Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-01 / 1. szám
nyújtsa be indítványát írásban az állandó választmányhoz, a jelen gyűlésről úgy sem marad el s akkor a törvényes formák közt tárgyalhatjuk. A törvényes formák mellőzésére ne alkossunk precedenst, midőn arra nincs szükség. Székely Gergely egy régebbi indítványát újítja meg, melyet két szolgabirói járás személyzete s egy állatorvos költégeinek felemeléséről tett. Elnök ez indítványra nézve is, miután a régebben tett indítvány a jelen gyűlésre nézve elévült, az állandó választmányhoz való írásbeli benyújtást tartja szükségesnek. Dr. Cseh Károly az alispáni jelentésben nem látja eléggé részletesnek Háromszék megye közegészségi viszonyait. Pedig óhajtotta volna, ha az alispáni jelentés tüzetesebben foglalkozik e kérdéssel. Míg Csík megye lakossága az utóbbi időkben szaporodott, Háromszéké fogyott, holott mind közgazdasági, mind klimatikus tekintetben szerencsésebb viszonyok közt van, mint Csik megye. Ennek más oka nem lehet, mint az, hogy nálunk a közegészségügyre kevés gondot fordítanak. Háromszéken a múlt évben nagyon uralkodott a himlő. S mily intézkedések tétettek ennek meggátlására? A himlőoltás kötelezve van, de a törvényt kezdik nem respektálni. A gyermekek 40°/,ha nincs beoltva. Még hatósági orvosok is vannak, kik a himlőoltást feleslegesnek tartják. Hogy valakinek privatim mily nézete van a himlőoltásról, ahhoz szólónak semmi köze, de azt meg lehet követelni minden orvostól, hogy tartsa magát a törvényhez. Hogy a himlőoltás mennyire meggátolja a járvány elterjedését, konkrét esetek bizonyítják. Az 1870-iki német-franczia háború alatt 20 ezernél több franczia katona hullt el himlőben; a német katonák, kik nyomukban jártak, nem kapták meg. Pécsben a himlőjárvány alatt a be nem oltottak 50%-ka meghalt, a beoltottak közül csak 8%. Forró F. alispán az orvosi kart védelmébe veszi. A beérkezett hivatalos jelentésekből oly mulasztások, minket a felszólaló egész általánosságban megemlít, nem tűnnek ki. Mondjon egy speciális esetet, hol az orvos rendetlenül járt, ott lehet segíteni. Dr. Cseh E. mint orvos genant helyzetben van, hogy neveket említsen. De négy szemközt nevet is mondhat. Egy visszaélésre azonban itt is rámutathat. Egy embert, nem keresi, miféle indokból, őrültnek deklarálnak; felhozták erőszakkal S.Szent- Györgyre a kórházba s itt konstatálják róla, hogy elméjének legkisebb baja sincs. Ez emberen azon sérelmen kívül, mely becsületében érte, most azon méltánytalanságot is elkövetik, hogy a kórházi költségeket exequálják rajta. Felhívja ez esetre az alispán figyelmét. Elnök a felszólaló beszédéből azt vette ki, hogy czélja az volt, miszerint az alispáni jelentésben a közegészség ügye kimerítően jeleztessék. Ami a Háromszéken dühöngött járvány meggátlását czélzó intézkedéseket illeti, e tekintetben a megyei közegészségügyi bizottság, ami tehetségében és hatáskörében állt, megtett mindent. A járvány legjobban pusztított Kézdi Vásárhelyen, ide közegészségügyi biztost kért a bizottság a kormánytól s alakult egy szakbizottság kolozsvári egyetemi tanárokból, mely K.Vásárhely egészségügyi viszonyait alaposan meg fogja vizsgálni. Székely Gergely a községi hátralékok ügyében szólalt föl. Kököly Endre az alispáni jelentésből meggyőződött arról, hogy a marhavész elterjedésének meggátlására minden intézkedés megtétetett. Sőt az elzárlást a tulságig vitték. Interpellálja tehát az alispánt, van-e tudomása arról, hogy a vészkerülethez tartozó gyűrűbe oly helyekről sem szabad szénát vagy húst vinni, hol nincs vész. Forró F. alispán az interpellálónak csak anynyit felelhet, hogy tudomása szerint a vészbizottság oda, hova lehetett, megengedte a széna bevitelét. De olyan esetben, minő volt az, midőn Kovászna a vásár megtarthatásáért folyamodott, nem adhatta a kérelemhez beleegyezését. Kökösy E. a választ nem veszi tudomásul. Kéri a közgyűlést, utasítsa az alispánt, hogy a vészkerületbe olyan helyről, hol nincs marhavész, lehessen húst vinni. Az elnök megjegyzi, hogy az alispán köteles magát a törvényhez s az ahhoz adott miniszteri utasításhoz tartani. Amennyiben némely község az előírt óvintézkedéseket túlozná, ott léphet közbe az alispán, utasítva