Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)
1880-11-21 / 94. szám
Í 94. szám Sepsi-Szentgyörgy, 1880. Vasárnap, november 21. évfolyam. Szerkesztőségi irodai Sepsi-Szentgyörgyes Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető ’ közlemények küldendők’ Kiadó hivatal: Pernstein JArk könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. kgjHáromszéki házii pap-egylet11 fogatatás Megjelenik eyen lap hetenkint kétszer: csütörtökön vagtruup ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre , ő írta fer. Fél évre . . . 3 írt — kr. Negyedévre , 1 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 Ft. Nyilttér sora 10 kr. bitmentesen intézendük. A kolozsvári merénylet után. Sepsi-Szentgyörgy, 1880. nov. 19. A kedélyek csillapulnak. A felizgatott vér kezd csendesen folyni az erekben. A király válasza : a miniszterelnök intézkedése megnyugtatott mindenkit, a sajtó megelégszik a táviratok egyszerű közlésével. Csak a beteg sebei sajognak meg és a vétkes merénylők várják az előre nem sejtett büntetést. Kolozsvár városa feljajdult a véres merénylet hírére és e feljajdulása nemcsak jogos, de hazafias is volt; a város méltó volt önmagához. Példát adott más városoknak is, hogy mit kell tenni hasonló önkénykedések előfordulásánál. Német városokon, hol a tisztikar minden, a czivil semmi, ha fordul is elé eféle eset, a jó burgerek rendesen szemet hunynak rá. — Nekünk ezt tennünk nem szabad, ideget grasszált a német felettünk nagyban és eleget igyekszik a világ előtt ma is gyalázni, legalább egy kicsinyben igyekezzünk sérelmeinknek orvoslást keresni. Amit ő adott nekünk, úgyysem tudjuk soha visszafizetni A véres merénylet aligha keltett valahol kínosabb benyomást, mint épen nálunk a székelyföldön. Igen, mert a szegény szerencsétlen áldozat a mi húsunkból való hús, a mi csontunkból való csont. Annak a kifent kardnak a vágását minden székely érezte, a seb mindeniknek fáj. A székely mindig féltékeny volt szabadságára, nemzetiségére, hazafiságára, tudott tűrni, szenvedni és tud ma is; tűrte, ha germanizálni akarták, mert erős hite volt, hogy a faj szívósságán Ausztria minden ördögeinek igyekezete megtörik ; elnézte, hogy idegen nemzet fiait helyezik fölébe tisztnek a nemzet teljes kizárásával akkor, midőn a ráerőszakolt fegyvert hordoznia kellett; eltűrt, elnézett mindent, — de jaj, ha egyszer fékvesztett lesz, a pusztai oroszlán nem lesz gonoszabb nálánál. Hanem a merénylet már megtörtént. A megtörténtet pedig meg nem történtté tenni nem lehet. Az a nyugalom, amelylyel Kolozsvár városa nyomatékot adott szavának az ügy magáévá tételénél, a nemes önérzet a város polgárságában, amely nem engedte, hogy méltó felháborodásának utczai demonstrácziókban adjon kifejezést: minket is nyugalomra és higgadt megfontolásra int. ■ A két merénylő vétkezett és pedig súlyosan vétkezett nemcsak a sajtó és polgárság ellen, hanem a tisztikar ellen is. Elfogultaknak lenni soha és semmi körülmények közt sem szabad. Leszidnunk, korholnunk egy hadserget és annak összes tiszti karát csak azért, mert a közt két pupasz is találkozik, ez sem nem ildomos, sem nem czélravezető. Várjon ha pl. egy lapszerkesztőt csaláson vagy más ilyen nemtelen dolgon érnénk, hogyan tudnók eltűrni, ha valaki azt mondaná, hogy minden lapszerkesztő csaló, vagy nemtelen. Úgy hiszem, hogy alább degradálnék legalább is tíz fokkal a csalónál. Az a tisztikar, amely most ki van zárva az ifjúság által minden nyilvános helyről, lehet teljesen ártatlan; ha nem az, akkor elveszi más után is megérdemlett büntetését. De