Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)
1881-01-13 / 4. szám
Háromszék megye közigazgatási bizottsága 1881. január 11-én tartott ülésétől. A bizottsági üléseken előterjesztetni szokott havi jelentések után több kisebb ügy tárgyaltatván le, azok közül megemlítjük a következőket: Árapatakon a mult hóban a kanyaró kiütött, azonban pár nap múlva meg is szűnt, miről a főorvos jelentése tudomásul vétetett. Egyén község iskolaszéki elnöke a künnlevő hátralékok miatt a számadást el nem készíthetvén, az illető járási szolgabiró utasittatik a kérdéses hátralékok behajtására. Majd Márkosfalva község elöljárósága és iskolaszéke hivatott volt fel a tanfelügyelő által az iskolai alapvagyon kimutatására. Minthogy azonban a község adatok nélkül terjesztette be a kérdéses kimutatást, felhívta a közigazgatási bizottság az elöljáróságot az iskolai alap alakulásának történetéről, adatokkal támogatva rendszeres kimutatásnak 16 nap alatti beterjesztésére. Benkő Pál kezdi vásárhelyi lakosnak S.Szentgyörgyön a Csiki- és Olt-utcza sarkán lévő, jelenleg Tittel pék sütőjét képező ronda s az egészségügyre káros befolyású háza ellen panasz emeltetvén, a városi tanács annak 30 nap alatt lakhatatlanná tételét kimondotta. Ez ellen felebbezett Tittel haszonbérlő s a határidőt egy évre kérte. Az alispáni határozattal egyértelműleg a közigazgatási bizottság az évi határidőt engedélyez. Bereczk város árvaszéki szabályrendelete kiegészítés végett visszaküldetni határoztatott. A szövegezést illető változtatások a határozat indokaiban foglaltaknak. A kézdivásárhelyi árvaszéki szabályrendeletek kiegészítés végett szintén visszaküldetni határoztatnak. — A nagyajtai járásbirósághoz Banda János bizottsági tag indítványára a közigazgatási bizottság egy telekkönyvi osztály felállítását és a bírósági személyzetnek egy albíróval való szaporítását kérelmezni elhatározta. A közigazgatási bizottság ezen határozatával csak egy rég érzett hiányon fog segíteni a közönség teljes megelégedésére. A háromszéki vasút kérdéséhez. — Befejező közlemény. — Nem értem én ez által, hogy minden völgybe be megyünk s pl. Gelenczét, Haralyt, Kőröst vagy épen Zágont útba ejtsük, sőt még a többi községekbe vezető utat sem követhetjük mindenütt, mert azok a faluk közepén menve át oda be menni nem lehet. Kovászna felé s onnan Brassón át Czófalva Borosnyó között úgy vezetni át a vonalat, hogy azoknak kedvező keze ügyébe esik s e melett mégis kevesebb híddal, árvizveszélytől inkább mentesíthető talajon olcsóbba fog kerülni. A felsőbb vidékre nézve ez lenne tehát igénytelen s őszintén mondom, semmiféle mellék- és magánérdek által nem vezérelt véleményem s megnyugtat azon öntudat, hogy midőn az egy rövidség némi feloldozását bátor vagyok ajánlatba hozni, ezt igen figyelemre méltó általános és olyan közös érdek miatt teszem, amely ezen eltérést teljesen indokolja. Ami már most a felsőb vidékeket illeti, elismerem hogy nem lehet S.Sztgyörgynek ottlétét eladni, amely különben is úgy a földvári, mint a csíki vonalaknak legtermészetesebb találkozási pontja. S ezenkívül és a megye egész területének érdekében áll, hogy oda, mint megyei székhelyre, a távolabbi vidékről is könnyű módon eljutni lehessen. Kérdés tárgya sem lehet tehát, hogy Sepsi- S.györgy vasutat nyerjen és igen indokoltnak látszik azon nézet, hogy a Czófalva felől jövő vo- Retynél a Szépmezőre kiemelkedve Szentgyörgyig sínen hilyén, Szotyoron át a kökösi hídnál a feketeügyet lépje át s onnan Prázsmárt megközelítő irányban vonuljon tovább. Csak, hogy ha itt a