Nemzet, 1882. október (1. évfolyam, 31-61. szám)

1882-10-09 / 39. szám

Kiadó­hivatal : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Tostán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............... •• .• ............. •• •• •• 2 frt, 3 hónapra ........................... ........................ h » 6 hónapra .......... .. •. .................. •• .• 13 * Az esti kiadás postai különfü­déséért felift* fizetős negyedévenként .. .. .. ., 1­­­I. évi folyam. ESTI KIADÁS Szerkesztőség : Barátok­ teste, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen lévelét csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, 1882. hétfő, október 9. 39. szám. Táviratok. BOCS, okt. 9. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse«-nek jelentik Persagnog­­ból. A csetinyei török követ kormányának megbízásából kijelentette Miklós fejedelem előtt, hogy meghatalmazást kapott alkudozás­ba bocsátkozni az albán-montenegrói határ­­villongás megszüntetése végett. A monteneg­rói fejedelem Petrovics Bozsót, a senatus el­nökét, nevezte ki saját meghatalmazottjává. Az alkudozás megkezdődött már. Brüsszel, okt. 9. (Eredeti távirat.) Ma 200 társaság és egylet vonult el zászlókkal és virágokat hintve Rogier lakása előtt. Kö­rülbelül 100,000 ember volt jelen és megélje­nezték az államférfiut a­ki ötven év óta tagja a parlamentnek. Stradella, okt. 8. Az itteni választók által Depretis kormányelnök tiszteletére rendezett la­­koma 5 órakor kezdődött. Midőn a kormányelnök a terembe lépett, a jelenlevők viharos éljenzésbe törtek ki. Két órakor Depretis megkezdő beszédét. Minde­nekelőtt köszönetét fejezte ki atradella választóinak, kik tizennyolczszor választották képviselőjükké. E több ízben való megválasztásának köszönheti főleg azon szerencsét, hogy nevét kapcsolatba hozhatja a választói reformmal, mely Umberto király kormányá­nak egyik legszebb vívmánya. A kormány terveinek közlése előtt a kormány elnök emlékeztetni kíván az 1875-ki programmjának hiteles szövegére, azt a re­mény programmjának nevezvén. Tapasztalni fogják, hogy ha nem is bizonyult csalhatatlan jósnak, ígére­teit híven és őszintén megtartotta. Az idézett programm javaslatokat tartalmazott az adóügy átalakításáról, a közigazgatási reformról és a politikai téren foganatba veendő haladó intézke­désekről. Szónok azután előadja, miként szüntették meg az őrlési adót és enyhítették az adóterhet; kije­lentette továbbá, hogy a kényszerárfolyamnak leg­közelebb történendő megszüntetése már biztosítva van, a vámügyi reform már be van fejezve, a költség­­vetés integritása föntartatott és a választási reform hatályra emeltetett. Csak az idő rövidsége okozta azt, hogy a kormányelnök által már fontolóra vett többi reform még nem lépett életbe. Az utóbbi két év alatt 534 törvényt szavaztak meg, mindazonáltal számos törvény vár még elinté­zésre. Eddigelé elértük azt — folytatá a kormányel­­nök — hogy az államháztartás egyensúlya megszi­lárdult, a legsúlyosabb adók le vannak szállítva vagy egészen megszüntettettek és a közszolgálat ágai elég­séges javadalmazással bírjanak. A tisztviselők, mo­narchia és alkotmánya, soha semmiféle politikai vagy társadalmi reform elé akadályokat nem fog gördí­teni ; ellenfelének nyilvánít mindenkit, ki ezen nyi­latkozatát minden utógondolat és fentartás nélkül nem fogadja el. (Viharos tetszés.) A kormányelnök azt hiszi, hogy a fennálló tör­vények elégségesek arra, hogy az intézmények és a közrend megvédessenek; ha ezt tán kétségbe vonnák, az új kamara majd megfelelő intézkedéseket fog ten­ni. Szóló nem tartja helyesnek, hogy a clericálisok­­nak a garantia­törvényben foglaltakon kívül még to­vábbi