Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-16 / 75. szám

75. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön I Demeter-féle ház, hová ■, a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal:I KÖNYVNYOMDÁJA,­­ hová a hirdetések és í­­ előfizetési pénzek ,­­ bérmentesen intézendők.­­ Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap, szeptember 16. XIII. évfolyam. . . Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer :­ csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.­­ Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. A Nyilttér sora 15 kr. X A hirdetmények és nyiltte­­­­rek dija előre fizetendő. 1 %-----------------------------^ Politikai szemle. Tisza bizalmas eszmecserére hivta meg Budapestre a horvát p­árt fér­fi­a­k­at s azokkal kedden délután a miniszterelnöki palotában két óra hosszáig értekezett a hely­zet felől. Az értekezlet, mely heves rekriminácziókra adott alkalmat, éppen nem járult hozzá a helyzet tisztázásához, vagy ha igen, hát any­­nyiban, hogy feltárta, miszerint a horvát nem­zeti párt tagjai sorában nincs egy is, ki őszin­tén óhajtaná az előbbi közjogi állapot helyre­állítását. A horvátok­ elérkezettnek látják az időt, hogy Magyarországgal teljesen szakítsanak. Minden tettükből kilátszik e törekvés. A bo­nyodalom békés és alkotmányos kiegyenlítésé­nek minden lehetőségét viszontosítják. Ők tud­ják, miben bizakodnak. Legyen azonban bármi is az alapja abbeli hitüknek, hogy időszerű volt fölvetni a Magyarország és Horvátország közti hatalmi kérdést: egy bizonyos s az az, hogy Magyarország a drávántúli három ma­gyar vármegyéről s a Fiuméhoz vezető útról soha semmi körülmény között le nem mond-­ hat, ellenben azt igenis elérhetik a horvátok a régi közjogi állapot bolygatásával, hogy e részek közvetlen kapcsolatba hozatnak Magyar­­országgal. Arról aztán nem tehet Magyaror­szág, ha a Fiuméhoz vezető út egy pár hor­vát vármegyén megy keresztül. Zagoriában csillapuló­félben van a láza­dás, most azonban a báni végvidéken tört ki. Jabukováczon ugyanis 200 paraszt megtá­madta a község házát. A zavargók elfogták a községi elöljárót és a jegyzőt, bezárták őket s a kulcsokat a községi tanács egyik tagjának adták át. A felbőszült parasztok mindenfelé raboltak és pusztítottak. Reskovics tanító anyját agyon­ütötték. A tanító nejével és gyermekével Pet­rinjába menekült. Házát teljesen feldúlták, a szegény tanító alig tudta életét megmenteni. Reskovics a következő táviratot küldötte a „Narodne Novinjenak“ : „Az elmúlt éjjel a zendülők minden vagyonunkat kirabolták vagy megsemisítették; az édes anyámat agyonütötték. Én, nőm és gyermekeim alig menthettük meg puszta életünket.“ Jabukovácz hegyi falu Pét­rinjától délnek pár mértföldre. A községnek körülbelül 3700 főre rugó tiszta h­orvát lakossága van. Az utolsó népszámlálás alkalmával csak 2 németet talál­tak a községben. Értelmi állapotára nézve ta­lán jellemző­­lesz annak fölemntésére, hogy la­kosai közül alig 400 tud írni-olvasni, tehát csak mintegy tizedrésze a lakosságnak. Jabukováczon kívül Kraljevácz és Mali-Gra­­dacz lakossága is mozog. E két község Jabu­kovácz mellett van s lakossága egyenkint megközelíti a 4800 főt. A fölkelők, kik me­zei szerszámaikon kívül különféle fegyverek­kel, tőrökkel, puskákkal vannak ellátva, min­denekelőtt ,­a magyar czimereket keresték a községi pénztárban. A zavargások hírére Zágrábból a 81. sz. vadászzászlóaljat azonnal visszarendelték Pe­­trinjába, régi állomáshelyére. A Varasdon tar­tózkodó huszárszázad szintén Petrinjába ment. A jabukováczi zavargást a megérkezett ka­tonaság azonnal elnyomta. Ez volt eddigelé a legvéresebb összeütközés. A parasztok részéről hét halott és egy sebesült maradt a helyszínen. A többiek szétszaladtak. A katonaság veszte­ségeiről a táviró nem ad hírt. A sziszek-doberlini vasút egyes állomásain, Blinskkutban, Somján és Majoriban (báni ha­tárterület) az állomásfőnökök névtelen fenye­gető leveleket kaptak, hogy a parasztnép állo­másaikat meg fogja rohanni. Kőrös megyében is lázongani kezde­nek. A megye székhelyén, Kőrösben (Kreutz) kedden körülbelül 50 főnyi parasztnép jelent meg a város­háza előtt és a magyar ezimerek kiadását követelte. A zendülőket a csendőrség csakhamar szétkergette. Zágrábból a zavargás hírére azonnal Fodróczy főispán rendeltetett ki kormány­biztos gyanánt. Г Szombaton este 8 órakor Novi­ Marovban 1500 paraszt ment a községháza elé és a czi­mereket követte. Mivel czimerek nem voltak, fenyegetőztek, lármázták. A helységben csak négy csendőr és négy honvéd volt, ezek közü­l két csendőrnek és egy honvédnek Brubesticába kellett mennie a zsidó zavargások miatt. Gepe­­tic csendőrvezető felszólítította a parasztok ve­zetőjét, hogy oszlassa szét a