Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)
1883-01-02 / 2. szám
KIADÓHIVATAL: Barátok tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . ................................................... 2 írt, 3 hónapra - . - «. -.............. 6 » 6 hónapra ............... .......... 12 > Az esti kiadás postai különküldéseárt felülfizetés negyedévenként ..................... 12 REGGELI KIADÁS Szerkesztőség : Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. Budapest, 1883. kedd, január 2.2. szám Budapest, január 1. Újévi tisztelgések. »A béke az, amire hazánknak szüksége van . . . Tudja a kormány, tudják a magyarosztrák monarchia kormányai, hogy egyik első és fő kötelességük a béke fentartására törekedni. « Tisza miniszterelnöke szavai, melyeket a szabadelvű párt neki ma szerencsét kívánt tagjaihoz intézett, bizonyára megérdemelt figyelmet és méltatást találnak úgy e haza határai közt, mint azokon kívül. Az európai közszellem az, amelynek a magyar miniszterelnök e szavakban kifejezést adott. Éspedig az a közszellem, melynek legtöbb joga van arra, hogy számba vételt találjon. A nemzetek kölcsönös viszonyaiban sok keserűség, sok meghasonlás támad. Legtöbb nép képtelen a tárgyilagosság azon álláspontjára emelkedni, mely szükséges arra, hogy a másik törekvéseit elfogulatlanul tekintse. Innét sok félreértés, féltékenység s összeütközés. Tény azonban, hogy ez idő szerint abban a szerencsés helyzetben van Európa, hogy a népek értelmes, vezető, irányadó elemeit nem hevíti egymás ellen semmiféle szenvedély belső tüze. Bizonyára tévedne, aki ezt úgy magyarázná, hogy nincs is oly anyag, amelyből összeütközés támadhatna. Ez oly szépítése lenne a helyzetnek, mely könnyen megboszulhatná magát. Amit mi állítunk, az az, hogy a népek gondolkodó, számottevő részének egyetemes érdeke és óhajtása ma a béke fentartása, az még az oly államokban is, melyektől a béke megzavarását legjobban lehetőnek tartják. Hiszi-e valaki például, hogy Oroszországban, melynek barczi készülődéseiről annyiszor volt szó, a múlt háború sebeiből még ki koránt sem gyógyult rétegekben valódi vágy lenne oly mérkőzés után, melynek csak kínjait érezhetné, előnyeit soha. Vagy komolyan lehetne-e állítani, hogy az olasz néphangulat jogosult tényezői azok az utczai botrányhősök, kik vértanút látnak egy merénylőben, s utczai tüntetésekkel akarják megzavarni azt a jó viszonyt, amelynek létesítésén királyuk, kormányuk, parlamentjük vállvetve munkál ? És a franczia közvéleményben is, a monarchia és respublica nagy küzdelmének befejeztével, a conservativ és felforgató irányzat folytonos harczában, bourgeoisie és tömeg csak egy pontban találkozik, a béke érdekeinek hangoztatásában, melyek e kereső és dolgos népre oly fontosak, hogy értük szinte elfojtja a revanche gondolatának bujtogató ösztöneit is. Arról, hogy monarchiánkban, Németországon, Angolországban minden tényező békét kíván, azt hiszszük, fölösleges minden bizonyítgatás. Békére van szükség, hogy fejlődhessék az állami élet, hogy kielégítésre találhassanak a nagy cultur-czélok, békére, hogy a magánélet terhei alatt össze ne roskadjanak azon elemek, melyek az államban a legfontosabbak. Ily körülmények közt a miniszterelnök nyilatkozata bizonyára azt a jóltevő hatást fogja kelteni mindenfelé, melyet megérdemel. Annak bizonyítéka ez, hogy