Nemzet, 1882. szeptember (1. évfolyam, 1-30. szám)

1882-09-11 / 11. szám

Kiadó­hivatal : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ................................................... 2 frt. 3 hónapra ................................................... 6 » 6 hónapra ................................................... 12 » Az esti kiadás postai küilönküldéséért felül­fizetés negyedévenként .......................... 1 » REGGELI KIADÁS Szerkesztőség : Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­ hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-é­pület) küldendők. I. évi folyam. Budapest, 1882. hétfő, szeptember 11-én. 11. szám. Budapest, szeptember 10. A debreczeni zsinat. (Saját levelezőnktől.) Debreczen, szept. 9. A zsinat vezérférfiai abban állapodtak meg, hogy ma délután 5 órakor — mire az összes tagok megérkeznek — zárt értekezlet tartassák. A megnyi­tás után a conferentiák addig folynak, míg a nyílt illésben, a kölcsönös eszmecserék után,­­ mindenki teljes tájékozottsággal szólhat a szőnyegen lévő tárgyhoz. Ha a zsinat többsége a főbb elvi kérdésekben egyetértésre juthat, ha sikerülni fog a zsinat által hozott törvények és a leiratban foglalt módosítások egyeztetett megállapítása és szövegezése ; a zsinatnak egy pár delegátusa felküldetik Budapestre, hogy a kormánynyal compromissumot hozzanak létre. Ha pe­dig a kormánynyal kölcsönös bizalom és jóakarat útján nem sikerülne egyetértésre jutni: abban az esetben, a zsinat nem fog a részletes tárgyalásba, és a törvény újra szövegezésébe bocsátkozni, s egy a koronához in­tézendő memorandummal szét fog oszolni. Habár a zsinat vezérférfiait és többségét a leg­higgadtabb komoly törekvés hatja át,­­ kétségtelen hogy a sorompók megnyitásával éles nézeteltérések és tán keserű viták fognak felmerülni. Mind az államra, mind a két millió magyar re­formátusra nézve végzetes baj lenne, ha nem értenék meg egymást. A megnyitó ülés. (Távirat.) A zsinat ma délelőtt 11 óra után megnyittatott. A jelenlevők igazolása után Vay Miklós elnök az ülést megnyitottnak nyilvánította, a jegyzőkönyv ve­zetésére Tóth Sámuel tanárt és jegyzőt, a szólók ne­veinek feljegyzésére Véghelyi Dezsőt, Veszprém me­­gye alispánját szólította fel. Ezután Tóth Sámuel jegyző felolvassa a kir. leiratot, mely már részletesen volt ismertetve. A fel­olvasás után­­ a­z elnök a következő megnyitó be­szédet mondta: »Méltóságos és fő tiszteletű országos zsinat ! Méltóztassanak mindenekelőtt kegyesen megengedni, hogy elnök­társam és magam nevében szívünk mélyé­ből üdvözölhessük a zsinat nagyérdemű tagjait. Mi­után az illető képviselő urak a törvény által megkí­vánt számmal jelen vannak, zsinatunkat megalakult­­nak nyilvánítom és tanácskozásainkat megkezdhetjük. Felemlítem e helyen, hogy Török Pál püspök úrhoz és a főgondnok urak közül Degenfeld grófhoz és Ti­sza Kálmánhoz nincs szerencsénk, mert ezek megje­lenését különféle okok gátolták. Az előzmények után azt hiszem fölösleges len­ne hosszasabban indokolnom, hogy miért tartottuk kötelességünknek a múlt év végével elnapolt országos zsinat folytatását és az illetőknek erre tisztelettel történt meghívását. A tények jelenlegi állása ugyan­is röviden a következő : azon kérdések, melyek tár­gyalása végett zsinatunk létrejött, a múlt évi első ülésszak alatt megoldást nyertek, és alkotott törvé­nyeinkről szerkesztett munkálatunk szentesítés végett őfelségéhez, koronás királyunkhoz felterjesztettek. Ő­felsége (éljenzés) e felterjesztett munkálatot meg­vizsgálás végett