ha előre tudója is volt Rostow úr czéljainak, még akkor sem lehet az összes hadsereg tiszti karát pellengére állítani, akik közt igen sok jó katona, becsületes ember s talán még jó hazafi is találkozik, bármennyire vádolja is ellenzéki sajtónk őket hazafiatlansággal. A Damjanicsok, Kis Ernők, Földváriak s szabadságharczunknak annyi vértanúi mind a cs. kir. hadseregből kerültek ki és én hiszem, hogy ha a haza szólítaná őket, ezek sem lennének roszabbak dicső elődjeiknél. Miért akkor rágalmazni, vádolni és szítani az ellenségeskedést. A tisztikar épen úgy üldözi és megveti az ilyen Rostow-féle rákfenéket, mint mi. És én hiszem, hogyha annak az 51-ik ezrednek lovagias tisztikara van, el fog követni mindent, hogy ezen rákfenék testéből eltávolíttassanak. Az ilyen legények úgyis csak arra valók, hogy a tiszti kar becsületét beszennyezzék. Rüstow és Dienstl eljárása még akkor is gyilkossági szándéknak volna kualifikálható, ha Bartha Miklós velük szemben lovagiatlanságot vagy komolyabb sértést követett volna el; de mert ilyen eset fenn nem forgott, méltán megilleti őket a lapok által rájuk ragasztott elnevezések legerősebbike. Igen sajnos körülmény az egész dologban az, hogy az ellenzéki lapok ezen szomorú eseményt is saját-éljaikra igyekeznek kihalászni. Odadobják Tisza Kálmánt a folytonosan tömött, de mégis mindig éhes tömegnek, hadd rágódjék rajta. Őt teszik hibássá, felelőssé, no meg a kormány többi tagjait is, az egész casusért. Még megérem, hogy ráfogják Tisza Kálmánra, miszerint ő hajtogatta fel Rostovot Bartha Miklós ellen. Iia a miniszter, elnök volt már oka a Tisza kiáradásának, jégverésnek s talán még az utóbbi földrengésnek is, miért ne telhetnék ki tőle. Mindjárt, az eset után a kormányt élhetetlenséggel vádolták és azt írták, hogy az oka mindennek. Hátha még egyszer oly életképes volna is, vájjon nem összevagdalta volna-e két nemes hadfi az „Ellenzék“ szerkesztőjét. Van-e oly kormány a világon, mely az egyes ember indulatának és haragjának ellene tudjon állani még a legerősebb rendszabályokkal is? Bizonyára nincs. Koreai. A „Nemere“ tárczája. Adatok a földrengéshez. A „Nemere“ I. évi 92-ik számának tárcza rovatában igen tanulságos tárczaczikk közöltetett. Vártam volna, hogy a szakismerettel írott czikkben valami említés legyen a Sepsi-Szentgyörgyön észlelt földrengésekről is. Most midőn a Zágrábot és vidékét sajtoló, rémítő földrengések a természetnek e rettentő katasztrófáira irányozzák a közfigyelmet: nem lesz érdektelen, ha egy pár biztos adattal szolgálok a Sepsi Szentgyörgyön észlelt földrengések statisz- tikájához. Vásárhelyi Jánosnak kezeim közt levő nagybecsű adatai szerint: 1728 ban szeptember 25-én délután 5 óra tájt heves földrengés volt (t. i. Sepsi-Szentgyörgyön.*) 1802 ben október 26 án történt földrengésről szintén biztos adatunk van. Ezen földrengés Erdélyben több helyeken pusztító nyomokat hagyott hátra, számos templomot, tornyot és főúri kastélyt döntött romba. A sepsi-szentgyörgyi ref. templomot is tetemesen megrongálta. A templom főtere fölötti gyönyörű goth ízlésben épített csúcsréves boltozat egészen leomlott; csak az úgynevezett szentély (sanctuarium) felett épült boltozat maradt fenn ; ugyanekkor omlott össze, illetőleg repedezett meg a torony felső része, melyet 1810 —1829 ben építették újra.