Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-03 / 97. szám
következőket. Több megye közönségének felirata a marhavész elleni kölcsönös biztositó társulatnak életbeléptetése tárgyában, tanulmányozás végett a földművelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszternek adatott ki. Szentes város kérvénye a Tisza-szabályozás végleges keresztülvitele tárgyában a közmunka- és a közlekedésügyi miniszternek adatott ki. Maros-Vásárhely és Újvidék kérvénye a vám- és helypénz-jövedelem adómentessége ügyében törvényszerű elintézés végett a pénzügyminiszterhez utasittatott. Számos megyei és városi közönség feliratai, melyekben minden néptanítónak a magyar nyelv megtanulására való kötelezését törvényileg kimondani kérik, tanulmányozás végett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek adattak ki. több törvényhatóság kérvénye, a katonaság szellemének javítása s különösen a magyar szellemű katonai nevelés érdekében, a miniszterelnök útján a kormánynak adandók ki. — Maros-Torda megye közönsége a vám- és piaczi helypénz ügyét, tekintettel a vidéki közönsége érdekeire, törvényileg rendeztetni kéri; e kérvény a belügyminiszternek adatott ki. A magyar állami tisztviselők fizetéseinek és lakpénzeinek törvény útáni rendszeresítése, illetőleg ideiglenes javítása tárgyában a Trencsénben székelő pénzügyi hivatalok tisztviselői is emlékiratot intéztek egyes országos képviselőkhöz azon kéréssel, hogy a most tárgyért költségvetés alkalmával hassanak oda, „miszerint addig is, míg a magyar államtisztviselők fizetései és lakbér-illetményei egyáltalában bizonyos rendszer és törvény útján véglegesen rendeztetni fognak, ezen tisztviselők úgy Budapest fővárosában, mint a vidéken bizonyos lakbéremelés, vagy drágasági pótlékban kivételnélkül részesüttessenek, a kormány pedig arra indíttassák, miszerint ezen ügyet tanulmányozás tárgyává téve, az arra vonatkozó törvényjavaslatot mielőbb terjesze be.“A nagyszebeni tisztviselők hasonló tárgyú kérvényét is mai számunkban közöljük. Szerk.) A kivándorlási enquete tárgyalásán szőnyegre került az orsz. magyar gazdasági egyesület memorandumának hatodik pontja, mely az útlevélkiadás megszorításáról, a kivándorlási ügyet tárgyazó népszerű röpiratok ingyenes terjesztéséről és az Amerikából visszatérni kívánók segélyezéséről szól. E pontra vonatkozólag igen érdekes és tanulságos eszmecsere után határozatba ment, hogy a törvényhatóságok az útlevélügy szigorúbb kezelésére rendeletileg utasíttatnak, az osztrák, valamint a német császári kormánynál lépéseket tétetnek a törvénytelenül távozott hadkötelesek visszaküldése iránt. Amerikai követünktől ottani kereseti és megélhetési viszonyokra vonatkozó hiteles adatok beszereztetnek s azok a községekben a legczélszerűbb módon közzététetnek. Az Amerikából és máshonnan viszszatérni kívánó magyar alattvalóknak az útiköltség illető követségünk részéről a nélkül is segélyeztetvén, e részben intézkedni szükségtelennek találtatott, rább elpusztul, mint az, mint az, a mely tiszta kutvizzel tápláltatott. Ezen tapasztalati tény nagy jelentőségű a betegágy mellett. Hány gondosan ápolt és már lábbadozó beteg esett áldozatul annak, hogy a huslé ezen tulajdona nemcsak figyelembe nem vétetett, de épen az ellenkező eljárás követtetett, amennyiben a lábbadozó beteg folyton csak az erős hüslével (amely még le is habozta a tott) tömetett: az ilyennek okvetlenül éhhalállal kell kimúlnia. Az elmondottakból az is önként következik, hogy jó, ízletes, zamatos pecsenyét is csak nagyobb darabokban, vagy legalább is ha az forró zsírba vettetik, lehet sütni. Ellenkező esetben, mielőtt a felületén a fehérnye megolvadna, az egész tömegből a zamatos folyadékok és fehérnye kifoly, s így a pecsenye száraz, taplós, ízetlen leend. De e mellett a hús ízletességére, tápértékére még az is befoly, hogy az állat mikor öletett le. A leölés után rögtön felhasznált hús soha sem oly ízletes, oly tápláló, mintha az bizonyos idő múlva készíttetik étekké. 