engedmények adassanak, mert az idézett tör­vény magában foglalja mindazt, a­mit a pápa egyházi hatalmának megvédése czéljából megadni lehetsé­ges volt. A haza körül érdemeket szerzett férfiak közül a hadi készülődési kérdést is hangoztatják; a­mi ezen ügyet illeti, a kormányelnök lehetetlennek tartja az e czélra szánt költségeknek milliókkal való hala­déktalan megszaporítását. A hadikészülődéseknek összhangban kell államok az ország közgazdasági vi­szonyaival ; meg van győződve, hogy oly ember kezé­ben, mint Magliani, a költségvetés természetes fejlő­dése azon helyzetbe fogja juttatni a kormányt, hogy a haza védelmére szánt szük­ségletekről gondoskod­­hatik. Az első reform melynek keresztülvitele szüksé­ges, a sóárak leszállítása.­­ Azután áttér a minisz­terelnök a külügyi politika fejtegetésére, kiemelvén a szívélyes viszonyt valamennyi hatalmassággal. To­vább folytatva mondja : Ezen­ viszony és nemzetközi befolyásunk lehetővé teszik, hogy az európai politika általános érdekeit, sikeresen előmozdíthassuk. Olasz­ország mindenkor hű maradt a nagyhatalmak, külö­nösen Közép-Európa concertjéhez, mely utóbbinak lé­nyeges része van a béke fentartásában. Ezen szívélyes viszony az olasz­ és bajor királyi házaknak közel ki­látásban levő összeköttetése által mindinkább szilár­dulni fog. (Helyeslés) Egy másik nemes nemzettel szemben is el fog mosódni a közelmúlt események emléke; az illető nagyköveteknek legközelebb várható kinevezése által a kölcsönös barátságos viszony meg fog szilárdulni. Angolországgal, e régi megbízható barátunkkal, ki­tűnő viszonyban állunk. A parlament elé terjesztendő okmányok be fogják bizonyítani, hogy az Egyptomban való közbe­lépésünkre c­élzó meghívás nem volt összeegyeztet­hető nemzetközi kötelességünkkel. Felsorolta még a miniszterelnök azon kiválóbb előterjesztéseket, melyek tanácskozásra tűzendők ki, és poharat emelt a királyra és Európa legrégibb és legszabadelvűbb uralkodóházára, mely saját sorsát mindenkor egyesíteni tudta a hazáéval és a hazának fegyverrel való megvédését a nyilvános szabadság ápolásával, hogy Olaszországot ezáltal tiszteltté, nagggyá és boldoggá tegye. (Hosszantartó felkiáltá­sok : »Éljen a király !« »Éljen Depretis !« Mindenki a szónok köré csoportosult.) A bankett este három­negyed 10 órakor ért véget. Bukarest, okt. 9. A román hadsereg nagy gya­korlataihoz Ausztria - Magyarország, Oroszország, Olaszország, Francziaország és Angolország maga­­sabb rangú tiszteket küldtek. A gyakorlatok október 12-étől 16-ikáig tartanak. Ausztria-Magyarország részéről egy törzskari ezredes és egy százados kül­detett ki* Konstantinápoly okt­. 9. Dufferin lord ma vála­szolt a porta szept. 25-iki jegyzékére, mely Egyptom kiürítésére vonatkozik. A válasz jelzi a részletes kiürítés megkezdését, azonban a teljes kiürítésre néz­ve nem tűz ki határnapot, miután az Egyiptom viszo­nyaitól van függővé téve. London, okt. 9. Dufferin lord a porta szeptemb. 25-iki jegyzékére adott válaszában kijelenti, hogy az angol hadsereg egy része már elhagyta Egyptomot és az angol kormány óhajtja, hogy azt a másik rész is mielőbb kövesse. Angolország azonban oly nagy ál­dozatokat hozott Egyptom pacificatiója czéljából és oly súlyos felelősséget vállal magára, hogy kénytelen oly eszközökhöz nyúlni, melyek a teljes állandó rendet biztosítják. Ennek elérésére természetesen szükséges­nek mutatkozik, hogy ideiglenesen fegyveres erő he­lyeztessék el Egyptomban. Egyptomi háború. .Alexandria, okt. 9. Tantahban az ottani sejk a görög lakosok által elfogatott, mivel az angol csapa­tok kivonulása után a népet utabbi erőszakoskodá­sokra igyekezett lázítani. A horvát országgyűlés bizottsága — mint zág­rábi levelezőnk írja — elfogadta Bartolovics képviselőnek (volt zágrábi pénzügyigazgató) a horvát országgyűlés házszabályainak módosítására c­élzó in­dítványát. Az indítvány oda c­éloz, hogy a ház azon tag­jait, kik kihágásokat követnek el, megbüntethesse. A büntetés legnagyobbja a tanácskozásokból n­y­o­l­c­­ napig való kizárás, s ugyanazon idő tartamára a napidíjak elvesztése. A vitát Vojnovics vezette be, ki az indítvány ellen nyilatkozott. »A sajtó nálunk úgy sem szabad — monda — legalább legyen szabad a szó, s miután az említett indítvány a szó­szabadság korlátozására c­éloz, nem fogadhatja el. Erre dr. Sperec és Kresztics György bi­zottsági tagok kifejtették, hogy Bartolovics in­dítványa épen nem szándékozik korlátozni a szólás­­szabadságot, hanem csak azon kihágások ismétlődé­sét akarja megakadályozni, melyek a horvát ország­gyűlést nemrég oly szomorú hírre juttatták. Az or­szággyűlés tartozik annyival a saját méltóságának, hogy ez ellen határozatokat hozzon. A bizottság, mint föntebb említettünk, az indítványt elfogadta. Az indítvány éle szemmel láthatólag Sztarcse­­vicsék ellen irányul, de kérdés, hogy elegendő rend­szabálynak fog-e mutatkozni. Osztrák ügyek. A pártprogrammok és törekvések egész csapsa állt elő Ausztriában. A már ismerteken kívül legújabban a villachi és környéki német egyesület közgyűlést tartott, melyen a következő határoza­tot hozta : Tekintve az egyre növekvő szorongattatást, a­melynek a németek Ausztriában kitéve vannak törté­neti állásuk fentartásáért vívott harczaikban, azok solidáris összetartását a nemzeti önfentartás legfőbb kötelességének tartjuk. Mi tehát elítélünk minden pártalakítási kísérletet az egyesült baloldalon kívül, mint a nemzeti ügy veszélyeztetését; induljon ki e kísérlet akár cosmopolitikus színezetű rajongók, akár pedig azon hypernationalistáktól, kik egy nemével a német irredentista agitatiónak nemcsak lerontják hi­telét az osztrák németek nemzetiségi álláspontjának, hanem egyúttal veszélyeztetik államunk jó viszonyait is a német birodalomhoz. Miután továbbá a solidari­­tás eszméje a maga végkövetkezményében az osztrák németek pártcsoportjai közti tisztán politikai különb­ségeknek teljes háttérbe szorítására kell hogy vezes­sen, helyeseljük a kísérletet, hogy fajrokonaink con­­servatív része is, mint harczosok a fenyegetett németség ügyének megnyeressenek. Az épen most szentesített osztrák választá­si reformról a szláv lapok nem valami nagy lel­kesedéssel szólnak. A mérsékeltebbek azt mondják, hogy ezzel a Taaffe-kormány távolról sem tette meg azt, a­mit a jogegyenlőség érdekében tennie lehetett és kellett volna. A »Nar. Listy« épen nincs megelégedve a vá­lasztási reformmal. Azt mondja, hogy míg most a birodalmi tanácsban 128 szláv és 200 német ül, a népesség számaránya szerint a szlávokat 213, a né­meteket pedig csak 129 szavazat illetné meg. A vá­lasztási reform keveset fog változtatni a most fenn­álló viszonyokon. A cseheknek, kiknek most 33 kép­viselőjük van a birodalmi tanácsban, jövőre 35 képvi­selőjük lesz; az autonomista nemességnek volt eddig 10 szavazata, jövőre lesz 13, de mégis összesen a cse­hek 12 szavazattal fognak rövidséget szenvedni a választási reform által. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, okt. 9. A képviselőház mai ülésében a tisztikar megválasztásával foglalkozott, mely maradt a régi, azzal a különbséggel, hogy új jegyzőnek Fenyvessy Ferencz mérsékelt ellenzéki választatott Duka helyébe. A ház éljenzéssel fogadta a választások eredményének kihirde­tését. Végül a képviselők az osztályokba so­roltattak ki. * A képviselőház ülése október 9-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Péchy, Tibád, Duka. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Szapáry gr., Trefort, Kemény b., Pauler, Orczy b., Bedekovics. Előzetes bejelentések. Elnök az ülést d. e. 101/* órakor megnyitván, az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után be­mutatja a miniszterelnök átiratát a legutóbbi ülés­szak óta az országgyűlés mindkét háza által elfoga­dott s az »Országos Törvénytár« útján kihirdetett szentesített törvényczikkekre vonatkozólag. Tudomá­sul vétetik. — Ugyancsak a miniszterelnök átiratát, melyben tudatja, hogy ő felsége ifj. Ráday Gedeon grófot honvédelmi miniszterré nevezte ki. (Éljenzés jobbról.) Ennek kapcsán jelenti, hogy Ráday Ge­deon gr. képviselői állásáról lemondott, minek foly­tán új választás fog elrendeltetni. — Jelenti továbbá, hogy Miletics Szvetozár országgyűlési képviselő egészségi okokból hat havi szabadságidőt kér. Meg­adatik. Bemutatja ezután Sopron megye közönségének föliratát, melyben a megyei segéd- és kezelő személy­zetnek a nyugdíjaztatási intézmény életbeléptetése iránti kérvényét pártolva felterjeszti. Sopron megye közönségének felterjesztését, melyben Esztergom me­­gyének a megyei tisztviselők és családjaik nyugdí­jaztatására vonatkozó feliratát pártolja, s ezen ügy­ben intézkedést tétetni kér. Sopron megye közönségé­nek felterjesztését, melyben a győrvidéki gazdasági egyesületnek kérvényét pártolván, a marhavész okozta károk ellen kölcsönösen kötelező bizto­sítás érdemében törvényt alkottatni kér. Sopron megye közönségének feliratát, melyben Győrme­­gyének felterjesztését pártolván, a budagyőri vas­útvonalnak mielőbb leendő kiépítését kérelmezi. Torda-Aranyosmegye közönségének felterjesztését, melyben Gömör- és Kis-Hontmegye közönségének feliratát pártolván, a tényleges szolgálati időnek a honvédségnél szabatos megállapítása iránti intézke­désért esedezik. Kassa szabad királyi város közönsé­­gének feliratát, mely szerint Szatmármegye kö­zönségének felterjesztését pártolva, egy görög szer­­tartásu katholikus magyar püspökség felállítását kéri. Kassa szabad királyi város közönségének feliratát, melyben Torontálmegyének a hazában alkalmazott néptanítóknak a magyar nyelv elsajátítására vonat­kozó felterjesztését pártolja és az abban jelzett kérel­met törvény által érvényesíttetni kéri. A nagytapol­­csáni esperesi kerület római katholikus lelkészeinek Széll György képviselő ur által beadott kérvényét, melyben a polgári házasság elejtését, az 1879. évi XL. törvényczikk 53-dik szakaszának módosítását, az 1868. évi Lili. törvényczikk kibővítését, a buda­pesti egyetem, a katholikus középtanodák s a kassai convictus , valamint a katholikus alapok és alapít­ványok katholikus jellegének fentartását, a közös iskolák megszüntetését és az iszákosság ellen törvény alkotását kérik. Gébei Vincze nagykállói lakos 1848—9. évi honvédszázadosnak Csernátony Lajos képviselő úr által beadott kérvényét, melyben 120 frt évi nyugdíjának felemeléséért esedezik. Reittinger György temesvári lakosnak Irányi Dániel képviselő ur által beadott kérvényét, melyben Temes megye alispáni hivatalát odautasittatni kéri, hogy csalással vádolt Czarth János írnok ellen a legszigorúbb eljárást fo­ganatosítsa, illetve őt, mint szédelgő tisztviselőt állásá­ból elbocsássa. Kiadatnak a kérvényt bizottságnak. Darányi Ianácz előadó jelenti, hogy az állandó igazoló bizottság Meszlényi Lajos, ifj. Justh György, Bethlen Ödön gróf, Nemeskéri Kiss Pál és Mészáros Nándor újonnan megválasztott képviselők megbízó leveleit kifogástalanoknak találta. Nevezett képvise­lők a szokásos 30 nap fentartásával végleg igazolt képviselőknek jelentetnek ki. A ház