alkotmányos közegeinknek, az illető parlamentáris felelős minisztériumoknak kiadta, és megbízta a vallás és közoktatásügyi minisztert, hogy az illetők által tett észrevételeket velünk közölje. Így született meg hosszabb idő tártával ezen legfelsőbb kegyelmes leirat, melyet a magas minisz­térium a zsinati elnökségnek megküldvén, egyúttal a hivatalos lapban is közzétett, hogy módot nyújtson a zsinati tagoknak a tett intézkedések fölött gondol­kozhatni és azok fölött hozandó határozatokat érlelni. A minisztériumnak ezen minden kétségen felül legális eljárása (éljenzés és ellentmondások) biztosí­tékul szolgál arra nézve, hogy a netaláni jogos ész­revételeinket kellően méltányolni fogja (felkiáltások : úgy van!) és hogy alkotott törvényeink óhajtott szen­tesítése hova hamarább megadatni szándékoztatik. Ezt annyival inkább várhatjuk, mivel a leirat mun­kálkodásunkat átalában örömmel üdvözli, és az öt superintendentia egyöntetű egyházi törvények által történendő egyesülését, az egyetemes conventnek az egyházalkotmányba való beillesztését, a törvénykezés rendezését s a harmadik felebbviteli fok szervezését, valamint az egyetemes egyházi közalap megteremté­sére c­élzó határozatokat, szóval a zsinat főfeladatait illető részeket, olyanoknak­­mondja, melyek szentesí­tésére nézve semmi nehézség sem forog fenn. Munkálatunk iskolaügyi legnagyobb szorga­lommal kidolgozott része ugyan nem fogadtatik el, de nem is utasíttatott vissza, hanem annak szentesí­tését akkoráig kívánják függőben tartani míg a leg­közelebbről alkotandó országos közép- és felsőbb is­kolai törvény létre­jövén, autonóm iskolarendezésün­ket az 1790/1. évi törvény értelmében ahol alkalmaz­hatjuk. A tett észrevételek között igen is több elvi jelentőségűek is vannak. Átalában, ha nekünk érdekünkben áll egyhá­­zunkat a megkezdett utón mentől előbb egyesülve, erősítve s rendezett állapotban látni, a magas kor­mány is, mint a leirat bevezető, felséges urunknak hódoló tisztelettel fogadott jóakaratáról tanúskodó szavaiból látható, nem kevésbé óhajtja, hogy mi­előbb rendezett egységes reformált egyházzal legyen jövőben érintkezésben. A dolog természetéből folyó ekkénti örvendetes találkozása a mindkét részrőli kívánságoknak és jól fel­­­fogott kölcsönös érdekeknek, reményt nyújt tehát ar­ra, hogy meg fogjuk azon esetben találni a formát, a módozatot, mely az egyház autonóm jogainak bizto­sítása mellett a jogos államigényeknek is megfeleljen, ha — mint ez fel sem is tehető másként — mellőzve minden mellékes kérdést és czélokat, egyedül rendít­­hetlen hazaszeretetünk és szent vallásunk érdekeinek szem előtt tartása lesz tiszta törekvésünk vezér­­i csillaga. E buzgó óhajtásom mellett elnöktársammal­­ együtt ajánljuk magunkat a nagyméltóságú és főtisz­­teletű zsinat kegyeibe. (Hosszantartó zajos éljenzés.)­­ Dobos János czeglédi képviselő örömmel­­ látja, hogy a király előtt a református zsinat szívesen­­ látott vendég. Előtte fő az egyházalkotmány, az isko­lákkal nem sokat törődik és szívesen átadja azok ke­zelését az államnak. Az alkotmányra vonatkozó részt vessük bele újra a zsinat rostájába, rázás által csak fényesedni fog; a többi megerősíthetlen részt vessük el. A királyi leiratot örömmel fogadja; igaz, hogy vannak e határozatoknak homályos helyei, de a szentírásnak is vannak (élénk derültség). Azért jött össze a zsinat, hogy e helyek tisztáztassanak. Beöthy Zsigmond, dunántúli főgondnoki he­lyettes, röviden indítványozza, hogy mielőtt a zsinat a leirat tárgyalásába fogna, alakulna