1. hölgyeim! miután máris nagyon hosszúra nyúlt ezen felolvasásom, ámbár még nagyon sok dolog van, ami mintegy a tollam hegyére csimpaszkodik, röviden még csak pár dolgot kívánok felemlíteni, így lényeges, hogy a tápszerek minő formában vétetnek fel. Ki lett ugyanis mutatva, hogy a míg 736 gramm megevett zsemléből emésztetlen maradt 20% tehernye és 6 százalék keményítő, addig 757 gramm derezekenyérből 42% fehérnye, s így 10% keményítő maradt emésztetlen ; tehát a fehérnyéből több mint kétaunigi, a keményítőből több, mint három annyi. És midőnégy ember táplálékul 1000 gramm burgonyát, 207 gramm lencsét és 40 gramm kenyeret kapott, ezen táplálékból 47% legeny maradt emésztetlen ; míg ellenben ha ugyanazon egyén 390 gramm húst és 126 gramm zsírt kapott, ami ugyanannyi legényt tartalmaz, mint amaz első esetben, akkor a felvett legénynek 17%-a maradt emésztetlenül; vagyis: itt, ugyanannyi fehérnyéből kétллш) t használtatott fel, azaz: az ételek ezen utolsó formájánál az egyén kétszer olyan jól tápláltatott. (Vége következik.) — 38« — ̋ ü 1 föl (1. A egyptomi ügyben tartandó konferencziáról szóló hírek ismét alaptalanoknak bizonyultak, mert — mint diplomácziai körökből egész határozottsággal jelentik — addig, míg Francziaország és Angolország között tárgyalások vannak függőben, a konferenczia létre nem jöhet. Ez ügyre vonatkozólag azt is emlegették, hogy az angol kormány a khedivével egyezményt akar kötni, e szándéktól azonban elállottak, mert ez időveszteséggel, sőt talán egyéb bonyodalmakkal is járna. Az okkupáczió kérdését lord DutVerin valószínűleg személyesen fogja a khedivével elintézni. Montenegróból folyton érkeznek hírek, melyek mind az ottani háborús viszonyokról tanúskodnak. Most ugyan — mint Vettinyéből távírják — az ottani diplomácziai kar együttes lépéseket tesz annak megakadályozására, hogy Montenegró kezdje az ellenségeskedést, mindazáltal ott a fegyveres készülődést erélyesen folytatják. A franczia képviselőházban az algíri birtokviszonyok s franczia kivándorlók általi gyarmatosítás ügyében a napokban folyt parlamenti vita élénk szint vetett a franczia eljárására az afrikai benszülöttekkel szemben. A franczia hatóságok u. i., ha egy franczia kivándorol Algírba, nem az állami tulajdonban levő, kevéssé műveit s kedvezőtlen fekvésű földet adják neki, hanem megbecsültetbe valamelyik arab földjét s házát s jó olcsó áron ehhez juttatják a kivándorlókat. Ily körülmények között nem csoda, ha Algírban folyton felkelések vannak. Az algíri képviselők állítása szerint a mostani helyzet sem jobb, mint volt a katona kormányzat alatt. Oroszország roppant zavaros belállapotáról tanúskodik mindaz, amit a mostani napokban Pétervárról távírnak. Alig csillapították le a deákzavargásokat, már ismét munkás zavargás volt kitörőben. Ezt azonban a rendőrség ideje korán tudomásul vévén, a szükséges rendszabályokat a zavargás megakadályozására előkészítették és a két emisszióimiust, kik zavargást akartak kelteni, elfogták. A sepsi-szentgyörgyi íróegylet közgyűlése. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. nov. 27. ) A sepsi-szentgyörgyi jótékonyczélu nőegylet múlt vasárnap tartotta évi közgyűlését szép számmal jelenlevő érdeklődő közönség előtt. — Sajnos, hogy a ritka esetek közé tartozik, mikor a gyorsan, nagy számmal alakuló egyletek jótékony működését és kitartó buzgalmát feljegyezni alkalmunk van. Annál inkább érdemli meg az elismerést társadalmi viszonyaink között a nőegylet, melynek sikerült annyira is amalgamizálni a széthúzó érdekeket, mint azt a nőegylet tette. A közgyűlést Cserey Jánosné elnök hatásos beszéddel nyitotta meg, melyet már csak a tárgyalt fontos és szép eszmék ismertetése végett is alább közölnünk szükséges. Oly kérdésekkel foglalkozik e beszéd, melyekről bizonyára sok emberbarát gondolkozott már és mindnyájan fogunk velük foglalkozni a közeljövőben. A múlt közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után Révay Lajos titkár olvasta fel évi jelentését, mely kit képben rajzolja az egylet működését, utal a teendőkre és buzdít a kitartásra. E jelentést szintén közölni fogjuk. — A pénztár állásának felülvizsgálata után a tisztviselőknek és választmánynak a közgyűlés köszönetét nyilvánította, melyet az elnöki beszéddel és titkári jelentéssel együtt jegyzőkönyvre vétetni határozott. A szépen lefolyt gyűlés öt óra után ért véget. Özv Cserey Jánosné egyleti elnök megnyitója Tisztelt közgyűlés! Egyleti életünkből egy év ismét lejárt. Gyarapodtunk-e életbölcsességben, tapasztalatban? gazdagodtunk-e a jótéteményekben s azoknak utján szerzett erényekben ? emelkedett-e vagyoni állásunk ? munkakörünket szélesbítettük-e, vagy szűkebb korlátok közé szorítottuk ? — mindezen kérdésekre teljes kimerítő tájékozást mutat fel a tisztelt közgyűlés előtt a titkári jelentés, mely világos tükrét mutatandja fel egyletünk egy éves életének , okulhatunk belőle ! Engedje meg azonban a t. közgyűlés nekem is, hogy megnyitó beszédemben egy pár irányadó eszméről szóljak, ha a lefolyt évre visszagondolunk, nincs okunk nagyon örvendezni a természet adományainak, mert az ég ura ez esztendőben megvonta a természet áldását Háromszék máskor gazdag termésben úszó vidékétől, s igy ma sokkal nagyobb a nyomor és ínség népünk közt, -amiről önök is meg lehetnek győződve, ha emlékezetükben megújítják e kedves város és szomszéd falvainak határán látott tar, puszta mezőket, amelyek az aranykalász helyett csipkét és bogáncskórót adtak a szorgalmas mezei munkásnak. Egygyel ismét több ok arra, hogy önök nemes szive a jótékonyság magasztos erényét fokozottabb mérvben gyakorolja, hogy az ínség könyei önöknek gyöngéd, jóltevő kezei által le legyenek törölve, s az éhező megtalálja, szűkön bár, enyhítésére a jótékonyság kenyerét. *) Kapunk шик számából tárgyhalmaz miatt maradt ki. Ily nagy szükség enyhítésére anyagi erőnk gyenge, de ha a közigazgatás kormányzó férfiúinak bölcs és nemes indulata oda munkál, mi is örömmel nyújtjuk a segédkezet, melylyel sok sebet gyógyíthatunk, sok könyet törülhetünk é s nemes munkánk után apad a földi kín. A jelen társadalomban untig halljuk hibáztatását a közigazgatásnak, a kormánynak, hogy miért nem orvosolja a társadalmi bajokat ? miért nem rendezi a szegény ügyet s miért nem irtja ki a társadalmi laza erkölcsöket? A társadalom betegségeinek orvoslására a közigazgatás és kormányzatnak maga a társadalom kell hogy segédkezet nyújtson ; külön-külön mindenik hajótörést szenvedhet e nagy munkában, mig kezet fogva egymással biztos a siker. A szegénység legtöbbször ikertestvére az erkölcsi sülyedésnek. Ha társadalom és kormányzat kezet fogva munkakört biztosit a szegénynek, megmenti az erkölcsi süllyedéstől s ha évenkint csak néhányat a társadalomnak megmentünk, nagy szolgálatot teszünk annak és betegségeinek gyógyítására hathatósan befolytunk és a közjót előmozdítottuk általa. Azért bátor vagyok tisztelettel kérdezni, hogy váljon anyagi erőnk, de legfőbbképen az anyagi erő kiapadhatatlan forrása, lelkes ügybuzgóságunk nem bízná-e meg, hogy évenkint két báromi utczán hányódó, neveletlen gyermeket felfogadva, iskoláztatva, munkára