Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-12-03 / 97. szám

következőket. Több megye közönségének felirata a mar­havész elleni kölcsönös biztositó társulatnak életbelép­tetése tárgyában, tanulmányozás végett a földművelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszternek adatott ki. Szen­tes város kérvénye a Tisza-szabályozás végleges keresz­tülvitele tárgyában a közmunka- és a közlekedésügyi mi­niszternek adatott ki. Maros-Vásárhely és Újvidék kér­vénye a vám- és helypénz-jövedelem adómentessége ügyében törvényszerű elintézés végett a pénzügyminisz­terhez utasittatott. Számos megyei és városi közönség feliratai, melyekben minden néptanítónak a magyar nyelv megtanulására való kötelezését törvényileg kimon­dani kérik, tanulmányozás végett a vallás- és közokta­tásügyi miniszternek adattak ki. több törvényhatóság kérvénye, a katonaság szellemének javítása s különösen a magyar szellemű katonai nevelés érdekében, a mi­niszterelnök útján a kormánynak adandók ki. — Ma­ros-Torda megye közönsége a vám- és piaczi helypénz ügyét, tekintettel a vidéki közönsége érdekeire, törvé­nyileg rendeztetni kéri; e kérvény a belügyminiszternek adatott ki. A magyar állami tisztviselők fizetéseinek és lak­pénzeinek törvény út­áni rendszeresítése, illetőleg ideig­lenes javítása tárgyában a Trencsénben székelő pénz­ügyi hivatalok tisztviselői is emlékiratot intéztek egyes országos képviselőkhöz azon kéréssel, hogy a most tár­gyért költségvetés alkalmával hassanak oda, „miszerint addig is, míg a magyar államtisztviselők fizetései és lakbér-illetményei egyáltalában bizonyos rendszer és törvény útján véglegesen rendeztetni fognak, ezen tiszt­viselők úgy Budapest fővárosában, mint a vidéken bi­zonyos lakbéremelés, vagy drágasági pótlékban kivétel­nél­k­ül részes­üttessenek, a kormány pedig arra indíttassák, miszerint ezen ügyet tanulmányozás tárgyává téve, az arra vonatkozó törvényjavaslatot mielőbb terjesze be.“­­A nagy­szebeni tisztviselők hasonló tárgyú kérvényét is m­ai számunkban közöljük. Szerk.) A kivándorlási enquete tárgyalásán szőnyegre ke­rült az orsz. magyar gazdasági egyesület memorandu­mának hatodik pontja, mely az útlevélkiadás megszo­rításáról, a kivándorlási ügyet tárgyazó népszerű röpi­­ratok ingyenes terjesztéséről és az Amerikából vissza­térni kívánók segélyezéséről szól. E pontra vonatkozó­lag igen érdekes és tanulságos eszmecsere után hatá­rozatba ment, hogy a törvényhatóságok az útlevélügy szigorúbb kezelésére rendeletileg utasíttatnak, az oszt­rák, valamint a német császári kormánynál lépéseket tétetnek a törvénytelenül távozott hadkötelesek vissza­küldése iránt. Amerikai követünktől ottani kereseti és megélhetési viszonyokra vonatkozó hiteles adatok be­szereztetnek s azok a községekben a legczélszerű­bb mó­don közzététetnek. Az Amerikából és máshonnan visz­­szatérni kívánó magyar alattvalóknak az útiköltség il­lető követségünk részéről a nélkül is segélyeztetvén, e részben intézkedni szükségtelennek találtatott, rább elpusztul, mint az, mint az, a mely tiszta kutviz­­zel tápláltatott. Ezen tapasztalati tény nagy jelentőségű a beteg­ágy mellett. Hány gondosan ápolt és már lábbadozó be­teg esett áldozatul annak, hogy a huslé ezen tulajdona nemcsak figyelembe nem vétetett, de épen az ellenkező eljárás követtetett, a­mennyiben a lábbadozó beteg foly­ton csak az erős h­üslével (a­mely még le is habozta a tott) tömetett: az ilyennek okvetlenül éhhalállal kell kimúlnia. Az elmondottakból az is önként következik, hogy jó, ízletes, zamatos pecsenyét is csak nagyobb darabok­ban, vagy legalább is ha az forró zsírba vettetik, le­het sütni. Ellenkező esetben, mielőtt a felületén a fe­­hérnye megolvadna, az egész tömegből a zamatos fo­lyadékok és fehérnye kifoly, s így a pecsenye száraz, taplós, ízetlen leend. De e mellett a hús ízletességére, tápértékére még az is befoly, hogy az állat mikor öletett le. A leölés után rögtön felhasznált hús soha sem oly ízletes, oly tápláló, mintha az bizonyos idő múlva készíttetik étekké. 