Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-02-23 / 16. szám
16. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Csütörtök, február 23. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csik Lurcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők* Kiadó hivatal: 13 EINSTEIN JAAIR könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetmények és nyíltterek díja előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen l ap hetenként kétszer csütörtökön és vaa£ruap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz, hordra vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fel évre ... 3 frt — kr Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A képviselőhöz egyik érdekes ülése. Budapest, 1882. február 16.*) .—. Az országgyűlés nagyon sok időt elpazarol a költségvetés tárgyalásával , hanem azon idő, melyet, a közoktatásügyi költségvetésnél az ellenzék indítványai elfoglaltak, nem vehető elfecsérelnek, mert ez indítványok alkalmat adtak Trefoil, közoktatásügyi miniszternek egy oly beszéd elmondására, mely elvi tartalmasságával jelentékenyen felülemelkedik a közönséges országgyűlési nyilatkozatok felett s bebizonyítja, hogy Magyarország kultus- és közoktatásügyei oly férfin kezében vannak, a ki szakmája felett teljesen uralkodik s kinek vallás- és közoktatásügyi nézetei, elvei a legüdvösebben képesek hatni a haza és magyarság erkölcsi és szellemi tőkéinek gyarapítására. E beszéd nemcsak a kormány s pártja szempontjából bír érdekkel, melyeknek végre az sem lehet közönyös, hogy egyik fontos miniszteri tárcza birtokosa diadalmasan állja ki az ellenzék ostromát s az elvelt eszmék harczában ki tudja mutatni fensőségét s magasabb értékét ellenfelei fölött. Trefort beszédét még az ellenzék elfogulatlan része is, mely előtt a személyes és pártérdekek fölött még a haza általános érdekei elsőséggel bírnak, megtapsolja, így az „Egyetértés“ első czikke nem vonakodik a következő véleményt mondani : „Trefortnak jó napja volt, élénken, tűzzel, humorral és kiváló ügyességgel beszélt. Nemcsak alakilag de külső hatás tekintetében is sikerült beszéde. Beszédében sok igazság van s állításainak bizonyítékai között sok a teljes s a jól meggondolt bizonyíték.“ A vitában nem tért ki a kérdések elől, hanem azokra megfelelni törekedett s feleletével kétségtelenül bizonyította azt, hogy tározójának kérdéseivel behatóan foglalkozik s azon kérdéseket az európai törvényhozás magaslatáról ismeri s beszéde azonkívül azt a benyomást kelté a hallgatóban, hogy beszéde politikájának, s politikája meggyőződésének kifolyása ! “ Ez osztatlan dicséret és elismerés főlapjától azon ellenzéknek, melynek főelve a Tisza-kormány egy tagját s egy tényét sem ismeri el szükségesnek, hasznosnak — bizonyítja, hogy Trefort meggyőző igazságokat beszélt, melyele az ellene indított támadást teljesen paralysálták s alaptalannak bizonyították. Beszédében elsősorban reflektált Irányinak a teljes vallásszabadságot megalapító törvény hozatalát sürgető indítványára. Erre azt, mondta Trefort, hogy Magyarországon teljes vallási és lelkiismereti szabadság van, e részben országunk Európa bármely államával fényesen kiállja a versenyt. Azonban Irányi valami egészen mást akar: az egyházi vagy vallásos testületek alakításának teljes szabadságát. Trefort ezt nem találja a magyar államiság és nemzeti érdekek szempontjából czélszerűnek egy általános törvénynyel megadni. Ha - mint mondja — az országban alakul felekezet, melynek dogmái az állam czéljával összeütközésbe nem jőnek, azt mi sem ellenezzük ; de ha alakulni akar egy hitfelekezet, mely dogmái közé pl. azt iktatja, hogy adót nem fizet, vagy pedig marmonismust akar űzni , azt nem fogjuk fölvenni a szabad vallások sorába. S azonfelül meggyőződése, hogy az általános vallásszabadságot decretáló törvény a létező egyházakat megbomlasztaná, az pedig a magyar államiság és cultúra szempontjából megelőzendő. Nagyon fontos és mély bölcsességei azon társadalmi és politikai alapelv, melyet Trefort ez alkalommal következőleg formulázott. Az általános vallásszabadságot megalapító törvény, a kor mostani áramlata is a kedélyek hangulata mellett — kétségtelenül a felekezet nélküliséghez vezetne, ez pedig a mostani társadalomnak egyik legnagyobb mételye, mert az minden pozitív vallásnak megsemmisítésére vezet ; „ahol pedig a positiv vallás megszűnik, ott megszűnik a positiv jog is.