térképet nézzük s magát a hely fekvését is ismerjük, látjuk, hogy azon hegyes szögű háromszögű által, amelyet a vonal Réty, S. Szentgyörgy és Kökös között leír, a Czófalván felül eső vidék minden szállítója legalább is 14-15 kilométerrel hosszabb s drágább utat teszen meg Brassóig, mintha Czófalván alól kissé délre hajtva a Feketeügyet Baborfalva, Szentivány között hidaljuk át (■s azontúl nagyjában az uzoni országutat követve megyünk a kökösi hídnál Prázsmár felé. Ez által igaz hogy S. Szentgyörgyöt csak a Laborfalva tájától kilágazó s első alnyommal is kiépítendő azon vona érhetné, mely a csiki összeköttetést is eszközölné s a Czófalván felüli vidékek S. Szentgyörgytől ezen a vonalon mintegy 2 kilométerrel esnének távolabb — S. Szentgyörgy és a tovább menő vonal vidéke a kökösi hidat a Kilyén Szotyoron át levő körülbelőli 12-13 kilométer hosszú út helyett, a Szilvány Uzon felé kitérő 15 — 16 kilométer út után érhetné el; természetesen a vasúti menetrendet oly czélszerűen kellene megállapítani, hogy úgy a S. Szentgyörgy vidéki, mint kézdiszéki utasok legkisebb időveszteséget se szenvedjenek Mindazonáltal őszintén és készséggel kijelentem, hogy ezen terv, az érveknek, még szigorúbb megfontolását igényli s magam sem merem azt, mint feltétlenül jobbat határozottan ajánlani, mert a két sepsi járás viszonyait sem ismerem talán épen oly részletességgel mint, a hogy ilyen kérdés eldöntésénél szükséges volna, ám részben a gabona üzlet élénkítésére is gondoltam, midőn úgy fogtam fel, hogy Háromszék legfelső része K.-Vásárhelynél kézdi, sepsi, és orbai szék a Czófalvától Kovászna és Laborfalva felé eső vonal, valamelyik pontján a sepsi felsőjárás Sztgyörgynél s az alsó járás Uzonnál, mint egyik élénk vásártartó és emperiális helynél kaphatná meg a vonalat. Ami azon tervet illeti, hogy a vasút Prázsmáron fúl még Tatrangra is bemenjen , ezt szintén nem tartom ' Háromszék érdekében ■'állónak. Prázsmárral még vagyunk üzleti és kereskedelmi összeköttetésben s azt mint élénk vásáros helyet nem egy alkalommal keresik fel Háromszék legtávolabbi vidékeiről is, de Tatranggal tudtommal nincs ily figyelmet érdemlő összeköttetésünk. Ez legalább hitem s igy a terv azon részét elejtendőnek vélem. Végre még egy pár e tárgyban hallott mondásra leszek bátor röviden nyilatkozni . Azért, hogy talán a legtökéletesebb és legjobb összeköttetési vonalat most előállíttani nem tudjuk, véteknek tartanám a mostani állapotnál mindenesetre sokkal több előnynyel bíró tervet eldobni, ezért ismétlem, hogy a vasút kiépítését karoljuk fel és amennyire csak erőnk engedi, járuljunk hozzá a létesítéshez. Ne vegyék azt ki vásárhelyi polgártársaim zsinór nélkül, hogy a mostani országút rövidebb, mert azon, még a jobb lovakkal s üres szekérrel sem tudja Brassóig levő 8 mértföldet 6—7 óra előtt megtenni, a vasút pedig óránkint 4 mértföldet halad s igy, ha másfél olyan hosszú lenne is a vonal (már pedig annyi még S. Sztgyörgyre bemenve sem lesz) mégis 3 óra alatt De lehet menni Brassóba s ha a vitelbért az 1 -ső helyen kilométerenkint 2 frttal vesszük és 1 frt 20—30 kmnál többe nem kerül; a pakkot pedig s egyáltalán az áruczikket kilóméterenkint körülbelől métermázsáját (majdnem két régimázsa) 3/fo krért viszi s igy egész Brassóig mintegy 21 krt kell üzetni, most pedig (kereskedőink jól tudják) egy régi mázsa, tehát félmétermázsánál alig nagyobb testerért ugyanazon útra 40 krt fizetnek, nem is tekintve, hogy mily későre és néha megrongálva kapják azt meg. Ami legvégül magát az építés és felszerelés módját illeti, arról