Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-14 / 5. szám
5. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1883. Vasárnap, január 14. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap.Előfizetési átra helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: › › Egész évre 6 írt — kr. : Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. · hivatal : ® U tft Kiadó г 11 i . К ÖNY V X TOMDÁ JA. hová ti hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. §сИЩш. Mr,mdal mi .§iéi>imlalii\i. кщещШщфгЫ és ЦсщаъМёгаЫ laß. Pf Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért. 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. . Г») •/ /•V A hirdetmények és nyiltterek dija előre fizetendő. P •ч«Г' Előfizetési felhívás „NE ME RE“ tizenharmadik évfolyamára. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerűbben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadóhivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE kiadóhivatala. Előfizetési ár : Egész évre...........................6 frt 8 kr. Háromnegyed évre . 4 frt 50 kr. Félévre................................3 frt — kr. Negyed évre............................1 frt 50 kr. Egy hóra............................- - frt 50 kr. Külföldre egész évre . . 8 frt — kr. Sepsi-Szentgyörgy, január 12. Az árvíz fékezhetlen hatalma ismét egy virágzó várost döntött romokba. Szegedet követte Győr, a Dunántúli vidék forgalmának egyik főhelye, egyik legszebb s legnépesebb városa. S Győrrel együtt víz alatt áll a hazánk aranykezének nevezett Csallóköz nagy része. Háromszázezer hold termő földet borítanak a Duna, Rába és Rábcza jeges árjai, nagyobb területet, mint amennyi Háromszék százhuszonötezer lakosának élelmet és keresetet nyújt. És ismét azzal a rettenetes váddal állunk szemben, mely a milliókra menő károkért az elhibázott, a roszul vezetett vízszabályozást, a mulasztásokat teszi felelőssé. Győr és a Csallóköz a Rába-szabályozás áldozata. Azt mondják: S felhozzák, hogy a malomgátak eltávolítása után a Rábaszabályozás megakadt. A Rába vize nagyobb erővel tódult Győrre, mint azelőtt s mindannak daczára a védgátak kellő megerősítése elmaradt. Hasztalan sürgette Győr a veszély előérzetében hat hosszú év óta folytonosan a szabályozás keresztülvitelét. Nem történt semmi — Háromszék megye közigazgatási bizottságának keddi ülésében tárgyaltatott az Olt és Fekete-Ügy szabályozása. Szó volt róla, hogy Csík megyében az Olt szabályozása már legközelebb megkezdetik s kifejezést nyert az a fölötti aggodalom, hogy az egyoldalulag foganatosítandó szabályozás fölidézné Háromszékre is az árvíz veszedelmét. A rettenetes csapások hosszú sora, melyeket az elhibázott szabályozás idézett elő a Duna, Tisza, Rába és Kőrös mentén, s legutóbb Győr városának pusztulását okozta, indokolja az aggodalmakat s a legéberebb vigyázatot teszi szükségessé. A tudomány emberei, mielőtt az Olt szabályozásához fognának, tanulmányozzák át pontosan és lelkiismeretesen e folyam pályafutásának törvényeit, tanulmányozzák esetleges kivételes jellegét és szeszélyeit, s csak mikor ezzel készen vannak, akkor kezdjék el a szabályozást, nem egyoldalúlag, hanem vállvetett erővel, s ha egyszer megkezdették, folytassák félbeszakítás nélkül, amíg csak teljesen be nem lesz fejezve. Mert az elhibázott szabályozás hirteleni olvadás esetén eláraszthatja Háromszék zónáit a hegyekből alárohanó víz hullámaival. Az orosz háború esélyeiről ír a „Deutsche Revueben egy német tábornok, Bonin s a többek közt ezeket mondja: Ha megfontoljuk, hogy a