népet. Mivel fel­szólításának nem engedett, a csendőrvezető lelőtte őt. A csendőrök tizenháromszor lőttek, s tizenegy parasztot megsebesítettek, egy meg i­s halt közülök Vasárnap megint volt csődület, az időköz­ben megérkezett katonaság azonban szétosz­latta a parasztokat, egy fegyveres embert pe­dig elfogott. Románia politikájában Károly király berlini és bécsi utazása óta fordulat állt be. Bratiuo oláh kormányelnök gasteini értekezé­sei Bismarck rggel Románia csatlakozását a közép-európai szövetséghez lényegesen előmoz­dították. A szövetség Románia és Németország közt megkötöttnek tekinthető, írásbeli megál­lapodások még nem jöttek ugyan létre, de élő­szóval megbeszéltettek az európai politika mind­azon eshetőségei, melyeknél Románia magatar­tása szóba jöhet. Ez ellen — mint egyik német lapnak sür­gönyzik Bukarestből — hivatalos orosz rész­ről származó tanácsok folytán agitáczió fog megindulni. Az agitácziót Cogolniceanu vál­lalta el, ki megfelelő eszközökkel bőven ren­delkezik. Az agitáczió első­sorban a mostani kormány, de szükség esetén Károly király ál­lása ellen is fog irányulni. Bolgár­országban is oroszellenes han­gulat kezd gyökeret verni. Sándor fejedelem régóta harczban áll az orosz tábornokokkal s Jelcin orosz megbízottal, kiknek czélja Sán­dort a hatalomtól megfosztani s azt az orosz tábornokok kezében konczentrálni, mert h­ar­­czában népszerűségére s a bolgár lakosság amaz ellenszenvére vél támaszkodhatni, mely- s A „Nemere" tárczája.­ ­A­ lányosa, szob­ájáb­an­. (Idyll.) Nincs senki itthon , — huss ! a kis szobába Besurranok, mint tolvaj, sebesen. Sétálni indult a kedves leányka S nevelőnője véle hegyesen ; S míg ők a liget lágy utait járják, És ott Irén futkároz szabadon : Én meglopom a­ kis szoba magányát, Elábrándozva a kedves lakon. Ők Leülök varróasztala estje S keresem a tűt, mit kis keze fog, Látszik, hogy sokáig kínozták véle, S unott volt már, ledobva a dolog. Itt ülhetett a nevelőnő szemben, — Szokás szerint örökké korholá, — A pápaszem s kötés lerakva rendben. Mi értelmét s kezét elfoglalá. A hímző-rámán csintalan mosolygva kacsint felém a nyilas Amorett, Jól érzem, hogy szivem sebét gúnyolja, Mit a hamiska gyilkos nyila vert, te kis gonosz ! de megbocsátok érte, Csak egyre kérlek, könnyű az neked: Lőjj egy nyilat, írónké kis szivébe, Szeressen ő is, s éjjen engemet. Vigan köszönt csicseregve a madárka, Elrejtezvén a virágok alatt, Majd visszaszökdel kicsi kalitkájába S perczeg csőrében a czukor­falat, Meg örvendezve szökdécsel körülte, Most nem rég kapta, még egészen ép. Majd újra a rózsák közé repül le, Megcsipegetve halvány levelét. A szép virágok teljes díszben állnak, Az ablakot, belepve szabadon, A bűvös illat messze körbe árad, Bimbók mosolygnak szúrós ágakon. Egy diszkötésü könyv köztük kinyitva, Tán olvasás közt itt úgy feledek : A képzelet megszárnyalt andalogva, — Tündéries, csodás „virágregék“. A zongora is tárva-nyitva áll még, A kedves itt, e széken ülhetett; A zengő hangok elrezegtek már rég, Bámulnak a fekete hangjegyek. S mig én egy kis dalt játszom elmerülve, Ellőttem a tanóra képe áll : Kis angyalom játszik e széken ülve, Mellette üt „taktust“ a vén tanár. A kedves könyvtár gondosan kimérve, Reszket a fény aranyos czimein, S közöttük, — ezt tőlem kapá emlékbe, — Kéziratban az én rész verseim. Az albumban az ő kedves arczképe, Istenem! mily arcz, oh be szép szemek ! Előbb anyja, s mint gyermek, ő Ölébe’, Tovább meg ifjú, s tisztes ősz fejek. S hol álmait tündérek szövik játszva, Körötte zsongva hűvös éjeken, Hallgatva áll a gyönyörű szűz ágya, Előtte ah, úgy elfogul szivem ! Megcsókolom a duzzadt vánkost, melyen Elsente édes arcza nyugoszik, S a kis Madonna-képet a keretben, A mely előtt estén imádkozik. Korán elhunyt édes anyjának arcza Ott mosolyog, ragyog az ágy felett, Mint éltében még, orgonddal virasztva, Őrizi most is a szép gyermeket. Oh Madonna s te drága, égi szellem, Ki mindenütt, mindig körötte vagy ! Te védd meg őt a csábok, vészek ellen, Tartsd meg mindig ily tisztán lányodat ! — Léptek kívül . . . egy édes kaczagással Irén jelenti, hogy megérkezett. Fölzendül rá az elnémult madárdal. — — No most menekülj, tolvaj, ha lehet ! . . Késő! Az ajtón belebeg Irénke. Szűz tisztaság ragyog arczán, szemén. Meglát s pajzánál szól elémbe lépve : — „Állj ! meg vagy ! Lám, egy tolvajt fogtam én !“ Ervin. Fővárosi levél. Budapest, szeptember 12. Itt volnánk hát a saison­ban. Budapest kezd ismét fővárosi szint ölteni. Az arisztokráczia beköltözik, a nyaralók hazatérnek ; az utczákon minden lépten-nyomson egy-egy kormány­­férfira bukkanunk; az egyetemi ifjak zajongása fel­veri az éjjeli csendet ; a színházakban premierek követik egymást , idegen államférfiak keresik fel

Next