Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)
1881-09-11 / 76. szám
feladatuk leen, — a mennyire szükség, egymással kapcsolatosan — bizonyos megállapítandó sorrendben és bizonyos határidőn belül helységet helység, illetőleg határt határ után felkeresve, átkutatva, leírni gonddal s részletesen, hogy : minő a jelenlegi állapot? minőnek kellene lenni annak a bizottság véleménye szerint ? és mely eszközök és módok vezetnének oda úgy közművelődési, mint közgazdasági szempontból? Az egyik bizottság ugyanis a közművelődési, a másik a közgazdasági részt venné elő és végezné el. A bizottság költségeit szükség esetén az egyesület fedezné, valamint a jelentéseknek kinyomatását és lehető legjutányosabb áron és módoni közrebocsátását is az eszközölné. A bizottság tagjai a reájok bízandó szakban, önként érthetőleg, elismert kapacitások legyenek. Minden egyes kiadvány lehetőleg népszerű, speciális adatokkal és ha lehet, rajzokkal illusztrált legyen s benne a javaslatba hozandó intézkedések és tervek kiviteli módjai, sorrendje és költségei is világosan és érthetőleg adassanak elő. Hadd lássa és hallja a székely ember elismert szaktekintélyektől, hogy milyen az ő jelenlegi helyzete? mivé lehetne a jövőben? és miképen lehetne azzá ? Ezzel végére jutottam értekezésemnek. Érzem ugyan, hogy az elvállalt feladatot nem sikerült megoldanom úgy, amint óhajtottam volna, de kérem tisztelt hallgatóimat, tekintsék bennem a jó szándékot és részesítsenek gyengeségemért kegyes elnézésükben. Bezárom szavaimat azon hő óhajtással, hogy adjon az ég a „Székely közművelődési és közgazdasági egyesületnek“ erőt, egészséget és főképen kitartást, hogy a maga elé tűzött nemes czélt, a székely nép boldogítását minél rövidebb idő alatt megvalósíthassa ! I /ásX.íV VEGYES HÍREK. — Révay Lajost, városunk köztiszteletben álló lelkészét súlyos csapás érte; öt éves kisfia Endre, két heti kínos szenvedés után tegnapelőtt agylobban meghalt. A korán elpihent kedves gyermeket egész város ismerte s korát meghaladó értelme és nyájas modora megszerettető őt mindenkivel. Innen azon páratlan részvét, melylyel városunk közönsége azt a virágkoszorukkal megrakott kis koporsót körülvette. Temetése nagyszámú és díszes résztvevők s a tanuló ifjúságok jelenlétében tegnap volt; a háznál a ref. polgári dalárda öszszevágó gyászdala után Kiss Albert, ilyefalvi ref. lelkész mondott költői nyelven megható imát, a sírnál Orbán Antal másod lelkész vett búcsút az elköltözöttől, mit ismét az egyházi dalárda éneke zárt be. A mélyen sújtott szülők fájdalmát enyhítse azon őszinte részvét, mely a kedves gyermeket sírjába kiséré! ■— Sáromszékmegye törvényhatósági bizottságának azon határozata, mely szerint a sepsi alsó és sepsi felső járásoknak „sepsi járás“ név alatt Sepsi-Szentgyörgy székhellyel egy szolgabirói járása leendő egyesítése mondatott ki, 26381 — 1881-ik szám alatti belügyminiszteri rendelettel helybenhagyatott. — Külföldi rendjel magyar miniszternek. Ő felsége megengedte, hogy báró Kemény Gábor földmivelési-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, a III. Károly spanyol királyi rend nagykeresztjét elfogadhassa és viselhesse. — Tanfelügyelők. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, az 1876. évi XXVIII. t. c.7. alapján újból szervezett fogarasmegyei kir. tankerületben Schreiber Ferenczet kir. tanfelügyelővé nevezte ki, addig Brassó és Fogarasmegyében működött Koós Ferencz királyi tanfelügyelőt pedig a külön választott Brassómegye területén meghagyta. — Dr. Veres Vilmos, okleveles tanár, volt egyetemi tanár segéd, a kolozsvári felsőbb kereskedelmi iskolához rendes tanárrá választatott meg. — Báró Bánffy Dezsőt, Szolnok Dobokamegye főispánját, Szamosujvár városa — a szamosvölgyi vasút létesítése körül szerzett nagy érdemeinek elismeréséül e hó 6-án tartott képviseleti gyűlésén egyhangú lelkesedéssel a város díszpolgárává választotta. — A székely nemzeti muzeum részére az igazgatósághoz augusztus hóban a következő adományok folytak be. Hírlapok: A „Nemerédnek augusztusi számai 65 —72. sz. A „Szolnok Doboka“ augusztusi számai 32—35. sz. — Iskolai értesítők: A székely-udvarhelyi ref. kollégium értesítője az 1880—81. tanévről. A cs.ksomlyói rom. kath. főgymnasium értesítője (másod ízben) 1880—81. tanévről. T. Mélik Bogdán úrtól Kovásznáról „Pesti Hölgydivatlap“ I. drb. „Kolozsvári Közlöny“ (1867) 1. drb. „Magyar Polgár“ (1867) I. drb., egy kályha-cserépdarab. A debreczeni könyvnyomdából nyomtatványok. T. Benkő Dénes úrtól Altorjáról 28 db könyv és több kőnyomatu kép. T. Kelemen Lajos ügyvéd úrtól egy darab római pénz és azon edénynek egy darabja, melyben a pénzek találtattak. Ngs. Cseh Lajos úrtól Kolozsvárról egy láda különféle ásvány. M. Antos János úrtól Abonyból 4 láda római cserép. Dr. Solymosi Lajos főreáliskolai tartár úrtól a homoródi vasas savanyuviz források chemiai elemzése. — Fogadják a szives beküldőkésadakozók adományaikért az igazgatóság hálás köszönetét. Dr. Szász István, ig. jegyző. — Ugrón Ákos ur k.-vásárhelyi viselt dolgainak utójátéka is van, amint a következő sorok mutatják: Talán érdekelni fogja a „Nemere“ olvasóit, hogy miért van most Kézdi- Vásárhelytt oly általános indignatio?! már t. i. az „egyedül“ „hazafiak“ táborában. Megsúgom. Nagyérdemű képviselőnk egész titokban — épen mintha hivatalosan köröztetve volna — véletlenül megjelent városunkban (Fáma kisasszony szerint, hogy bizonyos „alkotmányos“ kiadások hátralékai elintéztessenek), s mirabilit dictu saját párthíveit ignorálva, épen az ellenséges táborban a „Plevnában“ ütötte fel hadiszállását, s pár óra múlva épen oly észrevétlenül, mint ahogy jött, elrobogott („mert hát az itteni mulatság oly sokba került volna, amit összes vagyonával sem bírt volna fedezni!“). Lám, lám, hogy változnak az idők és körülmények? Mi e nagyságának nem csak a képviselői mandátumot, de még a gazdag feleséget is megszereztük, és most csak fittyet hány nekünk. Nem hiában: régi igazság, hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni. Ezt jó lesz vigasztalásul megtartani azon nagy patriótáknak is, akik most oly keserves és súlyos könnyeket hullatnak ő nagysága után. —g. — Jókai Mór Fiuméban. Jókai beváltandó ígéretét, f. hó 6-án reggel Fiuméba érkezett, hol Ciotta polgármester és nagy közönség, továbbá Geröfi és társulata fogadták. Jókai az állomásról Ciotta diszfogatán Európa szállodai lakására hajtatott. Délután kirándulás volt a tengeri hatóság déli gőzösén a torpedo-gyárba. A színházban adatott a „Kis herczeg“ Gerőfiné jutalomjátékául. A Teatro Civico zsúfolásig megtelt s a midőn Jókai Csottával a páholyba lépett, a közönség éljenzéssel fogadta. A színpadra lépő Gerőfinét virágzápor és lelkes tapsvihar fogadta. Az első felvonás alatt egy értékes és gyönyörű virágcsokor nyújtatott át a fiumei hölgyek részéről emlékül. Minden felvonás alatt a magyar nemzeti színeket feltüntető szalagokkal ellátott díszes virágcsokrokat kapott. Színház után Jókainak fáklyás zenét adtak. Másnap bucsuelőadás volt és Jókai tiszteletére díszelőadás. — Síremléket Molnár Aladárnak. Veszprémmegye mult heti évnegyedes közgyűlésén Véghely Dezső alispán meleg szavakkal emlékezett meg Veszprém megye bizottsági tagja, Molnár Aladár haláláról. A megye gyűlése jegyzőkönyvileg fejezte ki a részvétét a megyét és a hazát ért veszteség felett, azonkívül megbízta az alispánt, hogy rendelje el a gyűjtést megyeszerte a Molnár Aladárnak emelendő síremlék javára Miután a