később is lehet szólani s most csak azon nézetemnek adok kifejezést, hogy helyesebb lesz a vasút, a felszerelésnél pedig minden nagyszerű s költséges melléképitkezés kerültetik. Budapest, 1880. decz. 27. Nagy Gábor: Abrassói polgári kör újra ébredése. Brassó, 1881. január 8. A magyar iparos osztály lelkes fiai sajáljobb meggyőződésük ösztönéből eddigi lágymeleg magatartásukat a közügy érdekében levetkőzve, a polgári kör falai között sorakozni nem csak szóval határozták el, hanem ama elhatározásukat tettes és nagymérvű áldozatok árán beváltani igyekeztek is. Midőn részemről ezen örvendetes jelenségek emelkedő áramlatát a kezeim között levő adatok nyomán a polgári kör választmányának f. évi január hó - án tartott ülése jegyzőkönyve alapján szerencsés vagyok konstatálhatni, tisztemből kifolyólag sietek azokért igen tisztelt polgártársaimnak a nyilvánosság előtt az egylet nevében hazafias mély hálámat kifejezni. A férfi korban hivatását helyesen felfogó polgár többé nem önmagáért, hanem gyermekeiben a haza jövőjének biztosításáért és boldogságáért kell úgy éljen, ha a polgári erények gyakorlása által azon magas czél megközelítését igazán óhajtja , hogy összes anyagi érdekeink fejlesztése következtében hazánk s evvel együtt városunk ipara a jövőnek biztos talapzata gyanánt legyen tekinthető, szüksége van abban az esetben oly tisztességes társadalmi intézményre, mely saját érdekeit megóva, azokat méltóképen közvetíteni képes legyen — ez felfogásom szerint jelenben a magyar polgári kör. Ha a szász és német iparos a Gewerbe Verein tagjának lenni első kötelességei közé számítja , ha a pénzváltó és kereskedő valamely konsortiumhoz csatlakozni jónak látja és a hivatalnok a kasztó helyiségeiben tiszttársai körét keresi fel , mindezen jelenségek a magyar iparos társulása tekintetében biztos tájékoztatója lehet egy központ kiszemelésénél, hol saját érdekjeleit egy magasztos eszme — a hazai ipar — megvalósítása körül csoportosulva találja A mi a növénynek az élet fentartásán is a világosság, meleg és nedvesség, melyek nélkül a gyümölcs előállithatása nem gondolható, annak kell lenni egy polgári intézménynek a polgárra nézve : eszmék terjesztőjének, a honfiúi érzelmek ápolójának s anyagi érdekei emelőjének. Nem elég bárminő állású polgárnak, ha üzletében reggeltől estig véres verítékkel dolgozott az ezerféle adót pontosan fizette : kell, hogy a külföldi és hazai ipar fejlődésének mozzanataival megismerkedjék, szükség, miszerint jóakarattal, önzéstelen közreműködésével a hazai iparügy mivelésében egyik vagy másik irányban társulati alapon tevékeny részt vegyen. Ismertem a brassói polgárságot akkor, midőn az a jólétnek örvendett, észleltem hanyatlását és látom most, midőn a bukás szélén áll ; de gondolják meg az illetők, hogy ezen a krízisen , az ország összes városaiban az iparos osztály kisebb vagy nagyobb mértékben keresztül ment, épen ezen szomorú esetből kifolyólag szükség a tömörülés, a kölcsönös támogatás és buzdítás, ha dicstelenül ügyünket veszni nem akarjuk hagyni. A pangást, mely a polgári kor kebelében évek óta tartó s majdnem életébe került, sikerült egyes ügybuzgó és áldozatkész polgártársunknak száműzni s magam is meggyőződtem szegénységünkkel szemben azon körülményről, hogy a szellemi és erkölcsi világ alapját egészben úgy mint részleteiben az anyag egyik fő feltése, azért a polgári kör választmánya, mely múlt évi deczember 27 én tartott tisztújító közgyűlés bizalmának kifolyásából a kör vezetését kezébe vette folyó évi január hó - án tartott első ülésében