Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)

1881-01-13 / 4. szám

Háromszék megye közigazgatási bizottsága 1881. január 11-én tartott ülésétől. A bizottsági üléseken előterjesztetni szokott havi jelentések után több kisebb ügy tárgyaltat­ván le, azok közül megemlítjük a következőket: Árapatakon a mult hóban a kanyaró kiütött, azonban pár nap múlva meg is szűnt, mi­ről a főorvos jelentése tudomásul vétetett. E­g­­­y­é­n község iskolaszéki elnöke a künn­levő hátralékok miatt a számadást el nem készít­hetvén,­­ az illető járási szolgabiró utasittatik a kérdéses hátralékok behajtására. Majd Márkosfal­­va község elöljárósága és iskolaszéke hivatott volt fel a tanfelügyelő által az iskolai alapvagyon ki­mutatására. Minthogy azonban a község adatok nélkül terjesztette be a kérdéses kimutatást, fel­hívta a közigazgatási bizottság az elöljáróságot az iskolai alap alakulásának történetéről, adatokkal támogatva rendszeres kimutatásnak 16 nap alatti beterjesztésére. B­e­n­k­ő Pál kezdi vásárhelyi lakosnak S.­­Szentgyörgyön a Csiki- és Olt-utcza sarkán lévő, jelenleg Tittel pék sütőjét képező ronda s az egész­ségügyre káros befolyású háza ellen panasz emel­tetvén, a városi tanács annak 30 nap alatt lakha­tatlanná tételét kimondotta. Ez ellen felebbezett Tittel haszonbérlő s a határidőt egy évre kérte. Az alispáni határozattal egyértelműleg a közigaz­gatási bizottság­ az évi határidőt engedélyez. Bereczk város árvaszéki szabályrendelete kiegészítés végett visszaküldetni határoztatott. A szövegezést illető változtatások a határozat indo­kaiban foglaltaknak. A kézdi­vásárhelyi árvaszéki szabályrendele­tek kiegészítés végett szintén visszaküldetni hatá­roz­tatnak. — A nagyajtai járásbirósághoz Banda János bizottsági tag indítványára a közigazgatási bizottság egy telekkönyvi osztály felállítását és a bírósági személyzetnek egy albíróval való szapo­rítását kérelmezni elhatározta. A közigazgatási bizottság ezen határozatával csak egy rég érzett hiányon fog segíteni a közönség teljes megelége­désére. A h­áromszéki vasút kérdéséhez. — Befejező közlemény. — Nem értem én ez által, hogy minden völgybe be megyünk s pl. Gelenczét, Haralyt, Kőröst vagy épen Zágont útba ejtsük, sőt még a többi közsé­gekbe vezető utat sem követhetjük mindenütt, mert azok a faluk közepén menve át oda be men­ni nem lehet. Kovászna felé s onnan Brassón át Czófalva Borosnyó között úgy vezetni át a vonal­­­at, hogy azoknak kedvező keze ügyébe esik s e me­lett mégis kevesebb híddal, árvizveszélytől inkább mentesíthető talajon olcsóbba fog kerülni. A felsőbb vidékre nézve ez lenne tehát igény­telen s őszintén mondom, semmiféle mellék- és magánérdek által nem vezérelt véleményem s meg­nyugtat azon öntudat, hogy midőn az egy rövid­ség némi fel­oldozását bátor vagyok ajánlatba hoz­­ni, ezt igen figyelemre méltó általános és olyan közös érdek miatt teszem, a­mely ezen eltérést teljesen indokolja. A­mi már most a felsőb vidékeket illeti, el­ismerem hogy nem lehet S.­Sztgyörgynek ottlétét­­ eladni, a­mely különben is úgy a földvári, mint a csíki vonalaknak legtermészetesebb találkozási pontja. S ezenkívül és a megye egész területének érdekében áll, hogy oda, mint megyei székhelyre, a távolabbi vidékről is könnyű módon eljutni le­h­­essen. Kérdés tárgya sem lehet tehát, hogy Sepsi- S.