Ausztriában és Magyarországon a valódi alkotmányosság a nép igaz érdekeinek megfelelő politika van a kormányon. Ahol ez nincs, ott forradalmi nitusok, ott a titkos tervek, ott a nép forrongó szabadságvágyának kifelé irányzására célzó taktika ápolhatnak háborús hajlamokat. De ezek mögött nincs az a hatalom, mely a józan és öntudatos mérséklet azon politikájában rejlik, amelynek a miniszterelnök ma kifejezést adott. S ha az a biztosítás, hogy szövetségeket a béke fentartására s nem háborúk folytatására kötünk, kiegészíti is azt, hogy háborús hajlandóság nálunk és szövetségeseink közt nem uralkodik, viszont nem szenved kétséget, hogy a béke e szövetségének ereje — ép azért, mert a népek valódi érdekein alapszik — éreztetni fogja hatását a részben is, hogy eredményében voltaképi czélján túl is védelmet nyújt mindazon érdekeknek, melyeket egy háborús irányzat fenyegethetne. A szabadelvű párt tagjainak zajos helyeslése, melylyel a miniszterelnök szavait fogadták, s gróf Csáky üdvözlő beszéde ékesen szóló bizonyíték arra, hogy az alkotmányosság és béke e politikája a nemzeti képviselet politikája is. A nyilatkozatok, melyek a képviselőház elnökénél történtek, arról tesznek tanúságot, hogy a szabadelvű párt a parlament méltóságának és szabadságának szempontjait egyformán meg akarja s meg fogja tudni oltalmazni. Mind a külpolitikára, mind a belpolitikai életre a legjobb auspiciumok tehát azok, melyeket a ma történt nyilatkozatok az újévre kilátásba helyeznek. A szabadelvű párt Tisza miniszterelnöknél. Az országgyűlési szabadelvű pártnak a fővárosban időző tagjai ma reggel fél 11-kor a pártkör kerységébe gyűlve, onnan Csáky László gr. vezetése alatt a miniszterelnöki palotába hajtattak, Tisza Kálmán miniszterelnököt az újév alkalmából üdvözlendők. A nagy teremben félkört alakítva, lelkesült éljenzéssel fogadták a miniszter társai kíséretében belépő miniszterelnököt, kit a következő beszéddel üdvözölt Csáky László gróf: Az évnek fordulója napján nem mulaszthatjuk el mi,kik őszinte barátaid, tisztelőid és elvtársaid vagyunk — előtted megjelenni s kifejezést adni óhajtásainknak, — melyekben velünk küldőink teljes mértékben osztoznak. Mielőtt ezt tenném, — engedd meg — hogy a lefolyt évre rövid visszapillantást tegyünk. Az elmúlt év — mondhatnám egészben — áldást hozó vala, mert szeretett hazánk legnagyobb részt földje termékeiből élő népét bő terméssel áldotta meg s megkímélte a nagyobb elemi csapástól, melyekkel elődei nem egyszer sújtották. Hazánkban az átalános jólét a lefolyt évben ennek folytán terjedett és emelkedett. És ebben ezen év előzőitől elvált; de hasonló maradt azokhoz azon eredményekben, melyeket te bölcs vezérleted által és miniszter társaid hozzájárulásával a törvényhozás és közigazgaztás terén elértél, s amit mindannyian ez alkalommal is, úgy mint mindenkor — nyiltan és készségesen elismerünk. (Éljenzés.) Csak röviden legyen említve a képesítési törvény, mely biztosítékot nyújt, hogy jövőben csak szakavatott erők fognak a hivatalok minden ágazatában alkalmaztatni, ami által közigazgatásunk javulása jövőre fokozatos előhaladást teend. Az eddigi osztrák, most osztrák-magyar államvasúttársasággal létesített s törvénybe iktatott szerződés által, ezen kereskedelmi fontos fővonalakra nézve — az eddig nélkülözött — érdekeinknek megfelelő befolyást