Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-10-09 / 113. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam 118. szám. Csütörtök, október 9. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre . . . 7 frt —kr. Félévre .... 3 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Kiadóhivatal : Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők HöZ meg-jelenik Jaetenfelaat háromszor: ^Zoeleloxi, Csütörtökön. és Szomaton. ... -- ■» -----AZT- -Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdíj külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében, Bécsben: Hausenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, tópiacz, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. 11.’—1.........■ Előfizetási Idinvása, Nemere „HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY“ czímű politikai és társadalmi lap 1884. évi folyamának negyedik negyedére. Előfizetési ára: Egész évre.......................7 frt — kr. Félévre............................3 „ 50 „ Negyedévre........................1 „ 80 „ Külföldre egész évre . . . „ — „ Előfizetőinket tisztelettel kérjük, előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerűbben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere Határszéli Közlöny“ kiadóhivatalának Bernstein Márk könynyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A Nemere „Határszéli Közlöny“ kiadóhivatala. A brassói magyarság ügyéhez. (Válasz a „Kronstudter Zeitung“"-nak.) . 1. A „Nemere Határszéli Közlöny “-ben, annak ötletéből, hogy a szászok Nagy-Szebenben letelepedésük hétszáz éves fordulója alkalmából nagyszerű ünnepélyeket rendeztek, és a hazai, valamint a külföldi, kivált a német lapok az erdélyi szászokkal és ezek viszonyaival foglalkoztak, felvettetett a szászok között élő magyarok sorsának és helyzetének kérdése és különösen a Brassó megyei és városi magyarság viszonyai éles világításba helyeztetvén, a „Kronstädter Zeitung“ folyó évi 148 —156. számú lapjaiban a „Nemerédben megjelent czikksorozatból töredékeket közölt, melyeket vezérczikkeiben saját álláspontja szerint meg is világított. A „Kronstädter Zeitung“ ezen czikkeire kívánok ezúttal reflektálni, nemcsak azért, hogy hallgatásom meghátrálásnak ne vetessék, de felelek azért, mert a „Nemerédben megjelent czikksorozatban foglaltak a „Kr. Ztg.“ által elferdittettek, s mert sok minden, mit állítottam, valótlannak nyilváníttatván általa: a bizonyítás engem — már az ügy érdekében is terhel. Mielőtt azonban a „Kr. Ztg.“ vezérczikkeire behatóbban reflektálnék, nem zárkózhatom el annak kijelentésétől, hogy czikkeim egyedüli czélja — mint ezt a ,,Kr. Ztg.“ feltüntetni akarja olvasói előtt — a magyarosítás nem volt; mert ha igaz is, hogy a szászok magyarosítását óhajtom, mert csak ha magyarosíttatnak, lesznek jó és igaz megbízható hazafiak, és ha czikkeim ezen irányra is kiterjedtek, a fő czélom mégis csak az volt: a magyarság helyzetét itt feltüntetni és azt ismertetni; és ha ezen czél tekintetéből az itteni viszonyokat is röviden ismertettem, az csak természetes, mert a magyarság itt ezen viszonyok között él és ha a magyarság helyzetéről írok, viszonyait is előadnom kell. Megengedem, hogy ezen viszonyok földerítése szász polgártársaink egy részének, de legkivált a „Kr. Ztg.“ szerkesztőségének, mely itt a helyzetet dominálni véli, nem tetszik, és azt is megengedem, hogy a viszonyok általam meglehetős éles világításba helyeztettek, de az- mert ekkor is a magyar és a román lakosságról én nem tehetek, hogy itt a viszonyok összesen 18,587 lelket tesz ki a szász 9599 ilyenek és nem jobbak, és legyen meggyőződve a „Kr. Ztg.“, hogy ezen viszonyok javítása sokkal inkább áll nekünk érdekünkben, mert ezen viszonyok örökösei előbb-utóbb csak mi leszünk és soha örökösnek az kellemes nem volt s nem lehetett, hogy az örökhagyó rendezetlen viszonyokat hagyott maga után. Tudom előre, hogy a „Krenst. Ztg.“ azt is kétségbe fogja vonni, hogy vájjon csakugyan mi magyarok leszünk-e örökösei az itteni viszonyoknak, és nem fog tágítani azon hite mellől, hogy a Királyföldön örök időkre csak szászok vannak és lesznek hivatva élni, és miután látnoki tehetségemben nem bízom, de a prófétai szerepet szívesen engedem át neki, nem is vitatkozom vele e kérdés fölött, hanem annyit jóakarólag tanácsolhatok neki, hogy ha hiszi, hogy a mai viszonyok örökösei a szászok lesznek, tartsa kötelességének oda hatni a szászok között, hogy a jelenlegi viszonyokat javítsák, mert ha ez meg nem történik, bizony sajnos örökség jut reájuk. « Ezt bevezetésül ! S most lássuk, hogy a „Kr. Ztg.“ hogyan cáfolgatja meg a „Nemeré“ben mondottakat. A „Nemere“ azt állította, hogy itt a lakosság egy harmada magyar, egy harmada szász és egy harmada román, és ezen állításra a „Kr. Ztg.