tisztikarának megválasztása. Ezután beadattak a szavazatok a ház alelnö­­keire, jegyzőire s a háznagyra. A szavazás eredménye a következő. Az első alelnöki állásra beadatott össze­sen 189 szavazat, ebből Kemény János báróra esett 174, a többi egyesek között megoszlott. Első alel­­nökké e szerint Kemény János b. választatott meg. A második alelnöki állásra beadott 183 szava­zat, ebből Szontagh Pál kapott 174-et, a többi meg­oszlott. Másod alelnök­e szerint Szontagh Pál lett. Jegyzőkké megválasztattak Baross Gábor, Péchy Jenő, Rakovszky István, Tibád Antal, Pejacsevics Tivadar gróf és Fenyvessy Ferencz, ház­nagygyá Ko­­vách László. Az osztályok kisorsolása. Következett a napirend szerint az osztályok ki­­sorsolása, melynek eredménye a következő. I. osztály: Rónay F., Kerekes, Forgách Antal gróf, Ho­­ránszky, Fónagy, Rakovszky G., Asbalos Leo, Le­­hoczky Egyed, Pulay, Hodossy, Gál Jenő (Világos), Királyi, Teleki L. gr., Mocsáry Géza, Dániel P., End­­rich V., Mocsáry L., Török J. gr., Földváry G., Já­nosi J., Zichy Ágost gr., Pántocsek, Joanovics István, Dobránszky, Antonesku, Leskay, Bölöni L, Hegedűs K., Kada Elek, Mezey E., Latinovics Gábor, Miletics Svetozar, Urváry, Polit, Szitányi B., Szalay Imre, Duka F., Kállay J., Sembery István, Matlekovics Sándor, Boross B., Gromon D. II. osztály. Lázár Ádám, Hollósy Károly, Reviczky Ká­roly, Gruber János, Odescalchy Gyula herczeg, Ba­con József, Szentiványi Árpád, Bódogh Albert, Szi­lágyi Dezső, Mihály Ferencz, Mihajlovics Miksa, Dörr Soma, Rohonczy Gedeon, Román Sándor, Justh György, Berchtold László gróf, Meczner Gyula, Ben­­de Imre, Rakovszky György, Bicskey Kálmán, Keszt­­ner Henrik, Móricz Pál, Unger Alajos, Ráday Ge­deon gróf, id. Plachy Tamás, Bánffy György báró, Korizmics László, Imrich János, Bossányi László, Bánffy Béla gróf, Zselenszky Róbert gróf, Szájbely Gyula, Oborin Ferencz, Mészáros Nándor, Kun Ist­ván gróf, Madarász Jenő, Károlyi Tibor gróf, Hoff­mann Pál, Zeyk Dániel, Podmaniczky Frigyes báró, Rónay Isván, Kovács Albert, Lukács László, Er­­nuszt Kelemen, Farkas Dávid. III. osztály: Lukács Béla, Szerb György, Simó Lajos, Incze József, Gusbeth Kristóf, Péchy Jenő, Széll György, Halász Géza, Pappszász György, Doda Traján, Var­­gics Imre, Surina Károly, Baross Gábor, Baranyi Ödön, Teleki Géza gróf, Biró Kálmán, Fálk Miksa, Vidovich György, Isaák Dezső, Várady Gábor, Ma­­ximovics Miklós, Székely Elek, Péchy Manó gróf, Mara Lőrincz, Móny Gyula, Országh Sándor, Fröh­lich Gusztáv, Komjáthy Béla, Geisz László, Kármán Lajos, Apponyi Albert gróf, Tisza, Kálmán, Móricz Károly, Darányi Ignácz, Hunkár Sándor, Bohus Zsigmond, Lázár Lajos, Szentkereszthy Béla b., Bessenyey Ernő, Csávossy Béla, Csejthey Antal, Szathmáry György, Máday Lajos, Zay Adolf, Uzo­­vics Pál. IV. osztály: Éber Nándor, Lánczy Gyula, Lits Gyula, Szi­­lády Lajos, Podborszky György, Kardos Kálmán, Győry Elek, Grecsák Károly, Potoczky Dezső, Ko­vács Ferencz, Siskovich Tamás, Kemény Géza, K. Csernátony Lajos, Madarász József, Karuch József Rohrer Viktor, Teleszky István, Pongrácz Adolf gr. Gergelyi Tivadar, Bánhidy Béla b., Urbanovszky Ernő, Tóth Antal, Jurka Vazul, Cselkó Ignácz, Zsilinszky Mihály, Szentiványi Kálmán, Teleki Do­mokos gróf, Elekes György, Tors Kálmán, Trefort Ágost, Desewffy Aurél gr., Bartha Miklós, Szapáry Gyula gr., Lükő Géza, Jászay Antal, Csáky László gr., Königmayer Károly, Mezei Ferencz, Jónás Ödön, Konstantiny György, Andrássy Gyula, Bittó István, Tisza László, Földes Gyula, Mukics Ernő. V. osztály: Bárczay Ödön, Kemény Kálmán b., Irányi Dániel, Bittó Béni, Berzeviczy Albert, Szuhány Ödön, Simonyi Iván, Gajzágó Ferencz, Horváth La­jos, Sárközy