nyerünk. A többi vasút építése következtében vasúti hálózatunk fejlesztése ismét további lépést tett előre, miáltal a közjólét újóbbi lendületet nyert. Ily után haladva, pénzügyeink folytonos javulása azon bizalmat erősíti meg bennünk, hogy ezek teljes rendezését már a közelebb jövőben reményelhetjük. És e bizalmunkat még öregbíti ama, az ország előtt tett nyilatkozatod, hogy a közeljövőben a béke áldásainak örvendhetünk, melyekre hazánknak olyannyira szüksége van, így visszapillantva a lefolyt évre, legjobb reményekkel üdvözöljük a ma kezdődő újévet, mert tudjuk, hogy bölcs vezérleted és fáradhatlan tevékenységed áldást hozó leszen. Nyolcadik éve már, hogy téged szerencsénk van ügyeink élén üdvözölhetni s jövőre való kivánatunk is az, hogy téged még mentül tovább bírhassunk és azért folyamodunk a mindenhatóhoz, hogy drága életedet, lelki és testi erődet, az emberi élet lehető leghosszabb határáig tartsa meg, nemcsak szeretett hazánk javára, hanem az általunk tisztelt családod boldogságára is. Mi, kiket küldőink másfél évvel ezelőtt ide küldöttek, hogy jólétünk elősegélésére törvényhozás útján működjünk, feladatunknak fogjuk tartani mindenkor tégedet a haza javának előmozdítására teendő előterjesztéseidben és cselekedeteidben, valamint teljes bizalmunkat biró minisztertársaidat is, minden alkalommal teljes erőnkből pártolni és gyámolitani s azért kérünk téged, viseltessél irányunkban jövőben is azon baráti bizalommal és jóakarattal, melyet eddig tanúsítottál. (Hosszantartó éljenzés.) Az éljenzés csillapultával következőleg válaszolt Tisza Kálmán miniszterelnök : Tisztelt barátim ! Fogadjátok mindenekelőtt úgy magam, mint tiszttársaim nevében tiszta szívből jövő forró köszönetemet az irántunk kifejezett rokonszenves barátságért és bizalomért. Hosszú idő az, melyet a közpályán együttműködve már eltöltöttünk, s ha — mint hiszem —némi önérzettel tekinthetünk is vissza a sokszor oly nehezen megküzdött pályára, mégis nem nézhetünk aggály nélkül arra, hogy mindazok daczára, amit együttműködve tehettünk, mily tömérdek és halaszthatatlan teendő vár még reánk. De én azon hitben vagyok, hogyha ezentúl is — amint hiszem és remélem — a kölcsönös bizalom vezetene bennünket, ha nem is egyszerre, amint óhajtanék, de fokozatosan, lépésről-lépésre meg fogjuk bízni oldani azon nagyfontosságú kérdéseket, melyek még hátra vannak, és előbbre fogjuk vezetni azokat, melyekre nézve a kezdeményezés már megtörtént. Hogy ezt tehessük, mint tisztelt szónokotok is igen helyesen mondá, a béke az, mire hazánknak szüksége van. Ez irányban csak ismételhetem azt, amit a képviselőházban mondtam, hogy t. i. semmi okot nem látok arra, hogy a békébe vetett reményein ez újévben meghiúsíttassanak. (Élénk helyeslés.) Mindenesetre tudja a kormány, tudják a magyar-osztrák monarchia kormányai azt, hogy egyik első és fő kötelességök a béke fentartására törekedni és épen ezért egyik és fő kötelesség ezentúl, úgy mint eddig tették, a szövetséget nem a háborúra, hanem arra keresni, hogy együtt a békét jobban megtarthassák. