglia Ausztria-Magyarországgal és Né­metországgal egyetértve fog eljárni. Tudják azt, hog­y Németország koronként szívesen hajlik Orosz­ország felé, a­mi a keletet illeti, Angliával a lehe­tő legjobb egyetértésben maradjanak. Ausztria- Magyarország- szintil v­eszélyes volt. Egy franczia diplomata a keleti kérdés jelenlegi állásáról egy társalgásban így nyilatkozott : „Bismarck herceg Bécsben léte nem nyugta­lanított minket ; értesítve voltunk felőle; a h­erczeg látogatásának czélja az egyensúly helyreállítása volt. E pillanatban arról van szó, hogy az ausz­triai szlávok az orosz szlávokkal szemben a Bal­kán-félszigeten kissé megerősíttessenek, hogy Oros­­ország megakadályoztassék abban, hogy legköze­lebb akár Törökország, akár Ausztria ellenében megkezdhesse a harcrot. Ez tehát a status quo fentartása, minden további kérdés elodázásával. Az osztrákok, az oroszok, sőt a törökök is köl­csönösen c­entralizálni fogják egymást. Ez min­den, a­mit kívánhatunk. Nem feladatunk elősegí­­teni sem egyiket, sem másikat. Komoly biztosíté­kok rejlenek ebben az általános békére nézve, mely ez időszerint Francziaországnak legfőbb szük­séglete. A jövő érintetlen marad , később mi is erősebbek leszünk. Ez azonban nem gátolja azt, hogy a török reformok azonnal fontolóra ne vézes­senek . Egyébként a bécsi nagykövetség jelentései a franczia minisztertanácsban igen örvendetesek­nek találtattak. Ecsetelik azt a kedvező benyo­mást, melyet a német kanc­ellár látogatása Teis­­serene de Bort nagykövetnél hátrahagyott. A­ nagykövet ezenkívül szóbeli felvilágosításokat is fog hozni, melyek kiegészítik az említett jelenté­seket, és — mint mondják — fontos nemzetközi kérdéseket is érintenek. Bismarck különben, mint párisi körökben megjegyzik, sohasem is hitt a fran­­czia-orosz szövetségben. A bécsi találkozás után különben nem csu­pán Gorcsakov és Bismarck találkozásáról, hanem egy másik entrevueről is volt szó — legalább Pá­risban, a­hol az a hír járt, hogy Caroras del Cas­tillo, a spanyol miniszterelnök találkozni fogna Bismarck herceggel. Ha ez a hír teljesen kacsá­nak bizonyult is már fölmerülése pillanatában, azt egész komolyan állítják, hogy Alfonzo király mi­nisztertanácsot tartott, a­melyben az osztrák-ma­­gyar-német megegyezés és annak Spanyolország­ra való visszahatása beható megbeszélés tárgyát képezte. Oroszország és Németország viszo­nyáról szól a berlini Kreuzzeitung“. Gorcsakoffnak a „Soleil“ tudósítójával folytatott párbeszédére né­hány ironikus megjegyzést tesz és azt mondja, hogy Gorcsakoff az ő nyilatkozata által Oroszor­szágnak Ausztria Magyarország, valamint Német­ország iránti viszonyát alaposan kompromittálta. Aztán így folytatja : „Ezzel szemben Bismarck her­­czegnek bécsi látogatása annál jelentőségteljesebb. A német birodalmi kanczellár személyesen meg­győződött Bécsben, hogy Andrássi gróf visszalép­te nem érinti Ausztria-Magyarország külügyi poli­tikáját, s hogy a szövetség Németországgal Ausz­­tria-Magyarországnak alapkövét képezi. A há­rom császár-szövetségnek vége, mert a panslavis­­mus nem találta fel benne, a­mire számított. A panslavismus Ausztria-magyarországnak keleti ér­dekeivel meg nem egyeztethető s Németország e tekintetben Ausztria-Magyarország pártjára áll Az osztrák-magyar-német szövetséget Angolor­sz­ág minden időben fejlesztheti. E három hatalom szö­vetsége és Francziaországnak nyilván­való béke­­szeretete biztosítja Európa békéjét. Későbben Orosz­ország is vissza fog térni a régi kerékvágásba, érezve isoláltságát. A porosz képviselőházi ős választások végleges eredménye biztosan még át nem tekint­hető. A nemzeti liberális párt közlönyei azonban annyit már elárulnak, hogy e párt tetemes veszte­séget szenvedett s a conservativok előnyre tettek szert. Lasker bukása Frankfurtban bizonyos, de a liberális párt más helyütt lépteti föl e vezérférfiat. — Richter megválasztatása is kétségessé vált. – mondta ki azon merész ellenzéki jelszót „Le Bis­marckkal“ . Bismarck erre „Le Richteres“ válaszol. A falusi választókerületekben a conservativok nagy sikert arattak. A liberálisok Pomerniát Stet­­tinnel együtt elvesztették. Az erdély­i gazdasági egylet V-ik vándorgyűlése. — október 5-én. Kilencz órakor Tisza László elnöklete alatt gyűlés tartatott, melyben a szemle-bizottságok, ol­vasták fel jelentéseiket a múlt napi kirándulásaik­ról. Bizottságok voltak kiküldve Földvár, Kőris­­patak és környéke, Uzon, Kézdi-Vásárhely, Cser­­náton, Dálnok, Bodola, Zágon, Kovászna és Ba­­róthia. Az egyes előadók megkapó ügyességgel vá­zolták az illető helyeken találtató gazdászati elő-

Next