­györgy vasutat nyerjen és igen indokoltnak látszik azon nézet, hogy a Czófalva felől jövő vo- Retynél a Szépmezőre kiemelkedve Szentgyör­­gyig sínen hilyén, Szotyoron át a kökösi hídnál a f­eketeügyet lépje át s onnan Prázsm­árt megkö­zelítő irányban vonuljon tovább. Csak, hogy ha itt a térképet nézzük s magát a hely fekvését is is­merjük, látjuk, hogy azon hegyes szögű három­­szögű által, amelyet a vonal Réty, S. Szentgyörgy és Kökös között leír, a Czófalván felül eső vidék minden szállítója legalább is 14-15 kilométerrel hosszabb s drágább utat teszen meg Brassóig,­­ mintha Czófalván alól kissé délre hajtva a Feke­teügyet Baborfalva, Szentivány között hidaljuk át (■s azontúl nagyjában az uzoni országutat követve megyünk a kökösi hídnál Prázsmár felé. Ez által igaz hogy S. Szentgyörgyöt csak a Laborfalva tájától kilágazó s első alnyommal is kiépítendő azon vona érhetné, mely a csiki összeköttetést is eszközölné s a Czófalván felüli vidékek S. Szent­­györgytől ezen a vonalon mintegy 2 kilométerrel esnének távolabb — S. Szentgyörgy és a tovább menő vonal vidéke a kökösi hidat a Kilyén Szo­tyoron át levő körü­lbelőli 12-13 kilométer hosszú út helyett, a Szilvány Uzon felé kitérő­ 15 — 16 ki­lométer út után érhetné el; természetesen a vasúti menetrendet oly czélszerűen kellene megállapítani, hogy úgy a S. Szentgyörgy vidéki, mint kézdi­­széki utasok legkisebb időveszteséget se szenved­jenek Mindazonáltal őszintén és készséggel kijelen­tem, hogy ezen terv, az érveknek, még szigorúbb megfontolását igényli s magam sem merem azt, mint feltétlenül jobbat határozottan ajánlani, mert a két sepsi járás viszonyait sem ismerem talán épen oly részletességgel mint, a hogy ilyen k­ér­dés eldöntésénél­ szükséges volna, ám­ részben a gabona üzlet élénkítésére is gondoltam, midőn úgy fogtam fel, hogy Háromszék legfelső része K.-Vásárhelynél kézdi, sepsi, és orbai szék a Czó­­falvától Kovászna és Laborfalva­ felé eső vonal, valamelyik pontján a sepsi felsőjárás Sztgyörgynél s az alsó járás Uzonnál, mint egyik élénk vásár­tartó és emperiális helynél kaphatná meg a vo­nalat. A­mi azon tervet illeti, hogy a vasút Prázs­­máron fúl még Tatrangra is bemenjen , ezt szin­tén nem tartom ' Háromszék érdekében ■'állónak. Prázsmárral még vagyunk üzleti és kereskedelmi összeköttetésben s azt mint élénk vásáros helyet nem egy alkalommal keresik fel Háromszék legtá­volabbi vidékeiről is, de Tatranggal tudtommal nincs ily figyelmet érdemlő összeköttetésünk. Ez legalább hitem s igy a terv azon részét elejtendő­­nek vélem. Végre még egy pár e tárgyban hallott mon­dásra leszek bátor röviden nyilatkozni . Azért, hogy talán a legtökéletesebb és leg­­jobb összeköttetési vonalat most előállíttani nem tudjuk, véteknek tartanám a mostani állapotnál mindenesetre sokkal több előnynyel bíró tervet el­dobni,­­ ezért ismétlem, hogy a vasút kiépítését karoljuk fel és a­mennyire csak erőnk engedi, já­ruljunk hozzá a létesítéshez. Ne vegyék azt ki vásárhelyi polgártársaim zsinór nélkül, hogy a mostani országút rövidebb, mert azon, még a jobb lovakkal s üres szekérrel sem tudja Brassóig levő 8 mértföldet 6—7 óra előtt megtenni, a vasút pedig óránkint 4 mértföl­det halad s igy, ha másfél olyan hosszú lenne is a vonal (már pedig annyi még S. Sztgyörgyre be­­menve sem lesz) mégis 3 óra alatt De lehet me­nni Brassóba s ha a vitelbért az 1 -s­ő helyen kilo­­méterenkint 2 frttal vesszük és 1 frt 20—30 kmnál többe nem kerül; a pakkot pedig s egyáltalán az áruczikket kilóméterenkint körülbelől métermázsá­­ját (majdnem két régimázsa) 3/fo krért viszi s igy egész Brassóig mintegy 21 krt kell üzetni, most pedig (kereskedőink jól tudják­­) egy régi mázsa, tehát félmétermázsánál alig nagyobb testerért ugyanazon útra 40 krt fizetnek, nem is tekintve, hogy mily későre és néha megrongálva kapják azt meg. A­mi legvégül magát az építés és felszerelés