Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)

1880-01-01 / 1. szám

A liberális-conservativ párt a szkupstina jelen ülésszaka után külön hírlapban fogja tudatni e program­­ját a néppel. Kétség nélkül itt volna már az ideje, hogy reactio álljon be Szerbiában Risztics perfid politi­kája ellen. Hir szerint Montenegro is meg akarja szakítani a diplomatia eszköztetést a postával, Rad­­nics, Montenegro konstantinápolyi ágense decz. 26­­án szándékozott Cetinyébe utazni. E tény állítólag a diplomatiai összeköttetés megszakítását jelenti. A franczia kormányválság véget ért. Gr­evy köztársasági elnök elfogadta a kabinet lemondását s az új kormány megalakításával Frey­­cinet-t (tehát mégis Freycinet!) bízta meg. Hir sze­rint a minisztérium így alakult meg: Freycinet el­nök és belügy, Varroy közmunka, Lepére igazság­ügy, Favre hadügy. A többi miniszter megtartja tárczáját. Ko­nstanti­nápolyból egy feltűnő táviratot hozott a „F. H“, tudatva a legújabb ösz­­szetűzést Anglia és a porta között. Egy Ah­med Tevik nevű török pap lefordí­totta a bibliát török nyelvre s a régi török hit­ágazatok ellen elkövetett e bűn miatt halálra ítél­tetett. Anglia nevében Layard az ulema megke­­gyelmezését követeli és pedig aligha a biblia iránti kegyeletből, hanem inkább, hogy a török pap va­lószínűleg az angol missió megbizásából cselekedett Anglia e föllépése az első eset, hogy idegen hatalom ily közvetlen belügyébe avatkozzék Tö­rökországnak s bár alapjában tiszteljük a huma­nizmust, mely e föllépésnek okul vagy legalább ürügyül szolgál, tettét nem helyeselhetjük. Mi, a halálbüntetés ellenei azt mondjuk : „Leperjen Ang­lia a maga ajtaja előtt, otthon járjon elől a jó pél­dával, a halálos ítéletek és „a kilenczfarkú macska­" kínzásainak megszüntetésével. Konstantinápolyt e­mit forrongásba hozta, sőt a tömeg fenyegető állást foglalt az angol követ­­ségi palota előtt. A porta maga még nem határozott, de nem hisszük, hogy az angol ultimátummal szemben egy­szerűen megszakítja Angliával a diplomáciai érint­kezést. Valószínűnek tartjuk hogy enged, de egy „tiltakozó jegyzékben“ fog elégtételt venni, a mi­lyent annyit láttunk legutóbb a szegény állam ré­­részéről, melyet oda vittek, hogy se­­élni, se halni nem tud. Egy kis mondanivaló: Lapsi Szerirgyi­rgíj, 1871­. decz. 31. A háromszék-barczasági vicinális vasút kiépí­tése tárgyában már meglehetősen összeírtunk — s előreláthatólag — igen természetesen — még sok czikket kell közreadnunk, hogy a közönség a tá­jékoztató felvilágosítások, a dolgok rendszeres meg­beszélése által lássa át tisztán azon ügyet, értse meg azt a czélt, melyet elősegít­ni kíván. Eddig­elé nem volt ember, ki az építendő vasút szüksé­gességét vitatni merte volna, legalább nyilvánosan nem, csupán annak kiépítési módozatai felől tér­tek el a nézetek s ágaztak el a vélemények. Most már eljutottunk oda, a­hol tenni, összetett várakkal munkálni kell ; mikor fel kell használni az akarat teljes erejét s folytonos terv­szerű rendszerrel t­é­n­y­e­k­n­e­k kell kisérni azo­kat, a mik eddig még csupán előzetes megbeszé­lések tárgyai valának. E czélból megyénk főispánja, Társa József úr deczember 29-ére egy értekezletet hívott össze a városház tanácstermébe, melynek feladata lett volna a háromszék-barczasági vasút kiépítése czéljából a teendőket körvonalazni. A gyűlésen néhány é­rdeklődő városi és egy-két vi­déki birtokos megjelent, számra nézve nagyon ke­vesen, de mindannyia áthatva a czél üdvös és közgazdasági tekintetben hasznos volta által, egy szívvel-lélekkel kimondották a vasút építésének szükségességét, a módozatok, a teendő intézkedé­sek részleteibe azonban nem bocsátkoztak, mint- h­ogy ily kevesen nem akartak oly nagyfontos­sággi ügyben döntő határozatot hozni, s így azt egy későbbre összehívandó népesebb értekezlet szá­mára tartották fenn. Emelkedtek ugyan erélyes hangok s ta­lán helyesen — a mellett is, hogy ez az értekez­let, már indítsa meg a tanácskozásokat azon teen­dők körül, mivel nagy czélok elérésére nem nagy szám, hanem nagy lelkesedés és erős akarat kell csupán, az értekezlet többsége mégis jónak látta az ügyet egy nagyobb számú tagokból