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, hogy valamint eddig siker koronázta e törekvést, siker koronázandja ezentúl is, és megnyerjük az időt a hasznos és sikeres munkálkodásra. Én részemről, midőn köszönetemet ismételném, azt hiszem mindnyájunknak nem kívánhatok jobbat, mint azt, hogy ezen, bár első napján gazdasági szempontból nem aggálytalannak mutatkozó év, legyen gazdaságilag a múlt évnek bű követője, ha lehet, fölülmúlja. Nem kívánhatok jobbat, mint azt, hogy így az anyagi helyzet iránt úgy is mint egyesek, úgy is mint hazafiak megnyugodva, teljes lelki erővel használhassuk fel az előttünk levő időt arra, hogy sikerrel, haszonnal működhessünk a törvényhozás terén együtt, s teljesíthessük isten segélyével teendőinket mi, a kormány, a közigazgatás terén. Midőn ezen kívonatot átalánosságban kifejeztem, engedjétek most még meg, hogy szívből szívhez viszonozzam úgy személyetekre, mint családotokra nézve mindazon jó kívánatokat, melyeket irányomban kifejezni méltóztattatok, és kérhessetek hogy addig, míg a rendeltetés kormányon tart bennünket, támogassatok az eddigi buzgalommal, ha pedig máskép rendeli a sors, tartsátok meg minden viszonyok közt számunkra, az általunk oly nagyra becsült barátságokat. (Élénk, hosszantartó éljenzés.) Szívélyes kézszorítások után a párt tagjai eltávoztak. A szabadelvű párt a képviselőház elnökénél. A miniszterelnöki palotából a párt tagjai Péchy Tamás elnök lakására hajtattak, hol a belső és külső teremben félkört képezvén, Ivánka Imre a párt nevében következőleg üdvözölte a képviselőház elnökét : Tisztelt Elnökünk, Nekem jutott azon feladat, hogy az év fordulójával, pártunk nevében üdvözöljelek. Édes örömest vállaltam el e kötelességet, melynek teljesítését régi barátságunk olyannyira megkönnyíti, hogy nem kellene tulajdonképen mást mondanom, mint épen úgy szeretlek, becsüllek, mint régentén, — épen úgy szeretünk, becsülünk, mint mindenki, a ki közeledbe jut és tapintatos modoroddal s a mellett szilárd jellemeddel megismerkedik. Tehát élj sokáig! De a bevett szokás mást rendel. A lejárt év viselt dolgairól, a törvényhozás működéséről, a te bölcs vezetésedről kellene szóljanom ; nem teszem, inkább oda mutatok, mit várunk tőled ezentúl ? mert hiszen nagy feladat megoldását kívánjuk épen reád bízni. Értem: a házszabályok átnézését és szükséges módosítását. Senki sem érzi mélyebben a szólásszabadság szükségét mint épen pártunk tagjai, senki sem érzi mélyebben azon kötelességét, hogy a nemzet ezen jogát meg kell őrizni, és hogy épen a mi kötelességünk akik ez idő szerint többségben vagyunk — nem engedni, hogy azon csorba ejtessék, mert hiszen mi vagyunk felelősek azért, hogy a nemzet többségének nyilvánuló akarata jusson érvényre majd akkor is, ha a képviselőház, kebelében mások jutnak helyünkre vagy netalán a véletlen a világos kisebbséget emelné percznyi uralomra. Pártunk szükségét látta a fennálló házszabályok átnézését és megfelelő módosítását éppen most megindítani nem csak azért, mert annak tételei, egyben másban a tényleges viszonyoknak nem felelnek meg, de azért is, mert a kiküldendő bizottság elnöke te leszesz, mert tudta, hogy bölcs mérsékleted, hazafias hűséged és a szabadság szeretete nem fog hozzájárulni oly korlátok vonásához, amelyek a meggyőződés nyilvánulását megnehezítenék, és tudja, hogy úgy fogod irányozni a tanácskozást, hogy a szabad szó szabad legyen a többség tagjainak éppen úgy, mint a kisebbségnek, és sem elnöki önkény, sem többségi elnyomás, sem kisebbségek és egyének hatalmaskodása senkit a való elmondásában és véleményének tárgyilagos kifejtésében ne