Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)

1881-09-11 / 76. szám

feladatuk leen, — a mennyire szükség, egymás­sal kapcsolatosan — bizonyos megállapítandó sor­rendben és bizonyos határidőn belül helységet helység, illetőleg határt határ után felkeresve, át­kutatva, leírni gonddal s részletesen, hogy : minő a jelenlegi állapot? minőnek kellene lenni annak a bizottság véleménye szerint ? és mely eszközök és módok vezetnének oda úgy közművelődési, mint közgazdasági szempontból? Az egyik bizottság ugyanis a közművelődési, a másik a köz­gazdasági részt venné elő és végezné el. A bizott­ság költségeit szükség esetén az egyesület fedez­né, valamint a jelentéseknek kinyomatását és le­hető legjutányosabb áron és módoni közrebocsátá­sát is az eszközölné. A bizottság tagjai a reájok bízandó szakban, önként érthetőleg, elismert ka­­pac­itások legyenek. Minden egyes kiadvány lehe­tőleg népszerű, spec­iális adatokkal és ha lehet, rajzokkal illusztrált legyen s benne a javaslatba hozandó intézkedések és tervek kiviteli módjai, sorrendje és költségei is világosan és érthetőleg adassanak elő. Hadd lássa és hallja a székely em­ber elismert szaktekintélyektől, hogy milyen az ő jelenlegi helyzete? mivé lehetne a jövőben? és mi­képen lehetne azzá ? Ezzel végére jutottam értekezésemnek. Érzem ugyan, hogy az elvállalt feladatot nem sikerült megoldanom úgy, a­mint óhajtottam volna, de ké­rem tisztelt hallgatóimat, tekintsék bennem a jó szándékot és részesítsenek gyengeségemért kegyes elnézésükben. Bezárom szavaimat azon hő óhajtással, hogy adjon az ég a „Székely közművelődési és közgaz­dasági egyesületnek“ erőt, egészséget és főképen kitartást, hogy a maga elé tűzött nemes czélt, a székely nép boldogítását minél rövidebb idő alatt megvalósíthassa ! I /ásX.­­­í­­V VEGYES HÍREK. — Révay Lajost, városunk köztiszteletben álló lelkészét súlyos csapás érte; öt éves kis­fia Endre, két heti kínos szenvedés után tegnapelőtt agylobban meghalt. A korán elpihent kedves gyer­meket egész város ismerte s korát meghaladó ér­telme és nyájas modora megszerettető őt minden­kivel. Innen azon páratlan részvét, melylyel váro­sunk közönsége azt a virágkoszorukkal megrakott kis koporsót körülvette. Temetése nagyszámú és díszes résztvevők s a tanuló ifjúságok jelenlétében tegnap volt; a háznál a ref. polgári dalárda ösz­­szevágó gyász­dala után Kiss Albert, ilyefalvi ref. lelkész mondott költői nyelven megható imát, a sírnál Orbán Antal másod lelkész vett búcsút az elköltözöttől, mit ismét az egyházi dalárda éneke zárt be. A mélyen sújtott szülők fájdalmát eny­hítse azon őszinte részvét, mely a kedves gyerme­ket sírjába kiséré! ■— S­á­romsz­ékmegy­e törvényhatósági bi­zottságának azon határozata, mely szerint a sepsi alsó és sepsi felső járásoknak „sepsi járás“ név alatt Sepsi-Szentgyörgy székhellyel egy szolgabi­­rói járása leendő egyesítése mondatott ki, 26381 — 1881-ik szám alatti belügyminiszteri rendelettel helybenhagyatott. — Külföldi rendjel magyar miniszter­nek. Ő felsége megengedte, hogy báró Kemény Gábor földmivelési-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, a III. Károly spanyol királyi rend nagykeresztjét elfogadhassa és viselhesse. — Tanfelügyelők. A vallás- és közokta­tásügyi m. kir. miniszter, az 1876. évi XXVIII. t. c.7. alapján újból szervezett fogarasmegyei kir. tankerületben Schreiber Ferenczet kir. tanfelü­gyelővé nevezte ki, addig Brassó és Fogarasme­gyében működött Koós Ferencz királyi tanfelügye­lőt pedig a külön választott Brassómegye terüle­tén meghagyta. — Dr. Veres Vilmos, okleveles tanár, volt egyetemi tanár segéd, a kolozsvári felsőbb keres­kedelmi iskolához rendes tanárrá választatott meg. — Báró Bánffy Dezsőt, Szolnok Doboka­­megye főispánját, Szamosujvár városa — a sza­­mosvölgyi