német mozgósítás sokkal gyorsabban vihető keresztül, mint az orosz, hogy a német csapatoknak kitűnő vasúthálózat s jó utak állnak rendelkezésére, amit az oroszok nélkülöznek, hogy Oroszország ama tizenkilencz hadszakaszszal nem kezdhet háborút, azok gyors szaporítása pedig a térbeli s vasúti viszonyok folytán nehézségekkel jár: mindezt megfontolva, nem találhatjuk Németországra nagyon fenyegetőnek a helyzetet. Aggályosabb a határhoz előtolt lovassági lánczolat, mert az orosz lovasság mindig hadilábon áll s tüzérség is van hozzácsatolva. De a har- -mincz lovasezred mintegy 1600 kilométernyi területen van elosztva, csaknem minden vasúti összeköttetés nélkül ; nagyobb tömeget tehát csak hoszszabb idő alatt lehetne konczentrálni s ez alatt módjában lenne a német hadi vezetésnek is megtenni a szükséges intézkedéseket. Az Oroszországgal határos porosz kerületek nem alkalmasak nagy lovassági hadműveletekre. Mocsaras területek váltakoznak sűrű erdőségekkel, melyekben egyetlen gyalog zászlóalj egész lovas hadtestet feltartóztathatna. Túlzottak a német határon emelt új erődítések keltette aggodalmak is. Igaz, hogy Oroszország több nyugati határvárát tetemesen megerősíti, de azok oly korhadt állapotban voltak, hogy a modern tüzérséggel szemben alig tarthatták volna magukat, s ezeknek csak akkor lenne offenzív jellegük, ha a Visztulai vasúti hidak száma szaporíttatott volna, ami eddig nem történt meg. S alkalmasint nem egy év telik bele, míg e szaporítás s a tervezett új erődök kiépítése megtörténik. — addig pedig nehezen gondolhat az oroszok belátóbb része sikeres támadó hadjáratra Németország ellen. „Nagyjában ugyanazon esélyek hozhatók fel az Ausztria és Magyarország ellen indítandó hadjárattal szemben is. Mindamellett hiútnámítás volna azt hinni, mintha nem fenyegetne az orosz háború veszélye. Oroszországban különböző indokból, de minden párt óhajtja a háborút s ha igaz, amit a „Pesti Hírlap“ szerint egy közelebb megjelenendő röpirat átlrt, akkor 111. Sándor czárdes“ kormánya a háborút ellenünk már 1881. tavaszán elhatározta mert a mit különben az események logikája is kétségtelenné tesz, Oroszország nem engedheti, hogy monarchiánk a Balkán félszigeten szilárd állást foglalhasson , vasutaival a czárok örökségét behálózza. Az említett röpirat szerint az 1881. tavaszán tartott titkos tanács a következő pontokat fogadta el: „a háború czélszerű először azért, mert biztos politikai alapja van; Oroszország európai koalícziótól nem félhet, mivel az ellen koalíczió azonnal kész ; Ausztria kénytelen haderejét Szerbia, Montenegró és Románia ellen megosztani, míg Oroszország összes katonai erejével intézheti Ausztria-Magyarország ellen a támadást; az orosz hadsereg győzelme a boszniai tapasztalatok alapján biztos az osztrák-magyar há z „Nemere“ tárczája. Л7а,=гзг. Aliért nem vagy égő rózsa, S én egy üde harmatcsepp, Mely az egész hús éjszaka Égő kelyhed között rezg ! Ott pihennék, ott nyugodnám A te édes kebleden ! Mig az égnek kék azúrján Felkél a nap reggelen ... Mért nem vagy egy bűvös bokor, S .