1. hölgyeim! miután már­is nagyon hosszúra nyúlt ezen felolvasásom, ámbár még nagyon sok do­log van, a­mi mintegy a tollam hegyére csimpaszko­dik, röviden még csak pár dolgot kívánok felemlíteni, így lényeges, hogy a tápszerek minő formában vé­tetnek fel. Ki lett ugyanis mutatva, hogy a míg 736 gramm megevett zsemléből emésztetlen maradt 20% tehernye és 6 százalék keményítő, addig 757 gramm derezekenyérből 42% fehérnye, s így 10­% keményítő maradt emésztetlen ; tehát a fehérnyéből több mint két­­aunigi, a keményítőből több, mint három annyi. És midőn­­égy ember táplálékul 1000 gramm burgonyát, 207 gramm lencsét és 40 gramm kenyeret kapott, ezen táplálékból 4­7% legeny maradt emésztetlen ; míg ellenben ha ugyan­azon egyén 390 gramm húst és 126 gramm zsírt ka­pott, a­mi ugyanannyi legényt tartalmaz, mint amaz első esetben, akkor a felvett legénynek 17%-a maradt emésztetlenül; vagy­is: itt, ugyanannyi fehérnyéből két­­ллш) t használtatott fel, azaz: az ételek ezen utolsó for­­májánál az egyén kétszer olyan jól tápláltatott. (Vége következik.) — 38« — ̋ ü 1 föl (1. A egyptomi ügyben tartandó konferencziáról szó­ló hírek ismét alaptalanoknak bizonyultak, mert — mint diplomácziai körökből egész határozottsággal jelentik — addig, m­íg Francziaország és Angolország között tárgyalások vannak függőben, a konferenczia létre nem jöhet. Ez ügyre vonatkozólag azt is emlegették, hogy az angol kormány a khedivével egyezményt akar kötni, e szándéktól azonban elállottak, mert ez időveszteség­gel, sőt talán egyéb bonyodalmakkal is járna. Az okku­­páczió kérdését lord DutVerin valószínűleg személyesen fogja a khedivével elintézni.­­ Montenegróból folyton érkeznek hírek, melyek mind az ottani háborús viszonyokról tanúskodnak. Most ugyan — mint Vettinyéből távírják — az ottani diplo­mácziai kar együttes lépéseket tesz annak megakadá­lyozására, hogy Montenegró kezdje az ellenségeskedést, mindazáltal ott a fegyveres készülődést erélyesen foly­tatják. A franczia képviselőházban az algíri birtokviszo­nyok s franczia kivándorlók általi gyarmatosítás ügyé­ben a napokban folyt parlamenti vita élénk szint vetett a franczia­­ eljárására az afrikai benszülöttekkel szem­ben. A franczia hatóságok u. i., ha egy franczia kiván­dorol Algírba, nem az állami tulajdonban levő, kevéssé műveit s kedvezőtlen fekvésű földet adják neki, hanem megbecsültetbe valamelyik arab földjét s házát s jó ol­csó áron ehhez juttatják a kivándorlókat. Ily körülmé­nyek között nem csoda, ha Algírban folyton felkelések vannak. Az algíri képviselők állítása szerint a mostani helyzet sem jobb, mint volt a katona kormányzat alatt. Oroszország roppant zavaros belállapotáról tanús­kodik mindaz, a­mit a mostani napokban Péter­várról távírnak. Alig csillapították le a deákzavargásokat, már ismét munkás­ zavargás volt kitörőben. Ezt azonban a rendőrség ideje korán tudomásul vévén, a szükséges rendszabályokat a zavargás megakadályozására előké­szítették és a két emisszióimi­ust, kik zavargást akar­tak kelteni, elfogták. A sepsi-szen­tgyörgyi íróegylet közgyűlése. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. nov. 27. ) A sepsi-szentgyörgyi jótékonyczélu nőegylet múlt vasárnap tartotta évi közgyűlését szép számmal jelen­levő érdeklődő közönség előtt. — Sajnos, hogy a ritka esetek közé tartozik, mikor a gyorsan, nagy számmal alakuló egyletek jótékony működését és kitartó buzgal­mát feljegyezni alkalmunk van. Annál inkább érdemli meg az elismerést társadalmi viszonyaink között a nő­­egylet, melynek sikerült annyira is amalgamizálni a széthúzó érdekeket, mint azt a nőegylet tette. A közgyűlést C­s­e­r­e­y J­áno­s­né elnö­k hatásos beszéddel nyitotta meg, melyet már csak a tárgyalt fontos és szép eszmék ismertetése végett is alább kö­zölnünk szükséges. Oly kérdésekkel foglalkozik e be­széd, melyekről bizonyára sok emberbarát gondolkozott már és mindnyájan fogunk velük foglalkozni a közel­jövőben. A múlt közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után Révay Lajos titkár olvasta fel évi jelentését, mely kit képben rajzolja az egylet működé­sét, utal a teendőkre és buzdít a kitartásra. E jelen­tést szintén közölni fogjuk. — A pénztár állásának fe­lülvizsgálata után a tisztviselőknek és választmánynak a közgyűlés köszönetét nyilvánította, melyet az elnöki beszéddel és titkári jelentéssel együtt jegyzőkönyvre vétetni határozott. A szépen lefolyt gyűlés öt óra után ért véget. Özv Cserey Jánosné egyleti elnök megnyitója Tisztelt közgyűlés! Egyleti életünkből egy év ismét lejárt. Gyarapod­­tunk-e életbölcsességben, tapasztalatban? gazdagod­tunk-e a jótéteményekben s azoknak utján szerzett eré­nyekben ? emelkedett-e vagyoni állásunk ? munkakörün­ket szélesbítettük-e, vagy szűkebb korlátok közé szorí­tottuk ? — mindezen kérdésekre teljes kimerítő tájéko­zást mutat fel a tisztelt közgyűlés előtt a titkári jelen­tés, mely világos tükrét mutatandja fel egyletünk egy éves életének , okulhatunk belőle ! Engedje meg azonban a t. közgyűlés nekem is, hogy megnyitó beszédemben egy pár irányadó eszmé­ről szóljak, h­a a lefolyt évre visszagondolunk, nincs okunk nagyon örvendezni a természet adományainak, mert az ég ura ez esztendőben megvonta a természet áldását Háromszék máskor gazdag termésben úszó vidékétől, s igy ma sokkal nagyobb a nyomor és ínség népünk közt, -a­miről önök is meg lehetnek győződve, h­a em­lékezetükben megújítják e kedves város és szomszéd falvainak határán látott tar, puszta mezőket, amelyek az aranykalász helyett csipkét és bogáncskórót adtak a szorgalmas mezei munkásnak. Egygyel ismét több ok arra, hogy önök nemes szive a jótékonyság magasztos erényét fokozottabb mérvben gyakorolja,­­ hogy az ínség könyei önöknek gyöngéd, jóltevő kezei által le legyenek törölve, s az éhező megtalálja, szűkön bár, enyhítésére a jótékony­ság kenyerét. *) Kapunk шик számából tárgyhalmaz miatt maradt ki. Ily nagy szükség enyhítésére anyagi erőnk gyen­ge, de ha a közigazgatás kormányzó férfiúinak bölcs és nemes indulata oda munkál, mi is örömmel nyújt­juk a segédkezet, melylyel sok sebet gyógyíthatunk, sok könyet törülhetünk é s nemes munkánk után apad a földi kín. A jelen társadalomban untig halljuk hibáztatását a közigazgatásnak, a kormánynak, hogy miért nem or­vosolja a társadalmi bajokat ? miért nem rendezi a szegény­ ügyet s miért nem irtja ki a társadalmi laza erkölcsöket? A társadalom betegségeinek orvoslására a közigazgatás és kormányzatnak maga a társadalom kell hogy segédkezet nyújtson ; kü­lön-külön mindenik hajó­törést szenvedhet e nagy munkában, m­ig kezet fogva egymással biztos a siker. A szegénység legtöbbször ikertestvére az erkölcsi sü­lyedésnek. Ha társadalom és kormányzat kezet fogva munkakört biztosit a szegénynek, megmenti az erkölcsi süllyedéstől s ha évenkint csak néhányat a társadalom­nak megmentünk, nagy szolgálatot teszünk annak és betegségeinek gyógyítására hathatósan befolytunk és a közjót előmozdítottuk általa. Azért bátor vagyok tiszte­lettel kérdezni, hogy váljon anyagi erőnk, de legfőbb­képen az anyagi erő kiapadhatatlan forrása, lelkes ügy­­buzgóságunk nem bízná-e meg, hogy évenkint két­ báro­mi utczán hányódó, neveletlen gyermeket felfogadva, isko­láztatva, munkára taníttatnék