“ Ebből önkényt foly a tétel, hogy a positiv vallás és egyház a társadalom fő összetartó eleme, milyennek a politika egymaga nem tekinthető. Nagyon büszkék vagyunk, hogy ilyen aranyigazságokat ily bátran kimondva hallhatunk az ország vallás- és közoktatásügyi miniszterének ajkairól ; kétszerre nagyobb értékük van azoknak most a nagy liberális eszmeáramlat ellenében, mely majdnem valamennyi lap hasábjairól igyekszik a magyar népet a vallás, egyház s ezek intézményeinek szükségtelenségéről meggyőzni, s kétszerte nagyobb bátorság szükséges most ez elvek kimondásához, melyek lényegileg az állam keresztyén alapjainak megőrzésére s megerősítésére irányulnak s melyek hangoztatása bismarcki utánzásnak kiáltathatik ki az ügy gúnyolódó ellenségei által. Behatóan szólt a polgári házasságról is, melynek kötelezővé tétele iránt Lükő Géza határozati javaslatot adott be. Kimutatta, hogy a magyar állam határai közt az élet még nem termette meg egy ily intézkedés szükségességét s ráirányozta a figyelmet a kormány azon törvényjavaslatára, mely a keresztyének és zsidók közötti házasság lehetővé tételére célozván, az élet követelményeinek, a gyakorlati igényeknek megfelel. A kötelező polgári házasság kimondása az egyház és vallás eszméjének károsítására szolgálna, ezt pedig a társadalom moralitása és összetartása érdekében is kerülnünk kell. Üdvözöljük az ország vallás- és közoktatási miniszterét e szép s tartalomdús beszédéért. Elvei az ország s nemzet jövőjének biztosítékai , a vallás az erkölcs leggazdagabb forrása, s e forrás megzavarását megakadályozzák amaz elvek, melyek legszélesb körű megvalósítását tehát a liberális áramlat ellenében melegen óhajtanunk s előmozdítanunk kell. *) Tárgyhalmaz miatt késett. Szerk. A „Nemere“ tározója. Mutatvány Benke István tanvezető tanárnak f. hó 14-én elmondott a-classica-litteraturai székfoglaló szakértekezéséből.*) II. A felmutatott előzmények természetes következménye volt az, hogy azon közvetlen viszonynál fogva, melyben a római birodalom és a belőle alakult nyugateurópai államok állottak, továbbá azon nagy egyházi befolyás.tál fogva, mely ezen államokra a keresztyén Rómából kihatott, mindenütt inkább a latinra, mint a görögre fektették a fősulyt a classicus irodalom és tudomány művelésénél s annak a gyakorlati életre való alkalmazásánál még akkor is, midőn az említett viszony és befolyás a római birodalom megszűntével elenyészett , tehát az ó és középkorban éppen úgy, mint a tudományok újraéledésének és fejlesztésének korszaka óta le egészen napjainkig. _ Ig^u, az összes пУи/?°Ο művelődés fájának gyökérszálai a görög eszményiséget megvalósított latin nép classicus földjében található; a latin classicus műveltség emlőin nőnek fel és alakulnak át többékevésbé egész napjainkig Nyugat Európa népei, úgy a meglatinosított olaszok, spanyolok és francziák, mint a germán törzshöz tartozó németek hollandok és angolok. A latin-görög classicus műveltség az az erkölcsi állapot, mely irodalmat, bölcsészetet, társadalmat és művészetet hoz létre a népvándorlás után lassanként alakult keresztyén államokban mindenütt, míg a költészet Angliában a XVI ik, a festészet Hollandiában és Flandriában a XVII-ik, a zene és bölcsészet Németországban a XVIII. században a fejlődés eszményi fokát érik el, s míg a mai modern Francziaország és Anglia a nagy irodalmi emlékek teljes sorozatával, művészeti tényezőikkel, kifejlett társadalmi életükkel, politikai institutióikkal élőnkbe varázsolják a régi classicus világ két mintaállamát azok minden erényével