álló gyű­lés elé halasztani Elnöklő főispán úr tehát fel­oszlatta az értekezletet azon óhajtása kíséretében, hogy ha a jövő gyűlés sem látna több érdeklődő­ tagot a maga körében, ha nem vesznek részt ak­kor sem azok, kiket a közvélemény az előhaladás h­arczosai közt szeretne látni, kik magukat szíve­sen számítják azok sorába, a­kik az ész és va­gyon tekintélyével a megyei életre befolyással le­hetnek , ha akkor is hiányozni fognak ők az ér­deklődők közül,­­ akkor vegye kezébe az ügyet azon néhány ember, ki tud és akar is tenni ily nagy horderejű kérdésben és segítse kivitelre lan­kadatlan munkásságával a háromszéki vasút ki­építését. A főispán ur beszédét lelkes éljenzés követte s az értekezlet feloszlott. Közelebbről ismét össze­hívja elnök úr a gyűlést s akkor lesz alkalma ki­mutatni Háromszék megye birtokosságának egy gaz­dasági tekintetben nagy fontosságú vasút iránti érdeklődését. A­mi minket illet, kénytelenek vagyunk a megbotránkozás legkomolyabb hangjával konstatálni hogy Háromszék megye birtokosai ez értekezleten távollétük által tündököltek. Nem tudjuk, mi volt indoka ez indokolatlan kimaradásnak, annyi bizo­nyos, hogy megdöbbentő közönyösségre mutatna, ha a közelebbi gyűlésen is ennyire representálnák magukat. Higyjük a jobbat és addig hallgassunk. Fel fogjuk azoknak neveit jegyezni, a­kik a léte­sítendő vasút érdekében csak a legkisebb buzgó­­ságot is mutatnak; megérdemlik, hogy neveiket megö­rökítsük. De feljegyezzük azok neveit is, a­kik e nemes küzdtérről elm­a­r­a­d­n­a­k, — hogy lássa meg a közönség, kik hordják szivükön Há­romszék megye anyagi felvirágzását s kik óhajtják népünk boldogságát nemcsak szájjal, hanem tettel is. Könnyű dolog a gyűléseken fényes dikeziókat tartani, az „a nép“ mellett — s aztán összedugott kézzel várni a munkát másoktól. — Most fog kitűnni, ki szolgálja hazája, megyéje ér­dekeit úgy, a mint kell: tettel és nem száj­jal. Ez nem pártkérdés, ez az egész megye ál­talános érdeke; a ki itt elmarad, az ne beszéljen többé hazafiságról, az oly fajtájú piaczi némberektől k­ö­l­csönzött szavakat tőle elsajátítani. Egyébiránt azt mondom én is, a mint Kóré Ferencz barátom uram, hogy döntsön a többség , de azt, hogy egy nehány összeálljon, aZ enyém és a tiéd felett minden előleges megszólítás nélkül határozzon, abba csakugyan józan észszel bele nem nyughatom. Megvallom, lehet, hogy figyelmemet kikerülte, de soha egy lapban sem olvastam a szakaszodnak összehívását, hogy azok képviselőket válasszanak; bocsánat, lehet, hogy meghivattak de én nem emlékszem arra. Meghívót mi, kik Ko­lozsvárit lakunk, sohase kaptunk s ép ezért egy ú­j nagygyűlés tartása elkerülhető­en szükséges lenne. Nem hagyhatom azonban mégis érintetlenül miszerint Csutak Zsigmond ur — igaz hogy egyes szavakat kiragad az én felszólitásomból és Künt­e úr leveléből s azokat úgy könnyedén, néhol go­romban nevetségessé akarja tenni, t. i. kimutatni azt, hogy egy t­a­k­a­r­é­k­p­é­n­z­t­ár nem hasz­nos, hanem káros. Mindaddig, míg nézetemet ez irányban meg nem c­áfolja, ragaszkodnom kell állításomhoz. Legyen szíves kimutatni azon okokat, melyek a takarékpénztár ellen szólanak s meg­­győzni, hogy téves utón vagyok, akkor szívesen meghajlok bölcsessége előtt, de valakinek azzal mentegetni magát, hog­y az ő makacs természete : „csak azért se“, megjár tréfának, de nem sokat nyom a higgadt gondolkozó előtt. És végül, ha csakugyan a többség azt fogja határozni, hogy oszlassák fel az alap, akkor kár minden szószaporítás, hanem testületileg szorgal­mazni kell a gyűlést és az ügy végleges befeje­zését. Boldog újévet kíván (Szabó József stadter Zeitung“, „Gazeta“ etc. kollegákat világo­sítsd fel a felől, hogy Magyarországon és nem Né­metországban vagy Romániában élnek, de őrizz meg minket „ázsiai állapotoktól" és attól, °A-’,a Muszkaországból kitiltott emancipálatlan zsidók elfoglalják a magyar földet. (Na, Istóczy !) Adj e lapnak nagy olvasó közönséget, de minél rit­kábban legyen részünk a „Közönség köréből.