taníttatnék s igy megmentenék az erkölcsi süllyedéstől ? Avagy mennyi Háromszéken a munkaképtelen elaggottak száma, vagy az ínséggel küzködő házi szegényeké, kik csak a könyöradomány panaszos kenyerén tengetik irigylésre nem méltó életüket ? ! A társadalom, a mi egyletünk, kezet fogva a kormányzattal, nem látja-e idejét annak, hogy Háromszéken egy központi szegények menedékháza létesíttessék itt e városban, a közigazgatás székhelyén. Mennyi fájdalmat, enyhítenénk, mennyi könyet törülhetnénk le általa ! — Ez eszmét nem határozott indítványként kívántam a tisztelt közgyűlés elé terjeszteni, csak mint lelkemben fogant eszmét akartam felhozni, hogy méltóztassanak ezek fölött gondolkozni, elmélkedni s midőn ez eszmékre nézve az idő eljőne, azoknak kivitele iránt erélyes mozgalmat indítani. Az idő halad, senki után nem vár ; mit minél hamarább létesíthetünk, annál maradandóbb emléket hagyunk magunk után a közjónnk tett szolgálatunkban. Tegyük meg, amit tehetünk, mert hiszem, hogy egyletünk — emberileg szólva — örök életű leend, de egyesek véges életűek s nem tudjuk, mikor szűnik meg reánk nézve a munkásság órája. Hiszen ha szétnézünk soraink között, máris egy hely üresen áll; egyletünk egyik legbuzgóbb, legmunkásabb tagja, az ősz hulló leveleivel lehullott maga is az enyészet sírjába , pedig még fiatal, erőteljes élőfa volt az élet kertjében, édes kötelékekkel csatolva egy nemes keblű férjhez, egy mindent vesztett, szeretett gyermekhez. Értem Málik Józsefné született Gyárfás Gizella ügybuzgó, munkás és fenkölt szellemű tagtársunkat, aki méltán megérdemli, hogy közgyűlésünk is hullasson emlékére egy pár részvétkönyet, s ha a gyöngéd női kebel érzésének engedve, könynyel áldoztunk emlékének, részvétkönyvinket letörülve, engedje meg a 1. közgyűlés, hogy egy határozott indítványnyal járuljak elébe. Indítványozom, hogy e veszteség feletti fájdalmunknak jegyzőkönyvileg adjunk kifejezést, emlékének fentartására. És ezzel gyengeségem iránt szíves elnézést kérve, magamat a tisztelt közgyűlés szíves jóindulatába ajánlva továbbra is, a sepsiszentgyörgyi jótékony nőegylet közgyűlését megnyitottnak nyilvánítom. *) Tárgy bal máz miatt késett Szerk. Zarándi dr. Knüpfler Vilmos mit szabadotr il párti országgyűlési képviselő jó emléke*) A székely közmivelődési és közgazdasági egylet maros-vásárhelyi és maros-tordamegyei fiókjának legutóbb tartott választmányi ülésén Kovács Ferenc z apát-plébános egyleti alelnök részvéttel jelentvén be a választmány buzgó elnökének, zarándi dr. Knöpfer Vilmosnak elhunytát, Sándor Kálmán kir. táblai fogalmazó egyleti titkár indítványára a következő, az elhunyt érdemeit melegen méltányló részvét iratot fogadta el, a melyet a gyűlést követő napon alelnök és titkár a gyászoló özvegynek személyesen kézbesítettek is. Szám 6. 1882. titkári. Nagyságos özvegy Zarándi Knopfler Vilmosné, született Páll Maria nagyságának helyben . Nagyságos asszony! Boldogult férje, mindnyájunk által szeretve tisztelt Zarándi , no plier Vilmos, elhunytéval nemcsak az őt önfeláldozásig szerető család körében hagyott kipótolhatatlan űrt, hanem a közélet minden ágára kiterjedő páratlan tevékenységének hiányát városunk, a székely főváros s minden humánus irányú egylete mélyen érzi, mélyen fájlalja. Városunknak, a székely fővárosnak nemcsak legbuzgóbb országgyűlési képviselője, de városáért rajongó és minden áldozatra kész díszpolgára volt, a ki mint magyar nemes, büszke volt reá, hogy magyar s hogy a székelységért, a székely érdekekért oly sokat tehetett, s épen ezért s mert e város emelkedésében oly sok része van s a humánus czélu épületek az ő nevének dicsőségét örökre fentartják, nevének és működésének jó emléke nemcsak kor