zártkörű érte­kezletté. Ez vitassa meg a leiratot, s csak ha meg­állapodásra jut, akkor folytassa az ülést és nyilvános tárgyalásait. (Zajos helyeslés.) Az értekezlet első ülését d. u. 5 órakor tartja. A zárt ülés. A zsinat zárt üléssé alakulva, d. u. 5—9-ig foly­tatta tanácskozását, anélkül, hogy megállapodásra jutott volna. A vita általános alapokon, igen széles mederben folyt. A zsinat főbb tagjai tartózkodtak véleményük nyilvánításától. Sok szónok csak megbot­ránkozásának adott kifejezést a kormány leiratával szemben, anélkül, hogy tényleges indítványt tettek volna. Legfontosabb volt Kiss Áron és Révész Bálint felszólalása. A mai tanácskozásokkal a munkálatok semmivel sem haladtak előre. A vitát Szentpétery Sámuel tiszáninneni képviselő nyitotta meg, pártolván Hegedűs tegnapi indítványát, hogy a határozatok változatlanul újab­ban felterjesztessenek, és ha nem szentesíttetnek, csak akkor hagyandó abba egészen a dolog. Kéri a középiskolai ügyben a püspökök és főgondnokok ál­tal a télen beadott memorandumnak a zsinat elé ter­jesztését. Nézete szerint a kormány álláspontja a le­iratban nem erős, mert elfeledte indokolni, hogy a határozatok melyik hazai törvénynyel ellenkeznek. Lengyel Imre, Lónyay gróf tegnapi indít­ványában, mely szerint az iskolai rész egyelőre eha­­­gyandó, nem lát veszedelmet, a kormány kívánságai­ba belenyugszik, mert nem tart attól, hogy Magyar­­országon valaha oly alkotmányos kormány legyen, mely a reformátusok törvényileg biztosított jogait fentartani ne kívánná. Lónyay indítványát egészben elfogadja, újra tárgyalandónak­­véli a határozat min­den pontját, ha az iskolai rész nem terjesztetik is fel. A tárgyalás gyorsítása végett bizottságnak kívánja az ügyet átadatni. Kiss Áron nem látja oly rózsás színben a leiratot, mint Dobos, ki mai beszédében, mint a »vén gyermek« mindennek örül, a mi uj és csillog (Rop­­pant nyugtalanság és zaj.) A reform, egyház nem bántott senkit, megvonult kis egyházába, rendezte ügyeit tetszése szerint. A kormány elfogadta alapul az 1790 —1. XXVI. tvcz.-et, de az 5. szakasznak csak a végét látja, mely az állam jogait említi, meg­feledkezik azonban a szakasz első feléről, mely az egyház jogairól szól. Az utóbbi zsinat határozatában foglalt elvek oly szentek, hogy inkább az egészet elejtené, de egy szemernyit sem lehet feladni. Egyéb­iránt elfogadja Lónyay indítványát. Kiss Albert Hegedűs indítványát, B­al­la­g­i a kormány álláspontját védi, Ber­es Balla­­gival polemizál, Szilágyi Sándor pápai tanár be­széde után Révész Bálint szólal fel átalános figyelem közt. Az átalánosságot mellőzve csupán a tanügyi kérdéshez szól. Álláspontjára megjegyzi, hogy jog­feladásra nem gondol. Hivatkozik a történelemre, s bátran állíthatja, hogyha a superintendentiák vele kezet fogva haladtak volna, a népiskolai törvény nem születik meg vala úgy, a­mint született, s most nem kellene itt az iskolaügyről tanácskozni. Dobos igen rózsás színben látja a leiratot. Egé­szen máskép hangzanék a kormány kívánsága, ha óhajait nem indokolta volna oly erős vonásokkal. Midőn a kormány a harmadik szakaszt megtámadja, hitelveinket támadja meg. Valamint nem mondhatja, hogy a reformátusok a szenteket is tartoznak tisz­telni, épúgy nem mondhatja azt sem, hogy az iskolák nem tartoznak szorosan az egyház testéhez. Meg­nyugszik abban, hogy az iskolaügy külön terjesztes­sék fel, most semmi esetre sem koc­káztatná az összes üdvös határozatokat megerősíthetlen iskolai határo­zatokért. Szász Domokos indítványozza,hogy a tár­gyalás