“ Őrizz « S“alattomosságtól'adj nyiltságot,de s°­p­ , '^ specialitások után áttérve az általánosokra : ion leirnlin°^?A minden városban és faluban akad kik valameyik K. tudnak e kérem hallgatni? igen : én is. Janus. Ha Még egyszer a lóbeszerezési alap ügyében. Kolozsvár, 1879. decz 28. Miután becses lapja 96-ik számában alkalom szerűleg bátorságot vettem magamnak egy szerény felszólítást a volt székely huszárokhoz intézni, en­nek folytán úgy látszik Csutak Zsigmond úr étvá­gyát egészen össze­rontottam, és minthogy a meg­történtet meg nem történtté tenni nem lehet, enged­je meg szerkesztő úr — ha­bár későre is — még egyszer szerény nézetemet röviden elmondani. Mindenek előtt sajnálattal kell kijelentenem, miszerint tekintetes Künte József úr az én hibám folytán kevertetett ezen, úgy látszik Csutak úr ál­tal igen élre állított ügybe. Nevezett úr szíves volt egy hozzá intézett levelemre válaszolni, és én azt is minden megfontolás nélkül közre bocsátottam, azt hiszem, ennyi elég az igazság kiderítésére, fő­leg azért, hogy értse meg Csulak úr is, miszerint Künte úr ez ügyben csakugyan ártatlan! — Ami pedig az én igénytelen személyemet illeti, mint okozója Csulak ur felháborodásának és talán étvá­gya elvesztésének , tetszésére és ízlésére bízom az­ oly polémiát, mint a milyent Csulak ur a „Neme­re“ 98­ és 103. számaiban folytat. Legyen meggyő­ződve, hogy soha se fogom őt e téren követni, és Fővárosi levél, Budapest, 1879. deczember 24. A természet felölte hideg mezét, 20 — 2201 hi­deget élünk, a zúzmara koszorút köt ablakunkra, hol a hóvirág tündöklő tarkaságát sivitva fújja be fagyos lehelletét, — adva tudtára a bennülő­knek, hogy künn rideg, hideg minden. Fent szikrázó csillagok — alant boldog és boldogtalan emberek végtelen serege kóborol pattogó fagyban, csikor­gó jégben, mert ez tükrözi vissza a legszebb le­gendát. A tél talán soha sem mutatta ki jobban a foga fehérét, mint most; az ember fél az utczára kimenni, pedig ha valamikor érdemes a főváros utczáin barangolni, úgy most menjünk ki, — hisz minden időszerű, minden jelentős. Az utczákon — ünnep előestéje lévén — czimeres fogatok robog­nak végig, melyekből selyemruhás, sleppes delnők lépegetnek ki, a földön maguk után hordva a fa­­gyos havat. A karácsonya után útfélen ki van szűr­­va a hótömegekbe; a vásárlók nyüzsögnek, s az élet tarkaságai aé hányféleképen újulnak meg itt is a különböző elemek közt. A váczi-, Dorottya­­utczák fényárban úsznak, s ilyenkor kinek jutna eszébe a státusadósság vagy a delegáczió; mikor a házmesternétől a comtessig az élet nagy arányokat mutat. Különösen karácson küszöbén a kiadás és fényűzés oly magas fokot ér, hogyha a társadalmi osztályok és a rang lajtorjáján felemelkedünk a felsőbb régiókba, elfog a káprázatszülte szédülés. Az ilyen eszeveszett pazarlási versenyről aligha tudnak még önök s áldják sorsukat, hogy nem tudnak. Itt minden lépten-nyomon egy-egy látvány csiklandozza szemeinket, erszényeinket, vágyain­kat, melynek ellenállani csak kevesen tudnak, a­mikor maga az egész élet nem egyéb, mint látszat, mesebeli álarcz. Midőn soraimat irom, az egyes családok már ünnepet ülnek. A szülők örvendeznek gyermekeik örömén, a­kik zsibongó zajjal veszik körül a föl­­­eziezomázott karácsonfát. Szerető csókokkal árasz­­szák el az anyák férjeiket és utána gyermekeiket. A rokonok, barátok megemlékeznek egymásról és a béke, a szeretet hagyományos hangján köszön­tik egymást: boldog ünnepeket! — Egy-egy apa még fut az utczán, zsebei telvék csecsebecsékkel, itt egy ló feje lóg ki, másikban a bábu, papagáj, síp és kötéltánczosok. Oh hogy siet keresztül a lánczhídon e vad időben , — hiába, a vásárlásnál megkésett. Fed­i a mama honn majd kétségbeesik, a nagypapa zúgolódik, a nagymama „ad­­­ott“ kiál­tásokkal sietteti a közeledő hatalm férjet. Rajta, háza­sodjatok, üljetek boldog családi ünnepet; igy — hisz van e ennél szebb — nyugtot áraszt a kará­cson szentsége és boldogsága. A nemzeti színházban tegnap a „Hugenottá­kat“ adták. Valentin szerepében mutatta be magát Pappenheim Eugenia kisasszony, a londoni udvari operának elsőrendű tagja. A színház egészen meg­telt , a művésznő egy kis elfogultságot érzett, de ez a rokonszenv gyakori nyilatkozata után eloszla­dozott. Pappenheim hivatott drámai művésznőnek

Next