Aurél, Dőry Dénes, Bocskor Károly, Nadányi Miklós, Andrássy Manó gr., Füzesséry Géza, Matuska Péter, Rossival István, Pauler Tiva­dar, Veszter Imre, Jeszenszky Ferencz, Ivádi Béla, Ivánka Imre, Hevessy Bertalan, Susterich Ignácz, Boér Károly, Gyurgyik Gyula, Pulszky Ágost, Kristinkovich Ede, Probtsner Arthur, Bissingen Ernő gr., Kapacsányi Móricz, Bubics Zsigmond, Szily László, Tischler Vincze, Harkányi Frigyes, Nemeshegyi József, Ercsey Géza, Farkas Károly, Bay Barnabás, Farkas Balázs, Lészay Lajos, Dárday Sándor, Gull József, Halász Bálint, Békássy Gyula. II. osztály: Andrássy Tivadar gróf, Wolf Károly, Waster Adolf báró, Körösy Sándor, Busbach Péter, Miehl Jakab, Bausznern Guidó, Kovács László, Hunyady László gróf, Agusztich Antal, Micsky Lajos, Kemény Gábor báró, Szeniczey Ödön, Németh Albert, Pri­­leszky Tádé, Wodianer Albert báró, Zsigmondy Vil­mos, Csanády Sándor, Tisza Lajos, Pilissy Ferdi­­nánd, Szilágyi István, Somsich Imre gróf, Tassy Béla, Zichy Jenő gróf, Dacsó Pál, Szemző Gyula, Kiss Pál, Ugron Gábor, Polonyi Géza, Máriássy Aladár, Ugrón Ákos, Vidlicskay József, Kiss Lajos, Tanárky Ge­deon, Urányi Imre, Éles Henrik, Ónody Géza, Or­­dódy Pál, Pogány Károly, Rakovszky István, Thaly Kálmán, Biasini Domokos, Vásárhelyi Béla, László Imre, Bethlen Ödön gróf. VII. osztály: Láng Lajos, Almássy Sándor, Orczy Gyula, Kazy János, Becker János, Odescalchy Arthur her­czeg, Hegedűs László, Szabó Endre, Sennyey Pál b., Mammusich Lázár, Szalay Ödön, Szakáll Antal, He­gedűs Sándor, Wahrmann Mór, Tibád Antal, Czirer Ákos, Paczolay János, Széll Kálmán, Fenyvessy Fe­rencz, Sváb Károly, Hoitsy Pál, Herich Antal, Be­­niczky Gyula, Fornszek Sándor, Gábor Péter, Wag­ner József, Bánffy Dániel b., Deutsch Lipót, Szilágyi Virgil, Nagy István, Tomcsányi László, Győrffy Géza, Miksa Elek, Apáthy István, Lázár Mihály, Turgonyi Lajos, Kálmán Imre, Zichy Ödön gróf, Fekete Lajos, Farkas József, Hámos László, Desew­ffy Kálmán, Tamássy Béla, Prónay Dezső b., Boér Antal. VIII. osztály: Domahidy István, Göndöcs Benedek, Rosta­­házy Kálmán, Migazzy Vilmos gróf, Mednyánszky Árpád b., Ocskay Rudolf, Fekete Zsigmond, Graffits Károly, Szlávy Oliver, Matkovics János, Jókai Mór, Thury Gergely, Nikolics Sándor, Missies János, Porubszky Jenő, Horváth Gyula, Szederkényi Nán­dor, Dimitrievich Miklós, Jelinek Almássy J., Hie­­ronymi Károly, Andaházy Pál, Véglső Gellért, Wo­dianer Béla, Engelmayer József, Helfy Ignácz, Spó­­ner Andor, Rudi­ek József b., Wieland Arthur, Kiss Dániel, Károlyi Sándor gróf, Vidovich József, Kaiser János, Prónay József, Gaál Jó­zsef, Bereczky Sándor, Hermann Ottó, Ka­rácsonyi Guido gróf, Ormós, Zsigmond, Ábrahám­­ffy Gyula, Somssich Pál, Ónossy Mátyás, Rády Endre, Szirmay Ödön, Vizsolyi Gusztáv, Scitovszky János. IX. osztály: Zámory Kálmán, Abonyi Emil, Kiss Albert, Zsámtokréthy József, Steinacker Ödön, Eötvös Ká­roly, Széchényi Pál gróf, Horvát Boldizsár,Ferenczy Miklós, Kégl György, Králitz Béla, Bölöny Sándor, Dániel Márton, Berzeviczy Irnok, Halassy Gyula, Bornemisza Ádám, Szathmáry Miklós, Szathmáry László, Csávolszky Lajos, Magyar János, Nagy­ Fe­rencz, Grünwald Béla, Csiky Kálmán, Literáty Ödön, Sporzon Ernő, Kammerer Gyula, Mandel Pál, Bathó Bálint, Orbán Balázs, Pázmándy Dénes, Lipovniczky Sándor, Gaál Jenő (felvinczi), Meszlényi Lajos, Dá­niel Pál, Verbovay Gyula, Gödi Károly, Prónay Gá­bor, Szemenyey János, Fáy László, Latinovics János, Istóczy Győző, Hentaller Lajos, Hoffgräf János, György Endre, Balogh Géza. * A horvát képviselők közül az első osztályba Ba­bics Titus, Spissics Viktor, Sztekovics István, Gyur­­gyevics Vazul; a másodikba Loncsarics Mári, Mi­­halovics Károly, Laicz