gátoltassanak s a törvényhozás tárgyalásainak komoly menete visszaszerezze a képviselőháznak azon tekintélyt és nagyrabecsülést, amely arra szükséges, hogy a meghozott törvények nem egyedül parancsoló erővel bírjanak, hanem mint a viszonyok és körülmények adta szükséges, jótékony és czélszerű intézkedések ismertessenek el még azok által is, akik azoknak eltérő alakban való meghozását óhajtották volt. A törvényhozás és kormányzat tekintélye és tiszteletben tartása azonos a nemzet tekintélyével és tiszteletben tartásával. Az ország lakói számának, erejének és tulajdonságának a törvényesen fennálló intézmények kisebbítése és beismérlése ; a különböző — s az alkotmányos élet folyamára múlhatlan szükséges — pártok és ezek vezérférfiainak kölcsönös lealacsonyítása, a magán és családi élet kíméletlen s a szőnyegen lévő tárgyhoz nem tartozó bevonása a vitába, akár élőszóval, akár sajtó útján tárgyilagos érvelések helyett, nem csak azokra veti vissza árnyékát, akik ilyesmit a vitába vonni jónak látják, de egyszersmind homályt vetnek a testületre s amelyben ezen eljárás szokásos, egyszersmind fegyvert nyújtanak ellensőségeinknek. Meg vagyunk az iránt győződve, de meg is hagyjuk neked tisztelt barátom, hogy a házszabályok átvizsgálására kiküldött bizottságban a szólásszabadság s a tárgyilagos vita teljes megóvása egyrészt, másrészt a ház tekintélyének minden irányban való fentartása, fognak előtted állani, mint elérendő czél. De, miért tartottuk éppen a mostani időt alkalmasnak arra, hogy a házszabályok felülvizsgáltassanak? Azért, hogy majd a módosított házszabályok is, éppen a te vezetésed alatt jussanak a jövő ülésszakban alkalmazásra, mert hiszen amint azok kezdetben értelmeztetni, megmagyaráztatni és életbe léptettetni fognak, úgy szolgálnak majd hosszú éveken át és Te higgadtan, mérséklettel, tapintattal, mindenki jogait tisztelve, fogod azokat alkalmazni, és ez megnyugtat. Mindezekből megérted kedves barátom , hogy nekünk szükségünk van reád. Azon reményt kötjük eljárásodhoz, hogy azontúl a szenvedélyek hullámai a képviselőházban mind ritkábban fognak viharos jelenetekre vezetni s annál gyakrabban fog a nemzet egyetértése oly nemesen nyilvánulni, mint azt csak imént e napokban tapasztalni alkalmunk volt, habár az előtt sem kételkedtünk, hogy akkor, ha a haza és nemzet léte és dicsősége forog szóban, pártkülönbség, nézeteltérés a magyar közt nem lehet. Tisztelt elnökünk! Mert szeretünk és becsülünk, mert szükség van reád és tudjuk, hogy ha munkás voltál, vagy és leszesz, kívánunk neked hosszú boldog életet és áldást, örömöt családi életedben, tarts meg minket továbbra is barátságodban és működjél élünkön a nemzet javára. Éljen. (Élénk éljenzés.) Az éljenzés csillapultával Péchy Tamás elnök következőleg válaszolt: Nagyon köszönöm, hogy oly szívesek valátok engem ez alkalommal felkeresni. Annak, ki tizenöt év óta áll a politika sikamlós terén, mindenkor jól esik meleg kézszorítást váltani azokkal, kikkel hoszszabb vagy rövidebb idő óta egy küzdtéren működik. De fokozza ezen örömömet még az is, hogy ti épen azon fáradoztok, amint ezt ti barátomnak, érzelmeitek tolmácsolójának szavaiból értem, hogy nékem megkönnyítsétek azon feladatot, amelyet a ti bizalmatok reám ruházott. A házszabályok módosítását értem (Halljuk! Halljuk.) Megvallom, hogy ezt oly nagy és