és dicsőségével. S én bátran ki merem mondani, hogy a mai újkori két classicus nemzet, a franczia és angol, azért tud igazán gondolkozni, azért tud igazán írni, mert mindkettőnek nevelő dajkája a régi classicus szellem volt s az még mai nap is! E classicus szellem hozta létre mindkét nemzet keblében a nemes eszmék szolgálatában állt forradalmi tanokat s az egyes századok költői, tudományos, bölcsészeti gondolkozását. E classicus szellem jelenlétét ismerjük fel a francziáknál Diderot, D’Alembert, Montesquieu, Voltaire, Rousseau, Dumas és Hugó Viktornál épen úgy, mint az angoloknál a classicus szellemet meghonosító első úttörőktől: Beda Venerabilis, Albuin, Erigina János és a „De consolatione“ (Boetiustól) cz. művet lefordító Nagy Alfréden kezdve Surrey-n, Sidney-n, Spencer-en, Burtonon és Bacon át a művészi magaslat tetőpontjához jutott Shakespeare-nél s ő utána Locke, Coleridge, Maculay és Stuart Mainél, továbbá Milton, Longfellow, Burns Robert, Moore Tamásnál, Dickens-nél és a többinél. — Említettem annak helyén, hogy a francziáknál legelső helyen álló drámaíró, Molière, a római Plautushoz megy el, s tőle tanulja meg, miként kell a „Fösvény“ cz. jellemvígjátékot megírni . Plautus után Terentius lesz úgy a franczia, mint az angol drámaírók mintaképe, Hugo Viktornak Lucretius mutatja meg a Dolgok Természetéről való művével, hogyan kell a Tenger Munkásait a nagyvilággal megismertetni. Shakespeare-ről, az újkori szellemóriásról, egyik tudós írótársa, Ben Johnson azt mondja, hogy Shakespeare classicus műveltségének alapja latinból és egy kevés görögből állott , honnan is írhatta volna meg, minden lánytehetsége mellett, Titus Andronicus, Romeo és Julia, Julius Caesar stb. tragoediáit, a Szentivánéji tündérbohózatot, továbbá Venus és Adonis, és Lucretius elbeszélő költeményeit stb. ? Virgilius Aeneise után Tasso az ő Megszabadított Jeruzsálemét, — ennek mintája és utánzására pedig Zrínyi költőnk Szigetvári Ostromát készíti. De — vetheti valaki szemére — ma már a nyugateurópai műveltséggel biró egyik nemzet sem, még kevésbé a franczia és angolnak nem művelője többé a római classicus irodalom, miután mindkettő — amint érintettem — a modern classicitas niveauján áll. Igaz, hogy ott áll, de abból épenséggel nem következik, hogy a modern classicitás még ama két legpallérozottabb nemzetnél is elérte az elérhetőt, illetőleg, hogy a modern classicitás az antik classicitást felülmúlta! Nem, sőt mit találunk éppen ma földrészünk legönállóbb, legszabadabb s leggyakorlataiasabb kulturállamában, Angliában, tehát ott, hol a vaskorszak a vasnak felhasználásában leginkább culminál, ami ismét hévmérője szokott lenni a természettudományok előhaladáának s ezzel a felfedezések, találmányok minő- és mennyiségének is? Ha nekem nem hinné el!! higgye el, amit e tekintetben Felméry Lajos, kolozsvári egyetemi kitűnő, tudós tanárunk mond Az Iskolázás Jelene Angolországban ez, általános feltűnést, keltett kitűnő munkájában, hogy : ha a vallásosság az angol társadalmat átjáró levegő, akkor a classicus stúdiumok a hatodik érzék (II. kötet 174.); ezáltal szelídíti az angol középiskola a jellemet, edzi az értelmet (u. o. 174 lap); ezért „a classicas stúdiumok és a mathesis alkotják ma is az angol középiskola arczulata fővonásait“ — lévén a középiskolának „az ó classical nyelvek a jobb, a mathesis a bal szeme; a természettudományok és a modern nyelvek a két vakszeme (u. o. 144.) ; „a humán stúdiumok szelleme adja meg ott az iskolának az erkölcsösitő ") E mutatvány az értekezés 2-ik ágából, onnan van véve, ■ « 'esély-e a latin classicus irodalom a művelt népek mai •yrx érinetére, s ennélfogva minő szerepe van a latin iodalom tanításának a gymnasiumban* -- miután az értekezés első ág r kifejtette, hogy : „minő tény zl'ik közrehatásával, kik fejlesztették a iónyai irodámat a el -sskitut eddig sehol utól rém ért mértékéig* levt-n a székfoglaló-beszéd függeléke tanár sza’-hivatása és feladata általában.“