vasút létesítése körül szerzett nagy ér­demeinek elismeréséül e hó 6-án tartott képviseleti gyűlésén egyhangú lelkesedéssel a város díszpol­gárává választotta. — A székely nemzeti muzeu­m részére az igazgatósághoz augusztus hóban a következő ado­mányok folytak be. Hírlapok: A „Nemerédnek augusztusi számai 65 —72. sz. A „Szolnok Doboka“ augusztusi számai 32—35. sz. — Iskolai értesítők: A székely-udvarhelyi ref. kollégium értesítője az 1880—81. tanévről. A cs.k­somlyói rom. kath. fő­­gymnasium értesítője (másod ízben) 1880—81. tan­évről. T. Mélik Bogdán úrtól Kovásznáról „Pesti Hölgydivatlap“ I. drb. „Kolozsvári Közlöny“ (1867) 1. drb. „Magyar Polgár“ (1867) I. drb., egy kály­­ha-cserépdarab. A debreczeni könyvnyomdából nyomtatványok. T. Benkő Dénes úrtól Altorjáról 28 d­b könyv és több kőnyomatu kép. T. Kele­men Lajos ügyvéd úrtól egy darab római­ pénz és azon edénynek egy darabja, melyben a pénzek találtattak. Ngs. Cseh Lajos úrtól Kolozsvárról egy láda különféle ásvány. M. Antos János úrtól Abonyból 4 láda római cserép. Dr. Solymosi Lajos főreáliskolai tartár úrtól a homoródi vasas sava­­nyuviz források chemiai elemzése. — Fogadják a szives beküldők­­és­­adakozók adományaikért az igazgatóság hálás köszönetét. Dr. Szász István, ig. jegyző. — Ugrón Ákos ur k.-vásár­h­el­yi viselt dolgainak utó­játéka is van, a­mint a következő sorok mutatják: Talán érdekelni fogja a „Nemere“ olvasóit, hogy miért van most Kézdi- Vásárhelytt oly általános indignatio?! már t. i. az „egyedül“ „hazafiak“ táborában. Megsúgom. Nagy­érdemű képviselőnk egész titokban — épen mintha hivatalosan köröztetve volna — véletlenül megje­lent városunkban (Fáma kisasszony szerint, hogy bizonyos „alkotmányos“ kiadások hátralékai el­­intéztessenek), s mirabilit dictu saját párthíveit ig­­norálva, épen az ellenséges táborban a­­­ „Plev­­nában“ ütötte fel hadi­szállását, s pár óra múlva épen oly észrevétlenül, mint a­hogy jött, elrobo­gott („mert hát az itteni mulatság oly sokba ke­rült volna, a­mit összes vagyonával sem bírt vol­na fedezni!“). Lám, lám, hogy változnak az idők és körülmények? Mi e nagyságának nem csak a képviselői mandátumot, de még a gaz­dag feleséget is megszereztük, és most csak fit­tyet hány nekünk. Nem hiában: régi igazság, hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresz­nyét enni. Ezt jó lesz vigasztalásul megtartani azon nagy patriótáknak is, a­kik most oly keser­ves és súlyos könnyeket hullatnak ő nagysága után. —g. — Jókai Mór Fiuméban. Jókai beváltan­dó ígéretét, f. hó 6-án reggel Fiuméba érkezett, hol Ciotta polgármester és nagy közönség, továbbá Geröfi és társulata fogadták. Jókai az állomásról Ciotta diszfogatán Európa szállodai lakására haj­tatott. Délután kirándulás volt a tengeri hatóság déli gőzösén a torpedo-gyárba. A színházban ada­tott a „Kis herczeg“ Gerőfiné jutalomjátékául. A Teatro Civico zsúfolásig megtelt s a midőn Jókai Csottával a páholyba lépett, a közönség éljenzés­sel fogadta. A színpadra lépő Gerőfinét virágzá­por és lelkes tapsvihar fogadta. Az első felvonás alatt egy értékes és­ gyönyörű virágcsokor nyúj­tatott át a fiumei hölgyek részéről emlékül. Min­den felvonás alatt a magyar nemzeti színeket fel­tüntető szalagokkal ellátott díszes virágcsokrokat kapott. Színház után Jókainak fáklyás zenét ad­tak. Másnap bucsuelőadás volt és Jókai tisztele­tére díszelőadás. — Síremléket Molnár Aladárnak. Veszprémmegye mult heti évnegyedes közgyű­lésén Véghely Dezső alispán meleg szavakkal em­lékezett meg Veszprém megye bizottsági tagja, Molnár Aladár haláláról. A megye gyűlése jegyző­könyvileg fejezte ki a részvétét a megyét és a ha­zát ért veszteség felett, azonkívül megbízta az alispánt, hogy rendelje el a gyűjtést megyeszerte a Molnár Aladárnak emelendő síremlék javára Mi­után a balatonfüredi szeretetház tanári kara hason­lókép fog cselekedni, remélhető, hogy a síremlék nem sokáig fog váratni magára.