fontos kérdésnek tartom, amelynek fejtegetésébe itt ezen alkalommal nem bocsátkozhatom, már csak azért sem, mert különösen hálálnám meg szívességteket, ha értekezést tartanék ezen tárgy felett. Azonban, ha már szóba került e kérdést, engedjétek meg, hogy igen röviden nyilatkozhassam erről. (Halljuk ! Halljuk!) Az én nézetem és véleményem az, hogy a jelenlegi házszabályok azért nem elégségesek, mert az a tanácskozási mód és rend, amely azokban elő van írva , ma már tényleg nem létezik. A házszabályok arra vannak alapítva, hogy midőn hosszas előkészület után a tárgyak a házba kerülnek, azok felett olyan mérvű viták keletkezzenek, amelyek ne legyenek élesek, hanem a dolog lényegét érintők és kifejtik. Így volt ez az előtt, mikor az osztályrendszer, amelyre a házszabályok alapítva vannak, teljes virágzásban volt; mikor minden képviselőnek alkalma nyílt tehetségeit, ismereteit, tudományát és felfogását a részletes tárgyalásnál kimutatni és magának anélkül, hogy a házban szólt volna, bizonyos positiót szerezni, amelyre minden, tehetséggel felruházott képviselőnek joga van. Ma ez megszűnt. Kevesen vannak, kik egyik vagy másik bizottságban részt vehetnek s azokban ismereteiket feltárhatják; a ház pedig nem egészen alkalmas hely arra, hogy az egyes tárgyak részleteikben kifejtessenek. Ebből származik azután, hogy némelykor a tanácskozások, mint Ivánka t. barátom is jelezte, eltérőkké és személyeskedőkké válnak, mert a szónokok igyekeznek maguknak megnyerni a ház figyelmét, ami néha elmésséggel könnyebben érhető el, mint talán alapos fejtegetéssel. Ekként megváltozván az alap, amelyen a házszabályok állanak, természetes ez félremagyarázásokra és controversiákra szolgáltat alkalmat, amelyek azonban távolról sem oly élesek, mint más parlamentekben. Ebből látható, hogy a magyar emberben megvan az aziránt való érzék, hogy máskép kell a tanácskozásnak menni a törvényhozás termeiben, mint ott, ahol egyesek gyűlnek össze valamely tárgy megvitatására. És habár magam is belátom, hogy a házszabályok revisiója abból a czélból szükséges, hogy rendezettebb tanácskozási rend és mód álljon be, osztom és pedig föltétlenül azt a véleményt, hogy soha és semmi szín alatt és körülmények közt Magyarországon a vélemény szabad nyilvánulását nem szabad korlátozni (Élénk helyeslés). A vélemény szabad nyilvánítása: a szabadság záloga (Helyeslés). A parlamentben élni sem lehet e nélkül, mert a szabad szó a parlamentnek ép oly szükséges, mint az embernek a levegő (Elénk tetszés). Ez az, mi biztosíthat bennünket arról, hogyha netalán hazánkat viharok fenyegetnék, az összes pártok, az egyes véleményeket képviselők együttműködjenek, mert abban a haza fogalmával egyesített szabadság elvesztését látná mindenki. (Élénk helyeslés.) Ez ad biztosítékot arra nézve, hogy hazánkat soha igazán komolyan fenyegetettnek nem tekinthetjük addig, amíg e szabadság nálunk létezik, mert koronás királyunk szavára (Éljenzés) egy ember gyanánt kelnénk fel mindnyájan, hogy minden tehetségünket, személyünket és vagyonunkat a közjóért feláldozzuk. (Hosszas, élénk helyeslés.) Azt hiszem azonban, ily áldozat egyelőre nem szükséges, de készen kell lenni arra, mert az eseményeket előre senki sem láthatja. De bármikép dőljön is el a ház tanácskozási rendjének kérdése, azt az egyet előre is mondhatom biztosításkép, hogy