**) Az utolsó földrengés Sepsi Szentgyörgyön volt 1838 ban január 23-án este. Ez nem sokat rombolt. A torony felső ablakainak övezetén látható két kisebb repedésekkor esett; a toronytól északkelet felé kanyarodó belső várkerítés felső része néhány öl hosszúságban leomlott stb. íme másfél század alatt ezeket jegyezték fel Sepsi Szentgyörgyön. A ki többet tud, egészítse ki ezen kis krónikát. ' ' R-y. R--y tisztelt barátom szives volt átnézés végett Vásárhelyi Jánosnak fennemlitett memorialeját rendelkezésemre bocsátani. Ezen memoriale amely 1714 től 1764-ig terjed azon évek meteorológiai viszonyaira nézve főleg, igen fontos adatokat tartalmaz. Ennek alapján a fennebbi közleményhez kiegészítésül még a következő megjegyzéseket adhatom : Vásárhelyi János 1728 ban hévízi pap volt s igy a közleményben jelzett földrengést is ott érezte. Tekintetbe véve azonban a Sepsi Szentgyörgy és Hévíz közti nem nagy távolságot, nem valószínűtlen, hogy a földrengés városunkban is érezhető volt. Vásárhelyi János 1734. ápril 11 én foglalta el a sepsi szentgyörgyi papságot ; jegyzeteit tovább is pontosan vezette. Ittléte alatt két földrengés volt. Egyik 1738 ban, a másik 1744 ben. Az elsőt következőleg írja le: 1738. jun. 11. Vehemens terrae motus excitatus est circa horam decimam quotantopere quassata est ut ont nia aedificia corruere videbantur, campanae sonum ediderunt, vasa in domo mea deciderunt nosque omnes foras prosiliirnus ne ab aedificiis obrueremur. Ezen földrengés tehát nagyon heves volt, minthogy a jegyzet szerint a harangok megszólaltak és a szobában az edények lehullottak. Az 1744-iki földrengés már gyengébb volt. Erről csak ennyit ir : 1744. 14 januarii terrae motum sensimus circa horam nonam matutinam. 1744. ápril 24 én elhagyva Sepsi-Szentgyörgyöt, Uzonba ment papnak. Itt megemlékezik még egy másik földrengésről is, a melyet már ismét nem nálunk észlelt. Erről igy ir : 1748, 22 mayi dum causa publica Cibinii moraver ante horam secundam unó quandrante nocturno terrae motum sensimus, quern Jpraecedebat ven tus durissimus. l)r. Szász István. *) «1728. 25. Septembtis circa horam 5-tam postmeiidinam Ingens terrae motus factus est quein ipse etiam seasi, parietcs enim vrcillabatit, et sedile in quo quiesoebam vibratum fortiter iuquietabat •— — domus quatiebatur adeo ut foras procurrere **) Ezen földrengésről a templomnak azon oszlopos övezetén mely a templom főterét a szentélytől elválasztja, ez van fölirva : ,.Az 1802-ben October 26-án történt földindulás miatt ezen minden emberi emlékezetnél régibb templom boltozatja is leszakadván stakaturába épittetet 1805-ben (Szilágyi Sándor curatorságában.* Politikai hirek. Angliából két felöl nyerünk értesítést. Egy londoni távirat szerint jövő szombaton Windsorban, Viktória királynő elnöklete alatt minisztertanács lesz, melyben értekezni fognak a parlamentnek november 25 től későbbi időig-való elhalasztása fölött. Másfelől meg azt írják, hogy a konservatívok egy újabb támadást intéztek Gladstone ellen. Rourke a Beaconsfield kabinet egyik volt alállamtitkára King’s Lynnben tartott beszédet , s ebben a jelenlegi kormány politikáját éles bírálat alá vette Szemére veti Gl.nak, hogy a keleten csak zavart csinált. Eddigi működésében csak saját terveinek megvalósítására gondolt, de az ország érdekeit valamint az opportunitás szempontját nem vette figyelembe. Törökország ellen nem nyíltan, de alattomban és oly módon folyatt háborút, hogy e miatt és azon badar javaslatokért, amelyeket Európának tett minden angolnak szégyelnie kell magát.* Francziaországban mint „P Lt.“ értesül a Ferry kabinet hosszú életében nem igen hisznek , sőt maga a kormányelnök is a bukás eshetőségével foglalkozik , amennyiben olyan nyilatkozatott tett volna, hogy a kabinet tagjai köz-