a bajt gyökeresen orvoslandó első és legfontosabb feladatának tekintő pénzügyeinek rendezését a jövedelmi források szaporítása által egyrészt, takarékos gazdálkodás által másrészt javítani és emelni. Múlt évtől a választmány átvett 73 rendes részvényes tagot, január 2-án felvétetett 16 tag, név szerint : Wimmethal Rudolf, Vitéz Adolf, Kelemen András, Csiki János, Berde Károly, Horn Frigyes, Kádár József, Farkas Károly, Kölcze András, Csiki Miklós, Kovács Dénes, Niedermeier Zsigmond, Fodor Nándor, Adamy Adolf, Nagy András és Soós János urak, kik a felvétel végett szükséges „nyilatkozatot“ sajátkezűleg aláírták , mai napig bejelentetett 3 tag, a létszám 92. Bátor leszek jövőben időről időre a polgári kör választmánya által felvett tagok névsorát becses lapjában a szerkesztő úr engedelmével közölni. A választmányi gyűlés alkalmával Kászony Ferencz úr 10 széket és két asztalt ajándékozott a polgári kör részére; Székely András úr egy asztalt és a kör megrongált nádszékeinek kijavíttatását saját költségen ígérte. Ugyancsak bútorokra adakoztak: Kászony Ferencz ur 1 frtot, Erős János ur 50 krt, Körtvélyesi Antal ur 1 frt, Józsa Ferencz ur 1 frt, Klein ur 1 frt, Lemhényi Zsigmond ur 1 frt, Nagy Sámuel ur 50 kr, Antoni Vaszilie 1 frtot, Hegyesi Albert ur 50 krt, Kuhn Antal ur 1 frtot, összesen 8 frt 50 krt. A billiárd golyók beszerezhetésére Székely András ur mint indítványozó 2 frtot, Kászony Ferencz ur 10 frt, Józsa Ferencz ur 1 frt, Erős János ur 50 kr, Antoni Vaszilie 50 kr, Lemhényi Zsigmond ur 50 kr, Klein ur 50 krt, összesen 15 frtot, mely összegek azonnal pénztárnok kezébe lettek átszámlálva. Midőn az említett kegyes adományok átvételét nyilvánosan nyugtázom, egyúttal fogadják a magyar polgári kör nevében felnevezett választmányi tag urak áldozatkészségükért forró hálámat, — az ügy buzgó pártolásáért őszinte tiszteletemet. Csín István, a Magy. Polg. Közigaz. Elkésett gratulácziók. Brassó, 1881. jan. 10. Hát csak megeresztünk mi is — habár későbkén is egy vékony gratulácziót ez uj esztendőben. Először is gratulálunk a mi drágalátos rendőrségünknek azért a hírhedt „tolvaj hajsz“-ért, melyet a napokban követett el. Hogy is volt csak ? Nehány „csirkefogó“ behatott a Töpfner ezukor raktárába s 10—15 süveget el talált lopni. — Hogy s hogy nem, de a mi rendőrségünk tudomására jött az esemény, még pedig a tolvajlás folyama alatt. Nosza tehát: „Lámpát gyújts! Öltözködjél ! Szuronyt szegezz ! Indulj ! . . . rohanj ! Eins zwei! Eins zwei!“ Az „Erdélyi bank“-nak mint a tett színhelyének s a szomszéd házaknak kapuit „szúrásra kész !“ állásban elfoglalják a remegő rendőrök. Megkezdődik a hajsz. Udvar, faszín, csatorna, pincze, pitvarok stb. stb. kikutatvák, de tolvaj sehol sincs. Egyszerre az egyik épület fedélzetéről pár cserép hull az utcza kövezetére, ahol — borzasztó — irgalmatlanul széttörött. Igen is, borzasztó volt, mert a népség majd hányat esett ijedtében, a katonaság (a rendőrséget értjük) pedig vaczogni kezdett, miként a nekivadult kutyák előtt az eszeveszetten tova iramló nyúl. Bátorság! A nép feltekint, néz, bámul, míg valakinek eszébe jut, hogy valamit lát a ház fedelén. „Mintha ott volna valami, mint egy macska. Nini ! mozog. Dhó ’ Ott a tolvaj a háztetőn !“ így szoktak a jó bécsiek is. Nem lehet az ég alatt semmit látni, hanem azért ők egy perez alatt légben repülő sárkányok seregére mutogatnak. Itt is úgy történt. Nagy lármát csaptak. Felverték a tűzoltókat, kik aztán szerre mászták a közel levő épületeket s az fáklyafény mellett konstatálták, hogy a mit aka-