Vincze, Joszipovics István; a harmadikba Szladovics Máté, Taller Fülöp, Zindl Antal, Krajlovics Benjamin; a negyedikbe Deren­­csin Marián, Zubotics János, Vucsetics István, Tü­­köry Alajos; az ötödikbe Nugent Arthur gr., Kresz­­tich György, Zmaics Bertalan, Miskatovich József; a hatodikba Hacz Vilmos, Pole Antal, Ozsegovics Lajos b., Bedekovich Kálmán; a hetedikbe Krestich Miklós, Bartolovics Iván, Barlovich István, Jossipo­­vich Imre; a nyolczadikba Schramm Lipót, Vukoti­­novich Lajos, Pólyák Ferencz; a kilenczedikbe Pe­­jacsevich Nándor gr., Rogulics Mihály és Pejachevich Tivadar gróf soroltattak. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor tartozik, melyben a házszabályok által előírt 12 bi­zottság fog megválasztatni. Ülés vége 1 óra 45 perczkor. VIDÉK, H.-Mező-Vásárhely, okt. 8. (Saját levelezőnk­től.) A pusztai vadvizek szabályozása érdekében Hor­váth Gyula kormánybiztos a mai napra hívta egybe az érdekelt birtokosságot értekezletre, melyre nem­csak városunk érdekeltsége jelent meg, de a szomszé­dos Orosháza község is elküldte képviselőit, úgy­szin­tén képviselve volt a gróf Károlyi család, valamint az alföldi vasúttársulat. A kormánybiztos, miután előadta, hogy a jelen­legi összegyűlteket minő módon vette be az érde­keltségbe, miután elmondotta, hogy nézete szerint hogyan alakulhat az érdekeltség társulattá, miután h­írek. Október 9. — A Petőfi-szobor leleplezése alkalmából So­­mogy megye képviseletével Széchenyi Pál gr., Somssich Imre gr., Szalay Imre, Fornszek Sándor és Fekete Lajos orsz. képviselőket bízta meg. — A Szent-István-társulat folyó hó 12-én csü­törtökön délutáni 4 órakor választmányi gyűlést tart. — Eljegyzés: Baross Gábor a képviselőház e jeles fiatal tagja, mint a »VágvölgyiLap«-ban olvas­suk, jegyet váltott S­i­p­e­k­y Karola kisasszonynyal. — Türr István tábornok egy hét előtt Bukares­ten utazott keresztül s az ottani magyar protestáns iskola javára 200 frtot adományozott. — A »Pozor« és a zsidók. Zágrábi levele­zőnktől vesszük a következő sorokat: A zsidómozga­lom természetesen Horvátországra is kiterjedt már. A zágrábi lapok rendre megbeszélték már a zsidó­kérdést és — meg kell vallanunk — elég higgadtan. Csak a »Pozor,« a Mrazovics-párti ellenzék közlönye ragadja meg ezt az alkalmat is, hogy a magyarok elleni tajtékzó dühéről adjon ismét tanúságot. Vo­natkozással a horvát zsidókra ugyanis következőket írja egyik legutolsó számában: A horvát zsidókat il­letőleg kötelességünk constatálni, hogy köztük meg­különböztetést kell tennünk. Az egyik párt, — még­pedig az öregebbek, a benszülött zsidók, — összeforrt nemzetünkkel, tisztességes polgártársak, kik örülnek a nemzet haladásának és jólétének, és az iránta való tiszteletüket azáltal tanúsítják, hogy a horvát nyelvet elsajátították. Még azok is, kik nem valami szilárd hazafiak, se ellenségei nemzetünknek és hazánknak. De az újak, a bevándoroltak, kik Magyarországból származnak, semmi esetre sem barátai Horvátor­szágnak, ők a magyar csalló és a ma­gyar Chauvinismus érdekében mű­­ködnek, tehát hazánk és az itteni zsidók kárá­ra. — Ezt tudják a horvát zsidók és nem is lát­ják szívesen amazok letelepedését Horvátországban, a horvát zsidók jól tudják, hogy a horvátok mindig a legtoleránsabbul (!) viselték magukat minden val­lás irányában, hogy vallási és polgári szabadságu­kat itt mindig élvezhették és hogy mindkettő az egyenjogúsítás alapján biztosítva lett, mihelyt belépett az alkotmányos korszak. Ha tehát általában szó vol­na nálunk antisemita mozgalomról, ez nem a zsi­dók ellen, hanem mint magyarok és mint a magyar Chauvinismus előmoz­dítói ellen irányulna. Kötelességünknek tartottuk ezt zsidó polgártársainknak a maguk és a mi érde­künkben megmondani.