módját illeti, arról később is lehet szólani s most csak azon nézetemnek adok kifejezést, hogy he­lyesebb lesz a vasút, a felszerelésnél pedig min­den nagyszerű s költséges melléképitkezés ke­rültetik. Budapest, 1880. decz. 27. Nagy Gábor: A­­brassói polgári kör újra ébredése. Brassó, 1881. január 8. A magyar iparos osztály lelkes fiai sajáljobb meggyőződésük ösztönéből eddigi lágymeleg ma­gatartásukat a közügy érdekében levetkőzve, a polgári kör falai között sorakozni nem csak szó­val határozták el, hanem ama elhatározásukat tet­tes és nagymérvű áldozatok árán beváltani igye­keztek is. Midőn részemről ezen örvendetes jelen­ségek emelkedő áramlatát a kezeim között levő adatok nyomán a polgári kör választmányának f. évi január hó - án tartott ülése jegyzőkönyve alap­ján szerencsés vagyok konstatálhatni, tisztemből kifolyólag sietek azokért igen tisztelt polgártársa­imnak a nyilvánosság előtt az egylet nevében ha­zafias mély hálámat kifejezni. A férfi korban hivatását helyesen felfogó polgár többé nem önmagáért, hanem gyermekei­ben a haza jövőjének biztosításáért és boldogsá­gáért kell ú­gy éljen, ha a polgári erények gya­korlása által azon magas czél megközelítését iga­zán óhajtja , hogy összes anyagi érdekeink fejlesz­tése következtében hazánk s evvel együtt váro­sunk ipara a jövőnek biztos talapzata gyanánt le­gyen tekinthető, szüksége van abban az esetben oly tisztességes társadalmi intézményre, mely sa­ját érdekeit m­egóva, azokat méltóképen közvetí­teni képes legyen — ez felfogásom szerint jelen­ben a magyar polgári kör. Ha a szász és német iparos a Gewerbe Verein tagjának lenni első köte­lességei közé számítja , ha a pénzváltó és keres­kedő valamely konsortiumhoz csatlakozni jónak látja és a hivatalnok a kasz­tó helyiségeiben tiszt­társai körét keresi fel , mindezen jelenségek a magyar iparos társulása tekintetében biztos tájé­koztatója lehet egy központ kiszemelésénél, hol saját érdekjeleit egy magasztos eszme — a hazai ipar — megvalósítása körül csoportosulva találja A mi a növénynek az élet fentartásán is a világos­ság, meleg és nedvesség, melyek nélkül a gyümölcs előállithatása nem gondolható, annak kell lenni egy polgári intézménynek a polgárra nézve : eszmék terjesztőjének, a honfiúi érzelmek ápolójá­nak s anyagi érdekei emelőjének. Nem elég bárminő állású polgárnak, ha üzle­tében reggeltől estig véres verítékkel dolgozott az ezerféle adót pontosan fizette : kell, hogy a külföldi és hazai ipar fejlődésének mozzanataival megismerkedjék, szükség, miszerint jóakarattal, önzéstelen közreműködésével a hazai iparügy mi­­velésében egyik vagy másik irányban társulati alapon tevékeny részt vegyen. Ismertem a brassói polgárságot akkor, midőn az a jólétnek örvendett, észleltem hanyatlását és látom most, midőn a bu­kás szélén áll ; de gondolják meg az illetők, hogy ezen a krízisen , az ország összes városaiban az iparos osztály kisebb vagy nagyobb mértékben keresztül ment, épen ezen szomorú esetből kifo­lyólag szükség a tömörülés, a kölcsönös támoga­tás és buzdítás, ha dicstelenül ügyünket veszni nem akarjuk hagyni. A pangást, mely a polgári kor kebelében évek óta tartó s majdnem életébe került, sikerült egyes ügybuzgó és áldozatkész polgártársunknak száműzni s magam is meggyőződtem szegénysé­­günkkel szemben azon körülményről, hogy a szel­lemi és erkölcsi világ alapját egészben úgy mint részleteiben az anyag egyik fő feltése, azért a pol­gári kör választmánya, mely múlt évi deczember 27 én tartott tisztújító közgyűlés bizalmának kifo­lyásából a kör vezetését kezébe vette folyó évi január hó - án tartott első