­­ Az országos nőiparkiállításon még mindig nagy élénkség uralkodik. Dr. Kemény Gá­bor miniszter f. hó 5-én már harmad ízben láto­gatta meg a kiállítást, s csaknem 4 óra hosszat időzött ott, mialatt az egészet részletesen és igen behatóan tanulmányozta. A miniszter, kit Herich Károly osztálytanácsos és neje­s Binder Lajos ka­lauzoltak, több ízben kifejezte örömét a kiállítás sikerülte felett s különösen a népipari készítmé­nyek iránt tanúsított kiválóbb érdeklődést, mint a­melyek a kiállításnak — mint valódi iparczikkek, melyeknek határozott jövőjük van — kétségtelen fény­, habár nem fénylő pontját képezik. Kifejezte a miniszter azon határozott meggyőződését, hogy a népipar számára nálunk főképen a Székelyföl­dön és Felső Magyarországon van alkalmas talaj s azért ezen iparágakat különösen e vidéken kell fejleszteni. A székely szövőszéket szintén nagy ér­dekkel nézte a miniszter s működését maga ma­gyarázta meg a kíséretében levő""Forgách grófnak. A kiállítás eme részletes tanulmányozását nagyon elősegítette Herich Károlyné bámulatos hely- és tárgyismerete, a­ki úgy látszik, hogy a jury nő­tagjai közt legalaposabban tanulmányozta a kiál­lítást. Ugyancsak f. hó 5-én tekintette meg a ki­állítást Kerkapoly Károly is, a­ki első­sorban szintén a nép és háziipari tárgyak iránt érdek­lődött s egész aprólékosságig kiterjedő részletes­séggel szemlélte meg különösen a székelyföldi és békéscsabai kiállítást, valamint a pozsonyi nőipar­tanoda elismerésre méltó kiállítását. A kiállítás többi részét csak futólag nézte meg, s a benyo­mást, mit a nőiparkiállítás benne keltett, azzal a szellemes és találó megjegyzéssel fejezte ki, hogy e kiállításból ítélve, az esztendő majdnem csupa sátoros ünn­epekből áll, mert csak akkor kellene, hogy ráérjenek a nők olyan csecsebecsék készíté­sére, a­minek e kiállításnak csaknem legnagyobb részét teszik.­­ A Vöröstoronyi vesztegintézetnél az tapasztaltatott, hogy az ott hazatérő magyaror­szági illetőségűek közül az egy évre kiállított s csu­pán az egy évre érvényes bélyeggel ellátott kül­földi útleveleket az éven túl terjedő időn is túl használták. Az ottani pénzügyi közeg azon kér­dést vetette fel, hogy az ilyen — egy évnél to­vább használt külföldi útlevelek után — az egy éven túl terjedő használati időre esedékes bélyeg­illetékek az illetéktől követelhetők-e, vagy nem? Ezen kérdés a pénzügyminiszterhez terjesztetett fel, illetékes határozathozatal végett. — Szeged hős védője, Pulcz báró altá­­bornagynak halála a legnagyobb részvétet kelti nemcsak katonai körökben, de országszerte. Hosz­­szas betegség után szept. 2-án Bécsben kiszenve­dett. Betegsége alatt ő Felsége ismételten tuda­kozódott állapota után, Albrecht főherczeg pedig több ízben személyesen jele­nt meg nála s meglá­togatta, mielőtt a mezőkövesdi gyakorlatokra ment volna, hogy — úgymond — még egyszer láthassa öreg bajtársát. Pulcz báró halála, ki Szeged ki­tartó, buzgó védője s önfeláldozó lelkes barátjának bizonyult a vésznapok alatt, Szeged egész közön­ségénél fájdalmas benyomást keltett. Tisza Lajos, királyi biztos, táviratilag részvétét fejezte ki és koszorút helyeztetett a ravatalra. A városi tanács 4-iki­ üléséből Szeged közönsége nevében szintén részvét nyilatkozatot küldött és felkérte Bécs fő­város polgármesterét, hogy Szeged részéről ko­szorút helyezzen a koporsóra; e koszorú babérle­velekből volt fehér és piros virágokkal, nemzeti színű szalagján e felirat volt : „Pulcz altábornagy,­nak Szeged város közönsége hálája és kegyelete jeléül.