balatonfüredi szeretetház tanári kara hasonlókép fog cselekedni, remélhető, hogy a síremlék nem sokáig fog váratni magára. Az országos nőiparkiállításon még mindig nagy élénkség uralkodik. Dr. Kemény Gábor miniszter f. hó 5-én már harmad ízben látogatta meg a kiállítást, s csaknem 4 óra hosszat időzött ott, mialatt az egészet részletesen és igen behatóan tanulmányozta. A miniszter, kit Herich Károly osztálytanácsos és nejes Binder Lajos kalauzoltak, több ízben kifejezte örömét a kiállítás sikerülte felett s különösen a népipari készítmények iránt tanúsított kiválóbb érdeklődést, mint amelyek a kiállításnak — mint valódi iparczikkek, melyeknek határozott jövőjük van — kétségtelen fény, habár nem fénylő pontját képezik. Kifejezte a miniszter azon határozott meggyőződését, hogy a népipar számára nálunk főképen a Székelyföldön és Felső Magyarországon van alkalmas talaj s azért ezen iparágakat különösen e vidéken kell fejleszteni. A székely szövőszéket szintén nagy érdekkel nézte a miniszter s működését maga magyarázta meg a kíséretében levő""Forgách grófnak. A kiállítás eme részletes tanulmányozását nagyon elősegítette Herich Károlyné bámulatos hely- és tárgyismerete, aki úgy látszik, hogy a jury nőtagjai közt legalaposabban tanulmányozta a kiállítást. Ugyancsak f. hó 5-én tekintette meg a kiállítást Kerkapoly Károly is, aki elsősorban szintén a nép és háziipari tárgyak iránt érdeklődött s egész aprólékosságig kiterjedő részletességgel szemlélte meg különösen a székelyföldi és békéscsabai kiállítást, valamint a pozsonyi nőipartanoda elismerésre méltó kiállítását. A kiállítás többi részét csak futólag nézte meg, s a benyomást, mit a nőiparkiállítás benne keltett, azzal a szellemes és találó megjegyzéssel fejezte ki, hogy e kiállításból ítélve, az esztendő majdnem csupa sátoros ünnepekből áll, mert csak akkor kellene, hogy ráérjenek a nők olyan csecsebecsék készítésére, aminek e kiállításnak csaknem legnagyobb részét teszik. A Vöröstoronyi vesztegintézetnél az tapasztaltatott, hogy az ott hazatérő magyarországi illetőségűek közül az egy évre kiállított s csupán az egy évre érvényes bélyeggel ellátott külföldi útleveleket az éven túl terjedő időn is túl használták. Az ottani pénzügyi közeg azon kérdést vetette fel, hogy az ilyen — egy évnél tovább használt külföldi útlevelek után — az egy éven túl terjedő használati időre esedékes bélyegilletékek az illetéktől követelhetők-e, vagy nem? Ezen kérdés a pénzügyminiszterhez terjesztetett fel, illetékes határozathozatal végett. — Szeged hős védője, Pulcz báró altábornagynak halála a legnagyobb részvétet kelti nemcsak katonai körökben, de országszerte. Hoszszas betegség után szept. 2-án Bécsben kiszenvedett. Betegsége alatt ő Felsége ismételten tudakozódott állapota után, Albrecht főherczeg pedig több ízben személyesen jelent meg nála s meglátogatta, mielőtt a mezőkövesdi gyakorlatokra ment volna, hogy — úgymond — még egyszer láthassa öreg bajtársát. Pulcz báró halála, ki Szeged kitartó, buzgó védője s önfeláldozó lelkes barátjának bizonyult a vésznapok alatt, Szeged egész közönségénél fájdalmas benyomást keltett. Tisza Lajos, királyi biztos, táviratilag részvétét fejezte ki és koszorút helyeztetett a ravatalra. A városi tanács 4-iki üléséből Szeged közönsége nevében szintén részvét nyilatkozatot küldött és felkérte Bécs főváros polgármesterét, hogy Szeged részéről koszorút helyezzen a koporsóra; e koszorú babérlevelekből volt fehér és piros virágokkal, nemzeti színű szalagján e felirat volt : „Pulcz altábornagy,nak Szeged város közönsége hálája és kegyelete jeléül.