további folytatására külön bizottság alakíttas­sák. A kérdéshez hozzá­szóltak: Hegedűs, Révész Bálint, Lónyay Menyhért gróf, Kun Bertalan, Makay Dániel, Beöthy Zsigmond és Vályi János. Hosszas vita után határozat nélkül oszlott el az ülés. A han­gulat Lónyay indítványa felé hajlik és annak elfo­gadtatása biztosnak tekinthető, egyetlen eszközüket Scharf Móriczot. Mi meg azt ál­lítjuk, hogy a rituális gyilkosság nem létezik, hogy Scharf Móricz megbízhatlan tanú, s ennélfogva kiveendő az ő kezükből, nem azért, mint ők állítják, hogy vallomása visszavételére hivassék, hanem azért, hogy elmebeli állapota megvizsgáltas­sák, s megvizsgáltassanak a vallomását megelőzött körülmények. Azt is megírja egy fővárosi lap, hogy miként hallgatta ki a »Nemzet« tudósítója Scharf Móriczot, de nagyítással és ferdítésekkel írja meg. A kérdése­ket Zoltán alispán intézte a fiúhoz, még azt is, hogy van-e kedve Pestre menni. Azt pedig, hogy a várnagy szigorúan bánik-e vele, senki sem kérdezte tőle. Erre nem is volt ok, mert a »Nemzet« tudósítója jól látta, hogy a fiúval jól bánnak. Mindazáltal meggyőződése marad a tudósítónak, hogy Móricz jelenlegi állapota sem különbözik sokat attól a fogságtól, melyben megfoghatatlan módon oly hosszú ideig tartottak. Scharf Móricz vizsgálati fogsága egyformán hibája a vizsgálóbírónak úgy mint a királyi ügyésznek,mert hogy tanút annyi ideig vizsgálati fogságban tartsanak, az legalább is hallatlan a modern igazságszolgáltatás­ tör­ténetében. Azt sem hiszem, hogy Scharf Móriczot kiszaba­dulása esetén valaki bántalmazná. A zsidóknak áll ez legkevésbbé érdekükben, mert a zsidók ér­deke az, hogy a fiú vallomása felett elfogulatlan em­berek ítéljenek. Ha megverik vagy agyonverik, nem nyernek vele semmit. Mindenki azt mondhatná, hogy mégis Scharf Móricznak volt igaza. De ha tartanak attól, hogy Nyíregyházán bántódása lesz, nyugodja­nak bele, hogy elvitessék máshová, mert ha még annyi gyanúsítást fejeznek is ki, a fiú megvizsgálása el nem maradhat. Nem tagadom, hogy az antisemitismus itt létezik, de nem a nép tömege között, mert a nép, bármennyire izgassák, nem hisz a rituális gyilkosságban, mert ha hinne, már rég agyonverte volna a zsidókat, abból indulva ki, hogy ha ma Eszterre került, holnap az én leányomra kerülhet a sor. Hiába beszélik tehát, hogy lázadás lesz, ha legalább egy zsidót föl nem akaszta­nak. Nem lesz, s teljes bizodalmam van abban, hogy a­mint eddig nem boldogult, úgy ezután sem fog bol­dogulni az izgatás. Bary vizsgálóbíró még mindig künn van Esz­­láron. A­mint mondják, 45 embert idéztetett meg. Csoda, hogy esztendőket nem kérnek arra, hogy M.-Szigettől le Tokajig, vagy még tovább is, minden zsidót kihallgathassanak. A vizsgálat ily módon folyván, nem tudom, nem látja-e az igazságügyi kormányzat elérkezettnek az időt, hogy úgy a mint az ügyész személyével tör­tént, a vizsgálóbíró személyében is megtörténjék a szükséges változás. Mert a­hogyan ez viszi, vagy soha be nem fejezi, vagy igazságügyünk hitelének nagy kárával valami nevetség vagy botrány lesz a dolog vége. Még egy megoldás képzelhető, s ez az, hogy az új ügyész a jelenlegi hibás alapon indult vizsgálat megszüntetését indítványozza, s a most fogva ülő vád­lottak szabad­lábra helyeztetvén, Solymosi Eszter el­tűnésének körülményeire vonatkozólag újabb vizsgá­lat rendeltetik el. —dy. Nyíregyháza, szept. 