“ — Vitrioldráma Sümegen. Halász nevű sümegi szatócs egy éve nősült, csinos feleséget kapott Tőrjéről; neje azonban nem szerette s igy folytonos egyenetlenségek közt éltek. Pénteken reggeli 5 órakor Halász kihívta feleségét az ud­varra és egy már előre oda készített vitriolba már­tott meszelővel az asszony egész arczát bemázolta ; nagy viaskodás után emez kiszabadította magát férje kezeiből s az átellenben lakó orvoshoz futott segélyért, kérvén őt, venné oltalma alá férje ke­­gyetlensége ellenében. Az idő alatt Halász vízzel töltött pisztolylyal szájába lőtt és rögtön meghalt; ugyan az első kísérlete csütörtököt mondott, újabb gyutacsot kelle­t rá tennie; száját, állát teljesen összeroncsolta a töltés. A bonczolásnál kitűnt, hogy golyó az agy középpontján haladt keresztül és a ko­ponya csontjába túródott. Az asszony éktelenül eltorzítva a kórházban gyógykezelés alatt van, egyik szemére megvakult. A kénsav a bőrt, az iz­mokat elroncsolta és mély barázdákat vájt. Sze­gény még csak 18 éves, mint asszony, hir szerint feslett életű. — Posta­ rablógyilkosok. Váczról távir­­ják a „P. Lt.“ nak, hogy a balassa-gyarmati pos­tán Katalin mellett rablók támadták meg s a 15 éves postást megfojtották. A váczi heti vásárra jövő fuvarosok elriasztották a gyilkosokat s igy a postát sértetlenül hozták be Váczra. — A rab boszuja. Arnsdorfból nemrég egy fiatal embert bocsátottak szabadon, ki szeretője férjét meggyilkolta, mely tettéért több évig a bör­tönben volt kénytelen ülni. Kiszabadulása után újra viszonyt kötött a most­ már özvegy asszonynyal, ki a börtönben megtakartott pénzét ki csalta tőle. Midőn az özvegy a pénzt nem akarta visszaadni, szeretője kést ragadott, testébe szúrta, azután ki­rohant, becsukta az ajtót s felgyújtotta a házat. A segélyért kiabáló asszonyt az összefutott nép­tömeg megmentette, de a ház leégett. A gyújto­­gatót elfogták, ki a gyújtást beismeri, de a gyil­kolás szándékát tagadja.­­ Véres rablás történt Arad megyében. K.­­Jenőről értesítik az „Arad és Vidéke“-t, hogy e hó­c­­kéti, vasárnap este a nagy zerendi határban Oala Mitru és Oala Nicolae miskei lakosok súlyo­san megsebesítve vérükben fekve találtattak. Be­vitték Kisjenőbe s gyors orvosi segélyben része­sítvén őket, a kisjenői szolgabiró azonnal kihall­gatta. A sebesültek nagy kínnal előadták, hogy a gyulai vásárról jöttek hazafelé, s a nagy zerendi országúton Th­ar Juon és fia vadászi és Guj­mics­­kei lakosok, ismert rablók, — kiket felismertek — fejszével támadták meg őket. A károsultak tes­tén több nehéz seb van s életükhöz kevés a re­mény. A tetteseket a kisjenői szolgabiróság eré­lyesen nyomozza. Statárium lévén, akasztófára kerülnek. — Borzasztó vasúti szerencsétlenség volt szept. 6 án a páris-lyoni vonalon Charenton mel­let. A Marseilleből jövő gyorsvonat reggel 9 óra 45 perc­kor összeütközött a vegyes vonattal, és pedig oly hevesen, hogy a vegyes vonat telje­sen porrá zúzódott. A gyorsvonat mozdonya a ve­gyes vonat vaggonjaira rohant föl s összetörte azokat. Az egyik kocsiban egy halló társulat tag­jai voltak, kik körutakra rándultak. A szerencsét­lenség után azonnal tizenhat halottat constatál­­tak, az újabb jelentések azonban 23 halottról és 25 sebesültről beszélnek. Ez utóbbiak közül egy hölgy a f’ázisba való visszatérés közben szintén meghalt. Három gyermek, kiknek szülei meghal­tak, a legcsekélyebb sérülést sem szenvedett. A gyorsvonat utazói általán minden bajt elkerültek ; köztük volt a siami király egyik fivére is. A sze­rencsétlenség színhelyére csakhamar egy segély­vonat sietett orvosokkal. A vizsgálatot megindí­tották. — Korunk „gyermekei.“ Egy hat éves fiút csinje miatt anyja büntetésül elpáholt. Midőn az exekuczió véget ért, a megfenyített lassan ap­jához sompolyog, ki a divánon sülve tanúja volt az exekucziónak, s bizalmasan meglökve, fülébe súg­ja: „Ugyan, már hogy tudtál egy ily dühös asz­­szonyt elvenni feleségül?“ — 301 —

Next