“ — Vitrioldráma Sümegen. Halász nevű sümegi szatócs egy éve nősült, csinos feleséget kapott Tőrjéről; neje azonban nem szerette s igy folytonos egyenetlenségek közt éltek. Pénteken reggeli 5 órakor Halász kihívta feleségét az udvarra és egy már előre oda készített vitriolba mártott meszelővel az asszony egész arczát bemázolta ; nagy viaskodás után emez kiszabadította magát férje kezeiből s az átellenben lakó orvoshoz futott segélyért, kérvén őt, venné oltalma alá férje kegyetlensége ellenében. Az idő alatt Halász vízzel töltött pisztolylyal szájába lőtt és rögtön meghalt; ugyan az első kísérlete csütörtököt mondott, újabb gyutacsot kellet rá tennie; száját, állát teljesen összeroncsolta a töltés. A bonczolásnál kitűnt, hogy golyó az agy középpontján haladt keresztül és a koponya csontjába túródott. Az asszony éktelenül eltorzítva a kórházban gyógykezelés alatt van, egyik szemére megvakult. A kénsav a bőrt, az izmokat elroncsolta és mély barázdákat vájt. Szegény még csak 18 éves, mint asszony, hir szerint feslett életű. — Posta rablógyilkosok. Váczról távirják a „P. Lt.“ nak, hogy a balassa-gyarmati postán Katalin mellett rablók támadták meg s a 15 éves postást megfojtották. A váczi heti vásárra jövő fuvarosok elriasztották a gyilkosokat s igy a postát sértetlenül hozták be Váczra. — A rab boszuja. Arnsdorfból nemrég egy fiatal embert bocsátottak szabadon, ki szeretője férjét meggyilkolta, mely tettéért több évig a börtönben volt kénytelen ülni. Kiszabadulása után újra viszonyt kötött a most már özvegy asszonynyal, ki a börtönben megtakartott pénzét ki csalta tőle. Midőn az özvegy a pénzt nem akarta visszaadni, szeretője kést ragadott, testébe szúrta, azután kirohant, becsukta az ajtót s felgyújtotta a házat. A segélyért kiabáló asszonyt az összefutott néptömeg megmentette, de a ház leégett. A gyújtogatót elfogták, ki a gyújtást beismeri, de a gyilkolás szándékát tagadja. Véres rablás történt Arad megyében. K.Jenőről értesítik az „Arad és Vidéke“-t, hogy e hóckéti, vasárnap este a nagy zerendi határban Oala Mitru és Oala Nicolae miskei lakosok súlyosan megsebesítve vérükben fekve találtattak. Bevitték Kisjenőbe s gyors orvosi segélyben részesítvén őket, a kisjenői szolgabiró azonnal kihallgatta. A sebesültek nagy kínnal előadták, hogy a gyulai vásárról jöttek hazafelé, s a nagy zerendi országúton Thar Juon és fia vadászi és Gujmicskei lakosok, ismert rablók, — kiket felismertek — fejszével támadták meg őket. A károsultak testén több nehéz seb van s életükhöz kevés a remény. A tetteseket a kisjenői szolgabiróság erélyesen nyomozza. Statárium lévén, akasztófára kerülnek. — Borzasztó vasúti szerencsétlenség volt szept. 6 án a páris-lyoni vonalon Charenton mellet. A Marseilleből jövő gyorsvonat reggel 9 óra 45 perckor összeütközött a vegyes vonattal, és pedig oly hevesen, hogy a vegyes vonat teljesen porrá zúzódott. A gyorsvonat mozdonya a vegyes vonat vaggonjaira rohant föl s összetörte azokat. Az egyik kocsiban egy halló társulat tagjai voltak, kik körutakra rándultak. A szerencsétlenség után azonnal tizenhat halottat constatáltak, az újabb jelentések azonban 23 halottról és 25 sebesültről beszélnek. Ez utóbbiak közül egy hölgy a f’ázisba való visszatérés közben szintén meghalt. Három gyermek, kiknek szülei meghaltak, a legcsekélyebb sérülést sem szenvedett. A gyorsvonat utazói általán minden bajt elkerültek ; köztük volt a siami király egyik fivére is. A szerencsétlenség színhelyére csakhamar egy segélyvonat sietett orvosokkal. A vizsgálatot megindították. — Korunk „gyermekei.“ Egy hat éves fiút csinje miatt anyja büntetésül elpáholt. Midőn az exekuczió véget ért, a megfenyített lassan apjához sompolyog, ki a divánon sülve tanúja volt az exekucziónak, s bizalmasan meglökve, fülébe súgja: „Ugyan, már hogy tudtál egy ily dühös aszszonyt elvenni feleségül?“ — 301 —