ülésében a bajt gyöke­resen orvoslandó első és legfontosabb feladatának tekintő pénzügyeinek rendezését a jövedelmi for­rások szaporítása által egyrészt, takarékos gaz­dálkodás által másrészt javítani és emelni. Múlt évtől a választmány átvett 73 rendes részvényes tagot, január 2-án felvétetett 16 tag, név szerint : Wimmethal Rudolf, Vitéz­ Adolf, Kelemen András, Csiki János, Berde Károly, Horn Frigyes, Kádár József, Farkas Károly, Kölcze András, Csiki Mik­lós, Kovács Dénes, Niedermeier Zsigmond, Fodor Nándor, Adamy Adolf, Nagy András és Soós Já­nos urak, kik a felvétel végett szükséges „nyilat­kozatot“ sajátkezűleg aláírták , mai napig bejelen­tetett 3 tag, a létszám 92. Bátor leszek jövőben időről időre a polgári kör vál­asz­tmánya által fel­vett tagok névsorát becses lapjában a szerkesztő úr engedelmével közölni. A választmányi gyűlés alkalmával Kászony Ferencz úr 10 széket és két asztalt ajándékozott a polgári kör részére; Székely András úr egy asztalt és a kör megrongált nádszékeinek kijavít­tatását saját költségen ígérte. Ugyancsak bútorok­ra adakoztak: Kászony Ferencz ur 1 frtot, Erős János ur 50 krt, Körtvélyesi Antal ur 1 frt, Józsa Ferencz ur 1 frt, Klein ur 1 frt, Lemhényi Zsig­mond ur 1 frt, Nagy Sámuel ur 50 kr, Antoni Vaszilie 1 frtot, Hegyesi Albert ur 50 krt, Kuhn Antal ur 1 frtot, összesen 8 frt 50 krt. A billiárd golyók beszerezhetésére Székely András ur mint indítványozó 2 frtot, Kászony Ferencz ur 10 frt, Józsa Ferencz ur 1 frt, Erős János ur 50 kr, An­toni Vaszilie 50 kr, Lemhényi Zsigmond ur 50 kr, Klein ur 50 krt, összesen 15 frtot, mely összegek azonnal pénztárnok kezébe lettek átszámlálva. Midőn az említett kegyes adományok átvéte­lét nyilvánosan nyugtázom, egyúttal fogadják a magyar polgári kör nevében felnevezett választ­mányi tag urak áldozatkészségükért forró hálá­mat, — az ügy buzgó pártolásáért őszinte tiszte­letemet. Csín István, a Magy. Polg. Köz­igaz. Elkésett gratulácziók. Brassó, 1881. jan. 10. Hát csak megeresztünk mi is — habár ké­­sőb­kén is egy vékony gratulácziót ez uj eszten­dőben. Először is gratulálunk a mi drágalátos rend­őrségünknek azért a hírhedt „tolvaj hajsz“-ért, me­lyet a napokban követett el. Hogy is volt csak ? Nehány „csirke­fogó“ behatott a Töpfner ezu­­kor raktárába s 10—15 süveget el talált lopni. — Hogy s hogy nem, de a mi rendőrségünk tudo­mására jött az esemény, még pedig a tolvajlás folyama alatt. Nosza tehát: „Lámpát gyújts! Öl­tözködjél ! Szuronyt szegezz ! Indulj ! . . . rohanj ! Eins­ zwei! Eins­ zwei!“ Az „Erdélyi bank“-nak mint a tett színhelyének s a szomszéd házaknak kapuit „szúrásra kész !“ állásban elfoglalják a re­megő rendőrök. Megkezdődik a hajsz. Udvar, fa­szín, csatorna, pincze, pitvarok stb. stb. kikutatvák, de tolvaj sehol sincs. Egyszerre az egyik épület fedélzetéről pár cserép hull az utcza kövezetére, ahol — borzasztó — irgalmatlanul széttörött. Igen is, borzasztó volt, mert a népség majd hányat esett ijedtében, a katonaság (a rendőrséget értjük) pe­dig vaczogni kezdett, miként a nekivadult kutyák előtt az eszeveszetten tova iramló nyúl. Bátorság! A nép feltekint, néz, bámul, míg valakinek eszébe jut, hogy valamit lát a ház fedelén. „Mintha ott volna valami, mint egy macska. Nini ! mozog. Dhó ’ Ott a tolvaj a háztetőn !“ így szoktak a jó bé­csiek is. Nem lehet az ég alatt semmit látni, ha­nem azért ők egy perez alatt légben repülő sár­kányok seregére mutogatnak. Itt is úgy történt. Nagy lármát csaptak. Felverték a tűzoltókat, kik aztán szerre mászták a közel levő épületeket s az fáklya­fény mellett konstatálták, hogy a mit a­ka-

Next