s igy megmentenék az erkölcsi süllyedéstől ? Avagy mennyi Háromszéken a munkaképtelen elaggottak száma, vagy az ínséggel küz­­­ködő házi szegényeké, kik csak a könyöradomány pa­naszos kenyerén tengetik irigylésre nem méltó életü­ket ? ! A társadalom, a mi egyletünk, kezet fogva a kor­mányzattal, nem látja-e idejét annak, hogy Háromszé­ken egy központi szegények menedékháza létesít­tessék itt e városban, a közigazgatás székhelyén. Mennyi fáj­dalmat, enyhítenénk, mennyi könyet törülhetnénk le ál­tala ! — Ez eszmét nem határozott indítványként kí­vántam a tisztelt közgyűlés elé terjeszteni, csak mint lelkemben fogant eszmét akartam felhozni, hogy mél­­tóztassanak ezek fölött gondolkozni, elmélkedni s midőn ez eszmékre nézve az idő eljőne, azoknak kivitele iránt erélyes mozgalmat indítani. Az idő halad, senki után nem vár ; mit minél hamarább létesíthetünk, annál maradandóbb emléket hagyunk magunk után a közjónn­k tett szolgálatunkban. Tegyük meg, a­mit tehetünk, m­ert hiszem, hogy egy­letünk — emberileg szólva — örök életű leend, de egyesek véges életűek s nem tudjuk, mikor szűnik meg reánk nézve a munkásság órája. Hiszen ha szétnézünk soraink között, már­is egy hely üresen áll; egyletünk egyik legbuzgóbb, legmun­kásabb tagja, az ősz hulló leveleivel lehullott maga is az enyészet sírjába , pedig még fiatal, erőteljes élőfa volt az élet kertjében, édes kötelékekkel csatolva egy nemes keblű férjhez, egy mindent vesztett, szeretett gyermekhez. Értem Málik Józsefné született Gyárfás Gizella ügybuzgó, munkás és fenkölt szellemű tagtár­sunkat, a­ki méltán megérdemli, hogy közgyűlésünk is hullasson emlékére egy pár részvét­könyet, s ha a gyön­géd női kebel érzésének engedve, könynyel áldoztunk emlékének, részvétkönyvinket letörülve, engedje meg a 1. közgyűlés, hogy egy határozott indítványnyal járul­jak elébe. Indítványozom, hogy e veszteség feletti fáj­dalmunknak jegyzőkönyvileg adjunk kifejezést, emléké­nek fentartására. És ezzel gyengeségem iránt szíves elnézést kérve, magamat a tisztelt közgyűlés szíves jóindulatába ajánl­va továbbra is, a sepsi­szentgyörgyi jótékony nőegylet közgyűlését megnyitottnak nyilvánítom. *) Tárgy bal máz miatt késett Szerk. Zarándi dr. Knüpfler Vilmos mit szabadot­r il párti országgyűlési képviselő jó emléke*) A székely közmivelődési és közgazdasági egylet maros-vásárhelyi és maros-tordamegyei fiókjának leg­utóbb tartott választmányi ülésén Kovács Fe­re­nc z apát-plébános egyleti alelnök részvéttel jelentvén be a választmány buzgó elnökének, zarándi dr. Knöpf­­er Vilmosnak elhunytát, Sándor Kálmán kir. táblai fogalmazó egyleti titkár indítványára a következő, az elhunyt érdemeit melegen méltányló részvét iratot fo­gadta el, a melyet a gyűlést követő napon alelnök és titkár a gyászoló özvegynek személyesen kézbesí­tettek is. Szám 6. 1882. titkári. Nagyságos özvegy Zarándi Knopfler Vilmosné, született Páll Mari­a nagyságának h­elyb­e­n . Nagyságos asszony! Boldogult férje, mindnyájunk által szeretve tisz­telt Zarándi , no plier Vilmos, elhunytéval nem­csak az­ őt önfeláldozásig szerető család körében ha­gyott kipótolhatatlan űrt,­­ hanem a közélet minden ágára kiterjedő páratlan tevékenységének hiányát váro­sunk, a székely főváros s minden humánus irányú egy­lete mélyen érzi, mélyen fájlalja. Városunknak, a szé­kely fővárosnak nemcsak legbuzgóbb országgyűlési kép­viselője, de városáért rajongó és minden áldozatra kész díszpolgára volt, a ki mint magyar nemes, büszke volt reá, hogy magyar s hogy a székelységért, a székely érdekekért oly sokat tehetett, s épen ezért s mert e város emelkedésében oly sok része van s a humánus czélu épületek az ő nevének dicsőségét örökre fentart­­ják, nevének és működésének jó emléke nemcsak kor­

Next