Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-03-26 / 25. szám

25. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, márczius 26. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők* Kiadó hivatal: JBhrnstein JhLRtc könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyhitte­­rek díja előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap.­­ Megjelenik ezen lap heten­ként kétszer csütörtökön és vasárnap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hídra vagy vidékre postán küldve Egész évre . .. 6 frt­­ kr. Fél évre . . . 3 frt kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg dij külön 30 kr. Nyílttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás „N­E ME R­E" tizenusztodik évfolyamának második negyedére. Előfizetési feltételek : Egész éne.......................6 frt — kr. Háromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr. Fél évre.............................3 frt — kr. Negyed évre........................1 frt 50 kr. Egy hóra.............................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . - írt — ki. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, vala­mint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejeko­rán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerű­bben postautalvány mellett eszközöl­hető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bern­stein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadó-hivatala. A védtörvény, Budapest, márczius 22. itt — Már napok óta foly a képviselőházban a vita a védtörvény néhány szakaszának megváltoz­tatására vonatkozó kormány- előterjesztés felett s még mindig beláthatlan annak vége. A mai viszo­nyok közt, mikor annyi fontos tennivaló vár még az országgyűlés megvitatására, ez a haszontalan idővesztegetés megbocsáthatatlan. Idővesztegetésnek nevezzük ezt a vitát s még­pedig teljes jogosultsággal. Mert ha az ellenzék részéről beadott határozati javaslatok a kormányi előterjesztés javítását s evvel a hadsereg­reform nagyobb czélszerűségét mozdítanák elő, akkor csak üdvözölni tudnék e vitát. Azonban a vita körébe oly követelmények vonattak, melyek vagy idősze­rűtlenek, vagy pedig sokkal fontosabbak, hogysem ily mellesleg azok felett határozni lehetne. Az ellenzék egyik árnyalata sem fogadja el a javaslatot. A szélsőbal azért nem, mert neki önálló magyar hadsereg kell ; a mérsékelt ellenzék pedig azért nem fogadja el, mert a javaslat nem gondoskodik magyar tiszti akadémiáról, nem ele­gendően fejleszti az önkénytesi intézményt, nincs tekintettel az ország anyagi helyzetére , mert na­gyobb teherrel jár. A szélsőbal tehát nem akarja a mostani véd­törvény részleges javítását, mert önálló magyar hadsereg felállítását kívánja. E kívánságot el le­het mondani annak, ki a körülöttünk fejlődő vi­­­­szonyokra tekintettel nincs, a­ki nemcsak a mos­tani közjogi alapot akarja megbontani,­­ hanem Ausztriától is elszakadni akar. A szélsőbal azonban most követett kétszínű politikája szerint színleli, hogy Ausztriával közös ügyeket elismer s azontúl folyton hangsúlyozta a „törvények tiszteletét“ s e törvények közt kétségtelenül fontos helyet foglal el az 1867-iki alaptörvény, mely úgy Ausztriával való közös Ügyeinket, mint a honvédelem közössé­gét elismeri : kétségtelen, hogy a szélsőbal önma­gával jön összeütközésbe, midőn a közös hadsere­get idegennek­­ledarálja. Legnagyobb ellenmondás pedig fitogtatott tör­­vénytisztelési álláspontja és most hangoztatott vé­delmi politikája közt,­­midőn külön véleményében azt magyarázza, hogy azért kell önálló magyar hadsereg, mert az anyagi megtakarításokat is ki­látásba helyez ; m­íg szónokai, midőn a kormány­pártról ez cállítás tarthatlanságát bebizonyították, egyet fordulva, azt állították, hogy az önálló had­sereg — h­a drágább is — szükséges, mert nem az olcsó hadsereg a jó, hanem az, mely területi integritásunknak és intézményeinknek