9. (Saját tudó­­­sítónktól.) Kozma főügyész és Korniss­­ törvényszéki elnök tegnap későn este tértek vissza Eszlárról. A főügyész a helyszíni szemle­­ alapján meggyőződött számos állítás valószí­­­­nűtlen voltáról, így lehetetlen, hogy Scharf Ma­­­­ricz láthatta volna kulcslyukon keresztül azo­kat, miket előad. Erre nézve a főügyész a tör-­­­vényszéki elnökkel több próbát tettek. A zsina- 1 góga teljesen devastált állapotban van. A zsidóság tömegesen összegyűlt , férfiak, asz­ ,­szonyok jajveszékeltek. A főügyész és a tör-­­­vényszéki elnök megnyugtató szavakat in­­­­téztek a zsidókhoz, megígérvén az ügy mi­előbbi elintézését. Bary vizsgálóbíró kijelentette, hogy hétfőn bejön Nyíregyházára és kedden a vizsgálatot befejezi. Havas államügyésznek néhány nap­ra lesz szüksége az iratok tanulmányozására, azután megteszi indítványát. Az ügyészség holnap kihallgatja azon vádlottakat, kik ar­ról panaszkodnak, hogy Bary által bántal­­­­maztattak. Egyiknek állítása szerint Bary haját tépte és többször arczul ütötte. Ha va­lósulnak a Bary vizsgáló­biró ellen felhozott­­­tak, úgy az ügyészség kénytelen lesz a törvény értelmében vádat emelni ellene. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, egyetértőleg a m. kir. pénzügyminisz­terrel, Bendik János földbirtokosnak, Teplicz köz­ségben lévő gazdasági szeszgyára részére, S­p­ó­n­e­r Andor földbirtokosnak, Nagy-Lomnicz községben lévő gazdasági szeszgyára részére, az 1881: XLIV. törv.­czikkben biztosított állami kedvezményeket megadta. A tisza-eszlári eset. (Külön tudósítónktól.) Nyíregyháza, szept. 9. Scharf Móricz vallomásait köztik most szó sze­rinti idézetekkel, a­melyek a vizsgálati iratokból le­hetnek merítve. Egy azonban igen érdekes e közlés­ben : eddig úgy volt feltüntetve a dolog, mintha Soly­­mosi Eszter meggyilkolása este történt volna. Most Scharf Móricz legújabban azt vallja, hogy délben történt. És mégis valóságos deliriumba esnek néme­lyek, mikor arról kezdenek előttük beszélni, hogy Scharf Móriczot meg kell vizsgálni. Pedig ez el nem maradhat. Nincs az a törvényszék, mely ezt el ne ren­delje. Az ellenmondás világos Schai­f Móricz vallo­másaiban. Felvetni tehát azt a kérdést, hogy »fog-e akadni olyan orvos, ki ezen szerepre vállalkozik ?« az terrorismus. Igenis, terrorismust akarnak gyakorolni e kér­désben bizonyos oldalról. De e terrorismussal szembe kell végre szállnunk. Ők minden áron be akarják bi­zonyítani a rituális gyilkosságot, s féltékenyen őrzik T­áviratok. Boroszló, szept. 10. (Ered. táv.) Vilmos császár ma délelőtt meglátogatta a szentegyházat s azután számos hadastyán­, itt hadegyletnek nevezett egyesü­let küldöttségét fogadta. Rudolf trónörökös s Stefánia főherczegnő lakása gr. Schaffgottsch Lajos csinos fekvésű egyszerű külsejű, de fejedelmi pompájú palo­tájában rendeztetett be a legnagyobb fénynyel. Szá­mos nyilvános és magános decoratiókon, melyekkel a város összes terei és utczái a legpazarabbul vannak díszítve, az osztrák-magyar trónörököspár tisztele­tére ma osztrák lobogók s Ferencz József császár­király és Rudolf trónörökös számos mellszobrat he­lyeztettek el. Prága, szept. 10. A trónörököspár ma délután az osztrák államvaspálya külön vonatán Boroszlóba utazott. Boroszló, szept. 10. A hg. Bismarck kanczellár egészségi állapota felől ideérkezett hírek kedvezőtle­nek s nagy aggodalmakra adtak okot. (B. C.) A czár koronázása. Szentpétervár,szept. 