« — A bukovinai magyarokról ismét a következő sötét képet rajzolja andrásfalvi levelezőnk : Húsz család néz ismét egy keserves tél elébe, a­miatt, hogy Moldvában járt. Kihajtották őket mint a baromcsor­dát és ki is fosztották szépen, hamis szerződés alap­ján. Úgy egyeztek a községházánál, hogy augusztus 21-én állanak a masinához. S Moldvában a bojér előhivatta a prímást és keményen értésükre adta, hogy nem 21-én, hanem augusztus 1-én kellett volna ott lenniük. A szerződésben is ez áll. S most vagy te­gyenek le neki készpénzben 600 aranyat, vagy egész a hangsúlyozta, hogy az eddigi tervek szerint csakis víznek raktározásával szabályozhatjuk kellőleg az egész 20—22.000 holdnyi pusztai területet, mert így a víz egy része a gazdaság emelésére mindig visszatart­ható lesz — felszólította az érdekeltséget, miszerint alakuljon társulattá. Rövid­­ vita tárgyát képezte azon felszólalás, váljon a gyűlésben megjelent érdekeltekre nézve, ha a műszaki ártérfejlesztési munkálatok és a mérnöki lejtméretek befejeztetnek s a megjelent birtokosok egy része a kidolgozás után mint nem érdekelt fél a társulatból kihagyatik, jogkövetkezmények vonha­tók-e az ezen ülésben részvételért. E vitában részt vettek Mikolay a Károlyi-csa­lád ügyésze, Garzó Imre, Dáni József jószágkor­mányzó, Kovács Ferencz országgyűlési képviselő, Draskóczy Lajos és még többen. Horváth Gyula kormánybiztos határozatkép ki­mondotta, miszerint a jelen ülésben — bár csak azok vehetnek részt, kik érdekeltek, de miután ez a mű­szaki ártérfejlesztési munkálat befejezése után tűnik csak ki, hogy kik hát a valóságos érdekeltek, a jelen ülésben résztvételért jogkövetkezmény — azokra néz­ve, kikre kitűnik majd, hogy nem érdekeltek — nem is vonható. Miután a pusztai lakosok között voltak számo­san, kik a költséges csatornakészítés miatt a társulat megalakításába nem akartak belebocsátkozni, a kor­mánybiztos szavazást rendelt el. Az így elért eredmény a társulat megalakítá­sát mondotta ki, mi Hódmező-Vásárhely városára és közönségére jótékony és áldást hozó határozat lehet, mert már körülbelől 12 éve, hogy a pusztai földeket minden évben elborítják a vadvizek s birtokosságunk földjüknek igy semmi hasznát nem vehetik. A társulat elnökeivé megválasztottak : Garzó Imre és Draskóczy Lajos ; alelnökké : K. Kenéz Pé­ter ; jegyzővé : Szikszay Dénes. A közgyűlés meleg hangon fejezte ki mély há­láját és jegyzőkönyvi köszönetét, úgy szintén rendü­­­letlen ragaszkodását és feltétlen bizalmát Horváth Gyula személye iránt, egyszersmind elismerését nyil­vánította Kovács Ferencz orsz. képviselőnek is. Hód-Mező-Vásárhely városa ismét egy óriási bajtól menekszik meg a pusztai vizek szabályozása által, mi a városnak közgazdasági emelkedését vonja maga után. A Száraz-Ér szabályozása tárgyában a kor­mánybiztos f. hó 6-ára hívta egybe az érdekelt birto­kosokat H.-Mező-Vásárhelyre s részt vettek e gyűlésen a magyar kincstár Végh Aurél képviseletében, Salacz Gyula Arad város polgármestere, Blaskovich István, Dáni József jószágkormányzó, Bakos Sándor a Sina­­uradalom képviselője, Justh Gyula, Bánfy Gyula Makó város képviselője, Kriván Dénes a Csanádi püs­pökség képviselője, Mikolay István gr. Károlyi Sán­dor képviselője, Killian Gyula a Trautmansdorf ura­dalom képviselője, Szluba Ágost Szeged város képvi­selője, a szabályozás érintette vidékről több országos képviselő és a községeknek küldöttei. A társulat 33,743 holddal 20873 hold ellenében megalakulnak mondatta ki magát. Elnökül gróf Károlyi Gyula választatott meg. A szabályozási előműveletek a legnagyobb erélylyel azonnal megkezdetnek.

Next