biztossá­got ad. A szélsőbal részéről az, hogy a közös had­sereg e biztosságot nem nyújtja, csak állíttatott, de be nem bizonyíthatott. Mi bizony bajos is lett volna, mert hogy területünk bármely része vagy bármely intézményünk a közös hadsereg miatt bárhol veszélynek lett volna kitéve, — ezt eddig senki nem látta, de még a szélsőbaltól sem hal­lotta ; ez állítást csak most találták ki, csak hogy egy drágább hadsereget ajánlhassanak. Hogy az önálló magyar hadsereg fentartása sokkal nagyobb költségünkbe kerülne a most ránk eső hadügyi kiadásoknál, az bizonyos, s így hogyan lennénk a pénzügyi megtakarítással s pénzügyi bajainkból való kibontakozással melyről azt állítják, hogy a közös hadsereg mellett lehetetlen s hogy lehe­tősége csak az önálló magyar hadsereg felállítása mellett gondolható ? — Oly játék ez a szavakkal, mely oly pártnak, mely komoly gyanánt akar vé­tetni, meg nem bocsátható. De ha időszerűtlennek s mostani viszonyaink közt megvalósíthatlannak kell kijelentenünk a szél­sőbal álláspontját, a mérsékelt ellenzéké teljesen érthetetlennek tűnik föl. A mérsékelt ellenzék kö­vetelményeinek egy része nem tartozik a véderő­ről szóló törvénybe. Mert hogy például a magyar ifjaknak a tiszti vizsga letétele magyar nyelven engedtessék meg, hogy magyar tiszti akadémia is legyen, ez oly czél, melyet a kormány és delegá­­cziók útján kell elérni, de melyet a véderőtörvény keretén kívül kell hagyni. Hogy a katona kiké­­peztetése három évnél rövidebb idő alatt is lehet­séges, azt elismeri mindenki, de mint Éber Nán­dor monda : „a szolgálat szükséges tartamát egész biztossággal egy állam sem határozhatja meg azon egyszerű oknál fogva, mert minden államban a lakosság egy része sokkal előbbre haladt, mint a többi, úgy hogy a­mi az egyikre elég lenne, soha sem lesz elég a másiknak. Én azért én azt hiszem, hogy a szolgálati idő tartamának kérdését nem törvény útján kell megoldani, hanem adminisztratív úton kell szabályozni, t. i. a hadügyminisztérium és a hadügyi közegek hivatása az átlagos időn belül a viszonyoknak megfelelőig intézkedni.“ — Ez állásponttal szemben az ellenzék szónokai azt fejtegették, hogy ne évhez legyen kötve a kato­náskodás, hanem a kiképeztetés mértékéhez s hogy kiki akkor bocsáttassák szabadságra, mikor kiké­pezve van. Oly hóbortos ötlet, mely a harczképe­s­­séget cliqitek befolyása alá h­elyezné, cselszövények tárgyává tenné, melylyel valószínűleg karöltve jár­nának a corruptio és protectio is. A képviselőház folytatta és befejezte a véd­erőről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Steinaker Ödön a törvényjavaslat mellett, Sizs Gyula Ugrón határozati javaslata mellett, s végül Berzeviczky Albert szintén a törvényjavaslat mellett beszélt. Beszédében különösen Mezey Ernő beszéde ellen polemizált, kijelentve, hogy saját és más tapaszta- A „Nemere“ tározója. Eppur si move. Francziából : Perdi Emil. A világ­irodalom egyik legkiválóbb szépiro­dalmi és ismeretterjesztő folyóiratának, a „Revue des Deux Mondes“ пак 1876. évi október 1-ei ke­lettel kibocsátott füzeteiben Méziéres A. Berti Do­mokos adatai nyomán közzé teszi „Galilei pere“ czim alatt amaz érdekes esemény lefolyását és kö­rülményeit, mivel az emberiség harmadfél század óta foglalkozik s hasztalan iparkodik vala felőle tisztába lőni, minthogy az idevonatkozó kéziratok gondosan el valának rejtve a kiváncsi és gyanús pillantások elől a hallgatag Vatican labyrinthjai-­ ban. A világtörténelmi fontossággal bíró esemény vázlata olvasóink előtt is ismeretes, de egy köz­hasznú magyarázó szótárban sincs oly szépen, vi­lágosan, terjedelmesen és szabatosan előadva, mint az említett folyóiratban. — A műveit igényeknek vélünk szolgálatot tenni, ha, bár gyarló fordításban is, az érdekes közleményt átvesszük, mellőzvén azonban annak előrészét, mely a franczia irodal­mi viszonyoknak a kérdéssel szemben elfoglalt álláspontját tárgyalja. Mielőtt