10. (Eredeti táv­irat.) Woronzow udvari miniszter hivatalos ügyben tett körútjáról visszatérvén, illetékes helyen az a nézet emelkedett túlsúlyra, hogy a koronázást október 1-én új styl szerint fog­ják megtartani, ámbár utóbbi időben inkább arra voltak hajlandók, hogy ez ünnepélyes­ség az idénről teljesen elmarad. És ezért ta­nácsos, a koronázás időpontjáról fölmerülő különböző híreket egyelőre csak olybá tekin­teni, mint az udvar gyorsan változó szándé­­kainak hangulat-kifejezését. Ha végleges ha­tározatot hoznak, azt nem fogják titokban tar­tano mert azt legalább is az idegen uralkodók­kal közölni kell. Másrészt hirlik,hogy a czár­­nak az a szándéka, hogy a koronázást csönd­ben, szinte a nyilvánosság kizárásával haj­tatja végre s igy meglehet, hogy az egész ü­n­­nepiesség a rögtönzöttség jellegét fogja ma­gán viselni. Az állami pénzverőben a koroná­zási emlékérmek verését a legbuzgóbban foly­tatják. Egy moszkvai távirat az ottani új met­­ropolita, Ivanski megérkezését jelenti, a­ki­nek a koronázást eszközölnie kell. Ha az a hír, hogy a czár a moszkvai kiállítást annak hivatalos bezárása után meglátogatja, megva­lósul, akkor a koronázás is nagy valószínű­séggel várható. (N. fr. Presse.) Berlin, szept. 10. (Eredeti távirat.) A »Berliner Montagsblatt« jelenti, hogy a czár koronázása szeptember 19-én lesz (a styl szerint). Nyolcz nappal előbb a czár kiált­ványt fog kibocsátani. (N. fr. Pr.) Az egyptomi háború. London, szept. 10. Wolseley tábornok­nak Kasza szintól nyugatra 3­/7 mértföldnyi távolban, délben kelt távirata jelenti. Az el­lenség ma hajnalban jelentéken haderőt kül­dött kémszemlére előőrseink felé. Willis tbk. előnyomulván megtámadta s viszsza­­nyomta az ellenséget, négy ágyút vévén el tőle. Veszteségünk jelentéktelen. Az ellenség vesz­teséggel a földművek mögé vonult vissza, s onnan mintegy 5000 méternyi távolból foly­tatta az ágyúzást. Wolseley tbek a csapatokkal a kaszaszi­­ni táborba vonul vissza, s ott fogja hadi­szál­lását felütni. Kaszaszin, szept. 10. A Reuter-ügynök­­ség jelentése: Arabi csapatai számát, mely­­lyekkel a mai csatában részt vett, 13.000 főre és 12 ágyúra becsülik, melyek közül az an­golok 5-öt foglaltak el. Ezenkívül számos foglyot ejtettek az angol csapatok és Tel-El- Kebirhez ágyulövésnyi távolságra közeledtek. BéCS, szept. 10. (Eredeti távirat.) Minden hir Lobanov külön missiójáról Bécsben, con­­ferentiájáról gróf Kálnokyval, valamint az e hírekhez kötött combinátiók is, mint legjob­ban értesült körökben biztosítanak, költöttek. Lobanov herczeg mostanában nem is volt Bécsben. Ő ez idő szerint megrendült egészsége helyreállítása czéljából Francziaországban időzik s csak ha teljesen fölépült, jő Bécsbe, hogy az uralkodónak megbizó levelét át­­nyujtsa. Klagenfurt, szept. 10. Ma reggel 8 órakor ő felsége a székesegyházban misén volt. Fridex érsek celebrált. Ő felsége gyalog ment oda a várkastélyból és visszatérte után adott kihallgatásán számosan voltak jelen. Jótékony czélokra s a szegények számá­ra 3300 frtot osztatott ki a király. Egy kiszolgált katona márványból művészileg utánzott gyümölcsös kosárral kedveskedett ő felségének, ki azt elfogad­ván, jelentékeny összeget adott neki. A nap nagyobb részét a nevezetességek megte­kintésére fordította a király. Megtekintette a lakta­nyát, a helyőrségi kórházat és több beteget megszó­lított. Távoztakor a látottakkal megelégedését nyilvá­­nitá. Innen a tartományi törvényszék, továbbá a fogház megtekintésére ment s a berendezéssel megelégedését fejezvén ki, az Orsolya-szüzek klastromával kapcso­latban álló leány-árvaházba ment, hol egy kis árva­lány üdvözlő költeményt szavalt el és egyszersmind virágbokrétát nyújtott ő felségének, kinek az intézet­ből távozta alkalmával a növendékek az osztrák nép­­hymnust énekelték. Következett