“ azt mondja, hogy a legutolsó hiteles összeírás szerint, mely 1869-ben történt, itt 9116 szász, 8493 román és 4364 magyar volt és hogy ha időközben a hivatalnokok kinevezése következtében a magyar elem egy pár száz taggal emelkedett is, a magyarok a nép egy harmadát még sem teszik.Hogy a „Kr. Ztg.“ jeles vezérczikkezője az 1869-ben megejtett hiányos (és nem hiteles !) népszámláláson kívül más hitelesebb adatokat nem ismer, azt csak annak tulajdoníthatom, hogy az országból távol volt és ott, ha a birkalegeltetés is gazdaság, ilyet folytatott, mig a hazai viszonyokkal nem törődött; nekünk azonban igenis van későbbi és pedig az 1881. évben megejtett népszámlálásról tudomásunk, mely népszámlálás statisztikája a minisztérium által hitelesen és hivatalosan kiadva azt tartja, hogy van Brassóban 9508 magyar, 9079 román és 9599 szász, illetve német. És ha ezen hiteles számokat tekintjük, úgy ha a 9599 szász csakugyan mind igazi szász volna is, akkor Brassóban 81, mondd, nyolcvanegy szászszal volna több, mint amennyi magyar van. Ámde a statisztikai kimutatásban a 9599 szám alatt tulajdonképen nem is szász, hanem német van fölvéve, s miután itt több százra menő német is lakik, kik soha szászok nem voltak és ma sem szászok, a szászok tulajdonképen minoritásban vannak nemcsak a magyarokkal, de még a románokkal szemben is. Feltéve azonban — mit a fentiek szerint feltenni sem lehet, — hogy ama 9599 szám alatt mind valóságos szász foglaltatik és hogy tehát 81 lélekkel több szász van, mint magyar és hogy 520 darabbal több van szász, mint román , még akkor is valóban meg kell erőltetnem magamat, hogy a „Kr. Ztg.“-nak elhiggjem, hogy ők itt majoritásban vannak, németjével szemben, és amint nem jogos az, hogy mert tán 81 lélekkel többje van, mint a magyarnak, ezt dominálja, annál kevésbbé lehet igazságos az, hogy 18,587 magyar és románt 9599 szász majorizáljon. A „Kr. Ztg.“ azon állítása tehát, hogy nagyon messze állunk még attól, hogy itt a lakosság egyharmadát képezzük, nagyon is téves, és ezen szívesen megengedett tévedésért engedje meg, hogy becses figyelmébe ajánljam, miként ha a saját feladása szerint hitelesnek vett 1869-iki népszámlálás szerint akkor itt csak 4364 magyar volt s ha az 1881-iki hivatalos kimutatás szerint ekkor már 9508 magyar lakott itt, és ha továbbá 1869 ben 9116 s 1881-ben pedig 9599 szász volt, akkor tán azon feltevésem, hogy az itteni viszonyok örökösei mi leszünk és nem a szászok, annyival jogosultabb, mert az kétségtelen, hogy az utóbbi 9599 számban legalább 2000 német is bennfoglaltatik, oly németek, kiket a szászok épp oly bánásmódban részesének, mint minket, ha velük nem tartanak. Bonifacius. Jókai Mór Ilyefalván. Jókai Mór — mint a „ Kolozsvári Közlöny“ értesül — e hó 10-én érkezik Ilyefalvára s beszédet fog intézni választóihoz. Jókai egyúttal búcsút vesz a kerülettől, miután a kassai mandátumot fogja megtartani. Sennyey Pál báró oszágbiróvá s egyszersmind a főrendiház elnökévé leendő kineveztetése kormánykörökben, mint az „EUs“ értesül, végleg elhatározott dolog. Már az időpont is ki van jelölve, mikor e rendkívül érdekes kinevezés megtörténik. Erre a budgetvita befejezése után azon mozzanatot tartják a legkedvezőbb alkalomnak, midőn a főrendiház reformja kerül az országgyűlés napirendjére. Szögyény-Marich László magas tisztjéről ekkor köszön le, hogy megtartsa a tárnokmesterséget s átadja Sennyey bárónak az elnökséget. Szögyény bizalmas emberei előtt nem csinál semmi titkot e változásból kijelenté, hogy ő előhaladott kora s az ezzel járó gyöngeségek miatt nem érez magában hivatást a küszöbön álló küzdelmes parlamenti tárgyalások vezetésére. A bécsi „N. Fr. Presse“ Sennyeyvel foglalkozva, föllépését Tisza kabinetjére nézve veszedelemnek tartja. Ha, úgymond, Sennyey báró egyszer a főrendiház elnöki székét birtokba vette, azonnal politikai tényező lesz belőle. Minden kormány kénytelen vele, hogy a főrendiház elnökével jó viszonyban legyen s bizonyos tekintetben ezen méltóság támogatására van utalva. Sennyey báró pedig fölötte öntudatos egyén s különös körülményeknek kellene köszönni, ha állását politikailag kihasználni meg nem kisértené. Ma Tisza minisztériumának kölcsönzi még szolgálatait, de ha szilárdan ül a nyeregben, nem ő lesz-e az, aki a kabinet szolgálatait a saját czéljaira igénybe veszi ? A képviselőház okt. 4-iki ülésében választa meg tisztikarát. Elnökké Péchy Tamás lett 278 szavazatból 202 szavazattal; 48 szavazólap üres volt. Első alelnöknek Szontagh Pál, második alelnöknek Bánffy Béla gróf választatott meg. Jegyzőkké választottak : Hojtsy Pál, Nagy István, Rakovszky István, Zsilinszky Mihály, Tibád Antal és Berzeviczi Albert. A háznagyi állást, mint mindig , úgy most is Kovács László kapta meg. Ezután Péchy Tamás köszönte meg pár szóval elnökké való megválasztatását.