az illető községeket a törvény szigorú megtartására. Gyárfás Imre a felől interpellálja az alispánt, hogy gr. Mikó Imrének a megyei nagyteremben levő arczképe meddig marad még betakarva ? Forró F. alispán és elnök hivatkoznak arra, hogy a kép költségeire fölajánlt adományok még nem gyűltek be s mindaddig, míg ez meg nem történik, a leleplezésnek el kell halasztatnia. Kökösy E. a községi jegyzőkönyvek átvizsgálása felől tesz indítványt. Elnök figyelmezteti szólót, hogy indítványát nyújtsa be írásban. (Folytatása következik.) nem azt mondottam én, hogy itt bőgj, hanem . . . No, ne sírj édes gyermekem, ne sírj ne, hanem mondd el inkább, mi a bajod Mariskám. Nem bántalak, isten ments, dehogy bántalak, édes virágszálam. Mariska megtörölte szemeit, s így felelt: — Nincs nekem semmi bajom, kedves öreg szülőm, nincs, épen semmi sincs. Kata néni megcsóválta a fejét, s azzal kiballagott. — Szerelmes szegény, szerelmes, mormogta magában. De mi a mennydörgés mennykőnek is vettem én a házamhoz ezt a hadnagyot. Világos, ebbe szeretett bele. Fikomadta! már most mit tegyek? Még ma felmondom neki a szállást. Azaz nem, két hét múlva amúgy is elviszi őket az ördög.. Hanem szemmel tartom, szemmel, mert úgy látszik, kutya van a kertben. — Lassú dödögéséből hirtelen erős férfi hang riasztja fel: — Adjon isten jó napot, nénémasszony ! — fogadj isten, fiam! Mi járásban vagy ? — Egyan bizony, talán csak meg sem ismer? — Ni, ni ! Habos káplár, maga az mindézt hova tette? — Letettük azt, nénémasszony, kitelt a három esztendő ! eljöttem búcsút mondani. — Isten vezéreljen édes fiam, gondolj néha reánk is. — Köszönöm szives jó kivánatát, hanem hát nem csupán azért jöttem ám, ha meg nem sérteném, hogy elbúcsúzzak, de még valami másért is. — Mond, fiam mond, vagy el is hagyhatod, úgy is tudom: nincs úti kölségre, ugye?Ismerem én gondolatotokat is. Adok, édes fiam, adok. Mennyi is kellene csak ? — Köszönöm a szívességét, másra kérném én a nénémasszonyt. — Másra ? kérdé Kata néne szörnyen elálmélkodva. — Hát tudja, édes nénémasszony, kézdé Babos, én árva gyerek vagyok, se apám sem anyám, senkim e kerek világon. Kiss Péter keresztapám uram ő kegyelme a gyámom, ki kezeli kis vagyonomat, ami édes szüleimről maradt rám. Nem volt én nekem már semmi kedvem az egész élethez, azért álltam be katonának is, pedig nem mondhatnám, hogy keresztapáimék rosszul bántak volna velem Katona is maradtam volna, az isten tudja meddig, ha véletlenül jó sorsom ide nem vet Rekettyésre, elbem nem hozza azt a szép virágszálat, akibe halálosan beleszerettem. De hogy el ne rontsam a szót, kirukkolok vele katonásan: adja ide nekem nénémasszony az unokája kezét, meglássa, hűséges ura leszek, meg nénémasszonyt is becsülettel eltartom holta napjáig. Kata néne erre a fura beszédre hirtelenében nem tudott mit válaszolni, csak bámult maga elé a levegőbe, mígnem egyszer kitört: — Megbolondultál, édes fiam! Azt hiszed olyan „bűbele Balázs, lovat ád az isten“, megy az eféle dolog? Hátha nem is tudna szeretni az a lány . . . — De már bocsásson meg édes nénémasszony, hogy a szavába vágok, azt én tudom, hogy szeret. — Micsoda? Mariska, gyere ki csak leányom! Mariska kijött, s amint meglátta, ki vanott, végig futott arczán a vér, s alig tudta kimondani a legényhez : — Hozta isten ! Mariskám, lelkem, igaz-e az, amit ez a legény beszél ? — Tudom is én, mit beszélt! felelt, csintalanul kacsintva egyet Ferkóra. — Hát azt galambom, hogy szeretjük egymást, lígy-e szeretjük? Mariska még pirosabb lett. — Ki vele, leányom, ki vele. Igazán szereted ? A leányka édes mosolylyal nézett Babos Ferkó szemei közé, miközben szó helyett egyet bicczentett a fejével. — Lángos lobogós illát aztán, hogy mertél te szerelmeskedni? nem megmondtam rá ne próbálj nézni a huszárokra ! — Csak a hadnagy úrra mondta édes nagyanyám. Aztán nem is én néztem először Ferkóra, hanem ő én rám. Mikor a virágaimat öntöztem a kis kertben, látta, hogy nehezen húzom a vizet a kútból, átjött segíteni a szomszédból. Minden nap, édes öreg szülőm, minden nap. Én pedig nem hittam ám, nem én, egy csöppet sem . . . — Egyszer aztán csak azt vettük észre, hogy annyira összeszeretkeztünk, talán meg is halnánk, ha el kellene