feladatom csak az lehet, hogy a tanácskozások menetét úgy vezessem, amint azt t. barátom jelezte, hogy t. i. azoknak méltósága megőriztessék. (Helyeslés.) Kérlek benneteket, hogy ha netalán előfordulna — mit nem hiszek — hogy szükséges volna az elnöki székből egyik-másik esetben a figyelmeztetéshez nyúlni: vegyétek ezt oly intézkedésnek, hogy a magyar parlament tanácskozásainak méltóságát növelni s tanácskozásaink iránt tiszteletet terjeszteni vagy hivatva künn és benn egyaránt (Helyeslés) Más engem nem vezet s igyekezem teljesen pártatlannak lenni úgy azokkal szemben, a kikkel együtt működtem egész pályámon át, mint azokkal szemben is, kik neterán ellentétes nézettel birnak, mert az elnöki székben egyéni nézeteimnek szabad tért nem engedhetek. (Helyeslés.) És ha azon eset állana elő, hogy a meghozandó házszabályok első alkalmazása az én vállaimon nyugodnék, ily irányban igyekezendem azokat érvényesíteni, hogy biztosítsam az egyes pártok és képviselők állását egymással szemben. (Helyeslés.) Kérlek titeket, legyetek szívesek engem támogatni úgy mint eddig, és megtartani azon barátságban, amelyre minden viszonyok közt büszke vagyok és büszke leszek. (Élénk, hosszas éljenzés.) A párt tagjai ezután az elnöktől szívélyes búcsút véve, eltávoztak. A párt üdvözlése után a kormány tagjai Tisza miniszterelnök vezetése alatt jelentek meg az elnöknél , azután pedig a jegyzői kar fejezte ki szerencsekívánatait. A délelőtt folyamán az elnök Kresztics horvát tartománygyűlési elnöktől kapott távirati üdvözletet. Kaposváron Szabó Kálmán polgármester függetlenségi párti programmal képviselővé választatott. A törvényhatóságok közigazgatási bizottságaiból a választott tagok felerésze minden naptári év végével kilépvén, s ezek helyett új tagok választatván, a közigazgatási bizottságok kebelében működő fegyelmi választmány is minden év elején újból alakíttatik meg, mint lapunk értesül, a belügyminiszter az év végén a közigazgatási bizottságok elnökeit felhívta, hogy a bizottság ez évi első ülésében a fegyelmi választmány megalakíttassék, s a közigazgatási bizottságnak és a fegyelmi választmánynak névjegyzéke a miniszterhez január hó végéig okvetlen bemutattassék. Gambetta: Gambetta meghalt! Mintha súlyos végzet állt volna a múlt és az újév közé: amíg elmerült a múlandóság tengerébe az, s megszületett emez, egy fényes életpálya szakadt ketté. Veszteségeit tetézte az, végzetes hírrel kopogtatott be ez. Mily veszteség, mily végzetes hír! Francziaországot nem sújthatta nagyobb csapás, nem érhette nagyobb veszteség. Bár nem váratlanul, mégis megdöbbentőig szakadt le a köztársaságra a katastrófa. Zuhanása megrendíti Francziaországot. Kihat egész Európára. Amikor a franczia köztársaság kitűzi a gyászlobogót, együtt gyászol vele az egész művelt világ. Minden népnek van ma fájdalma. Minden népnek van részvéte Francziaország számára. Gambetta, bár specificus franczia, minden nemzeté, a civilisatioé volt. Van tehát vesztesége az emberiségnek is; van az európai politikának. Van a történelemnek, mely egy rendkívüli pályának csak első ascensióját mérheti meg, a további emelkedést meggátolta a végzet keze. Van vesztesége, nagy, pótolhatlan vesztesége a politikai szónoklat művészetének. Gambettában az utolsó nagy politikai szónokok egyikét némította el a halál fagyos keze. Ajkai