az országház és a benne lévő múzeum, továbbá a nőkórház és az Erzsé­betiek zárdájának megtekintése, hol ő felsége nagy érdeklődéssel tekintette meg a Mária Terézia csá­szárné és királynétól maradt tárgyakat, és ennek vé­geztével megszelítette a zárda fejedelemasszonya által hozott zárdai liqueurt. A mezőgazdasági iskolában bemutattatá az uralkodó magának a gazdasági egylet választmányi tagjait, kiket egyenként megszólítván, megtekintette az intézet helyiségét és a növendékek kiállított mun­káit, azokról nagy elismeréssel nyilatkozván. Vala­mennyi intézet, tornaiskola, ünnepélyesen van dí­szítve s a környezetekben álló nagy tömeg az uralko­dói jövet-menet lelkesülten üdvözlé úgy itt, vala­mint a félórányi távolságra fekvő posztógyár meglá­togatása alkalmával, mely Viktringben van és Moro testvérek tulajdona. A közönség, mely az út hosszán nagy számmal foglalt helyet, folytonos ovatiókkal kisérte az uralko­dót. A Viktring szélén felállított diadalíven szelle­mes felirat üdvözlő, és itt az uralkodó kegy telj­esen válaszolt a lelkész s a polgármester üdvözlő szavaira, több községi képviselőt megszólítván. A gyár tulajdo­nosának kalauzolása mellett részletesen és megelége­déssel tekintette meg a gyárat, mely, mint tudva van, a hadsereg számára szállítja a posztot. A szemle után bemuttatá magának a király a gyár tulajdonosá­nak családját, és a háziasszonyt megszólítással tün­tette ki. Délután 4 órakor ötven terítékű udvari ebéd volt. A drezdai antisemita congressus. (Saját tudósítónk távirata.) Drezda, szept. 10. Az antiszemita kongresszus résztvevőinek szá­ma ma már 300-ra szaporodott. Ma délelőtt érkezett meg dr. Henrici a szocziális birodalmi párt és a ke­resztény szocziális párt több tagjának kíséretében. Déli 1 órakor díszebéd tartatott a Helbein-féle helyi­ségben, a­hol a kongresszus valamennyi tagja meg­jelent. Solymossy Eszter képét az ebédlő teremben helyezték el és mindenki nagy érdeklődéssel szem­lélte. Az első felköszöntőt Pinkert Waldegg mondot­ta a német császárra, szavait lelkes »Hoch«-kiáltá­­sokkal fogadták. Utána szót emelt Ziegler, a bo­roszlói reformegylet elnöke és éltette Albert szász­ királyt, a kinek országában a kongressus barátságos fogadtatásra talált.­­ Leir­atlan lelkesedéssel fogadtatott az osztr. császár és magyar királyra mon­dott felköszöntő, melyet dr. Henrici tartott. Hasonlóképen nagy tetszésben részesült dr. Zerboni­n­a­k, a bécsi »Volksfreund« szerkesztő­jének toasztja Bismarck herczegre, mint a ki előmoz­dítja azokat a czélokat, melyeket magának a congres­­sus feladatul kitűzött. Még egy felköszöntő monda­tott I­s­t­ó­c­z­y r­a, ki röviden válaszolt, éltetve az antisemita mozgalom vezetőit Németországban. Az ebéd végeztével az egész társaság a hajóra szállott, mely a szász Svájcz partjai mentében elhaladva Bla­­seviczban kötött ki. Innen 7 */2 órakor este tért visz­­sza a társaság Drezdába. Este a Meinholdféle termekben társas össze­jövetel tartatott, melyen Simonyi Iván tartott elő­adást a haladásról és a semitismusról. Előadását lelkesedéssel fogadták. A berüniek jelvény gyanánt keresztecskét viselnek a gomblyukban. Holnap kez­dődnek a tulajdonképeni tanácskozások. Istóczy ma­­nifesztumot fog előterjeszteni a kongresszusnak elfo­gadás végett. Drezda, szept. 