válnunk, egészíté ki Ferkó. — No már pedig, ha szeretitek egymást, ha nem, pattant fel Kata néne, mivel az én engedelmem nélkül tettétek, majd megtanutlak én mindjárt mind a kettőtöket ! A két bűnös lesütött szemmel hallgatott. — Egy-kettő, öleljétek meg egymást ! Nem kellett kétszer kommandirozni Kata asszonynak, mert olyan szívesen cselekedtek, mintha soha se akarták volna abbahagyni. Kata néne pedig nézte őket boldog gyönyörűséggel ; eszébe jutott a régi szép idő, mikor ő is olyan tele szívvel borult boldogult férje nyakába, szeme könybe borult, s aztán édes megelégedéssel suttogá: — Tudtam, láttam, hogy nem az anyjára ütött, hogy az én vérem van benne; én is mindig jobban szerettem a legényeket, mint a tiszt urakat. Hiába, az igazi vér soha sem tagadhatja meg magát, Hm !—! Újévi gondolatok. Uj ?... Nincsen semmi uj a nap alatt ! Puha párnán nyugodtan alszik a csecsemő. Szerető anyának gondja őrködik fölötte. A csecsemő ápolva, védve ifjú, az ifjú szeretve, imádva férfiú s a férfin tisztelve, bámulva öreg lesz. És hol a nyom, melyet hátrahagyott az életnek küzdőhomok-ján? . . .* A természet fürge meglopása közben nyerte életét. Hideg szalmaágyon rongyokba hurkolva nyögi el kínjait. Tűz és ifjú lesz. Ifjúból férfiú. Szava megreszketteti a földet, de az ember a szót nem hallja meg. S a késő maradék drága emléket emel annak, kinek életében nem volt mit ennie. Nincsen semmi uj a nap alatt ! A szellő susogása is gyanút kelt a fehér czár palotájában. S a gyanú és a „fekete gond“ uj lakosokkal népesíti be az ólombányákat és a túlvilágot. De a lelkek visszajárnak. . . Róma s erős Babylon leomlott. Nincsen semmi uj a nap alatt ! ❖ Nagyban foly a „run“. Ireg-forog a „master“. Magán kivül a „stopper“. S ha Gödöllő ura elfáradva betér a magyar paraszthoz, a háznál ünnep van. A jó öreg bibliában az első lapon, hol a gyermekek születésnapja jegyeztetik föl „pro memoria“, megörökittetik a magas látogatás. Ám ez igy van már ezer év óta. És a magyar nem leli honját e hazában. . . . Nincsen semmi uj a nap alatt ! * Nagy Sándort megveri a meleg — Napóleont a hideg. Épen úgy, mint régen volt. Nincsen semmi uj a nap alatt ! * Plato szerint minden ismeret csak visszaemlékezés. Ha majd a mostani, fényben úszó Páris romjai fölött vadak ütnek tanyát s gonddal kiásott műemlékeit múzeumokban helyezik el : vájjon egyebet fog-e az jelenteni, mint Layard munkája Assyriában, Champollioné Egyiptomban és Schliemanné Trójában ? Nincsen semmi uj a nap alatt! * Hát vájjon ránk magyarokra nézve kivánatos-e hogy majdan egy Layard szülessék ? Nincsen semmi uj a nap alatt. * De végre is, az, hogy most sok dologban az iskolás gyerek többet tud, mint egykor a bölcs, mit jelent ? A telegraph és photophon, phonograph és telephon nem új dolgok-e ?... Zavarban vagyok . . . Hát én bizony nem tilthatom meg senkinek, hogy kifordított kabátját újnak nevezze. Uj dolog szerintem azonban az volna, ha 1870-ben Páris ostrománál megállott volna a nap, mint azt egykor a jerikhóiak beszélték s ott is bámulhatott volna !... Nincsen semmi uj a nap alatt ! Ha jelenleg 76 elemet nevez meg a chemia, ki hiszi, hogy Aristoteles óta 72, vagy 1863. óta 12 elem született? Megvolt az a 76 mind s még a többi is, mit ezután fognak fölfedezni, már ezer meg ezer évekkel az előtt, hogy Deukalion háta mögé hajigálta anyjának csontjait. Nincsen semmi új a nap alatt ! * Ha egy híres tudós számítása folytán azon eredményre jut, hogy Európa 4 millió év múlva egészen elkopik, ne bámuljunk, mert hiszen semmi sincs itt a nap alatt, s különben is csak elhisszük saját magunknak, hogy nem egyszer szedegettünk gyermekkorunkban, midőn universális tudósok voltunk, s a história és mathesis mellett a geológia is érdekelt, a hegyek oldalából tengeri kagylókat. Nincsen semmi új a nap alatt ! * Az ember, világ és társadalom sorsa, fogalma és czélja Thalestől Comteig sok nagy szellemet foglalkoztatott már. De a lényeg és járulék, anyag és alak, mennyiség és minőség lét és nem lét kategóriái bizony nem sokkal több eredményt mutatnak ma sem föl, mint hajdan. — Tévedések sorozata a ma, bár tanul a tegnaptól, s nem sokkal okosabb a holnap, bár professzora a ma. Nincsen semmi új a nap alatt! Satyr.