nem fognak nyílni többé azokra a varázsszavakra, melyek a hallgatókat elragadták. De mi a világ, a népek, a művészet, s az európai politika vesztesége Francziaország, s különösen a köztársaság veszteségéhez képest. Ahová a gyászhír ma elérkezett, sehol sem volt vidor újév. De Francziaországra viradt fel legkomorabban az év első napja. Szomorú volt ma minden újévi köszöntő Francziaországban. Mert az ő gyászához nincsen hozzáfogható gyász, veszteségéhez hozzáfogható veszteség. A történelem kritikája sok hibát, sok tévedést fog találni Gambetta pályájában. De e hibák és tévedések daczára tegnap még volt Francziaországnak államférfia. Ma nincs. Tegnap még volt nagy alakja a franczia politikának. Ma nincs egy sem. Tegnap még volt hatalmas akarat Francziaországban. Ma nincs. Tegnap még volt egy nagy nimbus. Ma szétfoszlott. Egy név világított még tegnap, ma kialudt ez is. Órákkal ezelőtt még egy nagy népszerűség tornya emelkedett , ma összeomlott. A köztársasági alapon szervezkedő hatalmas Francziaországnak tegnap még volt képviselője. Ma nincs. Tegnap még volt egyensúlyozója a franczia politikának. Többé nincs. A végzet veti előre árnyékát ama nagy gyászban, mely ráborul Francziaországra. Lehetett volna Gambetta nagyobb, alakja impozánsabb. Híres törvényszéki szónoklatától, melylyel a barreau történetében páratlan csapást mért egy törvénysértő és erkölcstelen kormányrendszerre, pályájának zenitjéig még gyorsabban, még fényesebben emelkedhetett volna, mint a sötétségből villámló fénynyel előtörő meteor. Dictátorsága lehetett volna emlékezetesebb a történelemben. A nemzeti védelmet vezethette volna még erélyesebben Bordeauxban, a Loirenál, Belfortnál. Megmenthette volna Francziaország katonai becsületén kívül még annak területi épségét is. Elragadóbb ékesszólással buktathatta volna meg a monarchista összeesküvést vezető Broglie-Fourtou-kormányt, amikor departementről departementre ment, a szó hatalmával, a lelkesedés kivillanó tüzével izgatni ellene. Nagyobb sikerrel vezethette volna később az erkölcsi dictaturát. Gyors bukás helyett a diadalok egész sorozatát arathatta volna, mikor kormányra került. Szóval, bár mindenütt és mindenben sikert arat vala, halálának nem lenne azon jelentősége, melylyel bir az tényleg. Ha Francziaországban volna nála nagyobb olyan, vagy nem sokkal kisebb államférfi, minő volt ő. Vagy ha egyátalán maradt volna Francziaországnak államférfia Gambettán kívül. Az igazi nagyságok méreteit ő meg nem üti. Az angol óriásokhoz nem is kell hasonlítanunk, hogy kicsiny maradjon. Nekünk, magyaroknak ebben a században volt féltucat nagy emberünk, akinek Gambetta válláig sem ér fel. Maga a kis termetű Thiers — kivéve az ékesszólást — minden ponton elfedi a vaskos Gambetta alakját. Az ő nagysága csak viszonylag, a mai Francziaországban oly szertelen. Thiers halála óta nem csak egy fejjel, de hatalmas vállaival is kimagasodott kortársai közül. Csak ő benne volt adióerő. Csak ő tudott uralkodni a szószékről. Csak benne volt conceptió. Csak ő tudta megmérni, kezét az ütéren tartva, a franczia nemzet vérének hevét, vágyait, elragadtatásait. Csak ő tudta magához bilincselni a népszerűséget. Csak neki volt valódi politikai érzéke, kipróbált ügyessége, melynek segítségével, még mikor bukott, akkor is — felfelé esett. Az eszmékben hosszú időn át, tény.