a dologra térnénk, olvasóink emléke­zetének gyámolítása végett néhány szóban egy kis tájékoztató bevezetést írunk tárgyunkhoz. — A csillagászat tanulmányozása az ős­nomád né­pek megfigyelő tehetségének fejlődésével egyko­rú; mindazonáltal, ha rendszeres csillagászatról akarunk beszélni s különösebben a keresztyén korszakban, legelőször Ptolemeus Claudius nevé­nél kell megállapodnunk, ki az addig is nagyobb­részint puszta szemlélődésen alapuló csillagászati ismereteket összefoglalva s rendszerbe szedve, azt állította Kr. u. a II. század elején, hogy a világ­­egyetem központja a föld s e körül forognak a nap s a naprendszer addig ismert bolygói. 1473 ban e nézetet Copernicus Miklós m­egczáfolta ugyan s a naprendszert helyesen fürkészte ki s magyarázta, de a mindent uraló r. kath. egyház félvén attól, hogy az uj tan megingatja ama bib­liai helyek érvényét s tekintélyét, melyek a ter­mészet rendjéről és tüneményeiről szólván, a Pto­lemaeus tanaival egyeznek, ennek tételeit tette hit és tudás tekintetében egyetemes érvénynyel bírókká és mindenkire általánosan kötelezőkké. Galilei, a híres csillagász, ki 1610 óta mint pisai tanár számos új fölfedezéssel s tantétellel gazda­gította a természettudományt, szintén belátta a Co­pernicus féle tanok igazságát s midőn ennek kife­jezést adott, először megintetett, másodszor az in­­quisido előtt perbe fogatván, esküvel fogadta fel, hogy visszavonja mindazon állításait, melyeket a föld mozgására vonatkozólag koczkáztatott ; s a néphit szerint midőn esküjét elmondva, helyéről fölkelt volna, akkor mondá eme világra szóló jel­mondatot: eppur si move! — és mégis mozog (t. i. a föld.) Mint látni fogjuk, ez nem bizonyos, sőt valószínűtlen is, hogy épen ott történt volna , csak az bizonyos, hogy Galilei föllépte után ama jel­mondat tartalmának igazságáról mindenki meg volt győződve, de e meggyőződés tekintetében a közvélemény Galileit tartja elsőnek az egyenlők között. A többit bővebben a „Revue des Deux Mondes“ idézett czikkéből. I. ............A már ifjúkora virágjában meglepő fölfedezéseiről s a paduai egyetemen szerzett ta­nulmányai mélységéről híressé vált, Florenezben és Velenczében ünnepelt s egész Italiában csodált Galilei nagy munkáit egy erejében és dicsőségé­ben önérzetes férfi bátorságával folytatta, midőn egyes könnyűszerű jelenségek félremagyarázhatla­­nul felismertették vele, hogy kutatásai biztonsága érdekében nem volna fölösleges a szent collegium kegyét megnyerni. Tehát 1611 ben az örökvárosba utazott, lelkében a legnagyobb nyugodtság érze­tével, dicsvágyától ösztönöztetve s azon remény­ben, hogy fölfedezései a római udvar legbefolyá­sosabb egyéneit érdekelni fogják. Epen pályája várpillanatában érkezett meg­, minthogy azelőtt nem nyugtalanították vala a theologusok ellenve­tései , tanulmányait a világegyetem alkotmányára alapítván, reá nézve a legkényesebb feladatok egyike vala, hogy az egyház rokonszenvét vagy legalább közönyét előre biztosítsa a maga számára ha teljesen szabadon akar eljárni dolgaiban. Ab­ban az időben a római udvar egész Itáliában és különösen Florenczben, hol Galilei tartózkodott, oly nagy morális tekintély volt, hogy az ilyetén kérdésekben, mielőtt elfogadták volna, tőle várták a leghelyesebb csillagászati vívmányok kijelenté­sét. A toscanai nagyherczeg csak ujjongani tudott a Jupiter holdjai felfedezésén, mi a „csillagászati híradó”ban jelentetett ki s annál készebb volt hi­telt adni annak, minthogy az uj csillagok családja nevét vették vala fel; mindazonáltal neki is meg kellett hajolni azon körülmény előtt, hogy az a tudományos világ által egyhangúlag csak akkor fogadtatik el, ha Rómában helyeselve és megerő­sítve jön. Ott székelt a „római collegium“ czíme alatt a tudományos és vallásos kérdésekben fel­tétlenül érvényesen ítélő ama törvényszék, mely­nek végzései tettek törvényt a katholikus vi­lágnak. (Folytats­a, következik.)

Next