10. A Berlinből érkezett kon­­gressusi tagokul jött Bismarck Vilmos is a kanczel­lár unokaöcscse. Simonyi Iván érintett előadása az a tételt fejtegette, hogy az antisemitismus voltaképen nem egyéb, mint tiltakozás a kapitalizmus és annak kinövései ellen. Ha kiváltképen a zsidók szolgálnak a tiltakozás czéltáblájául, úgy erre teljesen érdemesek, mivel épen náluk nyilatkoznak leginkább az újabb kor ba­jai és ők azonosítják magukat e bajokkal. A zsidók a napot rabbinus­ talárokkal és újság­­lapokkal akarják eltakarni, pedig a talárhoz vér tapad. A harcz ilyes iránnyal szemben teljesen jogo­sult. Az előadás 11 órakor ért végett és igen látoga­tott volt. Drezda, szept. 10. Stöcker udvari pap Berlinből megérkezett és egyenesen a Manhold-féle helyiségbe jött. A német antisemiták vezérét lelkesült éljenekkel fogadták. Nagyszombat, szept. 10. (Eredeti távirat.) Ma N­agyszombat városa kegyeletes ünnepet ült: Nagy Lajos királyunk halálának 500-ik évfordulóját. Az ünnepély rendezője a helybeli magyar kör volt; jelen voltak a pozsonyi Toldy-kör és régészeti egyesületek képviselői; a fő templomban tartott isteni tiszteletnél jelen volt Nagyszombat összes inteligentiája, a tanuló ifjúság a tanári karral, a tűzoltók, hadastyánok egye­sülete s a dalárda teljes díszben. 11 órakor volt a cso­portosulás Nagy Lajos halálozási háza előtt, melyet a hazafiaslelkű­ Popovics úrhölgy díszes emléktáblá­val látott el; a ház nemzeti lobogókkal és koszorúk­kal volt ékítve. A szózat eléneklése után Melycsicski Lajos főgymnasiumi tanár megható és hazafias érzelmű emlékbeszédet mondott Tejfalusi pedig Somogyi Gyu­la »Nagy Lajos király emlékezete« czímű költemé­nyét nagy hatással szavalta el. A Hymnus éneklése befejezte a példás rendben lefolyt ünnepélyt. Délben díszlakoma volt a »Sas« fogadóban, a­melyen Nagy- Szombat város tanácsa, a káptalan, a magyar kör, a pozsonyi vendégek, a főgymnásiumi és polgári iskolai tanárok és számos polgár vett részt. A díszlakoma az emlékünnepélyhez méltó hangulatban folyt le. A fel­köszöntések hosszú sora emelte a lakoma jelentőségét. Az ünnepély rendezése­ körül különös érdemet szerzett magának Thinagel közjegyző, a »Nagyszombat« heti­lap hazafias érzelmű és derék szerkesztője. Temesvár, szept. 10. (Eredeti távirat) A magyar nyelvet terjesztő egyesület ma megalakult; elnökké Babusnik Ágoston takarékpénztári igazgató válasz­tatott, ki az egylet czéljaira 100 frtos alapítványt tett. Végül 50 tagú választmány választatott s beje­lentetett, hogy Temesmegye több német ajkú közsé­gében fiók-egyletek alakulnak. Zágráb, szept. 10. Varasdi h­irek szerint a bán ott fényesen fogadtatott. A bán ma a lófuttatáson jelen volt. A senica-serejevói vasúton az első próba­menet f. hó 15-én fog megindittatni. *­ A debreczeniek Fiuméban. Fiume, szept. 10. (O. É.) Debreczeni vendégeink 18 kocsiból álló külön vonaton megérkeztek. A vá­rosi zenekar, a tűzoltók testülete, s ezerekre menő néptömeg gyűlt össze fogadásukra az állomáson. A podesta, a tanács és a kamara képviselői s a vendég­­fogadó bizottság élén üdvözlé az érkezetteket. A női vendégeknek virágcsokrokat osztogattak. S­i­m­o­n­f­y polgármester megindult hangon köszöné meg az ép oly nagyszerű mint váratlanul megtisztelő fogadtatásu­kat s átnyujtá a podesta neje számára hozott gyö­nyörű fehér virágcsokrot. A bevonulás gyalog történt a legszebb időben az Európa-szállodáig, a­hová Si­­monfg s többen vannak elszállásolva. Délután népün­nep a kertben, aztán fényes estély a nemzeti casi­­nóban. Fiume, szept. 10. Ciotta polgármester fényes ebédet adott, melyen vendégeink kitünőbbjei részt vettek. A népünnep élénk és rendkívül látogatott volt. A Casino estélye fényes bállá vált, és most éjfél után még javában foly a csárdás és mon­ferina.

Next