én egy dalos madárka ? Reá szállnék reggel jókor, Boldogságról álmodva. Ébredésed friss mosolyát Oh!, ha mindég láthatnám: a mosoly tán mély fájdalmát Szivemnek eloszlatná! Nagy Elek: Emlékeim a hatvanas évekből. (Fölytatás.) A felköszöntések egymást érték, a társaság a legjobb hangulatban volt ; a társalgás, mint ez időben az országban mindenütt, legnagyobb részt politikáról folyt, mihez, az igazat megvallva, mi fiatalok bizony nem sokat értettünk. Czélunk csak az volt, hogy kiérjünk rendeltetésünk helyére, s ezért rábíztuk magunkat sorsunkra, tudva azt, hogy vannak ott, kik elvégzik a politikai teendőket. Végre házi asszonyunk roppant szerényen tudatta velünk, hogy ha úgy akarunk , lepihenhetünk, a mikor akarunk s búcsút véve kedves leányával, magunkra hagyott. Mi még tovább borozgattunk, a társaság tapasztaltabb tagjai jó tanácsokkal szolgáltak, melyek közül nem egynek később igen sok hasznát vettük. Végre egy tisztes úriember felállott, s pohárköszöntőjével elbúcsúzott tőlünk; soha el nem felejtem szavait: „Mentői előbb jöjjetek öcséim, mert mi háromszékiek tárt karokkal fogadunk!“ A vidéki urak szekerei elé állottak és sok bucsuzás után eltávoztak, házi gazdánk megmutatta szobánkat s jó élkivonás után lenyugodtunk s mondhatom, a jó ágy kellemes hatással volt, mert ha fel nem ébresztettek volna, bizony mi talán a nappalt is éjjé tettük volna. Reggel felkelve, már az asztal terítve volt, a reggelit elköltöttük s miután Ny............ Hugó nevünkben szép szavakban megköszönte szives házigazdánknak, E....................y A. urnák és kedves Ilijének vendégszeretetét, a szekerek elé állottak s mi csakhamar útnak indultunk Kézdi-Vásárhely felé. — A gondolat, hogy nemsokára megválunk hazánktól, mindnyájunkat lehangolt, szótlanul ültünk a szekéren, csak . . . a Misi szakitá meg néha a csendet. Nyomott kedélyhangulatban érkeztünk meg Kézdi- Vásárhelyre s egyenesen a református paphoz Péteri Domokoshoz hajtattunk, hol már vártak minket. Magamat és barátimat, b. ................. Bélát, N............. Hugót, Pókot és . . , . Mihályt bemutatva, házigazdánk a legszivélyesebb fogadás után bevezetett lakásába. Az ott levő vendégekkel az ismeretséget igen hamar megkötöttük, s vidám ebéd után elhatároztuk, hogy még a napon Esztelnekre megyünk. Itt még társaságunkhoz csatlakoztak vagy öten ; neveikre nem emlékszem, csak a S.......... Dénesére. Egy lengyel is jött velünk, aki bizony jobb lett volna, ha elmarad, mert később sok kellemetlenséget okozott. Szekereink vártak, házi gazdánktól hát elbúcsúztunk, s már jó késő volt az idő, mikor Esztelnekre értünk, hol, ha jól emlékszem, Sz.......... Elek vor házi gazdánk, lel tudva hogy jövünk, már várt reánk. Itt többekkel találkoztunk, kik minndr megannyian Olaszországba voltak utazandók, neveik elmosódtak emlékemből, de annyit tudok, hogy mikor elindultunk, lehettünk körülbelül 30-a. Sz........... ar magyarosan megvendégelt és jól feltarisznyáiva, még jó magyar dohánynyal is ellátott bennünket. Mindnyájunknak jócska pakkunk volt s a mellett mindegyiknek volt valami fegyvere; nekem volt két pisztolyom és hosszú nyelű baltám, írásoknak volt dupla fegyverük. Házigazdánk oly szives volt, hogy szekereket rendelt — azt az utat, melyet szekérrel meg lehetett tenni, legalább nem gyalog tettük meg, figyelmeztetve a veszélyekre, amiknek most elébe néztünk, szives búcsú után útnak eresztett, egy kalauzt is rendelve mellénk, ki a havasi utakat nagyon jól ismerte. Rémítő sötétben mentünk körülbelül két órát, mikor szekereink megálltak, kijelentve, hogy az ő utjnk csak idáig. Mind leszálltunk s kiki a maga batyuját hátára véve, megindultunk gyalog a nagy utrn. Egy darabig csak mentünk jól, de a sok hegymászás és sok pakk bizony néhányat kimerített, mind a mellett egyik sem árulta el, hogy fáradt. Minő utakon mentünk, az borzasztó, s méghozzá oly pokoli sötétség volt, hogy látni semmit sem lehetett : a kalauz folyvást kiabált : „csak előre uraim ! vigyázzanak, itt árok van“, s ez mind így ment. ( Folytatása következik.)